Mit der Kraft eines – in der Liebe tätig wirkenden
Werbung
„Ne félj tehát kicsiny csapat, ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull, Bízzál az Úrban, s rólad Ő meg nem felejtkezik, Sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik!” (Missziós ének részlet) A szeretetben dolgos és munkás hit erejével Tíz éves a Keresztény Vasutasok Egyesülete (Rövídített változat -. Verkürzte Version) Készítette: Orosz Károly ny. mérnök főtanácsos a K.V.E. elnökségi tagja Angolra fordította: Nagy Zoltán teológiai hallgató Németre fordította: Dr. Heller György ny. mérn. főtan. Vecsés 2007. március 2 Magyar vasutas misszió a Krisztus ügyének szolgálatában Minden misszió a szeretetben dolgos és munkás hit cselekvő formája, amelynek alapvető célja, hogy Istenben és az Ő hozzánk elküldött Fiában, a Krisztusban hívők seregét gyarapítsa, a misszió által az úton levőket Jézushoz vezesse, a botladozók hitét az Ige által erősítse, és a gyengébbeket felemelje – írták egykor vasutas elődeink. Ennél rövidebben és jobban mi sem tudjuk összefoglalni a vasutas misszió célját. Ezt a szeretetben dolgos és munkás hitet igyekszünk mi, ma élő magyar keresztény/keresztyén vasutasok is erősíteni a legnehezebb missziós területen: a munkahelyi misszióban és egyesületünk közösségében. Hisszük, hogy ebben a munkában velünk jár utunkon Jézus, és az Ő alázatával, szeretetével erősíthetjük, bátoríthatjuk a krisztuskövető keresztyének/keresztények bizonyságtévő seregét. 1. A vasutas misszió kezdetei 1913-ból már vannak forrásaink a magyar ökumenikus vasutas misszióról. Akkor a különböző felekezetekhez tartozó keresztény vasutas őseink igyekeztek a pályaudvarokon szükséget érzőknek lelki vigaszt nyújtani, az átutazóknak átmeneti szállást biztosítani, a vidékről érkező testvérek belföldi és nemzetközi utazásához, hivatali ügyeinek intézéséhez segítséget adni, a nagyvárosba kerülő fiatalok figyelmét a városi veszélyekre felhívni, a vasúti utazás közben bajba jutottaknak lelki vigaszt nyújtani, s nem utolsósorban a családi környezetükből kikerülő rászorulóknak gyülekezeti támaszt találni. A XIX. század végén és a XX. század elején megalakult vasutas dalárdák pedig a kulturális munkájuk mellett a keresztény énekfeldolgozások közkinccsé tételével sajátos hazai és nemzetközi missziót is végeztek. 2. Vasutas misszió az I. világháború után Mint minden magyar közösségi munkában, a keresztény vasutas misszióban a történelmi Magyarország I. világháború utáni felosztása miatt megtorpanás volt jellemző. Krisztus szeretetének lélektől-lélekig vitele mellett a vasutasság számára a török elleni harc egyik lelki vezetőjében, Kapisztrán János lelkész személyében kerestek példát. A később szentté avatott Kapisztrán a kereszténység és a magyar haza védelmében életét áldozta. Rá is emlékeztetnek minden délben Európa megszólaló harangjai. 1921-ben a Vasúti Gépgyár munkásai a saját fillérjeikből életnagyságú szobrot készítettek Kapisztránról. Ma ez a Budai Vár egyik terét díszíti. Ezt 1998-2002-ig a MÁV vezetőivel és polgári szervezetekkel együttműködve minden július 22-én megkoszorúztuk. 2002 után az ilyen emlékezéseknek azonban már nem kedvezett a politikai légkör. 3. Megfogyva bár, de törve nem a II. világégés után 1947 és 1949 között nagy keresztény ébredés volt Magyarországon és voltak kísérletek a keresztény vasutas misszió életre keltésére is. A missziót azonban a bolsevik diktatúra könyörtelenül eltiporta. A hitük és lelkészeik mellett kiálló vasutasokat szovjet módszerrel kialakított gulágokra deportálták. Krisztusban vetett hitüket mégsem adták fel. A vallásos hitét lakóhelyén gyakorló vasutasokat feljelentette az egész országban félelmetesen kiépült kommunista besúgó hálózat. Így Krisztus hitük miatt sokan a munkahelyüket is elvesztették. Tisztelet azoknak a krisztuskövető vasutas elődöknek, akik a levert 1956-os forradalom, majd az erőszakos kolhozosítás idején, és a diktatúra elnyomása ellenére sem adták fel a szeretetben dolgos és munkás hit missziós eszméjét. 4. Missziós törekvések 1989 után Az 1989-ben bekövetkezett változás után évekig eufórikus hangulat volt hazánkban, de a rendszerváltás mégis csak látszólagos volt, s így a lélek sem nyerhette vissza teljes 3 szabadságát. 1992-ben gondoltunk először a keresztény vasutas misszió újraindítására. A vezérigazgató azonban a türelmünket kérte, mert a nagyobb pályaudvarokon német minta alapján a vasutas misszió (vasúti szociális szolgálat) feltételeit szeretné kialakítani. Miután a magyar vasút az 1989 utáni években a politika küzdőterévé vált, a vezérigazgatók gyakran váltották egymást, és a pályaudvari keresztény vasutas misszió feltételeinek reménye elveszett. Így a saját kezünkbe vettük a keresztény vasutas misszió szervezésének ügyét. 1997-ben 17 alapító-taggal megalakítottuk az ökumenikus szellemű Keresztény Vasutasok Egyesületét (K.V.E.). A jogi bejegyzéséig azonban egy évet kellett várni, mert a keresztény jelző miatt mindenbe belekötött a bíróság. Első elnökünk Kavalecz Imre MÁV szóvivő, katolikus testvérünk, a társelnök pedig a református Orosz Károly mérnök volt. Az alapszabályzatunkban egy katolikus és egy protestáns alelnök is szerepelt, de 2003-tól ezt töröltük egyesületünk gyakorlatából. A rómaiés görög-katolikus, baptista, evangélikus, református és metodista felekezetekhez tartozó tagságot az első vezetőségben Dr. Fehér Csaba balatonfüredi igazgató-főorvos, Telkes József forgalmi szolgálattevőt alelnökök, Dr. Ritoók Pál vezérigazgatósági főosztályvezető helyettes, Fónyad Eszter főmunkatárs, Dr. Baráth Éva GySEV jogász, és Végvári Károly üzemi tanácsi munkatárs és Barta György nyugdíjas képviselte. Az egyesület működtetése soha sem volt könnyű feladat, mert a társadalmi, politikai és munkahelyi környezet olykor kiszámíthatatlan irányokat vett, és ennek megfelelően segítette, vagy hátráltatta munkánkat. 5. Egyesületünk céljai Bár az alapításkori 17 taggal szemben néhány év után már 107 tagunk volt, de a havonként fizetett 100 forint/fő tagdíjból és az adományokból csak mértéktartó célokat tűzhettünk magunk elé. A legnagyobb örömnek és áldásnak azt tartjuk, hogy egyesületünk jó híre, a misszió ügyének fontossága a fővárostól távolabb élő keresztény vasutas testvérekhez is eljutott. Ennek eredménye, hogy közösségünkben szinte az egész országból vannak keresztény/keresztyén testvérek. Alapszabályzatunkban rögzített céljaink a következők: missziós munkánkkal, rendezvényeinkkel erősíteni egyesületi tagjaink, és általuk a vasutas családok keresztény/keresztyén hitét, a munkahelyen megvallani Krisztus-hitünket, keresztény/keresztyén példát mutatni a munkában és a munkahelyi misszióban, s ezáltal segíteni a MÁV munkáját is, ápolni az értékes, keresztény vasutas, kulturális és történelmi hagyományokat, menteni a vasút és a keresztény vasutas múlt értékeit, emlékeit, Isten Igéjével, jó szóval, szeretettel, együttérzéssel, átadott keresztény szellemű írással lelkileg erősíteni a hitükben botladozó, a körülmények miatt csüggedő vasutas kollegákat és családtagjaikat, a vasutasok nagy családjának közösségeiben hitünket megvallva gyarapítani a Krisztust követő keresztények táborát, szolidaritás a nehéz helyzetű, vagy munkahelyük elvesztése miatt hitükben, bizalmukban megrendült kollegákkal, a hazai és külföldi nagyobb vasúti balesetek miatt segítségre szoruló vasutas testvérekkel. 6. Egyesületünk missziós munkája Egyesületünk a közgyűlés által elfogadott alapszabályzat és éves cselekvési program szerint működik. Ehhez bármely tagunknak joga és lehetősége van javaslatokat adni. A katolikus elnökön és a protestáns társelnökön túl hat tagból álló elnökség havonként tartja az üléseit, ahol az egyesületből érkező minden javaslatot elemzünk és beépítjük munkatervünkbe. Ezek megvalósításának tapasztalatait az alábbiak szerint csoportosítottuk: 6.1. Közös kirándulásaink 4 Az elmúlt tíz évben 12 városba kirándultunk Magyarországon. Körültekintően vigyáztunk arra, hogy a kirándulási programokban mindig szerepeljen a helyi felekezetekkel közös imaalkalom. A kirándulásra jelentkező vezetőségi tagok közül kérünk fel valakit, hogy rövid lelki útravalót, igemagyarázatot, majd a meglátogatott egyházi és világi műemlékek nevezetességeiről keresztény szellemű tájékoztatót tartson. A programok sikere érdekében olykor a meglátogatott várost és annak keresztény-kulturális értékeit, történelmi és vasúti históriáját jól ismerő idegenvezetőt, gyülekezeti lelkészt, vagy vasúti szakembert is felkértünk, akik a vasutasok és családtagjaik Krisztus-hitét erősítő lelki útravalót is adtak. A meglátogatott római katolikus, evangélikus, református vagy baptista templomokban elcsendesedve, közösen is imádkoztunk. A költségtakarékosság érdekében az utazást vonattal szervezzük, de egyesületünk tagjai a saját kocsijaikkal is sokat segítettek. A vidéki kirándulások mellett 62 fős csoporttal és idegenvezetővel tekintettük meg a Magyar Parlament belső látnivalóit és az ott elhelyezett magyar koronát. Nagy élmény volt a Szépművészeti Múzeumban Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár korának művészeti, történeti és keresztény emlékeiből rendezett kiállítás megtekintése. Végül is minden kirándulásunknak megvolt a maga szépsége, amelyre szívesen emlékszünk vissza. 