Földtani Közlöny 1916.

^
FÖLDTANI KÖZLÖNY
4-6. FÜZET.
1916 ÁPRILIS-MÁJÜS-JÜNIUS,
XLVI. KÖTET.
ÉRTEKEZÉSEK.
A)
KZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE.
AZ ERÜPCIÓS
—
Irta
:
A
ábrával.
3.
—
Pálfy Móric
dr.^
Kégen felismerték már, hogy az ú. n. fiatalabb arany-ezüst tartalmú
érctelepek az erupciós kzeteknek zöldköves, vagy amint újabban nevezni
szokták, propilitos fajtáihoz vannak kötve. Egyrészrl talán ez is volt
az oka, hogy a szakemberek már hosszú id óta foglalkoznak e kérdéssel,
más részrl azonban az a nagy különbség, ami a normális és zöldköves kzetek megjelenési formájában mutatkozik, szintén hozzájárult a nagy
érdekldés felkeltéséhez. A zöld köves kzetek ugyanis a normáhsokkal
szemben sokkal tömörebbek és szívósabbak; alapanyaguk elveszti többékevésbbé üveges vagy érdes kifejldését és allotriomorf szemcsés lesz.
A normális kzetektl ez az eltér megjelenési módja indította br. EichtHOFENt arra, hogy ezeket a zöldköves állapotban lev kzeteket külön
kzetfajnak vegye, mint a harmadkori kzetek legidsebbikét és reájuk
a
propylit
elnevezést használja.
EiCHTHOFEN Ferdinánd báró felfogását általánosan elfogadták. Akkor mutatta ki elször Szabó József ^ s 1877-ben és 1878-ban,
1873-ig
késbb
valamint
is
ismételten hangsúlyozta, hogy
kinthetk önálló kzetfajnak, mert
trachit-fajon
zöldk
1
*
(Jahrb.
leginkább a
nem
állapot
:
«a
a
az
d.
k.
k.
:
te-
el6>.
«A
különböz idben különböz kzeteken.
Eladta a Mhoni Földtani Társulat 1916 március hó
V.
nem
zöldkövesedést valamely öregebb
kénes és vízpárás exhalációk idézték
eredeti,
RiCHTHOFEií, F. Fr.
propylitok
1-én
tartott szakülésén
Studien aus den ungarisch-siebenbürgischen Erzgebirgen
Geol. Reichsanst.
1861.
Bd. XI,
p.
228.
h
Richthofbn: Die natürliche Gliederung und der innere Zusammenhang der vulkáni
d. deutsch. geol. Gesellschaft 1868, Bd. 20, p. 685.)
Szabó .JÓ23EF: Trachitok, beosztva a természetes rendszer szerint, pag. 4.
Bchen Gesteine (Zeitschr.
'
mutatva az
1873.
Földtani Közlöny.
évi
bécsi
XLVI.
köt.
világkiállításon.)
191C.
6
(Be-
K
74
lassú,
eló'idéztetik
és
pixPY MÓRIC
de több stádiumot számító hatás következtében))^
«Lényegben a zöldk módosulat solfatárai hatás.
A
trachitban a
hasa-
dékokon indul meg a nagyfeszély gzök s mindenek felett a vízgz feltódulása által.^ Szabó feláltalánosan elfogadták, de
fogását a zöldkövesedésre azután lassanként
akadtak egyesek, akik a propyhtot, mint önálló kzetfajt, továbbra
fentartották. Ezek közé tartozott a hírneves petrográfus Zirkel Férd.
késbb
is
is,
is
megjelent tankönyvében
még 1894-ben
aki
pylitnak jogosultságát
is
a EicHTHOFEN-féle pro-
vitatta.
A
tudósok nagy része a zöldkövesedést Szabó értelmezése szerint
általában a kzetek kitörése után, a föld felszínén, posztvulkános hatásokvulkáni exhalációkkal magyarázta.
Messze vezetne, hogy mindazokat felsoroljam, akik Szabó magyarázatát elfogadták; közülök épen csak felemhtem Inkey BÉLÁt,^ Lindkal, a
GRENt* BÖCKH HuGÓt,^ WEINSCHENKet,^ KoSENBUSCHt,' KRUSCHt® és a
Inkey és Lazarevió kivételével
legutóbbi idben LAZAREVicet,^ akik
a zöldkövesedést az érctelérek mentén mködött vulkáni utóhatásoknak
—
—
tulajdonították és annak elrehaladott stádiumának a kaolinosodást vették.
Inkey
Lazarevió
és
annak
a zöldkövesedést,
bár
posztvulkános úton létrejöttnek tartják
különválasztják a kaolinosodástól és
lefolyását
a telérek mentén csakis kaolinosodást fogadnak
sának helyére
el.
A
zöldkövesedés lefolyá-
idpontjára azonban csak Inkey nyilatkozik.
a brádi aranybányákról szóló 1912-ben megjelent
és
SchumacherI^
^
Szabó József: Petrográfiai
*
és
tanulmányok Selmecz körnj-ékérl. peg.
geológiai
1-6
Közlöny
Szabó József: Selmecz környékének geológiai
131. (Földtani
1878.
VIII.
füzet.)
leírá,sa.
(A m. tud. Akadémia
III.
osztályának külön kiadványa. Budapest, 1891. pag. 312.)
Inkey Béla: Nagyág földtani viszonyai. (A kir. m. term.-tud. társulat kiadása.
— De la rélation entre l'état propilitique des rochcs andésitiques et leurs
filons minéraux. (C. R. Congr. Intern. Géol. Mexico 1906.) - Megjegyzések dx. PAlfy
MÓR: Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei cím munká^
Budapest, 1885.)
jához. (Földtani Közlöny, 1912. XLII, pag. 737.)
LiNDGEEN, W. Metasomatic Processes in Fissure Veins. (Transact. Am. In.-t.
of Min. Eng. Washington. February.)
» BöcKH Huoó: Elzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén elforduló cruptiv k*
:
zetek korviszonyáról (Földtani Közlöny, 1901.
*
'
:
Kbdsch,
lagerstátten.
f.
P.
:
Lazabevi6, M.
pag.
1877.
1102.
prakt. Geologie.
f.
:
F.
1910.
p.
165-180.)
Die Propylitisierung, Kaolinisierung und Verkicselung (Zeitschr.
XXI. Jahrg.
Schttmaoheb,
2.
Über primáre und sekundáre metasoniatische Processe auf Erz-
(Zeitschr.
prakt. Geologie.
10
pag. 289.)
:
pag. 299, 4-te Auflage 1908. II,
9
XXXI.
Weinschenk, E. Grundzüge der Gesteinskundc. 1905 és 1906.
RosENBUSCH, H. Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine.
:
Die
1913. pag. 345.)
Golderzlagerstátten
und
Braunkohlenvorkommen
der
KZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE.
AZ EKUPC'IÓS
75
immkájában szintén elválasztja a zöldkövesedést a kaolinosodástól és a
zöldkövesedést KosENBUSCHnak a Fichtel-hegység elchloritosodott diabázain tett megfigyeléseire támaszkodva, dinamometamorf hatásoknak
tulajdonítja. Lazarevic részletesen foglalkozik
ScHUMACHERnek ezzel
a felfogásával és kétségtelenül helyesen mutatja ki, hogy az a zöldkövesedés magyarázatára el nem fogadható, már csak azért sem, mert az Érchegység fiatal andezitjeit nagyobb dinamikai hatások nem is érték.
A
zöldkövesedésnek
Stelzner-Bergeat^ sem
a
felszínen
tartja
dinirte
posztvulkános
Erscheinung haltén und fragen
düi'fen,
ob
képzó'dését
«Man wird
írja:
der Gangbildung koordinirte,
Propylitisierung für eíne
die
való
valószínnek, amikor azt
etwa
nicht subor-
eine
intensive
Durchgasung des aufsteigenden, teilweise verfestigten Magmás zu dessen
geführt hat.»
petrographischer Ausbildung
besonderer
.
Magam
mködésnek
is
.
.
azok közé tartozom, akik a zöldkövesedést a vulkáni utó-
a felszínen történt
behatásával
nem tudom
elfogadhatólag
megmagyarázni. 1910-ben az Erdélyi Érchegységró'l megjelent munkámban^ e kérdésrl csupán ennyit írtam «A zöldkövesedés lefolyását a Nagyág
:
környékén lev dácitoknál
vulkáni kzeténél,
nem
valószínbbnek vélem
is
épenúgy, mint az Érchegység többi fiatalabb
kizárólag a felületen végbementnek tartom,
hanem
—
legalább
hogy a zöldkövesedés folyamata
—
részben
már a kráterben, vagy még mélyebben bekövetkezett. » Akkor
részletesen nem foglalkoztam e kérdéssel, mert felfogásom igazolására
még több
azt,
megfigyelésre volt szükségem. Összevetve az Erdélyi Érchegy-
ségben tett észleleteimet a Nagybánya környékén végzett megfigyeléseim-
már határozottabban nyilatkozhatom e kérdésrl.
Mieltt azonban ezt tenném, meg kell emlékeznem Sachs^ A.-nak
mel, most
megjelent közleményérl. Sachs a Stelzner-Bbrgeat és az
egymást nagyjában fed
magyarázatunkról azt írja, hogy az
EicHTHOFEN felfogásához közeledik, amely szerint a propilit nem másodlegutóbb
én
—
—
lagos,
hanem primer kzet
és a
zöldkövesedés lefolyására
—
úgy
látszik
—
hajlandó a mi magyarázatunkhoz csatlakozni, amikor ezt írja: «In der
Tat
liegt ja
auch hier dem Greisen gegenüber ein bedeutender Unterschied
Umwandlung des Granits in Greisen vornehmlich lángs
vor: wáhrend die
der Spalten erfolgte,
komplex hin
erfolgt
ist
und
die
Propylitbildung über den ganzen Gestein-
diese Tatsache spricht
Rudaer Zwölf-Apostel-Gewerktchaft zu Brád.
(Zcitf-chr.
f.
ganz erheblich gegen die
prakt. Geologie. Jahrg. 1912.
pag. 1-86.)
Stelzner-Bekgeat: Die Erzlagerstátten. 1906. II. 2. pag. 1237.
Páley Mór: Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctepag. 243. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. k. 4. fz. p. 243.)
'Sachs, A.: Über pneumatogene Erzlagerstátten. (Zentralblatt f. Mincral. etc.
^
^
lérei.
Jg. 1915. pag. 501.)
6*
76
D£
Umwandlung
der Andesite
PÁLFY MÓRIC
durch aufsteigende
Thermalquellen.» Sachs-
nak közleményére csupán annyi megjegyezni valóm van, hogy amint az
alábbiakból kitnik,, az én felfogásom teljesen ellentétben áll a KichtHOFENével és csakis annyiban van némi megegyezés, hogy bizonyos mértékben a zöldköveket primer kzeteknek tekinteni, de nem veszem külön
kó'zetfajnak, mint Eichthofen tette.
Ezek után áttérek azoknak a jelenségeknek megbeszélésére, amik
a zöldkövesedésnek a felszinen történ' posztvulkános képzdésével
egyeztethetk
1.
sok
Mindenekeltt feltn, hogy oly helyeken, ahol a bányafeltárá-
valamely
zöldköves
zöldkövesbl
találjuk meg
Muszári, Nagyág,
vagy
andezit
kürtjén keresztülhatoltak,
A
nem
össze.
dácitvulkán
kürt kzetén
a
a
normálisba egyetlen esetben sem
a
az átmenetet.
Nagybányán a
(Brád mellett a Bárzahegy és
veresvizi és kereszthegyi altárna stb.)
nagyági altárna a szorosan vett bányaterületen kívül három dacitkürtt
Ezekben a kzetek különböz
ugyan, de ugyanegy kürtben a normálisból a zöldkövesbe átmenet nincsen, amint azt Semper^ és Inkey^ gyanították. Ez az észlelés határozottan ellene szól annak, hogy a zöldkövekeresztez a mediterránrétegek közepette.
megtartási állapotban vannak
greisenképzdés
a
sedést
mintájára
a
telérhasadékokból
kiindulónak
tarthassuk. Annyival kevésbbé lehet a greiáen képzdésével összehason-
mert a greisen képzdés mellett a telérektl nem
nagy távolságra rendszerint mindenütt megtalálják az üde ép gránitot,
míg a zöldkövek egész tömegükben át vannak alakítva. Hasonlóképpen
lítani a zöldkövesedést,
ahg találunk átmenetet a zöldköves
területet, ahol
még
és
normáUs láva között. Az egyetlen
leginkább gyanítható az átmenet, Nagyágon a Hajtó
nyugati lábánál láttam.
Nem
lehetetlen
azonban
lávaár a normálissal közvetlenül érintkezik
a
kett között átmenet
Sok
2.
a
hogy
a
helyen
vulkáni
s
itt
az
sem, hogy a zöldköves
tnik úgy
fel,
mintha
lenne,
lehet
észlelni,
kürtben
csak Herminatelérnél és
a
a
telér
de
különösen
a
Bárzahegyen
már 10—15 cm-re
valamint Nagybányán
falától
rudai teléreknél,
is
is,
annyira zöldköves a kzet, mint attól több száz méterre,
holott ha a zöldkövesedés
telérhasadékból indult
volna ki, ezek mellett a telérek mellett, amelyek
igen gazdagok voltak, tehát azok mentén
hatásnak is igen ersnek kellett lenni,
^
vulkáni
utó-
Sempeb: Beitráge zur Kenntnis der Goldlagerst&tten des siebenb. Erzgebirges
d. Preuss. geol. Landcsanstalt. Ncuo Folge, Heft 33. Berlin, 1900.)
Inkby: Megjegyzések, pag. 750.
(Abhandl.
*
a
ott kellene találni
AZ KRUPCIÓS
a
legersebb zöldkövesedést
KZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE.
és
meg van
kellene találni a normális kzethez, épenúgy, mint
átmenetet
távolodva
telérhasadéktól
a
77
az átmenet a
greisenbl a normális gránitba. Ahol a telér a vulkáni kürtket metszi,
nem ritkán a telér falát alkotó andezitben még a magnetiteket is épen
megtaláljuk (Nagybánya, IV. Calazaneitelér) és a földpátokon a kaolino-
sodásnak csak kezdetét figyelhetjük meg.
3. Különösen feltn és a normális kzeteknek a felszínen való
nem egyeztethet
alakításával össze
mköd
az a körülménjs
hogy
vulkánoknál az exhalációk mentén
zöldkövesedésnek nyomát sem találjuk, pedig
leg
át-
jelen-
a
a
a
zöldköves területeken a múltban sem lehettek mások az utóhatások, mint
1913-ban
jelenleg:
vízgz, szulfidos gázok, szénsav, sósav
a m.
földtani intézet igazgatójának vezetésével intézetünk több tag-
kir.
fluorsav.
és
jának társaságában alkalmam volt Olaszország jelenleg mköd, vagy
nem régen kialudt vulkáni területeit, különösen Kóma környékét, a Vezúvot, a Flegrei
mezket, az Etnát,
E
tanulmányozhatni.
a Stromboli, Volcano és Lipáriszigeteket
területeken az exhalációk mellett mindenütt csak
megbontott, többé-kevésbbé kaolinos kzetet láttunk, de zöldkövesnek
a legersebb exhalációk mellett
földtani intézetnek a jelenleg
még nyomát sem. Átnéztem
mköd
m. kir.
vulkánokról a világ legkülönbözbb
részérl
lev gazdag gyjteményét,
láltam.
Az irodalomból sem tudom, hogy a most
a
sem
de zöldköves darabot egyet
ta-
az exhalációk melll zöldköves kzetet írtak volna
mköd vulkánoknál
le.
Wolff
F. v.^ a vul-
kánizmusról szóló kimerít munkájában a vulkáni exhalációknak a kzetekre gyakorolt hatásáról a
umgewandelten
Exhalationen
bleicht
tuff-
und
zerfressen.
zellig
következket
írja:
«Die durch vulkanische
erscheinen
Gesteine
weiss
Gelegenthch erinnern
sie
oder
an
gelb
helle,
ge-
bunte
oder tonáhnliche Massen, in denen vereinzelte schwer angreifbare
Mineralien noch unversehrt erhalten sind, wáhrend die Hauptmasse weich
und morsch ist.»
4. Inkey
Inostranzeff után a szénsavgázexhalációkat is zöldkövesít hatásúaknak mondja. A kísérletek azt mutatták, hogy a szénsavas víz a pú'oxéneket megbontja. Ez a bontás azonban aligha nyilvánul
meg
zöldkövesedésben,
mert
zöldköves
nulatában a szénsavgáz-források mellett
andeziteket
nem
világnak szénsavban gazdagabb területe ennél.
A
ahol kis területen egymás mellett látjuk az igen
és
a szolfatára-mködést, zöldkövesedésnek
ciók mellett,
sem
attól távolabb.
A kzetek
pl.
a Hargitta vo-
találunk, pedig ahg
ers
nyoma
szénsavgáz-feltörést
sincs
sem az
Wolff,
F. v.
:
Der Vulkanismus
I.
2.
exhalá-
ellenben kaolinosodva vannak,
a földpátból timsó képzdik.
1
van a
Büdösbarlang környékén,
pag. 585. (Stuttgart, 19U.)
78
PÁLFY MÓRIC
D?
5.
A
fennebbi észlelést különösen azért tartom fontosnak, mert a
meglep üdeség
zöldköves kzetekben igen gyakran
földpátokat talá-
amikor a színes elegyrészek már teljesen el vannak
Ezt
körülményt
rendszerint azzal szokták megmagyarázni,
a
bontva.
hogy az exhalációk a földpátokat nehezebben támadják meg, mint a színes elegyrészeket. Ezt a magyarázatot azonban nem lehet kielégítnek
még akkor
lunk
mert az az exhaláció, ami
elfogadni,
pátokat
is,
Weinschenk
hiszen
végs stádiumának
Böckh H.
és
nem
6.
—
Szabó a zöldkövesedést
fleg vízgz
pl.
Eperjes-Tokaji hegységben
kzeteket találunk,
nem
—
mint láttuk
is.
találunk.
a hasadékok mentén
A
elváltozásnak tartja.
létrehozott
által
fordulások környékén,
hogy
kevésbbé átalakított zöldköves kzetet
találni a
is,
volt oly intenzív a vulkáni utó-
a Büdösbarlang környékén
pl.
piroxéneket
a
tartják a kaolinosodást, azt kellene feltételezni,
lehet
azonban
Ilyet
volna
felfogása szerint, akik a zöldkövesedés
a kaolinos kzetek környékén, ahol
mködés, meg
a Büdösbarlang környékén a föld-
pl.
zöldkövesítette
bizonyára
elbontotta,
hazai kaolin el-
Nagymihály, Beregszász vidékén, valamint az
lev
riolitkaolinok
mellett
normális
teljesen
kaohnosodást ezeken a területeken
jóllehet a
is
hidro-
st a színes elegyrészek teljes szétmködést is feltételezhetünk. A hidro-
termális hatásokra kell visszavezetni,
bontása miatt talán
még
szolfatára
termális hatásokat azonban kétségtelenül ki lehet mutatni a
kzetekben
gyakori opálos infiltrációkból.
Vannak olyan zöldköves andezitek is, amelyek környékén egyálnyomát sem találjuk az egykori vulkáni exhalációknak, nemhogy
7.
talán
érces telérhasadékok lennének,
Ilyenek
pl.
Visegrádon
Lepencei stb.
hegyi,
kópi szerkezete
is
felül a
st még
a kaolinos módosulat
Duna jobbpartján
levké. Földpátja ezeknek
mint
az
hiányzik.
melyeknek mikroszszomszédságában
piroxénandezit-elfordulások,
teljesen olyan,
is
a Mátyáshegyi, Dobos-
érctelérek
aránylag üde a piroxénekhez viszonyítva,
is
amelyek már részben vagy egészen zöldkövesedve vannak, Piritimpregnáció e
kzetekben hiányzik. Hogyha ezeknek a kzeteknek
átalakítását
a felszínen vulkáni hatások végezték volna, kétségtelen, hogy e hatások-
nak valamelyes nyomára reá kellene akadnunk.
Ellene mond a felszínen való átalakulásnak a
kzettani vizsgálat is, amelybl — mint késbb látni fog8.
juk
—
kitnik,
összetételében
hogy
bár
az eddigi
a
zöldköves
elemzések
szerint
és
normális
lényeges
kzetek
kémiai
különbség nincsen,
mégis az ásványos összetételben a különbség felismerhet. Míg ugyanis
a zöldköves
piroxénes andezitekben
koirodált kvarcot,
nyez
st
majd mindig találunk amfibolt
az erdélyi Érchegységben biotitot
is,
és
addig a kör-
normális piroxénes andezitekben ezek az ásványok alig fordulnak el.
A
normális
kzetek alapanyaga
hialopilites,
a zöldköveseké
allo-
AZ ERUPCIÓS
triomorf szemcsés.
alapanyagát
KZETEK ZÖLDKÖVBSEDÉSB.
Én nem tudok
átkristályosította
79
elképzelni oly folyamatot,
volna és
piroxéneket
a
ami a kzetek
elzöldkövesítette
volna anélkül, hogy a földpátokat megbontsa.
Fel lehet
9.
vagy
batolitszer
itt
említeni
még
a mélységbeli, különösen a lakkolit
kzetek zöldkövesedését
melyeknek
is,
elegyrészein
sokszor teljesen ugyanolyan átalakulást találunk, mint a zöldköves ande-
Ezek pedig csak a vulkáni tevékenység teljes megsznése után
id múlva kerültek a felszím-e, amikor felszíni utóhatás már
nem érhette ket.
ziteken.
igen hosszú
*
Mindezek a régibb és újabb észleléseim csak megersítettek abban
a felfogásomban, amit 1910-ben a zöldkövesedésrl épen csak jeleztem,
st hajlandó volnék jelenleg azt még tovább is kiterjeszteni azzal, hogy
posztvulkáni hatás által a fels e d é s
csak
igen
ritkán képzdhetett, ha egyálszínen
talán képzdött s az is a telérhasadékok közvetlen szomszédságára szorítkozott. Ilyen zöldkövez ö
1
d k ö V e
sedést
ír
le
Vendl Aladáré
a Velenczei hegységbl,
Nadap környékérl,
1—2 cm-tl 1 m-ig terAz érces területeken
ahol a piroxénandezitek a telérhasadékok mentén
jed
sávban zöldkövesedve vannak.
széles
lev zöldkövesedés
mélyebben pneumatolitikus-hidatogén behatásokra keletkezett, míg
posztvulkáni hatások a felszínen fleg kaoa
linosodást idéztek el a kzeteken. Ugyanitt képzdhettek a
kzetekben olyan víztartalmú
melyekben
nem
fokon
csakis
a
benne lev víz
nem
szilikátok,
szerkezeti víz
s
különösen zeolitok,
amelyek magasabb
h-
stabilisak.
Hosszú
ideig kerestem a bányaterületeken álláspontom igazolására
amelyek a posztvulkáni képzdés ellen a fennebbieknél
kézzelfoghatóbban bizonyítanának. Végre Nagybányán a Szt. Kereszthegyi
bánya altárnájában oly viszonyokat figyelhettem meg, amelyeket dönt
erejeknek tartok. Az altárnában ugyanis a külszíntól mintegy 280 m-re
oly jelenségeket,
zöldkövesedett s még kaolinosan is elbontott
dacitos lávában több teljesen normális fekete
kzetbl álló piroxénandezitzárványt találtam.
ersen
E
bemutatok (1. 3. ábra), kb.
le van gömbölyítve s felületén a kzet alig pár mm vastagságban fehérre van bontva. Hogy e
zárványok nem a zöldköves kzetnek épebben megmaradt részletei, a zárzárványok legnagyobbika, amit képen
is
14 köbméter nagyságú lehet. Mindenik zárvány
^
Vendl Aladár: A
velenczei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (M. kir.
Földtani Intézet Évkönyve. XXII.
k.
pag. 48.
1914.)
K
80
PALFY MÓRIC
és a bezáró kzet eltér petrográfiai összetétele bizonyítja. A bezárt
kzet alapanyaga üde hialopilites, szemben a zöldköves kzetek allo-
vány
triomorf
A
szemcsés
alapanyagával.
Földpátja
mondhatni
piroxéneket augitok és hipersztének képviselik:
teljesen
mindkett
zárványban nincsen, a bezáró dacitos láva ellenben
pirittel
üde.
üde. Pirit a
finoman van
impregnálva. Ezt az észlelést bizonyító erejnek kell tekintenem, mert ha
a zöldköves dacitos láva zöldkövesedését posztvulkáni exhalációk idézték
volna el, akkor a zárványnak is okvetlenül zöldkövesedni kellett volna míg
abban az esetben, ha a láva már zöldköves állapotban került a föld felszí;
nére, ott az
magába gyúrhatta a hever normális
andezittöraböket.
Ebben
-^
3.
ábra. Normális piroxén-andezit zárvány a bontott zöldköves dacitos lávában, a kereszt-
hegyi altárnában, Nagybányán.
az elfordulásban különösen azt tartom
záró dacitos láva
nem
meglepen feltnnek, hogy a behanem egészen
csak egyszeren zöldkövesedve van,
van színtelenedve, mintha exhalációk bontották volna meg. Abból,
hogy a piroxénandezitzárványon alig van valamelyes megbontott kéreg,
vagy azt kell következteni, hogy a láva már jelen alakjában került a felszínre, vagy azt, hogy ha nem is ennyire megbontva ömlött ki, de mindenesetre már annyira átalakulva, hogy a posztvulkáni hatások könnyen
el is
átalakíthatták mai formájára, míg ezek a hatások az üde normális an-
már nem bontották meg.
zöldköves kzetek petrográfiai leírását már annyian közölték,
hogy részletes leírását mellzhetem s utalhatok e helyen Rosenbusch
dezitet
A
AZ ERUPCIÓS
A
találó jellemzésére.
feltnbb
hogy
az,
KZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSB.
81
normális kzetekkel szemben makroszkóposán leg-
—
különösen a zöldköves
dácitok és andezitek
—
keményebbek, mint a normálisak. Míg a normális
dácitoknál sokszor találkozunk a zöldköves kzetek szomszédságában
többé-kevésbbé likacsos alapanyagú dácitokkal (erd. Érchegységben a
Csetrás vonulata), addig a zöldköves dácitok alapanyaga mindig tömör
és kemény. Mikroszkóp alatt a zöldköves kzetek alapanyaga, mint
sokkal szívósabbak
általánosan
A
és
ismeretes,
allotriomorf szemcsés, a normálisaké hialopilites.
beágyazások közül a földpát még azokban a kzetekben
üde, melyekben a színes elegyrészek teljesen át
is
feltnen
vannak alakulva.
A
föld-
pátokon különösen gyakori a zónás szerkezet, amit nem csupán a bázisosabb
és savanyúbb zónák váltakozása idéz el, hanem gyakran a beágyazott
alapanyagrészletek
is
is.
A
kvarc
még
az amfibólos és piroxénes andezitekben
gyakori, azonban ellentétben a dácitokkal, mindig csak gyéren és apró
kristályokban
A
mindenkor korrodálva fordul el.
s
színes
elegyrészek
közül az amfibólos andezitekben rendszerint
csak amfiból szerepel, a dácitokban
nem
ritka az amfiból és biotit mellett
még parányi kristályokban az augit sem (Nagyág), míg a piroxénes
andezitek-
úgy az Erd. Érchegységben, mint Nagybánya környékén, igen gyakori
a hipersztén és augiton kívül az amfiból és biotit is. Ezekben az uralkodó
színes elegyrész a hipersztén, azután Nagybánya környékén az augit következik, ami az Erd. Érchegységben felette ritka. Viszont az amfiból és biotit
Nagybánya környékén ritkább, míg az Érchegységben igen gyakori s különösen az amfiból mennyisége néha úgy felszaporodik, hogy — tekintve
nagyobb kristályait
a kzetnek makroszkóposán legszembetnbb
elegyrésze gyanánt tnik fel. A színes elegyrészek közül a zöldkövesít
ben,
—
hatásnak leginkább az amfiból és biotit állott ellen, amiket még a leggyakrabban találunk meg eredeti barna kristályokban. Az amfiból azonban
mindig többé-kevésbbé resorbeálva van s magnetit szegéllyel van körülvéve. Zöldkövesedésnél mindkét elegyrész chloritosodik. Hasonlóan csak
chloritosodás figyeltem
meg az augiton
az amfiból és biotit után következik.
liipeisztén
esett
áldozatul,
amelyen
találtam olyan hiperszténkristályokat,
is,
mely
ellenálló képességét tekintve
Az átalakulásnak legkönnyebben a
átalakulást figyeltem meg:
melyeknek bels része még többé-
kétféle
kevésbbé üde barnaszín. Ezeknél az átalakulás
basztitosodás
átjárja
a
alakulnak
—
—
úgy
látszik többnyire
fleg a harántrepedések mentén indult meg és hálózatosán
(Maschenstruktur). Ezek végeredményben basztittá
kristályt
át.
Szemben ezekkel a hipersztének nagy
zöldszínvé alakult
között változik, de
át,
még
része élénk világos
pleochroós színe a sárgászöld és az intenzív zöld
teljesen megtartja hipersztén jellegét.
A
magasabb-
fokú átalakulásnál az egyes hasadékok mentén chlorit képzdik, ami
foglalhatja
az egész kristályt
is.
Az
ilyen
chlorit
el-
pseudomorfózák igen
82
Dl
PÁLFY MÓRIC
világoszöld ozínek, gyengén pleochroósak és polározott fényben gyengén
kettsen tör össze-vissza kuszált chloritpamatokká oldódnak fel. Feltn,
hogy a zöldköves kzetekben gyakran teljesen hiányzik a pirit s csak magA vulkáni kürtk kzetében fleg csak a telérek szomszédságában
netit van.
meg impregnáció alakjában
találjuk
falát alkotó andezitben
is
de olykor
a pirilet,
bségesen találunk magnetitet.
még
A
az érctelér
lávafolyások-
ban azonban, szintúgy a tufákban
és
kürtn
a pi -itimpregnáció nagyobb kiterje-
kívül,
az
érces
területeken
breccsiákban
is,
tehát a vulkáni
dés. A pirit dlfordulási körülményeibl inkább azt lehet következtetni,
hogy az nem egykorú képzdés a zöldkövesedéssel, hanem a felszíni
posztvulkános hatások
A
fennebbiekbl
mélységben
terméke.
kitnik,
hogy
a
zöldk vesedésnek
a
végbemenni akkor, amikor
a
színes elegyrészek nagy része már a magmában ki volt válva, a f ö d p á o k ellenben még
oldatban voltak. A színes elegyrészek vagy egészen átalakulhattak
kellett
1
t
már
a mélységben chlorittá, vagy az átalakulás csak olyan fokú lehetett,
hogy azután a felszínen a posztvulkános hatások könnyen tovább bonthatták az elegyrészeket. A magma hmérsékét, minthogy az amfibólok minden
esetben resorbeálva vannak, leginkább az amfibólok kiválási hmérsékére
becsülhetjük.
Hogy hol ment végbe a zöldkövesedés, arra talán azt lehet feltételezni,
hogy vagy egy periferikus magmamedencében, vagy egy batolit felnyúló
csücskében, ahol a vulkáni szünet alatt a részben
még megolvadt magma
igen nagy mértékben resorbeálhatta a vulkáni gázokat és gzöket, különösen
pedig a vízgzt, amely ezen hmérséken
mint ismeretes
ersebb
—
—
savként hat a kovasavnál. Ezeknek a mineralizátoroknak lehet tulajdonítani
hogy a magmából kivált elegyrészek pneumatolitikusan többé-kevésbbé
átalakultak. Egy részük még épségben maradt, míg más részük, talán már
e mélységben a vízgzzel telített magmában átalakult chlorittá.
azt,
A
fennebbi felfogás szerint a
felszínre
került
magma
már zöldköves állapotban szilárdulhatott meg.
Ennek
a
tovább bontása azután
a felszínen a
posztvulkáni hatások befolyása
még pedig oly helyeken, ahol legélénkebb lehetett ezekszállása. Ez a tovább bontás azonban a felszínen már k a o 1 i-
alatt folyt tovább,
nek a
felszínre
nosodásban
nyilvánult meg. Ennyiben van tehát viszonya a kaolino-
sodásnak a zöldkövesedéssel.