6.2. Missziós alkalmaink A Krisztus-hitet erősítő és a vasutas kultúrát gazdagító missziós alkalmaink közül a teljesség igénye nélkül említjük a következőket: A magyar millennium évében, 2000-ben tartott adventi bizonyságtételünkre és Eperjes Károly színművész emlékezetes vendégszereplésére 258-an jöttek el. A kereszténynemzeti gondolkodású színművész a családok erősítésének és a gyermekek keresztény nevelésének fontosságáról, a családfők felelősségéről mondott értékes gondolatokat. 2001-ben Püski Lajos református lelkész Debrecenbe kiránduló 47 fős csoportunknak tartott közérthető vasúti példák felhasználásával felejthetetlen igemagyarázatot és Jézus követésére biztató istentiszteletet. Kerényi Lajos római katolikus lelkész testvérünk Jézus Krisztus Európa reménye címmel tartott húsvéti felkészítő alkalmat számunkra. A lelki gyakorlatot vezető plébános felvázolta, hogy mit adott a kereszténység Európának, sajnos mégis kimaradt a kereszténységre utalás az EU alkotmányából. Ezen az alkalmon 67 fő vett részt. 2002-ben a vasutas szavalóversenyek első helyezettjeit irodalmi délutánon láttuk vendégül, akik magyar költők és írók istenes verseiből, novelláiból adtak műsort. Leöwey Félix bencés szerzetes tanár, élményszámba menő előadást tartott a magyar királyi családokról, a tihanyi apátsági templom magyar történelmi szerepéről. 2001. adventjében Balczó András többszörös olimpiai és világbajnok öttusázót kértük fel Karácsony a család lelki életében c. előadás megtartására. A 11 gyermekes családapa minden sporteredményét Isten adományának tulajdonítja, hiszen Tőle kapott erőt, hitet, képességet, hogy győzelmet arathasson. A családokban is a szülőkre bízza Isten a gyermekeket, hogy lelkükben, hitükben segítsék őket. Hitet és emberséget erősítő előadását 167-en tapsoltuk meg. A mértéktelen alkoholfogyasztás, a cigarettázás és a kábítószerek veszélyeire, a lélek rombolásának sajnálatos következményeire hívta fel Dr. Fehér Csaba igazgató főorvos, egyesületi tagunk keresztény szellemű előadássorozatával két középiskolában a diákok, a MÁV Vezérigazgatóságon a dolgozók, és egy vasúti oktatási központban a tanfolyami hallgatók figyelmét. Ezt követően írországi tapasztalatairól is tartott előadásokat. Az együttérzést és a szolidaritást tükrözte az a szerény pénzadomány, amit a tiszai árvízkárosult vasutas testvéreknek az Ökumenikus Szeretetszolgálat útján, és a három unokája édesanyját közúti balesetben elvesztő egyesületi tagunknak nyújtottunk. 5 Az Egyetemi Színpad keresztény színjátszói többször vendégeskedtek egyesületünkben. Előbb Napkeleti bölcsek címmel tartottak előadást, amelyen 41-en vettünk részt. Aztán Sienkiewicz Quo Vadis? c. regényéből Péter és Jézus találkozásának lelki hátterét mutatták be a 35-40 fős gyülekezetünknek. Mindenkinek érdemes elgondolkodni ezen a kérdésen: Merre tartunk? A minden időben hitet, reményt, szeretetet jelképező Jézus felé, vagy az önzés, a szeretetlenség és pusztulás felé? Hívó szó mindenkihez! - felhívással fordultunk tagságunkhoz, hogy minden hónapban lelki felkészítő imaalkalmakat szervezünk. Sajnos erre kevesen jöttek el. 2001-ben a missziónk eredményeként úgy tűnt, meg tudjuk alakítani Debrecenben az első vidéki szervezetünket. Sajnos a mi helyzetünkre is igaznak bizonyultak az Ige szavai, „ha az Úr nem építi házát, hiába szorgoskodnak annak építői”. Az adventhez hasonlóan húsvét előtt is igyekeztünk lelki útravalót adni. 2006-ban Dr. Jelenits István piarista tanár, majd Bajzáth Ferenc plébános Az Isten szeretet (1Ján.4;8) címmel tartott igényes bizonyságtételt. Orosz Károly társelnökünk felkutatta Lázár Vilmos aradi vértanú, a magyar vasút első főpénztárnoka munkásságának emlékeit és emléktábla elhelyezését kezdeményeztük. Ezt az emléktáblát minden október 6-án, egy hagyományőrző közösséggel megkoszorúzzuk. A testvéri szeretet és az ökumenikus együvé tartozást jelképező közös éneklés a 2006. évi egyesületi adventi ünnepségen 6.3. Egyesületi adventi ünnepségek Egyesületünkben kiemelt missziós feladat az adventi ünnepség megszervezése. Először 1998-ban tartottunk ilyen alkalmat, amelyen 64-en vettünk részt. A következő évben a reményteljesebb közhangulat nyomán 125-en énekelhettük együtt a Mennyből az angyal kezdetű éneket. Még a közlekedési miniszter is eljött, és a TV is közvetítette rendezvényünket. 2000-ben, a keresztény Magyarország millenniumi évében az Isten Szentlelke által már 258-an imádkozhattunk közösen adventi ünnepségünkön. 6 Hasonló népes gyülekezet énekelte a karácsonyi éneket 2001-ben is, ami bizakodással töltött el bennünket. A 2002. évi országgyűlési választásokon hatalomra jutott kormány új menedzsmentet nevezett ki, amely leváltotta a MÁV vezérigazgató helyettest is, aki 1999-től egyesületünk elnöke volt. A új vezetés nem engedte tovább az épületben a vasúti tradícióval rendelkező közösségek működését. Sőt megjelent a figyelmeztetés, hogy a telefonokat és az e-maileket is figyelik. A mi lelkünkben azonban ott zengtek Jézus szavai: Ne féljetek! 2002. decemberében még 129-en zengtük a karácsonyi éneket. Sajnos aztán a rendezvényeinken a tagság részvétele már nem volt olyan erőteljes. Örülünk, hogy 2003-tól a Skót Misszió budapesti épületébe áthelyezett adventi alkalmainkon 47-71 fő között változó létszámú közösség mondja velünk az imádságot. Mindnyájan azt az ígéretet kaptuk az Istentől, hogy „ahol ketten hárman összejönnek az én nevemben, velük leszek”. Ez az ígéret erősít bennünket, és igyekszünk mások hitét is erősíteni. Az adventi alkalmainkon egy-egy kollegánk, egyesületi tagunk, vagy meghívott vendégünk gyermeke szavalattal, énekkel, hangszeres részlettel színesíti egyesületi ünnepségeinket. Missziós alkalmainkon, közgyűléseinken szaloncukros igei lapokkal, süteményekkel és hűsítővel is kedveskedtünk tagjainknak, vendégeinknek, ének- és zenekari tagoknak. Az első adventi ünnepségünk óta leghűségesebb missziós társunk egy budapesti római katolikus énekkar. A kórus karnagya jó érzékkel választ olyan karácsonyi lelkületet építő énekkari feldolgozásokat, amelyek kis fantáziával és erős hittel az őket hallgatót mármár a betlehemi jászolig viszik el, és így hódolhatunk a kisded Jézus előtt. 7. Szervezeti életünk és gazdálkodásunk Missziós alkalmainkat, az előadásokat és a közgyűléseket egy református gyülekezeti teremben, vagy egy közeli római katolikus templomban, a nagyobb helyigényű adventi missziós alkalmakat pedig a Skót Misszió nagytermében tartjuk. Egyesületi tagjaink és a vezetőségi tagok között a romló munkahelyi légkör, a munkahely elvesztésének veszélye miatt erősödött az elbizonytalanodás. Egyik vezetőségi tagunk az elbizonytalanodást látva az elnökségi tagokat a saját lakásán látta vendégül. Ezt minden év júliusában balatonfüredi tagunk kertjében kibővített vezetőséggel megismételjük. A kihelyezett elnökségi üléseken a missziós lelkület erősítésére törekszünk. A tapasztaltabb tagjaink elmondták, lehet, hogy Isten a vasutas épületekből történő kizárás által akar megerősíteni, felnőttként kezelni bennünket, és a missziónkat nehezebb körülmények között akarja másfelé irányítani. A vezetőséget is át kellett alakítanunk, hogy a diktatúrára emlékeztető intézkedések miatt ne hozzuk nehéz helyzetbe az elnökség még aktív vasutas tagjait. Ezért választottuk meg Dr. Baráth Éva római katolikus vallású, nyugdíjas GySEV jogászt elnöknek, Somody Árpád református vallású MÁV nyugdíjas mérnököt társelnöknek. Az elnökségi tagok Dr. Fehér Csaba római katolikus, Dr. Ritoók Pál és Nagyné Ruzsa Márta református, Szabó Lajosné római katolikus, Fónyad Eszter és Orosz Károly református vallású MÁV dolgozók lettek. Egyesületünk új elnöksége 2005-ben és 2006-ban is igyekezett szervezetünk működését stabilizálni. Ennek eredménye, hogy a taglétszám csupán néhány fővel csökkent, s jelenleg 98-an vagyunk. A vezetőségi ülések rövidebbek, célirányosabbak. Az elnökség számára mindig megnyugtató volt, hogy a nehezedő körülmények ellenére, az egyesület pénzügyei példás rendben voltak. Soli Deo Glória! Egyedül Istené minden eredményünkért a dicsőség! 