Az E r d é 1 y i É r c h e g y s é g r 1 írt munkámban már kimutattam, hogy az érces telérek mindenütt a vulkáni kürtk szélein fordulnak
el s a telérhasadékok gyakran nem is metszik a vulkán kürtjét. Ebbl
azt lehet feltételezni,
gázok
és
ami különben logikusnak is látszik, hogy a vulkáni
a vulkáni kürtt kitölt kemény kzet
gzök legkönnyebben
AZ ERUPCIOS
KZETEK ZÖLDKÖVBSBDÉSB.
szélein szállhattak a felszínre s így a felszínen hatásukat a
83
különben
is
lazább
összetétel tufa, breccia és lávarétegekben érvényesíthették. Ily helyeken
a kzeteket
többé-kevésbbé elkaolinosították
s
létrehozták a zöldköves
és kaolinos kzet között azt az átmenetet, amibl sokan azt következtették,
hogy a zöldkövesedés végs stádiuma a kaohnosodás. Felfogásom szerint
pedig — mint a femiebbiekbl kitnik — a kett egymástól független.
Ezért találunk a vulkáni centrumtól távolabb olyan zöldköves lávákat
melyeknek kzete majdnem ugyanolyan üde megtartású, mint a kürtké.
Ilyen van többek között pl. Brád mellett a Bárzapatak völgyében is.
A zeolitok képzdésére azt a helyet tartom valószínnek, ahol fként
is,
csak fumarolák voltak
s
azok alakították át a már amúgy
is
zöldköves
kzetet. Ilyen helyekre vonatkozhatik Lazarevic zeolitos zöldkövesedése,
míg ahol a fumarolák mellett szolfatárák is mködtek, a Lazarevic pirites
zöldkövesedése keletkezett. Az inzentív mködés mindkét helyen többékevésbbé átalakíthatta a kzetet s igy végeredményben mindenütt létrejöhetett a kaolinosodás.
A
riolitok
zöldköves állapotban felette ritkán találhatók nemcsak
azért, mert rendszerint kevés színes alkotórészt (amfibólt, biotitot, vagy
mindkettt) tartalmaznak, hanem mert a riolit vulkánoknál úgy látszik
sokkal ersebb volt a hidrotermális utóhatás, mint az andeziteknél és dacitoknál, ami az egész kzettömeget átalakította, elkaolinosította és elkvarcosította. A riolitot zöldköves állapotban a boiczai bányánál az altáróban
találtam meg egy olyan keskeny telérszer erupcióban, amely mellett érctelér nem volt. Pár helyen elfordul Verespatakon is, az érctelérek zónáján
kívül.
A kvarcosodást
a telérhasadékokban és a telérhasadékok men-
A telérhasadékok mentén különösen a
kovasavban gazdag kzeteknél, még pedig a riohtoknál találunk nagytén találjuk nagyobb mértékben.
mérv
elkvarcosodást, míg az andeziteknél csak igen alárendelt mértékben.
Érdekes Nagybányán a veres vízi bányaterületen az elkvarcosodás.
dacitos
tufa,
breccsia
és
lávarétegeket
piroxénandezit
Itt
a
nyúló
hosszúra
zöldköves erupciói törik át és ezeket a kzeteket a riolitok lávája fedi be.
A
telérek felnyúlnak a riolitba
ersen
van a
el
riolit
is
és e telérek
A
kvarcosodva.
mentén
széles
zónában igen
völgyekben azután a dacitos láva
(átmenet a dacitból a piroxénandezitbe) van feltárva. Ezekben az ers
elkvarcosodás megszakad, míg a következ gerincen a telér folytatásában
a liolitban ismét folytatódik.
mködés
itt
Ebbl
a riolitokból oldotta
ki,
azt lehet gyanítani,
hogy a fumarola-
legalább részben, a kovasavat
oldat járta át a kzetet. Minthogy a rioliterupciókhoz kötött telérek
a
mélyben
toknál,
is
ebbl
ersebb elkvarcosodást
is
s
ez az
mentén
találunk, mint az andeziteknél és daci-
azt következtethetjük,
hogy a rioliterupcióknál ersebbek
voltak a hidrotermális hatások, mint az andeziteknél és dacitoknál.
A
kova-
84
Dt
sav egyrészét tehát a
mélybl hozták magukkal
mellékkzetbl oldották
részét a
A
PÁLFY MÓRIC
a fumarolagzök,
míg másik
ki.
fennebbi leírásból látni lehet, hogy a különböz' vizsgálók helyesen
fehsmert megfigyelései
nem
sedés lefolyását
min
világításban
tnnek
akkor, ha a zöldköve-
fel
a felszínen végbementnek tekintjük.
Inkey, Schumacher
Nevezetesen:
Lazarevic felismerik, hogy a zöldkövesedés és kaolinosodási folyamat külön okra vezetend vissza. Schumacher
a zöldkövesedésre új magyarázatot keres, Lazarevió a zöldkövesedés
1.
folyamatáról
nem
nyilatkozik,
és
Inkey
ellenben a zöldkövesedés lefolyását a
történ folyamatnak tekinti a posztvulkános hatások befolyására,
amikor azt írja «Ennélfogva fenntarthatom eddigi nézetemet, miszerint
a zöldkövesít ágensek — épen mivel vulkáni utóhatásnak tekintendk —
felszínen
:
az egész erupció befejezése
lyébl származván
2. Lazarevió
és
pirites
után
jöttek
mködésbe
hogy a tzhely mé-
kétféle
zöldkövesedést
meg:
különböztet
dásra vezethet.
A
zeolitos
fennebbiek szerint Lazarevió mindkét módosulata a
Míg pirites elváltozás
kzetet szolfátára mködés is
elváltozást jelent.
oly helyeken képzdhetik, ahol a zöldköves
a zeolitos zöldkövesedés csakis 400 fok C-nál alacsonyabb
fumarola
a
zöldkövesedést, melyek mindenike végeredményben kaohnoso-
már zöldköves kzeten végbement
érte,
és
fölfelé hatottak)).^
mködés
mellett volt lehetséges. Savas
jelenléte itt ki volt zárva,
mert ezek a
hmérsék
természet exhaláeiók
képzd zeolitokat
elbontották volna,
míg 400 foknál magasabb hmérsék mellett már vízmentes szilikátok képzdtek volna. Mindkét fajta zöldköves kzet, ha hos^ázú ideig ki volt téve
a hidrotermális hatásoknak, természetesen átalakulhatott kaolinossá.
Megjegyzem
itt,
hogy
magam
zeolitot
meglehetsen kevés helyen
találtam a zöldköves kzetekben és ahol találtam, az mind a zöldköves
lávában
volt.
Nem
tartom valószínnek, hogy az érctelérek közelében
egyáltalán elfordulhasson, mert ott savas és valószínleg magas
gázok
és
3,
gzök
hmérsék
járták át a kzetet.
Weinschenk, Böckh Hugó, Lazarbvió
és
mások
is
a zöldkövesedés
elrehaladott stádiumának tekintik a kaolinosodást. Kétségtelen, hogy ezek-
nek a kutatóknak
is
helyes volt a megfigyelésük, mert tényleg gyakran
hogy a zöldköves kzet átmegy a kaolinosba, természetesen
a fennebbiek szerint azért, mert a kaolinosodás a zöldköves kzetet támadta meg.
lehet észlelni,
Fennebbi közleményem befejezése után alkalmam volt Selmecbánya
geológiai viszonyait is tanulmányozni s ez alkalommal Szabó József fel*
Inkey: Megjegyzések.
(Földt. Közlöny.
XLIl. pag.
750.)
;
:
AZ ERUPOIÓS
KZETEK ZÖLDKÖVESEDBSB.
85
fogását a zöldkövesedésrl világosabban felismerni. Minthogy ezen tanul-
mányutam
a kérdés tisztázásához
adatokat szolgáltatott, szükségesnek
is
még néhány megjegyzést
tartok pótlólag
tenni.
Szabó, akinek a zöldkövesedésrl ismeretes véleménye fleg a selmecz-
bányai területen végzett vizsgálataiból alakult
normális,
zöldköves
Ez alkalommal arról
nek nevez, az sem a
a
tlem
fennebb
utóhatásoktól a
és
gyzdtem
riolitos
ki,
az erupciós kzeteknél
állapotot különböztet meg.
meg, hogy amit Szabó
normális
tulaj donképeni normális állapotban
üde zöldk,
leírt
míg a zöldköves kzete a vulkáni
hatásoktól)
(kaolinosító
kzet-
lev kzet, hanem
megbontott
zöldk
s
így a megbontás legnagyobb foka a kaolinosodás.
Eszerint tehát Szabó felfogása
nem tartom
jelzt
értünk,
t. i.
helyesnek tartható, csupán a normális
is
megfelelnek, amennyiben normáHs állapot alatt mást
az olyan állapotban
lev
erupciós kzeteket, amelyekben fóleg
a színes elegyrészek metamorfizálva nincsenek.
Szabó
tulaj donképen
normális kzetét sem tartotta eredeti
az
levnek. Ez kitnik a «A gránát és cordierit
szereplése a magyarországi trachytokban» cím munjájának^ befejez
soraiból, ahol ezeket mondja: «Valóban sok mutat oda, hogy a kristályos
(tehát normális) állapotban
kzetek
összetett
s
nevezetesen a
állapotukban,
nagy mélységben
amint
létrejött
Trachytok
azok az
tömeges
1.
eruptióikban
metamorph képzdmények, míg a
ezen állapotnak a kiemelkedés
kezett metamorph módosulat a».
Az
normál
az
után
léteznek,
zöldk
bekövet-
erupciós kzeteknél tehát megkülönböztethetünk
normális
állapotot,
amikor
a
színes elegyrészek metamorfizálva
nincsenek
üde állapotban megmaradt zöldkövet (Szabó normál kzete),
az elbbivel szemben erre talán alkalmazhatnék a pro'püitos állapot
eredeti
2.
8
elnevezést, megkülönböztetésül a
3.
amit
zetet,
rint
—
megbontott propilitos
minthogy színe a sötétzöldtl a megbontás mértéke
legvilágosabb
a
következtl;
a kaolinosító vulkáni utóhatásoktól
zöldig
változik
—
zöldköves
állapotnak
nevezni és
4.
a legteljesebb elbontás fokát, a kaolinosodást.
Budapest, 1916
1
április 19.
M. Tud. Akad. Ért. a term. tud. körébl. 1879. IX.
k. 23. sz.)
ksze-
lehetne
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ERCHEGYSÉGBEN.
Irta
Szentpétery Zsigmond
:
dr.
Az Erdélyi Érchegység rendkívül változatos erupciós kzetekbl álló vokutatásoknak. Újabban a m. kir.
nulata régóta kedvelt színhelye a földtani
Földtani Intézet részletesen
Amint
látszik,
is
f
i
r
az
a
térképezte a hegység területét.
is
a fölvételi jelentésekbl, de
meg egy
pár monografikus munkából
me
a hegység fölépítésében szerepl paleoeruptivumok Közül a
kzet,
pet tulajdonítottak.
amelynek igen
fontos,
st mondhatni
1
a
-
a legfontosabb szere-
Ezt a nagy szerepet már régóta kétségesnek tartottam,
most azután, hogy a dolog tisztázása érdekében a «melafirvidékek» kzeteinek
hogy a kzetekiiek mily rendkívül sokféle fajtáját foglalták össze a melafir név alá és hogy a legtöbb ilyen vidék kzetei közül
épen a melafir az, amelyik teljesen hiányzik. Kitnt tehát az, hogy a melafir
átvizsgálását befejeztem, kitnt,
csakis egyes elszigetelt helyeken s így
szerepe valósággal minimális, talán
A
A
még
is
csak szórványosan fordul el, geológiai
kisebb, mint
kési utódjának,
a bazaltnak.
melafir fogalma.
melafir név ezen túlvitt és
meg nem
felel használatának okai között
igen nagy szerepe van annak a bizonytalanságnak, amellyel e kzetcsalád meg-
határozásában
még
újabb idben
találunk pontosabb körülírásokat.
a legnagyobb tankönyvíróknál
Mieltt tehát a
melafir
elfordulásával
is
találkozunk. Csak a leg-
foglalkoznánk,
lássuk
röviden
egy pár legjobban elterjedt kzettani tankönyv alapján, hogy mily változásokon
ment e név értelmezése keresztül^ és mi is hát a melafir?
A melafir (Brongniart 1813) els pontos körülírója. Ziekel szerint
a név megmentje^
Eosenbusch Harry
volt, aki «Physiographio>-jában 1877-
ben^ e nevet olyan kzetekre ajánlotta, amelyekre
1
A
melafir név kialakulásának régebbi történetet
vében (Lehrbuch dcr Petrographie.
II.
p.
a
plagioklász+augit-folivin
bven
kifejti
ZlKKKL
a
tanköny-
847. Leipzig, 1894.) azért én csak a legújabbi
változásait említem.
*
ZiRKEL
saját szavai szerint
Rosenbüsch mentette meg
ezt az «érdemep, sors-
üldözött* (<(den ehrwürdigen, schicksalsreichen Isamen») nevet. Lehrbuch d. Petrographie.
II. p. 8.50.
'
H.
gart 1877.
Leipzig 1894.
Rosenbüsch: Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine.
Stutt-
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
ásváiiykombináció
a
87
jellemz, tehát olyan kzetekre, amelyek az olivindiabázok
tekintendk. Munkájának II. kiadásában 1887-beni még
pontosabban megjelöli a melafircsaládot, még pedig az augitporfiritekkel szemben, midn határozottan kimondja, hogy az oli vinnék állandó és bséges jelenporfiros kifejldésének
léte
annyira jellemz rája, mint a kvarc a porfirok
jaira.
Egyes alcsoportokként
vines labradorporfirit) és
felsorolja:
és porfiritek
bizonyos csoport-
olivinweisselbergitet, 2. navitot
1,
(oli-
az olivintholeiitet. Lényegileg ezen az állásponton
3.
ZiBKBL Ferdinánd is 1894-ben,2 aki pedig még 1873-ban^ a melafirnevet
elvetendnek tartotta. Rosenbusch mvének említett 11. kiadása a határköve
volt
a melafir név pontos meghatározásának, mert a III. kiadásban 1896-bari*
idesorolja a szpilitet és a diabázporfiritet
is,
már
tehát két olyan kzetfajt, amelyek
diabázokhoz tartoznak. így azután úgy a diabáz, mint a melafir
teszi, teljesen összekeverve egymással ezek al-
feltétlenül a
nevet egyáltalában illuzóriussá
úgy
nem célom most
Közelebbrl
csoportjait.
kimutatni, mennyiben lehetetlenség
majd egy másik,
a szpilitet, mint a diabázporfiritet melafirnak tekinteni, ezt
a diabázokról szóló értekezésemben fogom megtenni, ahol azok helyzetét
is tisz-
tázni fogom.
De van Rosenbusch
gunkévá
oHvines
kell
és
1896-iki újításai között sok olyan
tennünk. Ugyanekkor különbözteti
meg
u.
i.
is,
amit
ma
is
ma-
a melafiroknál az
oüvinmentes csoportokat. Meghatározása így szól:
«a melafirok oli-
vines V. olivinmentes plagioklász-augit-kzetek, jól kifejezett porfiros szövettel
és úg}^ az
ség
alapanyagban, mint a porfiros ásványok között jelentékeny mennyi-
színes ásvánnyal.))*
Egy másik
RosENBUScnnak az, hogy
nemcsak a plagioklász+augit-(-olivin
fontos kijelentése
a fsúly a melafirnév körülhatárolásánál
ásvánj^ombináción nyugszik, bár az olivin igen fontos alkotórész (fontosabb
mint a gabbrónál) hanem a vegyi összetételen
is,'
melynek olyannak
kell lenni,
mint amilyen a gabbróé. Ezeket az alapelveket a Physiographie legújabb kiadásában 1908-ban' még bvebben kifejti s meglehetsen pontosan megállapítja a
határt az augitporfiritek
felé,
a diabázok fell azonban
még mindig ingadozónak
még részben
hagyja, amennyiben bár a diabázporfiritet többé nem, de a szpihtet
a melafirok közé sorozza.
Hogy azonban a diabáz meg a melafir szpilites fajtája
nem lehel. Ezt a gyengeséget csak némileg hozza
közt hol a határ, azt kivemii
helyre kzettanában,® amelynek úgy els (1898), mint utolsó (1910) kiadásában
a. Stuttgart
1887.
1
U.
^
Dr.
»
U.
*
H. Rosenbusch: Mikr. Physiographie
»
H. Rosenbusch: Mikr. Physiographie
'
Hogy mennyire
Ferdinánd Zirkel: Lehrbuch der Petrographie.
a.
Leipzig 1894.
Leipzig 1873.
etc. II. Stuttgart 1896.
etc.
III.
Aufl. p.
1051. Stuttgart
1896.
fontos alapelv ez, mutatja az a körülmény, hogy hazánkból
így a Toroczkói hegyvonulatból
is
is,
ismerünk olivines piroxénporfiriteket, amelyek azonban
épen úgy nem melafirok, mint ahogy nem bazaltok a Hargita olivines piroxénandezitjei,
vagy az irodalomból ismeretes Carmeloit és a santorini olivines augitandezitek stb.
'
H. Rosenbusch: Mikr. Physiographie. IV. Aufl. Stuttgart 1908.
»
H. Rosenbusch; Elemente der Gesteinslehre.
Stuttgart 1910.
I.
Aufl. Stuttgart 1898., III. Aufl.
m
88
a
nem
szpilitet
SZENTPÉTBRY ZSIGMOND
bár
sorozza a melafirokhoz,
meg
itt
a
régi
(laugitporphyi^
csoportot iktatja be a navit és tholeiit (olivintboleiit) mellé.
KosENBUSCH eladott különböz idej különböz meghatározásai nagyon
és meg is okolják azt a nagy határozatlanságot, ami a melafir név
használatában volt és van. Eöviden megemlítem még a tankönyvírók közül
Weinschenk és Eeinisch nézetét.
Dr. Weinschenk Ern 1907-ben kiadott tankönyvében^ a melafirt a dia-
jól
mutatják
bázzal és trappal együtt tárgyalja
s
a melafir pontos meghatározását
üde kzet, a diabáz
adja. Szerinte a melafir és a trapp az
A
meg.
igen
pedig
fáciesei; a melafirt a trapptól porfiros szerkezete különböz-
ezeknek zöldköves
teti
nem
és diabázporfirit
melafir alcsoportjait a porfiros ásványok szerint alkotja
augitofir («augitporfirit részbem) és olivines melafir.
Eeinhold nagyon
Dr. Eeinisch
kiadásában a melafir meghatározása
jól
A
meg:
návit,
návit a legritkább.
használható «Praktikmn»-ának 1904-iki
Eosenbusch
és osztályozása tekintetében
1887-ik évi, az 1912-iki kiadásában pedig az 1896-ik évi álláspontján van.*
Ami már
melafir vegyi összetételét
most a
nézve Eosenbusch sem igen ad
bvebb
felvilágosítást,
arra
illeti,
st inkább kzettanában*
1910-ben kiemeli, hogy a melafirok bázisos tagjai annyira elváltoztak, hogy
vegyi elemzésre kevéssé alkalmasak. Az általa közölt elemzések ezért degnagyobb
olyan melafirtípusokra vonatkoznak, amelyek az augitporfiritek
részben
áthidaló tagoknak tekintendk, egyesek pedig, mint a návitok
st még nagyobb
is,
felé
épen olyan,
joggal sorozhatok az augitporfiritek (labradorporfiritek) közéj*^
Általában megjegyzi még, hogy a vegyi összetétel olyan mint a bazaltnál
az olivin hiánya a vegyi összetételre
nem
és
hogy
gyakorol befolyást, mert az olivin ki-
válása a kristályosodási körülményektl függ, amit különben legjobban mutat
az egyforma vegyi összetétel gabbró és melafir példája.
A
közölt melafir-elem-
zések közül a návitokra stb. vonatkozó 8 elemzésben a SÍO2 középértéke 52*8%,
a tulaj donképeni melafirokra vonatkozó 8 elemzésben pedig 48*7%.
= 2-773
középtömöttsége
Weinschenk
sel
magasabbra
is
^
50%
körül van, ennél csak
RosENBUscH az
természetesen szerinte
is
<(augitporfir»-t
is
ritkán
sülyed.
Eosenbusch maga hangoztat, hogy
is
az la u g
megkülönbözteti az «augitpo^fi^it^-tl, mely utóbbi
a «porfir» név az ortoklász, a «porfirit» a plagioklász
sokkal megfelelbb és kifejezbb név az olivint
i
t ra
e
hetünk meg az
'
*
1
a
f
i
D)
Tehát
a porfiritek közé tartozik. Tekintve azt az elvet, amit különben
tartalmú effuziós kzetekre vonatkozik, továbbá a félreértés (augitortofir
végett
kevés-
csak az anomális, kvarctartalmú tagokban emel-
sokkal alacsonyabbra
de viszont
kedik,
16 melafir
a melafir, trapp és diabáz vegyi összetételére összefoglaló-
hogy bennük a SÍO2 tartalom
lag azt írja,^
A
(2-625— 2-95).
nem tartalmazó
stb.) elkerülése
melafirokra nézve
elnevezés, amelyeket ilyenformán a legegyszerbben különböztet-
olivines, tehát a tulajdonképeni
dm
e
1
a
f
i
r»-októl.
Ernst Weinschenk Grundzüge d. Gestcinskunde. Freiburg i. B. 1907.
Dr. Reinhold Reinisch Petrographisohes Praktikum. Berlin 1904 és 1912.
Dr.
:
:
*
H. RosENBDSCii
'
U.
*
Dr.
a.
:
Elemente der Gesteinslehre.
Ilt.
Aufl. Stuttgart
1910.
396 lap.
Ernst Weinschenk: Grundzüge der Gestcinskunde.
II.
Freiburg 1907.
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉROHEGYSÉÖBBN.
89
OsANNnak
a kovasavtartalmat 50%-nál inkább kevesebbre veszi.
Weinschbnk
a kzetelemzésekct felsoroló munkájában^ az 1997—2027 (2013. sz amphibolpalát kivéve)
számok
30 elemzésben a SiO-i középértéke 49'5%, meg-
platt közölt
jegyezve azt, hogy ezen elemzések közül két egyébként
is
sajátságos elemzésben
(2007, 2023) abnormálisan
nagy SiO^ van (57—58%), ezeknek bele nem számí-
tásával a középérték 48*9.
A
van
50%
50%,
felett, 7-nél
közölt 28 elemzés közül a SÍO2 tartalom csak 6-nál
15-nél
50%
alatt.
Tömöttségük középértéke 2-806.
Az elmondottakat tekintetbe véve, a tudomány mai állása alapján tehát
melafirnak az olyan általában sötétebb szín, porfiros szövet harmadkor eltti
kitörésbeli
szín
kzetet
—
augit
s
neveznünk, amelyre a bázisos plagioklász, fleg baniaásvány kombináció jellemz fontos
kell
a legtöbb esetben olivin
—
;
a színes ásványok uralkodó mennyisége úgy az alapanyagban, mint különösen
a porfiros ásványok között, az utóbbiak között a plagioklász igen gyakran
Ennek megfelelleg vegyi
nem
hogy a SÍO2 tartalom a
legtöbb esetben nem sokkal 50% alatt van (Si=B), s a kétvegy érték fémek,
illetleg az Al mentes fémniagok uralkodó szerepet visznek. Tömöttségük a
is
szerepel.
összetételük olyan,
megbízható adatok szerint középértékben 2*8 (2*625
A
különböz
melafirfajták
kissé megnehezíti az elég
— 3*106).
rendszerbe foglalását
csoportosítását, tehát
nagyszámú, de annál kevesebbet kifejez helyi név,
palatinit, tholeiit stb. A leghelyesebb eljárás, amit úgy itt, mint az
kzettanban követni kellene, az, hogy a kzetcsalád keretén belül az egyes
jellemz ásványok szerint nevezzük el a fcsoportokat. Eszerint az egyes fcsoportok volnának: olivinmelafir v. röviden melafir (RosBNBUSCHNál tulajdonenstatitmelafir
képeni melafir), augitmelafir (RosENBuscnnál
augitporfir),
(RoSBNBuscmiál palatinit), amfibolmelafir, kvarcmelafir stb. stb. E fcsoportokon belül azután a keverékek szerint (pl. biotitos augitmelafir), továbbá a szer-
mint návit,
egész
:
:
:
kezet és kifejldés szerint
(pl.
vitrofiros
olivinmelafir)
lehetne
a
fajtákat v.
alcsoportokat megkülönböztetni.
Megvizsgált anyag.
Azok a kzetek
és
átvizsgáltam, az Erdélyi
és
Földtani
ezeknek vékonycsiszolatai, amelyeket
Múzeum Ásványtárának és
Intézetnek
tulajdonába
tartoznak.
munkám
folyamán
a kolozsvári egyetemi Ásvány-
E gyjtemények különösen
közelebbi
bázisosabb porfiri-
gazdagok érchegységbeli kzetekben. Megjegyzend azonban, hogy
vizsgálataim
körébe
csakis
a
diabázokat vontam,
a
és
tehát figyelmen kívül hagytam ez alkalommal a hasonlíthatlanul nagyobb számban lév savanyúbb porfiriteket (ohgoklász-, kvarc-, biotit- és amfibolporfiri-
teket
(lábra dorporfirit,
piroxénporfirit)
teket) és ezeknek keverókfajtáit.
^
Ebben a rendkívül gazdag anyagban a
A közölt
fbb vegyületek közép+ FeO = 119, Mg = 5'7, CaO = 7-2,
A. OSANN: Beitráge zur chemischcn Petrographie.
II.
Stuttgart 1905.
melafirelemzésekben a két abnormális elemzést kivéve az összetev
értéke
Na^O
%-okban: SiO^ = 48-9, Al^O^
3-7, E2O = 1-4, H^O = 3-1.
=
ITá, Fe^O^
=
Földtani Közlöny.
XLVI.
köt. 1916.
saját
7
90
Dí
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
j^yajtésemen kívül, amelyet az Érchegység ÉK-i részében évek hosszú sora óta
kzettani felvételek alkalmával gyjtöttem, rendelkezésemre állott
még: Herbich Ferenc dr., Koch Antal dr., Primics György dr., Posepny
Ferenc, Szádeczky Gyula dr., Benk Gábor dr., Lörenthey Imre dr., Pálfy
MÓR dr., EuziTSKA Béla dr.. Ferenczi István dr. és legújabban Vadász Elemér dr
folytatott
gyjtése, aki 1915-ben küldött meghatározásra saját gyjtésébl származó
érc-
hegységi kzeteket. így azután jóval több, mint 700 drb ilyen bázisosabb mezoerupciós kzet vékonycsiszolatát volt alkalmam végigtanulmányozni.
Mindezeknek a kzeteknek
ill.
vékonycsiszolataiknak a tanulmányozás
való átengedéséért szinte köszönetet
céljaira
mondok Szádeczky Gyula
dr.
egyetemi tanár úrnak, a fentnevezett ketts gyjtemény igazgatójának, továbbá
Vadász Elemér dr. úrnak, kedves kollégámnak a meghatározásra küldött kzetekért.
Értekezésemben a könnyebb áttekinthetség kedvéért az egyes hegységrészek szerint
fogom tárgyabii
azt a kevés
számú
melafirt, amit a fentemlített
gazdag gyjtésekben találtam, továbbá egész röviden azt az újabbi irodalmat,
amely a kzetekre vonatkozik. Az egyes hegységrészek a legmegfelelbb beosztás
szerint
:
1.
Toroczkói hegyvonulat,
2.
tulajdonképeni Érchegység,
3.
az Érchegység
DNy-i része. Azonban már itt megjegyzem, hogy ezzel a délnyugati résszel ez
anyag áll rendelkezéalkalommal bvebben nem foglalkozom, bár innen is
semre LóczY Lajos dr., Szádeczky Gyula dr. és Xántus János gyjtésébl,
de egyrészrl ezeket a kzetfajtákat Eozlozsnik Pál geológus már nagyrészben
ismertette teljesen modern kzettani alapon,^ másrészrl pedig remélhet, hogy
épen a rendelkezésemre álló anyagot maga Xántus János rövidesen földolgozza.
b
Toroczkói hegyvonulat.
E
név
—
—
is
az Erdélyi Érchegység ÉK-i, megharmadkori kitörésektl csak kevéssé háborgatott
részét kell értenünk, tehát azt a vonulatot, mely északkeleten Túrnál kezddik
Zalatna táján olvad be a tulajdonképeni Érchegységbe
s délen Magyarigen
a Papp Károly dr. féle négyszögbe. Hozzátartozik a Bedelli hegység, mely észa-
alatt
a rövidség okáért
lehetsen egyforma alkotású
és
—
kon Vidály— Aranyoslonka fell húzódik
délfelé és
Gyertyános táján egyesül a
Toroczkói fvonulattal.
A
hegyvonulat egyes eruptivus kzeteinek els komoly
volt, aki a porfirok mellett melafirokat is említ,
meg
(labradorporfirit)
^
Tschermak
^
Errl a kzetrl Szádeczky Gyula dr. már
hiperszténangitporfiritjével
kimutatta,* hogy azonos a Székelyk
helye Toroczkó,
1892-ben
st
leírója
egyet közülök, melynek lel-
és
is
a
elemeztetett.
részletes
kzettani vizsgálaton kívül összehasonlításul
RozLOZSNiK PÁL: Maros — Körös közének eruptiós kzetei Arad-
határos részein. Földtani Közlöny
XXXV.
k.
és
Hunyadmegyék
1905. p. 4.55.
Tschermak: Porphyrgesteiue Österreiehs ete. Wien 18fi9.
Gyula: Adatok az Erdélyi Érchegység kzeteinek ismeretéhez
Földtani Közlöny. XXII. k. p. 289. Budapest 1892.
*
Dr. Gusztáv
'
Dr. Szádeczky
;
:
:
A MELAFIR ES SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
közli a vele legközelebb
rokon
pilisi
91
(Tokaj —Eperjesi h.) andezit vegyi össze-
tételét is.i
A
részletes földtani
fölvevk közt els Koch Antal
dr.,
aki a Tordatúrtól
az Aranyosig terjed északkeleti részt térképezte. Jelentésében
tufájának fontos szerepet tulajdonit, de megjegyzi, hogy
ill.
a
^
a melafirnak
«melafir önálló
vagy tömzsben nem igen fordul el, hanem szorosan az augitporfirithez
van kötve», továbbá, hogy «ezen két bázikus kzetnek (— augitporfirit és melafir-
telérben
nak
—
)
valamint alárendelten az elbb
leírt
savanyúbb porfiroknak törmeléke
egymással keveredve hatalmas konglomerát-, breccia-
is,
és tufarétegeket alkot-
kzet mennyiségét sokszorosan felülmúlják.*) Az 1900-ban
kiadott geológiai térképen sem választja külön a kzeteket.
A hegyv^onulat legnagyobb részét földtanilag Telegdi Roth Lajos vette
nak, melyek a tömeges
1897—1904. években. Jelentéseiben * a mezozóos eruptivumokat, «diabáz és
továbbá «régibb eruptiv kzetek» neve alatt foglalja össze, de kzettani
szempontból igen helyesen az egyes kzetek neveit legtöbb jelentésében szakemföl
felzitporfir»
berek meghatározása alapján közli. így az 1897—1900. években gyjtött kzeteket
Schafarzik Ferenc dr., az 1904-ben gyjtötteket Pálfy Mór dr. határozta meg.
E meghatározások a hegység két helyén mutatnak ki melafirt
Az egyik hely «Bedelltl DNy-nak, La Truntye táj 847 m-es A-jától
ÉNyÉ-ra van. Itt a biotitporfiritben friss kzetér mutatkozik. E friss, ép ér kzete
melafirnak bizonyult. M. a. az üveges, magnetit szemcsékkel telt alapanyagból
kiválva plagioklászok, augitok, nagy olivinek kitn fluidálszövettel látszanak.))*
Az elfordulásra nézve a leírásból azt következtethetjük, hogy kis területre terjedhet.
A
másik hely a
f vonulat
déli részén
jobb lejtjén fekv D. Danulescilor
van. Itt «Felsgáldtól ÉNy-ra a völgy
É-i lejtjérl
való
kzet
melafir,
mely
sötétszürke alapanyagú, apróporfiros kzet. Kiválva egy-egy földpát és egy-egy
zöldszin ásvány látható. M.
srn
a.
b alapanyaga telve van plagioklász-mikrolitekkel
kiválva nagy Plagioklász-kristályok, gyérebben Augit
s
pentinesedett Olivin. Gyéren egy-egy Amfibol- és Quarc geoda
írásból azt következtethetjük,
A hegyvonulat kzettani
a
Túr— Toroczkói hegységnek
ben ismertettem
^
s
a
Hogy mennyire
hogy
e
kzet ersen
felvételét 1901-ben
részben
is
már
látható».^
szer-
A
le-
hajlik a porfiritekhez.
kezdtem meg. Az ÉK-i résznek
eruptivus kzeteit 1903-tól kezdve több értekezés-
Tordatúrtól a toroczkó— csegezi útig vonuló hegységrész
Szádeczky tanár úrnak ez az összehasonlítása, kitnik
késbbi kelet (1901) vegyi rendszerében ez a «melafir)> épen
találó volt
abból, hogy OsANN-nak jóval
a pilishegyi hiperszténaugitandezithez van legközelebb.