7 Egyesületünket meglátogatta John May a Nemzetközi Vasutas Misszió vezetője és Fritz Ledvinka, az osztrák testvérszervezet képviselője 8. Egyesületünk nemzetközi kapcsolatai 1998-ban Szűcs Sándor egykori 1956-os záhonyi MÁV állomásfőnök, a Norvég Vasutak (NS) fejlesztési intézetének igazgatója, felvételét kérte egyesületünkbe. Ezt a nemzetközi lehetőséget a nagy távolság miatt nem tudtuk kihasználni. Aztán finnországi, helsinki keresztyén vasutasokkal németül leveleztünk, ami Onni Lysti idős vezető betegsége miatt sajnos megszakadt. A svéd vasutas testvérek is küldik nekünk a sajtókiadványukat. Egyesületünk nemzetközi szolidaritáshoz kapcsolódó munkájaként említhetjük, hogy a nagysebességű vonattal bekövetkezett súlyos németországi baleset, és a spanyolországi vontrobbantásos merénylet idején részvét táviratot küldtünk mindkét vasút számára. 2002-ben mindkét magyarországi keresztény vasutas egyesület részt vett az Európai Keresztény Vasutasok és Postások bécsi közgyűlésén. 2004-ben a Nemzetközi Vasutas Misszióval vettük fel a kapcsolatot. Wilhelm Rhode úr, majd Nagy Zoltán teológus testvérünk közbenjárására a nemzetközi szervezet későbbi vezetője, John May úr is felkeresett bennünket, s elmondták, hogy minket is szívesen látnak a soraikban. Sajnos, az alacsony magyar fizetések miatt nem tudtuk vállalni a nemzetközi szervezetből adódó tagdíj kötelezettséget, és a szervezet ülésein történő költséges részvételt. Örülünk, hogy a nemzetközi szervezet ebbe nem nyugodott bele és John May angol és Ueli Berger svájci testvérek eljöttek adventi alkalmunkra és elmondták, hogy munkánkat, missziós törekvéseinket, a nemzetközi szervezet hozzájárult, hogy nem kell tagsági díjat fizetnünk. A nemzetközi kapcsolatok kialakításában pótolhatatlan segítséget nyújtott Nagy Zoltán testvérünk. Örülünk, hogy a lelki ajándékok és a szeretetben dolgos munkás hit ereje, – mely a vasúti sínekhez és a zenéhez hasonlóan nem ismer országhatárokat, nyelvi nehézségeket – így erősítheti egyesületünk és a nemzetközi misszió munkáját is. 9. Hírlevelünk és egyesületi életünk nyilvánossága Minden közösség nagy gondja, hogyan tudja a kapcsolatot tartani a szétszórtan élő tagsággal. Az első két évben mi is csak szórólapokkal, meghívókkal és telefonon tartottuk a 8 kapcsolatot a tagsággal. 2001-től jelenik meg egyesületi Hírlevelünk. Az első két évben csak az éves közgyűlés és az adventi ünnepség előtt készült egy-egy Hírlevél, majd az azt követő években általában 3-4 szám is eljutott a tagsághoz. A Hírlevelünket az elnökségtől és az egyesületi tagságtól kapott írások színesítik. Kezdetben a vasút vezetése hozzájárult, hogy vasúti vonalpostán juttassuk el tagjainkhoz a levélküldeményeket. 2002-től a szigorítások és a romló munkahelyi légkör miatt a saját költségeinkből, állami postán küldjük a Hírleveleket. 10. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek A 2006. évi országgyűlési választások után Magyarországon bizalomvesztés és anarchikus állapotok alakultak ki. A lelkükben megrendült hitű emberekkel nehéz közösségi munkát végezni, vasutasokat Krisztushoz vezetni. Mégis örülünk, hogy oly sok küzdelem és immár tíz szeretetben dolgos és munkás hitben eltöltött évben, Jézus Krisztus által a mi gyarló és sokat botladozó egyesületünket is megtartotta a mi Atyánk. Mindezekért a dicséret szerint:„Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, mennynek és földnek Szent Teremtőjének.” Hitünk szerint minden keserves küszködésünk, vagy a küzdelem már-már feladásnak tűnő pillanata után Isten mindaddig megtartja missziós közösségünket, amíg célja lesz velünk. A tizedik évforduló évében a misszió vezérigéje Pál apostol Rómabeliekhez írott leveléből így hangzik: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róma 10;9) Ennek a missziói üzenetnek a szolgálatában kell munkálkodnunk, hogy hitünk lényege, a Krisztus, lélektől-lélekig eljusson. Így legyen! Ámen. Vecsés, 2007. március. A Nemzetközi Vasutas Misszió honlapján Egyesületünkről magyar és angol nyelvű ismertetés található, amely megtekinthető a www.railway-mission.eu honlap oldalain. (Felhasználói név: irm. A jelszó: maranatha. Mindkettőt kisbetűvel kell beírni!) **** A szerző és az Egyesület egész vezetése köszönetet mond a Vasutas Kulturális Alapítvány Kuratóriumának, a svájci Keresztény Vasutasok Egyesülete (ECV) vezetőinek, nem utolsó sorban Klara és Wilhelm Rhode német keresztyén vasutas testvéreknek, mert anyagi támogatásuk nélkül ez a kiadvány nem jelenhetett volna meg. 9 Várunk téged is Egyesületünkbe! „Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz és elragadja azt, ami a szívébe van vetve, ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne. Ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de a világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit” (Mt.13;18-23) Ezt a példázatot a magvető példázataként ismeri a keresztyén világ. Jézus Krisztus példázata önmagáról és rólunk szól, vagyis az Igéről és annak hallgatóiról. Rólad és rólam. Vannak útfélre esett magok, mert nem ritka az olyan ember – még a templomba járók és egyesületi tagjaink között is -,akikhez nem jut el igazán Isten szent Igéje. Hallja, hallgatja ugyan, de nem érti, így nem is a-szerint él. S jön a nagy hitető, a sátán és már ki is ragadja a szívéből az élet Igéjét. Ezért nem elég csak otthon, egyedül olvasni a Bibliát, ezért csak részeredmény, ha egészségesek vagyunk, és egyedül hallgatjuk otthon a rádióban, TV-ben az istentiszteletet. Egy példát hadd említsek: Nitsche, a XIX. század nagy gondolkodója saját bevallása szerint kétszer olvasta a Bibliát, az evangéliumokat még többször is. Mégsem volt rá hatással. Nem értette meg Isten Krisztusban értünk elkészített áldozatának értelmét. Keresztény/keresztyén-ellenes és egyházellenes gondolkodó maradt. Vannak sziklás talajra hulló magok és szalmaláng-hitű emberek is. Sőt, olykor mi magunk is úgy vagyunk egy-egy Igével, hogy fellelkesedünk, de a mindennapok sodrásában hamar elveszítjük lelkesedésünket Krisztus mellett. Aztán vannak, akik elvesznek a részletekben, s az Ige megértésére, gyümölcseinek meglátásáig már nem, vagy nem mindenki jut el. A londoni metodista katedrális tervezője egyszer megkérdezte az építőmunkásokat, hogy most éppen mit csinálnak? A fáradt és egykedvű építők csak a maguk által végzett részleteket sorolták: téglát rakok, követ hordok, falazok. Egy maltert keverő munkás azonban így felelt: egy pompás katedrálist építek Isten dicsőségére! Ő a lélek által látta az egészet is. Amikor Isten akaratát teljesítjük, mi sem veszhetünk el a részletekben, azt gondolván egy-egy parancsolatról, hogy semmi értelme, mert megváltozott körülöttünk a világ, és ezt már senki sem tartja be. Olykor azzal mentjük magunkat, hogy egyre nehezebb a mai megszorítások miatt az élet terhe e-nélkül is, miért bonyolítja még ezzel is a Mindenható, a plébános, a lelkipásztor, vagy a Keresztény Vasutasok Egyesületének vezetősége is? Az útszéli tövisek közé hullott nemes magból felcseperedő növény nem hoz termést, mert a gyom megfojtja. Mint ennek a világnak a csábítása a hit és tartás nélküli embert, vagy az egyszer már szalmalángszerűen az Úrnak odaszánt életeket. Emlékszünk bizonyára mi is olyanokra, akikkel együtt indultunk az Úr felé egyesületünkben, gyülekezetünkben, aztán ők a világi csábításoknak, a karriervágynak, a gazdagság és a pénz csábításának, alkoholnak, és más földi hívságoknak engedelmeskedve lemaradtak az úton, elmaradtak a gyülekezetekből, egyesületünkből. Mégis van számukra is örömhír (evangélium), hogy az Úr Igéje sok embernek az életét, így az övékét és a mienkét is megváltoztathatja, s általa a jelképesen „földbe hullott mag” bő termést hozhat. Azt szokta erre mondani még a repedt nádszálnyi, vagy pislogó mécsesnyi hittel rendelkező ember is, hogy ez így természetes, hiszen azért van a vetés, hogy legyen aratás is. Mégis milyen nehéz Istennek tetsző és mások számára is gyümölcsöző életet élni! A Keresztény Vasutasok Egyesületében mi azért vagyunk együtt, hogy egymás hitét erősítsük, a botladozó hitű testvéreket imádságaink, missziós alkalmaink által erősítsük! Ezért figyelünk egymásra, erősítjük egymás Krisztusba vetett, olykor botladozó hitét. Ezért figyelünk az Úrra, s igyekszünk tovább adni vasutas társainknak, a világ által elsodortaknak, a munkahelyük miatt aggodalmaskodóknak, vagy azt már elvesztett munkanélküli vasutas testvéreinknek, az olykor csak a maguk hasznát látó törtetőknek, hogy Isten és az Ő Szent Fia számára nincs elveszett ember! Ez a mi örömünk és boldogságunk! Várunk tehát téged is közösségünkbe, hogy egymás hite által erősödhessünk, s lelkünk Krisztusban nyugalmat lelve erősítse a Krisztust követő vasutasok és családtagjaik örvendező seregét ebben a felfordult világban is. Lelkiismereti, hitbeli, etikai kérdéseid vannak? Szeretnél aktív vagy nyugdíjas vasutasként egyesületünkhöz kapcsolódni, egyesületi alkalmaink részese lenni? Vagy csak egyszerűen 10 szeretnél többet tudni Isten Krisztusban elküldött szeretetéről? Keresd fel személyesen, emailben