Osann egyébként 1905-ben
tráge zur chemischen Petrographie. II. p. 189) az andezitek közé
is
(Bei-
veszi ezt a «melafir»-t,
bár tévesen «labradorit» néven. Megemlítem még, hogy az amerikai rendszerben szintén
a
pilisi
andezittel kerül egy helyre a «bandos» szubrangban, tehát a bandaisáni andezit mellé.
»
M.
»
A
kir. Földt. Intézet 1887-iki
m.
kir.
Évi Jelentése,
p. 24.
Budapest 1888.
Földtani Intézet Évi Jelentése 1897-röl, 1898-ról, l'899-rl, 1900-ról,
1910-rl, 1902-röl, 1903-ról, 1904-röl. Budapest.
*
*
A
A
m.
kir.
ni. kir.
Földtani Intézet Évi
Jel. 1900-ról.
65 lap. Budapest 1902.
Földtani Intézet Évi Jelentése 1904-röl
p. 93.
7*
m
92
SZENTPÉTEKY ZSIGMOND
kzeteinek elfordulását térképvázlatokon
is
feltüntettem.^
Ezekben az érteke-
Toroczkói hegység ezen
egyáltalában nem fordul el.
zésekben világosan kimutattam, hogy a
részében
ÉK-i
melafir
Kzettani felvételeim közben azonban jóval tovább délre, egészen ToroczkóGyertyános— Nyirmez tájáig eljutottam, addig, ahol ez a mezozoos eruptivum
ideiglenesen egészen eltnik a fiatalabb képzdmények alatt. Ezen a végtelenül
érdekes és változatos
már ráakadtam
Az egyik
középs
:
a székelyhidasi hegyvidéken két kis helyen
elfordulás, melynek
kzete augitmelafir. Székelyhidastól
részen
a melafirra.
Ny-ra a Spojel-patakban van, ahol a Vurvu Chicujet alatt a patak mély bevágásában vagy 50
hosszúságban látható. Köröskörül piroxénporfirittufa és konglo-
m
merát rétegek övezik, melyek
jól láthatólag
takarják az elfordulást.
Sötétbarna, helyenként kissé zöldes árnyalatú a kzet, benne elég
emelked
látunk 5 mm-ig
anyaga
interszertális,
eredeti
üvegbl
feketés
augitkristályokat.
bven
Tömöttsége 2*802. Alap-
túlnyomó része augit és plagioklász kristálykákból, kis része
ásványa a nagyon bven kivált augit, melyhez kevés
mikroporfiros magnetit járul. Az eredeti üvegbázis, amely legtöbbnyire csak
áll.
Porfiros
igen kicsiny szögletes terekre szorítkozik, utólagosan
klorittá alakult.
A
klorit e
majdnem mindenütt
helyeken végtelen parányi pelyhek
és
zöldes
szálacskák ren-
detlen halmaza, csak elvétve találjuk valamivel szabályosabb: tökéletlen szfero-
htos halmazokban.
A
kloritban a hozzá itt-ott társuló agyagos és limonitos ter-
mékeken kívül elfordulnak barnás kerekded vagy kissé hosszúkás globulitféle
szemecskék, melyek szabálytalan halmazokat, ritkán gyöngysorszer képzdményeket formálnak. De elfordulnak apró barnás vagy színtelen merev vagy
kissé meghajolt krisztallitek
is, melyek néha el is ágaznak. Egyébként ezt az
átkristályosodó üveget a legtöbb helyütt borítja az augitból származó, mindig
valamivel nagyobb területen összefügg klorit, úgy hogy csak ott lehet igazán
van és piroxén nincs közelében. A plagio-
vizsgáhii, ahol földpátlécek között
klász hosszúkás lécalakú vagy rövidebb téglaalakú kristályokban, ritkán apr6
szemcsékben jelenik meg. Nagysága 20—30 ju-tól 0*5 mm-ig emelkedik. Alakja
csak ott nem idiomorf, ahol nagyobb halmazokban van. Ahol augittal együtt van,
fleg azokon a helyeken, ahol az augit az m'alkodó, nagyon jól látható, hogy az
augitnál régebbi kiválás
s csak igen ritka eset, hogy ilyen helyeken úgy az augit,
mint a földpát hipidiomorf. Majdnem mindig ikersávos, rendes ikertörvénye az
albit, szórványos a karlsbadi, mely fleg csak a szélesebb lemezeknél fordul el,
így a perikhn
is.
Ezenkívül, különösen a lécalakú kristályok, különböz szögek
alatt keresztben is
átnövik egymást.
bázisosabb bels maggal.
A
A
A
zónás szerkezet
földpát fajtáját tekintve, az mindenütt megállapítható,
^
A
is
elég gyakori,
mindig
földpát kikristályosodása tehát hosszú ideig tarthatott.
hogy bázisosabb
Koppándi hasadék környékének eruptivus kzetei. M.
orv. term. vizsg.
plagio-
XXXII.
— A Túr— Toroczkói eruptivus vonulat északi felének kzettani
viszonyai. Geol. íérképpel. Kolozsvár 1904. — Az aranyosszéki síkság nyugati határhegysége. Kolozsvár 1904. — A Túr — Toroczkói erupt. vonulat Borrév— Várfalva— Csegez
és Toroczkó közé es részének kzettani viszonyai. Geol. térképpel. Kolozsvár 1906. —
vánd. gy. Kolozsvár 1913.
Albit oligoklászkzetek a
Túr— Toroczkói hegységbl.
Kolozsvár 1913.
:
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
klász, ahol pedig
közelebbrl meghatározhattam, ott
andezin éslabradorbytowni t-nak
n
1
b
a d o
r
A
bizonyult.
r,
93
1
a b ra d o
közelebbrl
r-
meg nem
többnyire nagyobb szögek olatt sötétednek, átlag 21*
köztük gyakori a 30° körüli).
A földpát általában
meglehets üde, csak kevés helyütt találtam szürkés agyagos elváltozást. Zár-
határozható földpátok
is
—
alatt (40 eset középértéke,
ványa fleg apatit, vasérc és alapanyag, repedéseibe klorit húzódott be. Az alapanyag a u g i t-kristályai általában kisebbek a plagioklászénál és uralkodólag
hipidiomorfok, de elfordulnak egyes idiomorf hosszúkás oszlopok
is.
Helyenként
nagyobb csoportokban gylnek össze. Ügy az alapanyagban lev, mint a porfiros
aagit világos szín, nagyon halvány barnás. A porfiros zömök kristályok, vagy
ritkán hosszabb oszlopok meglehetsen korrodáltak. Az iker a harántlap (100)
szerint
nem
gyakori jelenség, kétszeres, ritkán többszörös ikrek. Ng^c-vel 40°
körül van, tengelyszöge pedig
vasércszemcsék. Az
kb
60°. Zárványai apró
alapanyagrécsecskék
és
augit sok esetben elváltozásnak indult, kloritos keret veszi
körül vagy teljesen azzá
is
változott.
Ez
a széles lemezeiben
is
rostos, szálas klorit-
amely mindig kimutatható, hogy augitból származik, zöldesszin, pleoclii-oizmusa meglehets ers
sötétzöld, nm
ng
sárgászöld, np
h?lvány
f eleség,
=
:
=
=
zöldessárga, optikailag negativ, tengelyszöge
50—70°
körül van. Ezekben a klorit-
lemezekben augitreliktum
és kevés titanitszemecske is akad. Az alapanyagban
helyenként igen halvány zöldes uralitféle (aktinolit) amfibolszálacskákat és lemezkéket látunk, amelyek az apró augitszemcsék csoportjai alól nyúlnak ki s rendesen
kuszált halmazokat alkotnak. A kevés m a g n e t i t majdnem
mindig üde, csak kevés helyütt kezd limonitosodni, hozzá apatit is járul.
Elég gyakori zárványai e kzetnek az apró kvarchalmazkák, melyek leg-
össze-vissza
inkább zúzott szemcsékbl állanak
egy nagyobb
(4
mm)
fordulnak azután elég
s
olykor klorittal társulnak.
Van ezeken
ilyen kvarcit féle (kloritos kvarcfillit?) zárvány
bven
igen apró kvarc-mandulák
Ern
dr.
1911-ben
meg
is
adatai a következk:
Eredeti elemzés
SiO^
48-10
Al^Os
14-84
FeoOs
4-27
Feb
.5-05
MgO
7-24
CaO
Na^O
K^O
-f fígO
-H^O
kívül
El-
is.
Ezt az augitmelafirt a kolozsvári egyetemi Ásványvegytani laboratóriumában Kiss
is.
11-06
4-00
1-28
2-61
0-96
99-41
és
Földtani Intézet
elemezte.
Az elemzés
:
:
94
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
Dt
LoEWiNSON— LESSiNG-féle
értékek:
8-36 SiO^
4-69
:
«
:
1-78 R^Os
1-00
«
R^O :B0
a
Ezen értékek
=
=
1-3,
1
/9
5-48
Ei+"0
:
3-08
«
:
5-76
:
= 87
gabbró családba, tehát a bázitok földfémes csoport-
alapjcán a
jába tartozik,
A. OsANN-féle értékek
Molekula
%
52-49
SiOr,
n
52-49
s
A
9-53
Al^Os
5-11
FeO
8-09
C
4-42
MgO
11-85
F
28-45
CaO
12-93
a
2*7
Na^O
4-22
c
2-3
KzO
0-89
/
15-0
8-4
a
sor
m
7-0
sor
<p
077
k
100-00
Tipusformája alapján az
Scharfenstein-alagúti
típusba tartozik.
ACF
(Csehország)
A magas Na^O
tartalom miatt azonban
A
s
1141. augitmelafir
240. plag. bazalt
háromszögben legközelebb van a 240
F
C
sz.
a sor
a
c
2-3
.
.
.
.52-49
5-11
4-42
28-45
2*7
.
.
.
48-04
6-13
4-86
29-98
3
Az OsANN-féle rendszerben a rendszerértékek
ján az 1141.
sz.
plagioklászbazalthoz, tehát a San Leonardo
(5,
6
^
különböz.
+2C+
F, k) alap-
augitmelafir a bazalt-melafir fsorozat és az amfibolbazalt sorozat
közt van
s
52-8—62-7
bazalt-melafir fsorozat
1141 augitmelafir
amfibolbazalt sorozat
OsANN
(S.
Eafael,
A +2C + F
51-8—66-1
52-49
67'94
0-77
46-5- 49-7
62-8—75-2
0-66—0-79
leginkább a 792. sz. plagioklászbazalttal
Mexikó) egyeznek meg e melafir értékei,^ a kzetcsaládok közül
pedig a plagioklászbazaltokhoz tartozik, amelyek középértékével a
16-5
1141. augitmelafir
plagioklászbazalt család
A.
'
Az
SAIF három-
is esik.
792. plagioklászbazalt
*
0-84—1-13
új paraméterei alapján ^
New
szögben teljesen egybe
Ha
k
a
16*5
.
.
16-5
pedig azt nézzük, hogy az OsANN-féle 3 kzetcsopurl kö/üi.
t. i.
1.
ers
Osann: Petrochemische Untersuchungen. Heidelberg 1913.
Al CAlk háromszögben azonban a 833. sz. plagioklászbazalttal (Poratsch
rpph Középhegység) jut pontofan egy helyre a hidasi aiigitnulafii.
;
95
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBBN.
alkalikus, 2.
gyenge alkalikus,
3.
alkálikálcikus csoport közül melyikbe
azt
illik,
látiuk, hogy a két utolsó között van
•*
1141 augitnielafir
gyenge alkalikus kzetek középértéke
Alk
13
C
13
4
10"5
14
5-5
11*9
11"2
6*9
Al
alkálikálcikus kzetek középérteke
határait
azonban az alkálikálcikus kzetek e nem értékeinek végs
sorba.
alkalikus
gyenge
a
mint
tartozik,
vesszük, akkor határozottan inkább ide
renda
és
összetétel
ásványos
ideális
Az amerikai rendszer szerint az
Ha
szertani helyzet a
következ:
7 '23
Ortoklász
^Ibit
18*26
Olassis III
Ordo
5.
4.
Auortit
29-47
Rang
Hipersztén
14*87
Subrang 3
Diopszid
19-66
Magnetit
6-03
= Salfeman
= Gallar
= Auvergnas
= Auvergnos
95-52
helyre.
tehát az aiivergnei bazalttal (N. Jb. 1869. p. 657) jut egy
kiszámítható
a
(modus)
összetételben
A valóságos ásványos
alkotórésznek a viszonya a
Egy
másik
három
eredeti
következ:
^046^^54
Augit
43-3
55-0
Magnetit
1'7
elfordulás
melafir
melleti van, a templomtól Ny-ra
vagy
(Vrfu Bedeleu) egy mély árok, az ú.
n..
1/2
km
Oláhrákos
falu
távolságban. Itt a Rákosihegyrl
Ráripatak (Pareu Rarici)
fut le,
melynek
szpihtes
mély feltárásában a hatalmas piroxénporfirit tömeg alatt gömbös elválású
követhosszúságban
augitdiabáz és diabázporfirit jat a felszínre és vagy 14 km
ezektl
az
rá
találtam
het a patakon felfelé. A diabázgömbök vizsgálása közben
a f i r-ra, amelynek
a típusos mandulakövektl merben eltér o li vi n m el
zárványképen
elfordulására nézve összes tapasztalataim arra mutatnak, hogy
j
el
diabázban.^
szemmel
szabad
Elég üde külsej fekete szín csillámló kzet, amelynek
és 2 apró kalcit
olivinkristály
is látható alkotórésze mindössze kevés sárgászöld
áll, belle elég
augitból
több
mandula. Alapanyaga plagioklászból s valamivel
ásványok,
porfiros
A
kiválva.
porfirosan
sok, 2 nnn-ig emelked augit és olivin van
kisebb-nagyobb
mindig
majdnem
módon
sajátságos
fleg az augitkristályok
1
azért
is,
és 1911
Ezt a geológiailag különösen érdekes helyet két ízben látogattam meg (1907
gyjteek
anyagot
bvebb
hogy az itt elforduló bázisos diabázfajtákból minél
melafirra.
csak második ottlétemkor akadtam rá egészen véletlenül a
.
96
K
csoportokban találhatók.
Az alapanyag szemnagysága
SZENTPÉTBRY ZSIGMOND
a plagioklászok a nagyobbak, míg az augit pár ^-ig
is
0*5
mm-ig emelkedik,
lesülyed.
Közöttük nagyon
szórványosan egyes igen kicsiny szögletes, jórészt kloritos helyek vannak, amelyek
talán az eredeti üvegnek felelnek meg, ilyen helyeken parányi fekete krisztallitek
is
vannak.
léc
A
plagioklász
rendesen elég üde
vagy ritkábban
Bztázis szerepel.
széles
egy része igen finom ikersávoa
lemezalakú idiomorf kristály, más része mint mezo-
E két különböz
megjelenés plagioklász között a viszony a kzet
egyes helyei szerint változik, általában azonban az idiomorf léceknek a mennyisége
A
közelebbrl meghatározhatók labrador sorozatúak, vannak
nagyobb számban bytownit felé hajló tagok is, az elsötétedés
átlaga 23°. A kétféle megjelenés plagioklász közt fajtabeli különbséget nem igen
vettem észre. Az alapanyag ásványainak kiválási sorrendje olyan, hogy az a u g i t
a plagioklász egy részénél feltétlenül idsebb. Az augitnak az alakja u. i. csak ott
nem idiomorf, ill. ahoz közeled, ahol egyes nagyobb csoportokban lép föl,
zárványképen különösen a bipidiomorf földpátszemcsékben található és rendesen
a lécalakú plagioklászokkal egy irányban rendezkedtek, mintegy hozzásimultak
kmrtább vagy hosszabb oszló pkái. Ezekkel tehát jórészben egyidej kiválás lehet.
Az augit mindkét generációja határozott barna szín. A porfiros kristályok többnyire zömök oszlopok, a legtöbb esetben gyengén kifejezett rendes zónás vagy
homokórás szerkezetek és gyakran ikrek. A zónák olykor kevéssé színbelileg is
eltérnek egymástól. Az olivin mennyisége kb. annyi, mint a porfiros augité.
jóval nagyobb.
köztük andezin
és
Többé-kevésbbé mindenütt elváltozásnak indult, még a legépebb is szerpentinburokban van, olykor egészen át is alakult. Megmaradt részletei teljesen színtelenek és víztiszták, csak minimális mennyiségben tartalmaznak parányi barnás
és fekete vasérc szemcséket, gyakrabban foh'adék és gáz zárványokat. Hosszúkás, hegyes
rombos
kristályai helyenként korrózionális bemélyedésekkel bírnak.
Az olivinbl származott szerpentin legnagyobb része zöldessárga, ritkán narancssárga rostokban képzdött ki, amelyek egymással összeszövdve az olivin hasadásai és repedései közötti tereken különálló halmazokat alkotnak. Magukat a
hasadásokat és elválásokat bevonó és az olivint körülvev anyag rendesen sötétzöld vagy kékeszöld szín. Ezek a szerpentinféleségek általában nem pleochroosak,
azonban vannak a sárgás színhalmazokba beágyazva egyes zöld részletek, amelyek
ers: sötétzöld-halványsárga pleochroizmussal birnak. Ezen elváltozási termékekben vasérc is látható, szemcsékben, olykor hajszálszer képzdményekben,
kevés ugyan, de sokkal több, mint az üdén maradt
olivinben
van. Vasérc
meglehets sok van a kzetben, legnagyobb része apró, jó kristályalakú m a gn e t i t, mely csak helyenként kezd el limonitosodni, kis része barnásán áttetsz i 1 m e n i t lemezke. A magnetithez csatlakozva, de szabadon is elfordul az apatit és p i k o t t, utóbbi szabályos alakú igen ers fénytörés
i
barna szemcsókben
E
kzetet Ferenczi István
Intézet tanársegéde elemezte
meg
dr. a kolozsvári
egyetemi Ásvány
és
Földtani
1915-ben. Az elemzés adatai a következk:
A MELAPIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHBGYSÉQBEN.
97
Eredeti elemzés:
SÍO2
47-68
Al^Os
14-26
Fe^Os
3-99
FeO
9-47
MgO
8-27
CaO
10-35
2-26
Na^O
K^O
0-83
+H2O
-H^O
1-87
0-86
99-84
LoEWiNSON— LESSiNQ-féle
értékek:
8-18 SiO^
4-86
«
1-68
:
R^O
a
Rfi^
1-00
:
:
B0
=1
= 1-49.
^
5-92
:
«
:
:
3-52
B^+^0
•
«
9-96.
= 92.
Ezen értékek alapján leginkább a gabbró családba illik be, bár kissé
csoportjába
felé
is. Mindenképen a bázitok földfémes
olivindiabáz
A. OsANN-féle értékek:
Molekula
SiO^
%
- 51-18
hajlik az
tartozik.
:
98
SZBNTPÉTBRY ZSIGMOND
DE
van legközelebb^
cut)
SAIF háromszögbon
a
kzetcsaládok közül pedig a középértékek alapján a
AClAlk háromszögben és a
a plagioklászbazaltokhoz, az
többi értékek alapján a köz. diabázokhoz tartozik
SAIP
766. plagioklászbazalt
17-5,
MC
10
11-5,
15,
3-5
9
4-4
11-5,
15,
3-5
8
5-2
7-8
5-2
1225 meíafir
16*0,
2-5,
ll'ö
plag. bazalt család....
16-5,
3,
lO'ödiab.cs. 11-5,
14-5, 4-0
említett 3 fcsoport közül teljesen
Az OsANN-féle
NK
Al CAlk
2',
az alkalikus
kzetek
közé tartozik:
Al
C
Alk
11-5,
15,
3*5,
13,
13,
4*0,
(10-5-14-5)
(9-18-5)
(1-6-5)
1225. melafir
kzetek középértéke.
alkálikálcikus
mer
Az
ahová a
hidasi
augitmelafir,
norma
inodus
a
a
és
ka
i
i
rendszerben
tehát
.
.
a norma
az
alapján épen arra a helyre jut,
auvergnei
bazalt mellé.
Egyébként a
következ:
Norma
Modus
:
5-0
Ortoklász
Ab^^An^^
Albit
19-39
Anortit
26-13
Olivin
Diopszid
19-44
Magnetit
.
.
.
.
.
.
.
.
Augit
8*17
Hipersztén
= 38-2
= 41-2
= 15-7
= 4-9
100-0
13-20
OUvin
5-80
Magnetit
97-13
Tulajdonképeni Érchegység.
E
lyet Dr.
u.
i.
hegységrész körülhatárolására legmegfelelbb az a meghatározás, ame-
Papp Károly a Karács-Czebei aranybányákról
Offenbánya, (Aranyosbánya), Karács, Nagyág
írt
tanulmányához adott.^
és
Zalatna közti területet
tartja igazi érces területnek.
Ezen a hatalmas területen Tschermak^ három melafirvidéket különböztet meg: Boica, Teker és Mihelény környékét, melyek közül legnagyobb a tekérl. Közelebbrl leírja a krocsunyesdi «melafip>-t, amelynek azonban sem
leírása, sem a közölt pár elemzési adata nem bizonyítja, hogy tényleg melafir
volna. Miután pedig még Kosenbusch munkájának megjelenése eltti idkrl
^
Rhön)
U
S.
W.), az
érték alapján valamivel közelebb
NK és MC viszonya pedig a
áll
a 810.
sz. plag.-
776. sz. doleritével (Reupers,
teljesen azonos.
'
1906,
SAIF
Mcgjcí^yzendö, hogy a
bazalthoz (Mt. Apsley, N.
Bányászati
azonkívül
K.
és
Kohászati Lapok. 42 kötet
v.
Papp
:
Die
(XXXIX.
Goldgruben
évf.), p.
161-176. Budapest
von Karács-Czebe
n g a rn. Zeitschrift für Praktische Geologie, Berlin 1906. XIV.
' Dr. G. TscHERMAK: Porphyrgcsteine ö-sterreichs etc. Wien 1869.
in
A MELAFIR ÉS SZüREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHE JYSÉGSBN.
99
st különös érdemül kell behogy TsCHERMAK már az augitporfirit (<(augitporph5rr») csoportot külön tárgyalván a melafirtól, mintegy külön kzetfajnak tekinti. Doeltee,^ azután
van
s/ü, legki
vésbbé sincs ukuuk ezen megütdni,
tudni,
Inkey^
e
kzetek
mezoerupciós
bázisosabb
Tschermak hatása
1896-ban jelent
elnevezése
tekintetében
teljesen
meg Primics monografiaszer nagy nmnkája,^
az Érc-
vannak.
alatt
hegység D-i részérl a Csetrás— Nagyág— Rudai hegységrl. Ez a különben ta-
munka
volt mintegy a kiinduló pontja a melafirnév szeraminek következtében e tekintetben ma majdnem ott állunk, ahol annak idején Doblter,* aki az összes feketeszin porfirokat minden
kritika nélkül melafirnak nevezte el. Primics munkájával bvebben annyival
is inkább foglalkozhatom, miután e vidékrl egyéb gyjtések mellett rendelkezésemre áll Primics saját gyjtése is, tehát eredeti példákban tanulmányozhat-
gadhatatlanul becses
telen használatának,
tam
az
«melafÍD)-jait.
Primics a mezoeffuzivumokat
kzetekre.
és
A
2 csoportra osztja:
pedig nagyon sajátságos
és
1.
porfir,
2.
melafir
Doelter, gyjtfogalomként használja
melafirnevet, épen mint
módon épen Rosenbusch
érthetetlen
1887-iki
kiadású «Physiographia»-ja alapján, holott pedig, amint a bevezetésben említettem, talán sohasem volt
a melafirnév olyan pontosan, oly
határolva, mint ép ebben a
tehát
már
II.
kiadásban.^
a kiindulási alap helytelen volt.
térképen 3 nagy melafirterület van
rety,
A
szk
körrel körül-
melafir név túlvitt használatára
A munkához
csatolt igen jó átnézetes
az els Valeajepi, Porkura és Balsa közt,
Gyalumáre
a második Füzes Borbála,
É-ra.
:
A
Ruda
és
közt, a
harmadik Hercegánytól
kisebb elfordulások közül a nevezetesebbek a Boicza, Szelistye, Ku-
Gm'a Gosu
és
Kecskedága körül elbukkanok. Az
itt
elforduló «melaphyr»-
okat épen «az erdélyi palfeovulkáni effusiv kzetekre vonatkozólag)) 5 csoportra
osztja: l.augit-, 2.olivin-, S.spilit-, 4. mandulaköves-,
törmelékes melafirokra.
5.
Az olivinmelafirokra azonnal megjegyzi, hogy a «Csetráshegység területén csak nyomait)) találta, de kijelenti, hogy «Torockó, Njármez környékén
és még néhány más helyen elég gyakoriak)). Hogy ez utóbbit mily alapon mondja,
arról nem világosit fel. A «spilitmelaphyrok»-nak már a leírása is mutatja, hogy
ezek melafirok nem lehetnek, hanem a srbb fajták valószínleg szpilites diabázok, a «kissé porphyros* fajtákra például felhozott málahegyi és kecskedágai
kzetek pedig a
közelebbi
vizsgálatnál
labradorporfiriteknek bizonyultak,
ugyané helyeken elfordul az augitporfirit
1
Jahrbuch
^
Inkey Béla: Nagyág
d. k. k. Geol. Reichsanstalt.
Dr. Primics
Dr. C.
und Augitporphyre
A
Bd.
A
XXIV. Wien
de
«mandulaköves mela-
1874. p.
7.
földtani és bányászati viszonyai. Budapest 1885.
György A Csetráshegység geológiája és érctelérei. Budapest 1896.
Doelter Über die mineralogische Zusammensetzung der Melaphyre
'
*
*
és tufája is.
:
:
Südost-Tirols. Min. Mitth. 1875.
melafirnév pontos meghatározását e
p.
289.
kiadás számtalan helj^én olvashatjuk:
Rosenbusch,
hogy bár az ö meghatározását majdnem mindenütt elfogadták, mégis akadnak egyes geológusok, akik az olivintartalmat nem veszik kellen tekintetbe és olyan közeteket is sorolnak
a melafir-csoportba, amelyek pedig az augitporfiritekhez tartoznak stb.
484, 485, 506, 507 és különösen az 509. lapon, ahol szinte tiltakozással jelenti ki
100
Dt
SZBNTPÉTEKY ZSIGMOND
phyrok»-at különálló csoportnak felfogni a
tudomány mai
állása szerint
nem
lehet,
mandulak
csak kiképzdési forma, ép úgy elfordulhat az augitraelafiroknál v. olivinmelafiroknál, mint ahogy különösen rendes kiképzdési formája
hiszen a
a
szpilites
diabázoknak, amelyeknek fogalmához szinte hozzátartozik. Az el-
nem
említi Peimics, igy nem is sejthetjük, hogy mily kzemandulaköveknek pedig igazán mesteri leírása. — Az elmonhárom csoport egészen önként elesik a melafir elnevezéstl, b-
fordulási helyeket
tekre vonatkozik a
dottak alapján e
vebben tehát nem
is
foglalkozom velük
és
csoport és tufája az, amely tényleg rejthet
így mindössze az «aiigitmelaphyn>
magában
Az augitmelafirok között Pkimics két
els
melafirt.
változatot
különböztet meg.
Az
változat: a ((feltnen porphyros melaphyrok^ «typusos kifejldésben Por-
kura, Valea Jepi és Teker-Pojána közti meluphyr-hegyek némely helyein és a
Kis-Duba körül néhány ponton fordolnak el.» Az említett helyekrl gyjtött
is csak augitporfiritek (mint ahogy
kzetei közül azonban a legbázisosabbak
Peimics helyesen ilyen névvel
illeti is
ezeket, csak helytelenül sorozza az augit-
melafirok közé), a melafirtípust a sok valeajepii közül csak egyetlenegy közelíti
leírását alább adom, itt csak annyit említek, hogy ez sem típuersen közeledik az augitporfiritek felé. A többi innen való bázisosabb
kzet neve
augitporfirit és tufája, labradorporfirit,
diabáz és diabázporfirit. A másik változat a ((tökéletlenül porphy-
meg, amelynek
sos melafir,
:
:
ros melaphyrok* lelhelyei közül a valisórai völgyet, Pestyere környékét és a
guragosii kis szigetet említi.
Ezeken a helyeken a következ bázisosabb kzetek
völgyben: amfibolos augitporfirit,
labradorporfirit és augitporfirit. 2. Petyere amfibolos augitporfirit,
diabázporfirit és augitporfirit. 3. Gura Gosi mellett augit-
fordulnak el:
1.
a
vahsórai
:
porfirit.
De nem
találtam a fent megjelölt egy példányon kívül
Csetrás-hegység többi helyeirl rendelkezésemre álló
nem akadtam
az olivinnek
kzetekbl. Pedig az
sosabb
melafirt a
még nyomára sem, bárha Primics
említi
is
ezekbl a
olivin jelenléte egészen természetes volna ezekben a bázi-
porfirit ékben, hiszen az olivin elég
nem
gyakori egyes augitandezitekben
is,
ismerünk ilyeneket a Hargitábó 1^
ezek olivintartalmuk dacára mégsem bazaltok, akár csak az irodalomból is-
igy egyéb helyeket
és
más
b anyagban sem, valamint
említve, hazánkból
is
meretes Carmeloit és a santorini olivines augitandezitek
Az
említett
augitmelafir
lelhelye
nem
azok.
«Valea Jepi, a falu közelében,
:
Gyalu Mosoruluj irányábam. Gyjtötte Dr. Pniincs György 1886-ban. A sötétbarna likacsos-salakos, gömbölyded, félököl nagyságú kzet egészen olyan be-
nyomást
tesz,
mintha agglomerát volna.
elég Bok, friss töréseinél élénk olajzöld
ban.
A nagyszámú mandular
Sr
2—3 mm-es
alapanyagában szabad szemmel
augit látható
anyagai a nagyon kevés, teljesen kitöltött mandulának
Hipokristályos
zömök
belsejét klorit és limonit vonja be,
alapanyagú
kzet.
A
kristályok-
ugyanezek az
is.
világosszín, máshol zöldes,
barnás üvegnek, melyben helyenként igen sok parányi barnás szemcse
^
Dr.
PAlfy Mór: A Hargita andezites kzeteirl. Kolozsvár
1895.
és vilá-
A MELAPIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
101
gosabb szin
krisztallit van, mennyisége változó, de általában kevesebb a krisösszességénél. Csak az agglomerát (?) darab küls részébl készült
elemek
tályos
vékony csiszolatban emelkedik kissé a mennyisége. Hellyel-közzel átkristályo-
sodásnak indult, földpátféle
elemei a kb.
A
képzdmény
egyenl memiyiség földpát
vált ki belle.
és augit,^
Az alapanyag
kristályos
melyekhez magnetit
földpát alakja a legtöbb helyütt leginkább kristály vázszer
is
járul.
képzdmény, vagy
tökéletlen alakú szemcse, alárendelten valamivel jobban kifejlett ikersávos
mikamelyek közül a legnagyobbak sem haladják túl a O'l mm-t elsötétedésük
majdnem mindig kisebbfokú, átlaga 9°. A világos sárgászöld augit aránylag
és
ilyenféle
képzdsokkal jobban ki van képzdve, a kristályvázak
mények ritkábbak; rendesen hosszúkás oszlopok (0*5 mm-ig), vagy kisebb elég
jól körülhatárolt szemcsék. A hosszúkás oszlopok végeiken gyakran széthasadoznak. A jobban kifejlett kristályoknál gyakori a homokórás szerkezet. A magnetit mindig igen változatos kristály vázakban jelenik meg. Vannak a kzetben
egyes, többnyire kerekded helj^ek, amelyek uralkodólag augitból és magnetitbl állanak, azután olyanok, amelyeknek szerkezete feltnen hasonlít a szpiliteshez ós végre olyanok, amelyek fleg földpátból állanak. Az utóbbiakhoz
rolit,
;
hasonló képzdményeket találmik egyes hólyagrök körül
A
porfirosan
tályai világoszöld
bven
szinek^
kivált
augit
és jól kifejezett
is.
kivétel nélkül kurta oszlopos kris-
zónás szerkezetek, a kisebb kristá-
lyok kevesebb, a nagyobbak igen sok finom vékony zónából állanak.
A
legtöbb
vannak összegylve, különösen a kisebbek valóságos halmazokban. Magános augit ritka. Az ikerképzdés a harántlap (100) szerint alig
pár esetben észlelhet. Általában az augit meglehets üde, de helyenként átalakult. Egyes ilyen pszeudomorfózák zöld és sárgás (utóbbi elég ersen pleoesetben csoportokban
chroos)
kloritból,
Az
limonitból
donnal kitöltött mandulák
A
és
kvarcból állanak.
mandulákon kívül vannak a kzetben kalcemeglehets számban igen apró kvarcmandulák is.
említett makroszkópos
m.
kir.