vagy telefonon a Keresztény Vasutasok Egyesülete vezetőit, dr. Baráth Éva elnököt (tel:06 1 386 4523 e-mail:[email protected] vagy Somody Árpád társelnököt (tel: 06 1 368 3620, e-mail: [email protected]) Ritoók Pál vezetőségi tag: (tel 06 1 466 5154;476 3211, [email protected]) s legyél missziós közösségünk részese. Keresztény Vasutasok Egyesülete Elnöksége 11 Der Ungarische Verein der Christlichen Eisenbahner ist 10 Jahre alt Mit der Kraft eines – in der Liebe tätig wirkenden - Glaubens (Kurzfassung) Verfasser: Károly Orosz , p. Igenieur Oberrat Mitglied des Präsidiums des Vereins Übersetzer ins Deutsch: Dr.Ing. György Heller Eisenbahndirektor a. D. ins Englisch: Zoltán Ruzsa Nagy Theologe Eisenbahnermission im Dienst der Sache Christi Jede Mission bildet eine aktive Form der Liebe, deren grundlegende Zielsetzung bildet die Schar der zu uns gesendeten Christgläubigen zu vermehren, die durch die Mission berührten Gläubigen zu Jesus zu führen, sowie die Schwächen aufzuheben, so wie das schon unsere Eisenbahnervorgänger geschrieben hatten. Noch kürzer und besser können auch wir die Zielsetzungen der Eisenbahnermission nicht zusammenfassen. Diesen in Liebe tatkräftigen und wirksamen Glauben sollen auch wir - die heutigen Eisenbahner auf dem schwierigsten Missionsgebiet: in der Arbeitsplatzmission sowie in der Gemeinschaft unseres Vereins verstärken. Wir glauben, dass bei diesen Bestrebungen uns auch Jesus hilft und so wir die Schar der bezeugenden Christen durch seine Demut und Liebe stärken können. 1. Anfänge der Eisenbahnermission Laut unserer Quellen gab es schon seit 1913 ungarische ökumenische Eisenbahnermission. Damals hatten sich unsere – zu verschiedenen Konfessionen gehörenden EisenbahnerVorfahren – den an den Bahnhöfen notleidenden trösten, den durchreisenden eine Übergangsunterkunft zu schaffen, für die Inlands- bzw. internationalen Reisen und zu ihren amtlichen Problemen Hilfe zu leisten. Die in die Grossstadt gekommenen junge Leuten hatte man aus die Gefahren einer Grossstadt aufmerksam gemacht. Die während der Reise in die Klemme geratenen wurden getröstet, sowie die – aus der Familienkreis gekommenen - hatte die Gemeinde unterstützt. Am Ende des 19. Jahrhunderts, sowie am Anfang des 20. Jahrfhunderts hatten sich Sängervereine gebildet, die ausser ihren kulturellen Tätigkeit auch durch die eine Bekanntmachung des christlichen Musikscatzes eine bedeutende ungarische bzw. internationale Mission leisteten. 2. Eisenbahnermission nach dem ersten Weltkrieg So wie in jedem Gebiet aller ungarischen Gemeinschaftsarbeiten hatte sich zufolge der Aufteilung des historischen Ungarns am Ende des ersten Weltkrieges eine starke Hemmung gezeigt. Ausserdem die Liebe Christi von Seele zur Seele zu bringen hatten die ungarischen Eisenbahner als Beispiel der Person des Heiligen Franziskaner Mönchs Johannes Capistrano des einstigen Führers des Kampfes gegen die Türken betrachtet, der sein Leben im Schutz des Christentums sowie Ungarns opferte. An diesen Kampf erinnert uns auch heute der Mittagsglockenklang der europäischen Kirchen. Die Arbeiter der Maschinenfabrik der 12 Ungarischen Staatsbahn hatten im Jahre 1921 aus ihren eigenen Kosten die lebensgrosse Statue Capistranos errichtet, die heute an einem Platz der Budaer Burg steht. Diese Statue wurde in den Jahren 1998-2002 durch die leitenden MÁV-Personen sowie die bürgerlichen Organisationen am 22 Juli gekränzt. Nach 2002 hatte doch das zurückgekehrte Linksregime diesen Gebrauch nicht mehr fortgesetzt. 3. Zufolge des 2. Weltkriegs sich ermindert, doch keineswegs gebrochen In den Jahren 1947-1949 gab es in Ungern eine wesentliche christliche Wiedererweckung und wurde auch versucht auch die christliche Eisenbahnermission wieder fortzusetzen. Diese Mission hatte doch die bolsevistische Diktatur gnadenlos zu Boden getreten. Die für ihre christlichen Glauben und Geistlichen ausstehenden Eisenbahner wurden nach sowjetischen Methoden deportiert. Sie haben doch ihre Christus-Glauben nicht verleugnet. Die ihren Glauben in ihrem Wohnsitz übenden Eisenbahner wurden durch das im ganzen Land schrecklich ausgebauten kommunistische Angebernetz angezeigt. So hatten im ganzen Land viele Christgläubigen ihren Arbeitsplatz verloren. Es sei Ehre an jenen christgläubigen Eisenbahner-Vorfahren, die die Idee des in Liebe tätigen Glaubens auch nach der missgelungenen Revolution in 1956, dann zur Zeit der gewaltsamen Kolhosisation, trotz der Unterdrückung der Diktatur die Idee der in Liebe und Arbeit tätigen Missionsidee nicht aufgegeben hatten. 4. Missionsbestrebungen nach 1989 Nach der politischen Änderungen im Jahre 1989 herrschte jahrenlang eine euphorische Stimmung in unserem Vaterland. Doch hatte sich bald gezeigt, dass die politische Systemänderung doch nur scheinbar war. Die militärtelefonische Mithörung seitens der SU in der MÁV-Generaldirektion wurde obwohl wahrlich aufgehört, die Seele konnte doch ihhre volle Freiheit nicht zurückgewinnen. Wir konnten zuerst im Jahre 1992 an den Wiederanfang der christlichen Eisenbahnermission denken. Der Generaldirektor hatte aber uns um Geduld gebeten, denn er wollte an grösseren Bahnhöfen die Bedingungen der Eisenbahnermission (sozialer Eisenbahndienst) nach deutschem Muster ausstalten. Nachdem die Ungarische Eisenbahn in den Jahren nach 1989 zu einem Schlachtfeld eines politischen Machtkampfes wurde, die Generaldirektore wechselten sich oft und die Hoffnung bezüglich der Möglichkeit der Bildung einer christlichen Bahnhofsmission praktisch hoffnungslos war. So haben wir die Sache der Organisierung einer christlichen Eisenbahnermission in unserer eigenen Hand genommen. Im Jahre 1997 hatten wir mit 17 Gründer-Mitgliedern den Verein der ökumenisch gesinnten chrtistlichen Eisenbahner (K.V.E.) ins Leben gerufen. Doch mussten wir bis einer rechtlichen Eintragung noch ein Jahr warten, denn das Richteramt wegen des Attributs „christlich“ viele Schwierigkeiten machte. Unser erster Präsident war der MÁV-Wortführer Imre Kavalecz, unser katholische Bruder, der Mitpräsident aber der kalvinistische Ingenieur Károly Orosz im Grundreglement existierten noch auch je ein katholischer und ein protestantischer Vizepräsident, doch hatten wir diese aus der Praxis des Vereins gestrichen. Die römisch bzw. griechisch katholischen, die baptistischen, evangelischen, kalvinistischen und die metodisten Mitgliedschaften hatten in der ersten Leitung der Balatonfüreder Hauptarzt-Direktor Dr. Csaba Fehér, der Bahnhofvorsteher Unterpräsident József Telkes, der Stellvertretende Hauptabteilungsleiter der Generaldirektion Pál Ritoók, die Hauptmitarbeiterin Eszter Fónyad, die RÖEE-Juristin Dr. Éva Baráth, der Betriebsrat-Mitglied Károly Végvári und György Barta Pensionist vertreten. Das Wirkenlassen des Vereins bildete niemals eine leichte Aufgabe, denn die 13 gesellschaftliche, politische sowie die Arbeitsstellen-Umwelt hie und da unerwartete Wendungen leistete, und dementsprechend unsere Arbeit unterstützte, oder hinderte. 5. Zielsetzungen unseres Vereins Obwohl gegenüber der 17 Mitglieder im Gründungsjahr, nach einigen Jahre später gaben es schon 107 Mitglieder, doch konnten wir aus der 100 Ft/Mitglied Vereinstaxe sowie aus den Spenden waren nur mässige Zielsetztungen möglich. Nach unserer bedeutet ein grosses Segen und eine Freude, dass der guten Ruf unseres Vereins, sowie der Bewusstsein derWichtigkeit der Missionssache auch zu den – vonder Hauptstadt ferner lebenden christlichen Eisenbahnerbrüder hingelangte. Als Ergebnis dieser Tatsache ist schon die Wichtigkeit der Missionsfrage ist schon heute auch bei den – von der Hauptstadt ferner lebenden – christlichen Eisenbahner-Brüdern bekannt geworden. Das bedeutet, dass heute in unseren Gemeinschaft es schon christliche Brüder aus beinahe dem ganzen Land gibt. Die in unseren Statuten enthaltenen Zielsetzungen sind die Folgenden: durch unsere Missionsarbeit bzw. Veranstaltungen ist der christliche Glaube unserer Gemeinschaftsmitglieder und dadurch auch der der Eisenbahnerfamilien zu stärken, wir sollen unseren Christusglauben in unserer Arbeitsstelle bezeugen, und christliches Beispiel im Rahmen der Arbeit der Arbeitsstellen Mission zeigen und dadurch auch die Arbeit der MÁV unterstützen, die wertvollen christlichen Eisenbahn-, sowie kulturellen bzw. historischen Traditionen pflegen, die Werte sowie die Andenken der christlichen und Eisenbahnervergangenheit stärken, die in ihrem Glauben unsicheren und unter den Umständen verzagten Eisenbahnerkollegen und ihre Familienmitglieder sind durch Verbum Dei, mit Liebe und Mitleid, sowie durch christlich besinnten Schriften zu trösten, die Gemeinschaft der gläubigen Christen unter den Eisenbahnerfamilie ist durch die Vermehrung der ihren Glauben bekennenden Mitglieder zu erhöhen, man soll mit den – sich in einer schwierigen Lage, oder zufolge des Verlierens ihrer Arbeitsstelle befindlichen mit Glaubensschwierigkeiten kämpfenden Kollegen, ferner mit den heimische oder ausländische Eisenbahnunfälle Erlittenen Solidarität leisten. 