és
Földtani Litézet az Erdélyi Érchegység e
középs részének
rész-
Gesell bányageológiai fölvételeit nem említve —
1903-ban kezdte meg s ez id óta a két küim dolgozó fgeológus Dr. Pálfy
MÓB és késbb Dr. Papp Károly sorozatosan adták ki évi jelentéseiket és egyéb
közleményeiket munkálkodásuk eredményérl.
Dr. PÁLFY MÓR 1903— 1907-ig végzett itt fölvételeket, de még azután is
1909-ig minden évben meglátogatta e területet. Jelentéseiben* a bázisosabb
rnezüffúziós kzeteket «augitporph5T:ittufa és breccia*, «augitporphyrit és lepelképzdménye» néven tárgyalja. Bvebben nem foglalkozik itt e kzetekkel,
letes
—
földtani fölvételét
:
^
RosENBDSCH
szerint
a valódi melafirok és bazaltok alapanyagában a pirosén
általában sokkal több, mint a plagioklász. (Mikr. Physiographie. Bd. II. p. 1172, Stuttgart
1908.
* Ez a világos zöldes szín arra mutat, hogy a
van dolgunk (Rosenbusch Mikr. Physiographie. Bd.
:
«
(p. 63),
A
m.
kir.
porfirit
típushoz közeled melafirral
II. p. 1054.
Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról
Stuttgart 1896).
(p. 96), 1904-röl (p. 88),
1906-ról (p. 108), 1907-rl (p. 81), 1908-ról (p. 127), 1909-rl (p. 118).
1905-rl
102
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
D!
miután, amint már 1903-ban megjegyzi,^ megfigyeléseit egy részletes ösázefoglaló munkában szándékozik adni. Az 1911-ben megjelent nagy munkája: «Az
kzetek
névnek
u. i. a
összefoglaló
Az
elnevezése tekintetében nagy
ért
alatta,
azt
mily
kzeteket
csak
de
választja,
hogy
raelafir nevet
ugyan
kijelenti,
tájékoztatójában
Geológiai
kijelentéseibl.
lehet
egyes
sejteni
hogy «a melaphyr mellett az Érchegység területén még elfordulnak különböz
porphyritek és kvarcos porphyrok is, de azok a bányák közvetlen szomszédságából sehol sem ismeretesek* — de viszont azt írja (220. 1.), hogy «a melaphyrbrecciák már sokkal könnyebben felismerhetk, mint a tufák, mert ezeknél a
tufás anyagba ágyazott augitporphyrit v. diabas zárványok épebben maradtak
Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani
viszonyai és éretelérei»^ e
visszaesést jelent.
meg,» továbbá azt
írja (272.
1.),
hogy Boica vidékén a «melaphyr az egész
terü-
leten tulajdonképen az augitporphyrit tufájából és brecciájából álb, stb. Ezek-
bl
hogy Pálfy a melafir név használatában Primicb
amint említettem, az összes Imzisosabb porfiriteket és a
diabázokat melafiroknak keresztelte. Mintha nem is az a Pálfy volna, aki már
1895-ben oly kiváló kzettani érzékkel ismerte föl a Hargita-hegység olivintartalmú bázisosabb effuziós kzeteinek andezit voltát. Haszen egy tekintet a
ítélve következtethetjük,
hatása alatt
aki,
áll,
mikroszkópba meggyzte volna t, hogy ezek legnagyobbrészben nem lehetnek
bazaltog kzetek, hanem igenis túlnyomó részük porfirit, kis részük diabáz,
elenyész csekély részük melafir.
Dr. Papp
Károly, aki
e
vidéken az 1905. évtl kezdve megszakításokkal
idkben, szintén a mela-
dolgozott, jelentéseiben' többnyire, különösen az utóbbi
fir
nevet használja összefoglaló névül. Eljárását a következ igen találó meg-
melafirt újabban sok helyütt aunevezik, azonban elemzések hiányában egyelre melafir néven jelöl m.»* Évi jelentéseiben a
jegyzéssel
meg: «A
okolja
gitporfiritnek
Fehér-Körös-völgyét, Viszka, Gyalumáre és Bucsony környékét ismerteti. Egyéb,
e hegységrószre vonatkozó közleményeiben^ a bucsumi Arámabányát, a karácscebeí
aranybányák
tolt igen jól
ban
területét és AlmásszeUstye vidékét írja
áttekinthet geológiai térképekkel
teszi
le.
Leírását különösen a csa-
még
élvezetesebbé. Leírásai-
felváltva v. egjóittesen használja az augitporfirit és nielafir nevet
fogalomképen, amelyekhez hozzáfoglalja a «spilit»-et
DNy-i részérl Alváca
délyi Érchegység
és
is,
gyjt-
amit különben az Er-
Kazanesd vidékérl
írt
jelentésében*
hiltározottan hangoztat.
Legújabban, az 1910. évtl kezdve Dr. Ferenczi István is dolgozott az
a középs részén és pedig Zalatna környékén. Munkájának
Érchegység ezen
PÁLFY M. U. a. 1903-ról (p. 96) és 1904-röl (p. 96).
PÁLFY M. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XVIII. k. p. 205.
' Papp K.
A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1905-rl (p. 54),
1909-röl (p. 130), 1912-rl (p. 110), 1913-ról (p. 238). lOU-rl (p. 305).
1
:
2
:
:
85),
*
Papp K.
6
Bányászati és Kohászati Lapok. 1906. évf.
Papp K.
«
:
:
U.
a. 1913-ról p. 241.
Földtani Közlöny. 1908. évi
Papp K.
:
1906-ról (p.
A m.
kir.
XXXVIII.
(XXXIX.)
és
1908. évf. (XLI.).
k. p. 294.
Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról,
p. 71 és 70.
-
:
:
A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
eredményét két értekezésben tette közzé, 1913-bani
és 1915-ben,2
az elsben utal arra, hogy területén az összes mezovulkáni
103
amelyek közül
kzetek közül
a leg-
kisebb mennyiségben szerepel a melafir, a többiek túlnyomóan m-alkodólag pordiabázok. Ferenczi dr. nagyszámú mezoerupciós kzeteinek
firitek, alárendelten
meghatározása, tanulmányozása közben egy
biotitos augitmelafi
r-ra
akadtam, melynek leírását az alábbiakban adom
A lelhely Ferenczi dr. úr szíves közlése szerint Cseb község templomától kb. Y^ km-re DNy-ra van a 674-ei pont közelében, ahol szálból vette, terjedelmérl bvebb felvilágosítást azért nem tudott nyújtani, mert
csak az
együttes határait jelölte ki a mezozoos eruptivumoknak.
gyjtött
egyéb
kzetek:
bázisosabb
diabázporfirit,
A
lelhely közelében
augitporfirit,
hipersztén-
augitporfirit és diabáz.
E
sr
barnásfekete igen
alapanyagában szabad szemmel
mm-ig) zömök, feketésbama v. zöldesbe hajló barna augitkristályt és még több 10 mm-t is elér gömbölyded mandulát látunk. Az eddig
ismertetett melafirtípusoktól fleg abban különbözik, hogy alapanyagában elég
bven van biotit, továbbá a porfiros ásványok között, habár csak igen szórvá-
melafirnak
elég °ok és
nagy
(8
nyosan, a plagioklász
is
megjelenik.
alapanyagában a világosbarna, ritkán zöldessárga szin
üveg általában véve alárendelt mennyiség, bár helyenként valamivel több
a kristályos elenmél, amelyek közül viszont legtöbb az augit, kevesebb a biotit
Hipokristályos
és
plagioklász.
több esetben
A plagioklász
is,
v.
hosszúkás (0"2 mm-ig) lécalak, v. mint
szabálytalan szemcse, fleg ott, ahol üveg nincs.
mikrolitok elsötétedése középértékben 15°, de felmegy 42°-ig
szemcse
hosszúkás oszlop alakú, 0*1
v.
sárgásbarna.
az 0*1
Igen
mm-t csak
érdekes
a
mm
biotit
megjelenése
ritkán haladja felül, lemezkéi és
együtt képviseli a kristályos
A
lécalakú
Az
augit
átlagos nagysággal, színe halvány
vannak eloszolva; csak helyenként szaporodik
az augittal
is.
fel.
elemeket.
:
nagyon apró, nagysága
szálacskái elég egyenletesen
Az üvegesebb részletekben
Helyenként
kloritos,
leg-
üdébb az üvegben gazdagabb részletekben. A legüdébb lemezek pleochroimusa
ng és nm
veresesbe hajló barna, np
igen halvány sárgásbarna. A m a gn e t i t is elég sok és v. kristályvázszer képzdményekben, vagy jó alakú szemcsékben jelenik meg. A legtöbb tökéletlen kiképzdés magnetit fleg egy, a
csiszolaton végig húzódó sötétebb sáv mentén látható, amely sáv különösen
gazdag biotitban és igen apró mandulákban is.
Porfirosan kivált plagioklász voltaképen csak egy szem
egy széles nagy (3 mm) kristály került a kzetbl készített egyik vékony csiszolatba
(a másikba egy sem) és rossz orientációja miatt ez is csak közelítleg határozható
=
=
:
meg
labrador körüli plagioklásznak, van azonban e kzetekben pár szem apróbb,
nevezhet
niikroporfirosnak
^
Ferenczi
I.
:
Ásványtár Értesítje.
*
kötet,
Ferenczi
I.
:
mm-es)
Zalatna környékének
II.
Budapest 1915.
(0*5
k.
1.
sz.
plagioklász,
geológiai
viszonyai
amelyek
stb.
fokozatosan
Múzeumi Füzetek.
Kolozsvár 1913.
Zalatna-nagyalmási harmadkori medence. Földtani Közlöny.
XLV.
:
104
Dt
8ZENTPÉTERY ZSIGMOND
mennek át az alapanyag földpátjaiba ezek közül a meghatározhatók labradornak és labradorbytownitnak bizonyultak s többnyire olyan megjelenések, mint
;
az alapanyagbeli földpátok,
a ug
t.
i.
általában hosszúkás, lécalakú kristályok.
A
halvány sárgásbamák, némi zöldes árnyalattal.
Gyengén kifejezett zónás szerkezetek, ritkán ikrek. Eendesen magános egyének
porfiros
i
kristályai igen
t
ersen korrodáltak. Csak kevés esetben kissé kloritosak.
anyaga klorit és kalcit, ritkán limonit is járul a klorithoz.
A kloritmandulák általában szabályos gömbök. Anyaguk kékeszöld, ersen pleochroos (sötétkék-halványsárga) penninféle klorit, amelynek vékony lemezkéi,
szálacskái csak a mandulák küls kérgében helyezkednek szabályosan: koncentrikus sugarasan a mandular falára, a mandula bels nagyobb része szabályés általában igen
A mandulák
talanul összeszövdött szálacskák halmaza, szórványosan egyes tökéletlen szferorészlettel.
A
állanak, ritkán
a
litos
kalcitmandulák rendesen csak pár szem nagyobb kiistályból
rudas
kiképzdéshez hasonló hosszúkás kalcitkristályok
is
elíorduhiak.
Az Érchegység DNy-i
Az
Érchegység
része.
DNy-i részét, mely a Maros-Körös közé ékeldve
a Hegyes Drócsába olvad be, a bevezetésemben említett okok miatt bvebben
nem fogom
tárgyalni. Mindössze csak pár dologra hivom fel a figyelmen
EozLOzsNiK PÁL, aki Papp Károly dr.-nak az 1901—1903. években «a
Maros— Körös közén gyjtött gazdag kzetgyjteményét» ismertette a tle megszokott teljesen modern alapon, ebben a gazdag gyjteményben csak 3 melafirt
talált
és
pedig:
1.
Felváczáról a Szocsiula aljáról,
2.
Alváczáról a Porkuluj és
Kovácsbányája közt és 8. Felváczáról a Maguraea 735-ös pontjáról. A leírásból
kitnik, hogy mind a három elfordulás kzcte o 1 i v i n m e 1 a f i r.
anyagban mindössze két melafirt találtam,
A rendelkezésemre álló
az egyik olivinmelafir (gyjt. Lóczy Lajos dr.), Godinyesdrl való, a
paplak feletti oldalról, a másik augitmelafir (gyjt.: Xántus János)
b
:
Tamasesdrl
a 303-as pont alatti árokból.
Összefoglalás.
Az eladottakból látnivaló, hogy az Erdélyi Érchegység mezoeruptivus
kzetei közül a melafir mily alárendelt mennyiség. Hellyel-közzel elfordul
ugyan, nem úgy, mint a Persányi hegységben, ahol, amint aimak idején ismertethabár
tem, még a nyomára sem akadtam,^ de geológiai szerepe igen kicsiny, st
—
nagyon valószín, hogy a helyszínén teend
sok-új lelhelyet fognak felfedezni
szen
letes
nem
csekély. Itt említem
részletes
— mégis már most
meg ugyanis
is
kzettani kutatások még
mondhatjuk, hogy elenyé-
vizsgálataim alapján, amelyeknek rész-
eredményeit tárgyalásom folyamán a hosszadalmasság elkerülése végett
soroltam
1
föl,
Múzeumi
hogy az
Érchegység mezoeffúziós kzetei-
Für.etek. 1909. IV. kötet. p.
27-81.
lap.
Kolozsvár 1909.
A MELAFIE ÉS SZEBEPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN.
nek túlnyomó része poríirit,
böz
és
fajtái
találhatók és
105
amelynek nagyon változatos külön-
különösen törmelékképzdményei a hegységbon mindenütt feluralkodnak. Meglehets fontos szerepe van, különösen az északi
részen a csak pár fajtával képviselt porfirnak,
ill.
fleg törmelékképzdményeinek.
diabázt nagyon sok fajta képviseli, mennyisége azonban alárendelt, jóval kisebb
a porfirénál is. Legkevesebb pedig e kzetek közül a melafir, ezt nemcsak én állítom évek sora óta folytatott küls és laboratóriumi tanulmányaim alapján, de
A
Pálfy (értem
bizonyítják Schafarzik,
a
Telbgdi KoTH-féle 1904.
évi
anyag
vizsgálati eredményeit) és Rozlozsnik említett vizsgálatai is, akik modern alapon
tanulmányozták e vidékek kzeteit, Rozlozsnik pedig épen az Érchegység ama
részének kzeteit irta le, amely hegységrész aránylag a leggazdagabb az ilyen
bázisosabb kzetekben.
Ezek alapján tehát méltán mondhatjuk, hogy az Érchegységben a porfirit
közt valószínleg olyan a mennyiségbeli viszony, mint az andezit (hozzávéve a dacitot is) és a bazalt között, vagy talán még ezt az arányt sem éri el.
és melafir
*
Minthogy
része, talán
kzetbl
ilyen sokféle
nem
is
áll
az Erdélyi Érchegység mezoeffuzivus
egészen helyes ezeket
szükségbl
azonban rövidség okáért,
ezekre nézve egyedül csak a
nem megfelel
egy
ilyen
összefoglaló névvel illetni.
gyjtnevet akarunk
Ha
hasznáhii, az
porfirit név lehet. A melafir nemcsak hogy
st eddigi vizsgálataim szerint gyjt fogalom-
erre a célra,
ként való használatát az igazság érdekében egyenesen kerülnünk
kell.
Kelt Kolozsvárott, 1916 február hónap 1-én.
i
HEGYES-MÓOSA ERDSÉGEINEK TALAJA.
Irta
:
Ballenegger Róbert
dr.^
Az elmúlt év szén a m. kir. Földtani L^tézet igazgatójának megbízásából
TiMKÓ Imre kartársammal több kirándulást tettem a Hegyes-Drócsa erdségeibe.
Ezeket az erdket Kbrner, aki mint a Schmidt Adolf budai megyetemi tanár
által vezetett bihari expedíció tagja
kesedés hangján valódi
tarolva, másutt ki
erdk
serdknek
1858 szén járta be a Hegyes-Drócsát, a
írja
le.
Ma
ez az
serd
sok helyütt
le
lel-
van
van szállalva az itt megmaradt pompás szálfák beszélnek az
Az alsóbb régiókban az erdt fleg tölgyfajok alkotják,
;
régi szépségérl.
m. a kocsántalan (Quercus sessüiflora) és a magyar tölgy (Qu. conferta Kit.).
magasabb régió erdeinek uralkodó fája a bükk (Fagus silvatica L.).