6. Die Missionsarbeit unseres Vereins Unser Verein wirkt auf Grund des durch die Generalversammlung angenommenen Statut sowie des jährlichen Aktionsprogramms. Alle Vereinsmitglieder sind berechtigt dazu Vorschläge einzureichen. Alle Mitglieder des Vereins sind berechtigt dazu Vorschläge einzureichen. Das ausser dem katholischen Präsident und protestantischem Vizepräsident auch aus weiteren 6 Mitgliedern bestehende Präsidium hält ihre Sitzungen monatlich, wo alle, aus dem Verein eingereichten Vorschläge analysiert und vielleicht in den Jahresplan aufgenommen werden. Die Erfahrungen dieser Verwirklichung haben wir laut der Untenstehenden gruppiert: 6.1. Unsere gemeinsame Ausflüge In den vergangenen 10 Jahren haben wir in 12 Städte Ausflüge organisiert. Wir hatten immer darauf geachtet, dass die Ausflugsprogramme auch eiene Angelegenheit zu einem 14 gemeinsamen Gebet mit den örtlichen Konfessionen sichern sollen. Ein von den Präsidiumsmitglied-Teilnehmer soll immer eine seelische Unterstützung, Verbumauslegung halten und die Teilnehmer über die besuchten christlichen bzw weltlichen Kunstdenkmäler in christlichem Geist informieren. Im Interesse des Programmerfolgs soll vielleicht einen die Stadt und die dortigen christlich-kulturellen Werte, sowie die lokalen Geschichte – inbegriffen die der Eisenbahngeschichte - gut kennenden Fremdenführer, Geistlicher oder Eisenbahner betraut werden, die dann vielleicht den Glauben stärkenden Informationen für das weitere Leben geben können. Wir haben in den besuchten katholischen, evangelischen, kalvinistioschen oder baptistischen Kirchen still und auch gemeinsam gebeten. Im Interesse der Kostenersparung waren die Ausflüge meistens mit der Bahn realisiert. Hie und da hatten einige Vereinsmitglieder auch mit ihren Privatwagen geholfen. Ausser den Provinz-Ausflügen haben wir mit einer Gruppe von 62 Personen die inneren Sehenswürdigkeiten des Ungarischen Parlamentsgebäudes, sowie die dort aufbewahrte ungarische Königskrone besichtigt. Es war auch ein grosses Erlebnis der Besuch des Kunsthistorischen Museums, wo die aus der Zeit des ungarischen Königs und auch deutsch-römischen Kaisers Luxemburger Sigismunds stammenden künstlerischen, geschichtlichen und christlichen Denkmäler ausgestellt waren. Alle unsere Ausflüge hatten ihre eigene Interesse, die eine schöne und interessante Erinnerung bedeuten. 6.2. Unsere Missionsgelegenheiten Von den Christus-Glauben erstärkenden, sowie die Eisenbahnerkultur erreichenden Missionsgelegenheiten möchten wir einige – ohne eine Vollständigkeit – Folgenden erwähnen: Im ungarischen Milleniumsjahr 2000 gab es unser denkwürdiger Bezeugungstag im Advent,, wo gelegentlich des Gastauftretens des berühmten Schausapielers Károly Eperjes 258 Hörer anwesend waren. Der christlich-national besinnte Künstler hatte wertvolle Gedanken bezüglich der Erstärkung der Familie, sowie über die Wichtigkeit der christlichen Erziehung und hatte die Verantwortlichkeit des Familienhaupt betont.. Im Jahre 2001 hatte der kalvinistische Geistlicher Lajos Püski bei Benützung leichtverständlicher Beispielen aus dem Eisenbahnerleben eine unvergässliche Schriftauslegung sowie einen zum Befolgung Jesu anspornenden Gottesdienst gehalten. Der römisch-katholischer Geistlche Lajos Kerényi gab eine Vorbereitgung zu Ostern für uns.. Er hat geschildert, dass was das Christentum für Europa gab und doch ist eine Erwähnung des Christentums aus der Konstittion der EU ausgeblieben. Diesmal gab es 67 Teilnehmer. Im Jahre 2002 haben wir die Sieger des Eisenbahner-Deklamationswettbewerbs zu einem literarischen Nachmittag eingeladen, wo ein Programm aus religiösen Gedichten bzw Novellen der ungarischen Dichter und Schriftsteller gab. Der Benediktiner Mönchsprofessor Felix Leöwey hielt einen erlebnissreichen Vortrag über die ungarischen Königsfamilien, sowie bezüglich der historischen Bedeutung der Abteikirche in Tihany. - In Advent hatten wir den Mehrfachen olympischen und Weltmeister des Fünfkampfes András Balczó für den Vortrag „Weinachten im geistlichen Leben“ eingeladen. Der Familienvater mit 11 Kindern hält alle seine Sportergebnisse für eine Gabe Gottes, denn er alles – Kraft, Glaube und Fähigkeit – zum Sieg von Ihm erhalten hatte. Gott betraut auch in den Familien die Eltern ihre Kinder seelisch sowie in ihrem Glauben zu helfen. Den den Glauben und die Lebenskraft erstärkenden Vortrag hatten 167 Gäste beklatscht. 15 - - - - - - - Für die Gefahren eines masslosen Alkoholverbrauchs, die des Rauchens und der Narkosen , auf die bedauerlichen Folgen bei der Seelenzerstörung hat in seinen christlich besinnten Vortragsreihe in zwei Mittelschulen, in der MÁV-Generaldirektion und in einem MÁV-Lehrzentrum der Professor-Hauptdirektor Dr. Csaba Fehér die Eisenbahner, und die Studenten gewarnt. Er hatte auch über ihre Erfahrungen in Irland berichtet. Die bescheidene Geldschenkung war ein Zeichen des Mitleids und der Solidarität, die die Hochwassergeschädigten Eisenbahnerkollegen über den Ökumenischen Hilfdienst sowie die wir unseren – gelegentlich eines Vedkehrsunfalls die Mutter seiner drei Enkelkinder verliereneden -Vereinskollegen gaben. Die christlichen Schauspieler der Universitätsbühne hatten mehrmals bei unseren Verein gastiert. Früher gab es eine Aufführung unter dem Titel „Die Weisen aus Osten“ wo es 41 Besucher gab. Dann wurde auf Grund des Romans „Quo vadis?“ von Sienkiewicz der seelische Hintergrund des Treffens von Petrus und Jesus vor unseren 35-40 Mitglieder vorgeführt. Es lohnt sich für jeden der Frage „Wohin wir fahren?“ nachdenken. Zu Jesus, der immer die Liebe, die Hoffnung und den Glauben vertritt, oder in die Richtung der Selbtsucht, der Lieblosigkeit und der Zerstörung? Wir hatten uns an unseren Migliedschaft mit den Aufruf: „ Rufwort an Jeden“gewendet, dass wir in jedem Monat seelische Vorbereitungs -Gebetsgelegenheiten organisieren. Es gab leider wenige Anmeldungen. Im Jahre 2001 schien so, dass wir als Ergebnis unserer Mission es möglich sei, in Debrecen unsere erste Provinzorganisation dort ins Leben rufen können. Leider hatte sich aber das Schriftwort bestätigt: „Wenn der Herr das Haus nicht baut, dann ist der Fleiss des Bauers erfölglos.“ Ebenso wie im Advent, hatten wir uns gestrebt, auch vor Ostern etwas seelische Nahrung zu geben. Im Jahre 2006 hatten der Piaristenpater Dr. István Jelenits und dann der katholischer Pfarrer Ferenc Bajzáth unter dem Titel „Die Gottesliebe“ (J. Joh 4,8) anspruchsvolle Bezeugungen abgehalten. Unser Mitpräsident Károly Orosz hatte die Andenken der Tätigkeit des ersten Hauptkassierers der ungarischen Eisenbahn, des Märtyrers von Arad Vilmos Lázár erforscht und wir hatten die Anordnung einer Gedenktafel angeregt. Diese Gedenktafel wird am allen 6. Oktober durch die erinnernde Gemeinschaft bekränzt. 6.3. Festlichkeiten des Vereins im Advent Die Veranstaltung der Advent-Festlichkeit bildet immer eine wichtige Aufgabe in unserem Verein. Diese Veranstaltung hatten wir zum erstenmal im Jahre 1998 mit 64 Teilnehmern abgehalten. In dem folgenden Jahr sangen wir zufolge der hoffnungsvolleren Stimmung mit 125 Teilnehmer die Weihnachtslieder. Auch der Verkehrsminister war anwesend und das Programm war auch im Fernsehen zu sehen. Im Jahre 2000, im Milleniumsjahr des christlichen Ungarns konnten schon durch Hilfe des Heiligen Geistes unsere 258 Mitglieder gelegentlich unserer Advent-Veranstaltung gemeinsam beten. Eine ähnlich volksreiche Versammlung sang die Weinachtslieder auch im Jahre 2001, was sehr hoffnungsvoll für uns war. Doch hatte die zufolge der Landeswählen die Macht ergriffene Regierung ein neues Management ernanmt, das auch den stellvertretenden MÁV-Generaldirektor vom Dienst enthoben hatte (der seit 1999 der Präsident unseres Vereins war). Die neue Führung hatte die weitere Tätigkeit der traditionellen Gemeinschaften nicht weiter zugelassen. Ja sogar erschien die Mahnung dass auch die Fernsprechapparaten und die E-mails beobachtet werden. Doch haben wir in unserer Seele die Jesus-Worte gehört: „Fürchtet Ihr nicht!“ Im Dezember 2002 hatten wir noch die 16 Weihnachtslieder gesungen. Nachdem war die Teilnahme der Mitgliedschaft unserer Veranstaltungen schon nicht so kräftig. Wir freuen uns, dass vom Jahre 2003 gelegentlich unserer Advent-Veranstaltungen 47-71 Teilnehmern an unseren – in das Budapester Gebäude der Schottischen Mission überlegten Sitzungen Teilnehmer des Betens sind. Wir hatten alle die Versprechung vom Gott erhalten, dass „Wo 2-3 Personen in meines Namen sich versammeln, ich werde mit ihnen sein.” Diese Versprechung erstärkt uns und wir streben uns, auch den Glaube anderer zu erstärken. Gelegentlich unserer Advent-Veranstaltungen färbt je einer Kollege, Vereinsmitglied , oder das Kind eines eingeladenen Gasts durch Deklamation, , Lied oder instrumentzale Musik unserer Vereinsfestlichkeits. Bei den Missions Gelegenheiten bzw. Generalversammlungen tun wir unseren Mitgliedern, Gästen, sowie den Mitglieder des Chors oder Orchesters durch mit Zucker ergänzten biblischen Zitaten, mit Gebäcken und Erfrischungsgetränken lieb. Seit unserer ersten Adventveranstaltung ist unsere treuste Missionsgefährte ein budapester Katholischer.Kirchenchor. Der Dirigent wählt geschmackvoll der Weihnachtsstimmung entsprechend Chorverarbeitungen, die mit etwas Fantasie die Hörer bis zur Krippe von Betlehem führen, so dass wir vor dem kleinen Jesus huldigen können. 7. Das Organisationsleben und das Wirtschaften unseres Vereins Unsere Missionstreffen, sowie die Vorträge und Generalversammlungen halten wir in einem, kalvinistischen Versammlungssaal, oder in einer naheliegenden römisch-katholischen Kirche. Die Advent-Versammlungen werden - mit Rücksicht auf ihren grösseren Platzanspruch – in Grossem Saal der Schottenmission abgehalten. Bei unseren Vereinsmitglieder, sowie unter den leitenden Personen hat zufolge der sich verschlechternden Arbeitsstellenatmosphäre und wegen der Gefahr eines eventuellen Verlusts der Arbeitsstelle sich die Verunsicherung stärker aufgetreten. Einer unserer Leitungsmitglieder hatte – diese Verunsicherung erfahrend – die Leitungsmitglieder in seine Privatwohnung eingeladen. Solche Treffen wiederholen wir seitdem im Garten des Mitglieds in Balatonfüred mit der erweiterten Leitung. Gelegentlich dieser so gehaltenen Leitungssitzungen streben wir uns die Missionsgesinnung zu erstärken. Unsere erfahrene Mitglieder hatten die Meinung, dass der Gott durch die Aussperrung aus dem Eisednbahnergebäuden uns erstärken will. Er behandelt uns als Erwachsenen und unsere Mission unter den schwierieg gewordenen Verhältnissen und möchte ihr eine neue Richtung geben. Die Vereinsleitung sollte auch umgebildet werden,, dass ihre noch aktive Mitglieder zufolge den an eine Diktatur erinnernde Massnahmen nicht in eine schwierige Lage gabracht werden. Deswegen wurden die römisch katholische Pensionistin und RÖEEJuristin Dr. Éva Baráth zum Präsident, der kalvinistische MÁV-Ingenieur i.R. Árpád Somody zum Stellvertretnden Präsidenten gewählt. Die Präsidiumsmitglieder sind die MÁVAngestellten . Dr. Csaba Fehér (römisch katholiker), Dr. Pál Ritoók und Frau Nagy Márta Rúzsa (kalvinisten), Frau Szabó (römisch katholisch), Eszter Fónyad und Károly Orosz (kalvinisten). Das neue Präsidium unseres Vereins strebte sich in den Jahren 2005 und 2006 die Wirkung unserer Organisation zu stabilisieren. Als Ergebnis dieser Bestreungen hatte sich die Anzahl der Mitglieder nur mit einigen Personen vermindert. Heute beträgt diese Anzahl 98. Die Sitzungen der Leitung sind heute kürzer und mehr zielstrebiger geworden. Für das Präsidium wirkt es immer beruhigend, dass - trotz den schwieriger gewordenen Umständen - die Geldangelegenheiten des Vereins immer in musterhaften Ordnung sind. Soli Deo Gloria! Nur den allmächtigen Gott gebührt die Herrlichkeit! 8. Die Internationalen Verbindungen unseres Vereins 17 Im Jahre 1998 hatte Sándor Szücs – einst (im Jahre 1956) Bahnhofsvorstand in Záhony , dann Direktor der Entwicklungsanstalt der Norwegischen Eisenbahn (NS) – die Aufnahme in unseren Verein beantragt. Wir könnten diese internationale Möglichkeit - zufolge den grossen Entfernungen – nicht ausnützen. Später hatten wir mit den finnischen christlicher Eisenbahnern in deutscher Sprache korrespondiert, doch ist diese Verbindung zufolge der Krankheit des alten Leiters Onni Lysti leider untergebrochen. Die schwedischen Eisenbahnerkollegen schicken an uns ihre Pressematerialien. Über unserer Tätigkeit bezüglich der interationalen Eisenbahnersolidarität möchten wir erwähnen, dass wir zur Zeit der mit einem Hochgeschwindigkeitszug in Deutschland, sowie gelegentlich der Zugsprengattentat in Spanien hatten wir für die beiden Bahnen Mitleidstelegramm geschickt. Im Jahre 2002 hatten die beiden christlihen ungarischen Eisenbahnervereine bei den in Wien stattgefundenen Generalversammlung des Vereins der Europäischen christlichen Eisenbahner- und Postbeamtern teilgenommen. Im Jahre 2004 hatten wir den Kontakt mit der Internationalen Eisenbahnermission aufgenommen. Zufolge der Vermittlung des Herrn Wilhelm Rhode und dann unseres Theologenkollegen Zoltán Nagy der spätere Leiter der internationalen Organisation, Herr John May hatten uns auch aufgesucht. Sie haben erwähnt, dass sie sich freuten, wenn wir in seine Organisation eintreten würden.. Doch war es zufolge der niedrigen ungarischen Gehälter unmöglich die hohen Vereinstaxen sowie die hohe Kosten einer Teilnahme zu decken. Wir freuen uns, dass der internationale Organisation sich nicht geruht hatte und die Brüder John May (England) und Ueli Berger gelegentlich unserer Advent Versammlung nach Ungarn kamen und erklärten, dass die Internationalen Organisation dazu beigetragen hatte, dass unsere Arbeit und Missionsbestrebungen unterstützend die internationale Organisation beigetragen hatte, dass wir keine Mitgliedschaftskosten zahlen müssen. Unser Bruder Zoltán Nagy hatte gelegentlich dem Ausbau der Missionsverbindungen eine unersetzbare Hilfe geleistet. Wir freuen uns sehr, dass die seeliscen Geschenke, und der in Liebe wirkende Glauben - ähnlich zu den verschiedenen Länder verbindenden Schienensträngen, sowie der Musik – keine Landesgrenzen und Sprachschwierigkeiten kennt und so ist es möglich geworden auch die Arbeit unseres Vereins und der internationalen Mission zu kräftigen. 9. Unsere Nachrichtenbriefe, sowie die Öffentlichkeit unseres Gemeinschaftslebens Bei jeden Gemeinschaften bildet eine schwere Sorge, wie ist es möglich die Verbindung mit den zerstreut wirkenden Mitgliedern zu halten. In den beiden zwei Wirkungsjahren konnte auch wir diese Verbindung nur mit Streublättern, Einladungsbriefen und Telefonisch mit unserer Mitgliedschaft halten. Seit dem Jahre 2001 erschienen unsere Nachrichtenbriefe. In den ersten 2 Jahren erschienen sie nur nur zweimal jährlich , gelegentlich ieder Generalversammlung des Jahres sowie vor Advent. In den späteren Jahren erschienen 3-4 Nummern/Jahr. Unsere Nachrichtenbriefe sind durch von der Mitgliedschaft erhaltenen Briefe interessanter geworden. Zur Anfang hatte die Führung der Eisenbahn zugelassen, dass wir unsere Briefsendungen durch die Eisenbahn-Streckenpost zu unseren Mitglieder zukommen lassen. Doch - zufolge der sich schlechternden politischen Atmosphäre - hatten wir später diese Nachrichtsbriefe auf unseren eigenen Kosten über die staatlichen Post gesendet. 10. Sagen wir grossen Dank dem Gott Vater 18 Nach den Parlamentswahlen von 2006 hatten sich in Ungarn Vertrauenslust und anarchistische Zustände ausgebildet. Mit solchen Leuten, deren Glauben erschüttert werden ist, ist es schwer Gemeinschaftsarbeit zu leisten, sowie die Eisenbahner zu Christus zu führen. Wir freuen uns doch, dass unser Vater unseren gebrechlichen und oft Fehler begehenden Verein durch Jesus Christus schon über 10 Jahre in Liebe und in fleissigem Glauben gehütet hatte. Für all diese sollen wir „dem Gott Vater dem Heiligen Schöpfer der Erde einen grossen Dank sagen.” Gott wird gemäss unseres Glaubens nach allen bitteren Kämpfen, oder nach einem, vielleicht schon als Aufgabe scheinenden Moment unsere Missionsgemeinschaft behalten, bis Er Ziele mit uns haben wird. Das Grundwort der Mission im zehnten Jubiläumsjahr bildet der Brief des Apostels Paulus, den er an die Römer geschrieben hatte: „Wenn also du mit deinem Mund Jesus deinem Herrn bekennst, und in deinem Herz glaubst, dass Got Ihn aus seinem Tode auferstehen liess, , dann wirst du selig werden. Denn wir glauben mit unserem Herz, dass wir selig werden, und bezeugen wir mit unserem Mund, dass wir selig werden.” (Römer 10,9) Wir sollen im Dienst dieser Botschaft arbeiten, dass das Wesen unseres Glaubens: Christus von Seele zur Seele erreicht. So soll es sein! Vecsés, im August 2007. ***** Die Photos sind eine Wählung aus den Bildern, die von dem Verfasser und durch unsere Mitglieder bzw. durch ihre Familienmitglieder gemacht wurden. ***** Der Verfasser und das ganze Presidium des Christlichen Eisenbahner Vereins in Ungarn bedanken wir uns bei dem Kuratorium der Eisenbahner Kulturellen Stiftung in Budapest, bei der Leitung des Vereins der schweizerischen Christlichen Eisenbahner (ECV), und nicht zum letzten Mal bei unseren deutschen christlichen Eisenbahner-Geschwistern: Klara und Wilhelm Rhode für Ihre Hilfe. Ohne Ihre Unterstützungen hätten wir die Druckenarbeit dieses Heftes nicht finanzieren können. 19 The Hungarian Railway Mission is 10 years old (Abridged summary) Written by: Károly Orosz retired engineer consultant (MÁV) Translated to English: Zoltán Ruzsa-Nagy theology student Translated to German: Dr György Heller retired engineer, director (MÁV) The Hungarian Railway Mission in Christ’s Service “Every mission is the manifest of working faith in love, with the primary goal to enlarge the community of believers in God and his only Son, Jesus Christ, and to lead the people to Christ and to give comfort from the word of God who struggle with various questions in their lives.” said the Christian railwaymen in the beginning of the 20th century. We, as today’s railwaymen try to work on realizing that statement in the hardest mission fields, at our workplace and in the community of our association. We believe Jesus leads us in this journey; he gives us his love and meekness to encourage his followers. 1. The beginning of the Railway Mission in Hungary We have sources dating back as far as 1913 about the ecumenical railway mission in Hungary At that time our old colleagues tried to give spiritual comfort for the railwaymen in need and to travellers who experienced inconvenience in their journey, provided short stay accommodation for the transfer passengers and helped the other colleagues from the countryside in their official duties, and their international travels, and to help young people moving to the city from the countryside to find a church fellowship. In the late 19th and early 20th century several railway choirs were established, many of them spread the message of Christian songs as well as their cultural activities. 2. The railway mission after WW1 Due to the peace treaty of Trianon which divided up Hungary all community activities and mission work declined. The Christian railwaymen found their example in Giovanni da Capistrano, a Roman Catholic priest who was one of the spiritual leaders of the patriotic war against the Turkish Empire in the 1450’s. In 1921 the workers of the Railway Machinery erected a full size statue of him, which is now situated in the Buda Castle. The Christian Railworkers’ Association had a memorial celebration of Capistrano ever year between 1998 and 2002. 3. Few numbers but not broken after WW2 After WW2 until 1949 there was a great revival in Hungary, and as part of this, great efforts were made to revive the mission in the railways, too. The mission was terminated by the communist dictatorship. The railwaymen who stood for their faith and their pastors were deported to prison camps alike the Gulags in the Soviet Union, however many have never given up their faith. Those who attended to church where they lived were reported by secret informants of the Communists. Thus many lost their jobs or experienced disadvantages because of their faith. We give our honour to those who persevered the oppression after the 1956 revolt and the nationalization of all properties. 4. Mission efforts after 1989 When the Communism collapsed Hungary was in great joy, however in the following years we had to realize that only the surface has changed. Though the soviets did not spy the phone lines at the MÁV general headquarters any more, there was no real freedom. We first thought 20 about re-establishing a Christian railway mission in 1992. The general director asked for our patience as he had a vision to create social care centres at the big railway terminals. Unfortunately the Hungarian State Railways (MÁV) became an important territory for the political fights in Hungary, the general directors often were changed, and we lost the support for the railway mission. We had to take our own initiative to start the Railway Mission. In 1997 the Christian Railworkers’ Association was established with 17 members. Our first president was Imre Kavalecz, a Roman Catholic, the official spokesman of MÁV, and the Co-President was Orosz Károly Reformed engineer. According our Constitution until 2003 we had two presidents, a Roman Catholic and a protestant. The first members were form Roman Catholic, Greek Catholic, Baptist, Lutheran, Reformed and Methodist denominations. The first committee consisted of 7 railwaymen: Dr. Csaba Fehér heart surgeon, Director of the Heart Hospital of MÁV in Balatonfüred, Dr Pál Ritoók engineer director, Eszter Fónyad accountant, Dr Éva Baráth solicitor at GYSEV (ROEE), Károly Végvári engineering counsellor, György Bartha engineer counsellor. Operating the association was never an easy task as the social, political and work environment often held back our work. 5. Goals of our association Though the membership soon rose to 107 railwaymen, the membership fee and the occasional donations only allowed us to set modest goals. One of our greatest achievements is that our association became known to our Christian railwaymen brothers living further away in the countryside. As a result of this we have members from all over the country. We set the following goals in our constitution: To help to grow in the Christian faith for our members and their families by meetings and mission works; To confess our Christian faith in our workplace, to set a good example of Christian living and with this be a good employee of our railway company; To preserve the valuable Christian cultural traditions; To preserve the memories of the old railway and in particular the memories of the past railway missions; To comfort and encourage the broken and suffering railwaymen and their families; To help people knowing Christ as their Saviour by confessing our Christian faith; Helping the needy, unemployed fellow railwaymen in their struggles with walking the road of faith and helping the victims of accidents in Hungary and abroad. 6. Mission work of our association Our association operates according to a yearly mission work plan approved by the general assembly. Every member has a right to make suggestions to this work plan. The committee, which now has 6 members apart from the president, meets monthly to discuss all suggestions and actual issues. Our activities can be categorized in the following way: 6.1. Trips In the last 10 years we visited 12 cities in Hungary. In our trips every time we had a meeting with a local church for prayers and sharing. During the excursions one of the committee members was asked to give a short spiritual message and some information about the sights we were about to see. In order to have a successful program we always asked a local church leader and some railwaymen to be our guides, who often provide good spiritual message as well as guided sightseeing. Most of the times we travelled by train to these excursions. Apart from the excursions to the countryside we visited the Parliament building and the national crown of Hungary with 62 members. We also visited the exhibition about Sigismund 21 of Luxemburg, king of Hungary and Emperor of the Sacrum Imperium in the Museum of Fine Arts of Budapest. Every trip had its beauty which we can remember later. 6.2. Mission activities Among the mission activities which we had to build up the Christian faith we list some: In the year 2000 we invited a Christian actor, Károly Eperjes to give his testimony. 258 people came to that meeting. He challenged us with the reinforcement of families and the Christian upbringing of children and the responsibility of fathers. In 2001 in our trip to Debrecen, Lajos Püski Reformed pastor gave us a pointed Bible message with many railway illustrations calling us to be the followers of Jesus Christ. Lajos Kerényi, a Roman Catholic priest gave us a sermon before Easter under the title: Jesus Christ, the hope of Europe. He gave us an overview what Christianity give to the European civilization and yet it was left out from the European Constitution. 67 members participated in this service. In 2002 we invited the winners of the Railwaymen Reciting Contest who recited godly poems and novels of Hungarian authors. Félix Löwey Benedictine monk gave us a great lecture on the Hungarian Royal families and the role of the Tihany abbey in the History of Hungary. In Advent 2001 we invited András Balczó winner of Olympic gold medals in Pentathlon to share us on Christmas in the spiritual life of the Family. He has 11 children and he regards his sports achievements as the gift of God because He gave him the strength, faith and ability to win. He challenged us that in the families God entrusts the children to the parents in order to help them in their spiritual growth. We had 167 participants on this service. Dr Csaba Fehér, heart surgeon, member of our organization held lectures on the dangers of Alcoholism, Smoking and drugs in two high schools, at the MÁV General Headquarters and in a Railway Training Centre. We expressed our solidarity to the victims of the flood by River Tisza through the Ecumenical Aid Organization, and we gave donation to one of our members who lost his daughter-in-law in a car accident. We had the Christian actors of the University Theatre visiting us several times. First they performed the “Wise men from the east”, later they acted a scene form Quo Vadis by Schienkiewicz, when Peter meets Jesus on his way to Rome. They challenged us with the question ‘Where are we heading?’ To Jesus who gives us faith, love and hope at all times or to the selfishness and destruction? We had an appeal to our membership to gather for a monthly Bible study. However only few members showed up for these events. In 2001 we managed to establish our first daughter organization in the country in Debrecen. However we could not keep it going. Like our advent service we try to challenge people before Easter, too. In 2006 Dr István Jelenits Piarist priest and teacher, and in 2007 Ferenc Bajzáth Roman Catholic priest gave us good messages form the passage ‘God is love’ (1John 4,8) Károly Orosz, a committee member of ours has made researches on Vilmos Lázár, the first accountant of MÁV, who was a martyr of the 1848 revolution. Every year our association commemorates him at the General Headquarters of MÁV. 6.3. Advent services Our special task is to organize the advent service every year. We first had that service in 1998 when 64 members could sing “Angel form heaven”. Next year our hope rose when 125 people came to the service. That year even the Minister of Transport came and the TV reported on our event. In the year of the Millennium (2000), which is the Millennium of the 22 Christianization of Hungary, too, we rejoiced together with 258 participants at our advent service. The numbers were similar in 2001; however in 2002 after the elections the new government completely replaced the management of MÁV, including the deputy director who was the vice-president of our association. The new management did not allow any more the operation of civil railwaymen associations within the premises of MÁV, moreover news came that the phone lines and emails were being monitored. We heard our Lord Jesus’ words in our hearts: “Do not be afraid! I am with you.” In 2002 we sang the Christmas hymns with 129 railwaymen in our Advent celebration. From 2003 the Scottish Mission offered us to use their premises for meetings, but the number of participants started declining. Since then we have had between 47 and 71 members joining us for the Advent services. The promise of our Lord gives us strength that” where two or three gather in my name I will be there with them”. In our Advent services one of our colleagues or their children recites a poem or plays music to illustrate the message. In our mission events, meetings, assemblies we normally have a piece of chocolate with a Bible verse, some cakes and refreshments. Since our first Advent service our most faithful partner in the mission has been a Roman Catholic choir from a MÁV housing estate in Budapest. The conductor has a talent to choose songs that virtually lead the listeners to the manger in Bethlehem every year. 7. Our life as an organization and finances Our mission events and assemblies are held in a local Reformed or Roman Catholic Church, and our larger Advent and Easter services are held at the church building of the Scottish Mission. As a result of the difficulties in the working environment and the fear of being unemployed made our membership feel less secure. To help regain confidence a committee member invited the committee to his apartment to discuss personal and organizational issues in an open and relaxed way. From that on the extended committee meets every July in a members house in Balatonfüred. Our experienced members comforted us that it might be God’s plan that we are excluded from railway premises that we will be stronger and more mature in faith and in what we have to do in mission. We had to reshape our committee in order to save those members who are still active in railway service. The members of our committee now are: Dr Éva Baráth Roman Catholic retired solicitor (GYSEV / ROEE) and Árpád Somody Reformed presbyter, retired engineer advisor as presidents, and Dr. Csaba Fehér Roman Catholic heart surgeon, retired hospital director, Dr. Pál Ritoók Reformed Presbyter, Retired engineer and deputy director, Márta Nagyné Ruzsa Reformed architect, Mrs Lajos Szabó Roman Catholic nurse, Eszter Fónyad Reformed accountant, and Károly Orosz Reformed retired engineer as committee members. Our new committee made efforts to stabilize the operation of our association in 2005 and 2006. As a result of our efforts the number of members only declined with few people, and now we count 98 railworkers among us. The committee meetings are shorter but more to the point. It was comforting for the leadership that despite the situation grew more difficult, our finances have been always in nice shape. Soli Deo Gloria! 8. International Relations of our organization In 1998 Sándor Szűcs, former station master of Záhony in 1956 (border station between Hungary and USSR), lately the development director of Norwegian State Railways asked for membership in our organization. Unfortunately, due to the big distance, we were not able to make use of this connection. Later we had correspondence with Finn railwaymen from Helsinki which unfortunately was terminated because the illness of Onni Lysti their leader. The Swedish Christian railwaymen has sent us their publications. 23 As part of our solidarity work we sent our condolences to the German Railways after the ICE accident in 1998 and to the Spanish Railways after the terrorist bombings in Madrid. In 2002 Both Hungarian Christian Railworkers Association (ours and the Roman Catholic one) took part in the General Assembly of European Christian Railwaymen and Postmen in Vienna. We also found connections with IRM. Wilhelm Rhode and later through the connection of Zoltán Ruzsa-Nagy, John May the president of IRM visited us and invited us to IRM membership. Unfortunately due to the low income of our members we could not afford the membership fee and the participation in the international conferences. However John May and Ueli Berger did not give up the connection with us and when they visited our advent celebration they offered us help in our finances. In building up our international relations, Zoltán, the son of our committee member, Márta Nagyné Ruzsa was of great help. We are glad that the power of Christian faith like the music and the railway track goes beyond the national boundaries hence helping the work of railway missions. 9. Our Newsletter and Publicity It is a great struggle of every organization to keep connection with the members who live all over the country. In the first two years we kept connection with flyers, invitation letters an phone calls only. Since 2001 we publish a Newsletter. Until 2003 we published only one per year before the general assembly, but since we managed to issue it 3-4 times per year. In our newsletter we often have writings from our committee and ordinary members. In the beginning the railway management allowed us to use the MÁV postal services, but since 2002 we prefer to send them out by mail at our own expense. 10. Give great thanks to the Lord After the elections in 2006 we experienced despair and somewhat anarchy in Hungary. It is hard to form a community of people with shaken security and hope. However we are glad that through many struggles our Heavenly Father has kept us in the last 10 years of mission work through his Son, Jesus Christ. Therefore we sing along the hymn: “Give great thanks to the Lord, Holy Creator of Heaven and earth.” According to our faith despite all struggles and moments when we almost give up, God will keep our association until His plan with us in not fulfilled. In our tenth year, our leading Bible verse is from Paul’s letter to the Romans (10:9) "If you confess with your mouth, 'Jesus is Lord,' and believe in your heart that God raised him from the dead, you will be saved." This is the essence our faith and work that Christ would be spread from soul to soul. Amen! **** The published photos are a selection from the life of the Hungarian Railway Mission. The pictures were taken by the author and the members of our society. **** The author and the leadership of our Society thank the Railway Cultural Foundation, the leadership of ECV and Klara and Wilhelm Rhode for financial aid. Without their financial aid this publication wouldn’t have been released.