Ezeknek az erdknek a talaja egy szürke, helyenként többé-kevésbbé
sötétebb barnás árnyalatot mutató erdtalaj, amely nagy egyhangúságban borítja
ú.
A
1
Eladta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 január 26-án
Földtani Közlöny
XLVI.
köt
1916.
tartott
szakülésén
^
106
BALLENEGGER RÓBRRT
Dí
a változatos, eruptivus
és régi
mibl
üledékes
kzetekbl
álló
hegységet.
Annak
eldön-
hogyan keletkezett, az altalajt alkotó kzet
málladéka-e vagy pedig hulló porból kialakult képzdmény-e, amely hulló
porra késbb telepedett reá az erd, két talajszelvényt behatóbb vizsgálatnak
hogy
tésére,
vetettem
a talaj
ez
alá.
Az egyik talajt
völgy
és
feletti
régi
bükkfákból
tétlenül eluvialis
álló kiszállalt
m
erdben gyjtöttem a
milovai-
magasságban; olyan helyen, ahol felképzdménnyel van dolgunk, amelyhez es által odahordott
gerincen, mintegy 560
t.
f.
anyag nem keveredhetett. A talaj színe világos barnás szürke, a fels néhány cm
könnyen porrá esik szét, lejebb határozottan morzsás szerkezet, rétegzettséget
nem
mutat, vastagsága
25—30 cm
között változik. Alatta igen mállott granitit
van, amelyet üde állapotban a milovai völgyben láttam feltárva. Az innen, a
termhelyétl mintegy másfél kilométer távolságban gyj-
vizsgálatra vett talaj
tött
granitit
szemre üdének látszó közepes szemcsenagyságú kzet, melyben
makroszkóposán rózsaszín ortoklász, fehér plagioklász, barnás fekete
biotii
és
kvarc látható.
Mikroszkóp
alatt
hipidiomorf struktúrát mutat, a földpátok zavarosak.
Uralkodó az ortoklász, alárendelten oligoklász,
ható.
A
részben
zöldes
klorittá
szemcsék láthatóak,
felül
albit és periklin összenövés lát-
kvarc gyakran unduláló kioltást mutat.
még apró
alakultak át.
szélükön
Mint
A
biotit kristályok kicsinyek,
akcesszorikus
gyakran leukoxen
zirkonkristályok, színtelen apatit
és
hematit
tk
alkatrész
titán vas
kiválással. Ezen-
és a kloritosodott biotit-
ban epidot látható.
A
kémiai elemzés a következ eredményt adta:
%
Mol. "o
Si0.i
73-53
80-67
Al^Os
14-03
9-05
FegOg
1-08
FeO
1-25
1-93
MgO
0-28
0-46
CaO
Na^O
K^O
ÍÍ2O+
H2O -
0-39
0-46
3-98
4-23
4-36
3-05
TÍO2
0-14
F2O5
006
MnO
0-04
004
99-71
lOO'OO
0-43
014
összesen ....
A
benne a
szemmel
A
talaj
biotit
is
0-11
gyjtött granitit ersen mállott, morzsálékony, sárgaszín,
teljesen elpusztult és mint másodlagos képzdmény már szabad
alatt
apró miiszkovit pikkelyek láthatóak.
kózet és a rajta
lev
talaj
elemzése a következ eredményt adta.
..
A HEGYES-DRÓCSA
ERDSÉGEINEK TALAJA.
Granitit
SÍO2
.
Fe,0,
FeO
.
.
..
MijO
..
CaO
Na^O
K^O
E^0 +
.
.
.
.
.
H^O-.
TiOo
68-lS
107
108
Dt
szórványosan
netit.
Í9
észlelhet.
Az erdben a
BALLENEGGER RÓBERT
Az akcesszorikua alkotórészek közül gyakori a mag-
talajtakaró alatt
jedését, csupán az állapítható
LóczY Lajos igazgató úr
nem
lehetett megállapítani a
kzet
elter-
meg, hogy tetemes vastagságú teléreket alkot a
korszak üledékei közé sorozott agyag-
által a paleozoos
pala rétugek között.
A kzet
ennélfogva a minette-kersantit sorozatba tartozó lamprophyr,
vegyi összetétele, valamint a rajta
lev
következ:
talaja a
Kzet
Talaj
SÍO2
53-12
Ö2-74
Al^Os
21-14
16-13
Fe^O^
6-94
6-40
FeO
1-39
-
MgO
3-58
2-17
CaO
Na^O
K^O
ÍÍ2O+
H^O -
3-07
2-61
4-49
2-67
0-22
3-39
TÍO2
0-39
0-50
P0O5
0-12
0-19
MnO
0-12
0-39
Organikus anyag
—
Fajsúly
4-37
2-41
1-40
3-65
6*69
100- 35
99-94
2-78
2-30
Molekuláris százalékokra átszámítva (az összes vasat mint Fe20^-ai véve
számításba, a talajnál pedig az analysis adatait
és
humuszmentes anyagra számítva
át),
elbb hygroskopos nedvesség
a következ értékeket kapjuk:
Kzet
SiO^
.
.
62-63
^ÍA
Fe^O.,
MgO
CaO
Na^O
K^O
TiO^
P2O5
MnO
~ 100-00
rajta
100-00
Az elemzés adatainak egybevetésénél rögtön szemünklic
talaj összetételének nagy hasonlatossága.
ötlik a
kzet
és
a
lev
Mindkét szelvényben a talajban a kovasav kissé felszaporodott a kzethez
aluminiumhydroxyd és az alkaliák megfogytak; a vasoxyd mennjá-
képest, az
A HEGYES-DEÓCSA ERDSÉGEINEK TALAJA.
sége alig változott
;
;i
graiiitit talajánál a
A
sége közelítlpg változatlan.
calciumoxyd
és
109
magnéziumoxyd
raeriiiyi-
vasoxyd mennyisége kevéssé
igen változott, ellenben a magnézium-
niinette talajánál a
niegfogyott, a kalcinnioxyd tartalom
nem
oxyd meíinyisége jóval kevesebb, mint a kzetben. Ez
a jelenség
a
kzet magas
biotit tartalmával függ össze.
Az analízis nyújtotta kép megegyezik a mállásról való mai felfogásunkamely szerint az alkalialumoszilikátok (p. o. földpát) mállását a víz és a
szénsav hatására úgy fogjuk fel, hogy az alkalialumoszilikát vízben való feloldásakor hydrolysist szenved, a lehasadó alkáli ion a szénsavval egyesül és mint alkalikarbonat kilugzódik, az alumosilicat ion pedig tovább hasad szabad alumínium
hidroxidra és kovasavra. Ezen gel állapotban keletkez vegyületek közül a ko vakal,
savanyu közegben stabil, a mállási termékben megmarad, míg az
aluminiumhydroxyd, valószínleg a humuszhoz kötve, pseudooldat formájában
kilugzódik. Ezen csak nagy vonásokban ismert folyamat eredménye tehát egy
kovasavban gazdagabb, aluminiumoxydban és alkaliákban szegényebb termék
lesz. Ugyanezt a képet adja a talajaink elemzése.
Hogy közelít képet nyerjünk az így kilugzott basisoknak a kzetre vonat-
sa vgel
koztatott százalékos mennyiségérl, kiindulhatunk ezek alapján abból a feltevés-
bl, hogy a savanyú közegben végbemen mállásnál az elmállott anyagból szabaddá vált kovasav mind felhalmozódik és vonatkoztassuk úgy a kzetben, mint
a talajban a hasisokat a kovasavra, mint egységre. Ekkor a következ adatokat
kapjuk:
Talaj
Granitit
100
100
SiO^
diff.
-
Talaj
Minette
diff.
-
100
100
Al^Os
13-3
11-0
2-3
23-4
IS'O
5-4
FcA
2-5
2-2
0-3
5-7
4-6
l'l
2-2
2-0
0-2
16-3
ll'S
4'8
6-2
2-6
13-4
7-8
5-6
^"^
MgO
I
í
Na^O
KoO
16-9
5-4
A
táblázat tanúsága szerint a kilugzás a bázisokban gazdagabb minette
nagyobb fokú, mint a granititénél. Érdekes, hogy a kilugzott
alkáli molekulák száma mindkét talajnál közel ugyanannyi, mint az aluminiumoxydé, vagyis ugyanolyan arányban lugozódtak ki, amilyenben a földpát molekula felépítésében résztvesznok. A kalcium- és magnéziumoxyd kilúgozása a
granitit talajánál jóval csekélyebb fokú. mint a biotitban gazdag minetténél.
talajánál
A
jóval
talajok jellemzésére
az
A
agrogeologusok a
talaj
sósavas kivonatának
kivonat készítésére ajánlatba hozott
eljárások közül legcélszerbbnek látszik Hilgaed módszere, a mely módszert
összetételét
is
felhasználják.
sósavas
SiGMOND Elek megyetemi tanár
A
általános, internacionális
használatra aján-
megelemeztem. Mieltt az elemzés
adatainak discussiójába bocsátkoznék, tisztáznom kell azt a kérdést, mely része
lott.
granitit talaját ezen
módszer szerint
is
a talajnak oldódik a sósav^^al való extrahálásnál.
Ennek
eldöntésére megiszapol-
:
110
DS
tam Úgy
BALLENEGGER RÓBERT
a talajt, mint a sósavval való kezelés után nyert maradékot. Az iszapolás
eltt a humuszt a talajból
Grandé au
kioldottam, úgy hogy
szerint
eljárása
anyag került, a számok tehát
hasonlíthatóak. Az eredmény a következ:
iszapolásra a humuszuifiites
szemcsenagyság
BCl
Granitit talaja
kezelés után
mm
16-25
0-2-0-02
40-82
0-02-0-002
27-57
21-70
12-10
2-31
>0-2
|
<0-002
„.„„
_«.^
^'^^
'' ^'
—
humusz
3-26
3-26
100-00
100-00
a
oldódott
|
oldódott
Az oldás tehát
így közvetlenül össze-
21-3%
81-1%
1-1-68
finomabb részekre szorítkozik
és
pedig a legfinomabb
részekbl, az ATTERBERG-féle «Rohton»-ból, amelynek részecskéi már oly kicsisajátságokkal bíró suspenziót alkotnak, 81*1%
21*3% oldódott, míg a finom és dm'vább homokot a sósav
nem támadta meg számbaveheten. A kis többlet, mely itt mutatkozik, az iszapolásnál elkövethet kísérleti hibák határán belül van. Ennélfogva azt mondhatjuk, hogy a sósavas kivonat összetétele nagyjában a mállásnál visszamaradó
nyek, hogy vízben
kolloid
oldódott, a klisztbl
kolloid sajátságú nyers
A
agyag összetételének
felel
meg.
sósavas kivonat összetétele a következ:
%
%
51-75
Al^Os
3-50
19-22
Fe/\
3-92
13-72
McjO
0-40
5-.59
CaO
0-43
4-30
Na^O
K^O
0-08
0-73
0-40
2-38
TÍO2
0-18
1-26
P/)^
0-10
0-39
MnO
0-08
0-66
14*63
lOO'OO
Összesen oldódott
kez
Mol.
5-54
SÍO2
Ha az aluminiumoxydra, mint egységre számítjuk az adatokat, a követszámokat kapjuk:
2-69 SÍO2 AI2O3 0-71
Fe^Os 0-51 {Ca,
Mg)0
0-16
{K, Ná)zO
melyek azt mutatják, hogy a mállásnál keletkez «nyers agya<^)> ahnniniumox}dban és vasoxydban gazdag termék, a felépítésében szerepl hasisok nagyobb tömegét az alkáli földfémek oxydjai alkotják, míg az alkaliák nagyon megfogjnak.
A
'SiGMOND Elek
által
ajánlatba hozott új terminológia szerint a sósiivas
kivonat összetétele a következ táblázatban állítható össze
A HEGYKS-DROCSA ERDSEGEINEK TALAJA.
ck V valc ns
i
%
0-65
2-11
(7a"
Mfif"
3-81
4-92
36-58
51-08
0-85
1-04
TiO,'''
0"
100
111
EOVID KÖZLEMEISTEK.
Föltárás a budapesli Hiiogária körúton.
A
Hungária-krúton, a m.
a «Ferenc- Józsefe
és «Pálfy
k. Bakteriológiai Intézet közelében,
valamint
János* katonai laktanyák közelében 1914 év május és
június havában csatornaásás történt csövezet lerakás céljából, amely alkalormnal az
altalajt kb.
4
m
A
homokkal.
csos
mélységig föltárták a fölszin alatt. Mindenütt sárga, durva, ka-
homokot tártak
vicsos
már
esetleg
mely megegyezett a törökri kútásásnál
föl,
hmigária-körúti rétegek
is
észlelt
kavi-
valószínleg a levantei emeletbe,
pleisztocénbe sorolhatók. Kövület
nem
akadt bennök. Valószín,
hogy ez a homokos-kavicsos üledék nagy elterjedés ezen a tájon a fölszín vékony
homoktakarója alatt s összefügg a térképen távolabb keletre kijelölt levantei foltokkal.
ScHHÉTER Zoltán
Kútfúi'ás a
A «Törökr» nev dln,
es
egyik telken a m.
k.
dr,
Törökrön.
az Egressy-úttól
DK-re
s
a Pillangó-úttól
DNy-ra
Posta létesítend gazdasági telepének vízellátása
cél-
jából kutat, illetve fúrást mélyesztettek az 1915 év folyamán. És pedig elször
13'40
m
mély
és
m átmérj
6
Az
és
m
mélységig haladtak.
futóhomo k-réteg
a fels vékony
ásott kút
kavicsos homokot
ennek fenekén pedig fúrás
ásott kút vájatott,
mélyesztetett, amellyel 1915 márc. 22-ig 49
tárt föl,
amely valószínleg a
alatt kavicsot
levantei eme-
let üledéke. A kavics itt eléri a 10 m vastagságot az ásott kút feneke a kútfúró szerint már a kavicsalatti agyagókba mélyesztetett. A kavicsréteg elég nagy
;
mennyiség
talajvizei
szolgáltatott,
de a létesítend telep
szükségletének ellátására a kútfúró mester szerint
nem
lett
nagymérték
víz-
volna elegend.
Minthogy gazdasági vízhasználaton kívül ivóvíz céljaira is szolgált volna a kút
nézetem szerint egészségi szempontból sem lett volna eléggé megbízható.
Megjegyzem, hogy a környéken nagy számban lév kis mélység kutak, amelyek
vizét a nagy kiterjedés kertészeti telepek öntözésére használják, szintén ebbl a
vize,
kavicsból nyerik a vizöket.
A
kút fenekén mélyesztett fúrás a következ rétegeken hatolt keresztül:
13*40— 19'70
19'70— 21*20
m
szürke agyag,
homok
«
szürke
2r20— 22'00
«
szürke agyagos homok,
22"00— 24'40
<i
szürke
homok
kövülettöredékekkel,
kövülettöredékekkel,
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
'24:"40— 26"50
m
szürke agyag,
26-50-38-60
szürke
38-60-38-80
szürke agyag,
38-80-45-30
45-30-47 -50
47-50-47-75
47-50-49-00
szürke homok,
49"00
m
(
lárva homok,
szürke agyag,
szürke
homok
kövülettöredékekkel,
szürke agyag,
alatt szürke
A 26*50— 38'60
dulnak
113
homok.
közötti
lu-ek
rétegek
szélességheli
anyagában
elfor-
:
Cardium ohsoletum Eichw.
Partsch. Potamides
(Pire^iella)
var.
mndohonensis Partsch,
mitralis
Taipes
gregaria
Eichw.
m alatt lév homokból kövületek kissé bvebben kerültek el, neveCardium ohsoletum Eichw. var. vindohonensis Partsch, Tn-pes gregaria
Partsch, Ervilia podolica Eichw., Potamides (Pirenella) mitralis Eichw.
A
zetesen
49
:
Tehát a
fölszin alatt kb.
vannak jelen.
Megjegyzend, hogy az
szarmata emelet
10 m-tl kb. 50 m-ig a
rétegei
gyár területén
létesített
itt
föltárt rétegsor
gyárban kb. 8*28 m-tl kezddleg
agyag
és
hasonló a Ganz-féle waggon-
fúrásban föltárt rétegekhez.^
szüi'ke
homok,
A
fölszin alatt a
kékesszürke
és
waggonkékeszöld
agyagmárga váltakozásából álló rétegsort tártak föl 181"60 m mélységig,
m vastagsában, mely rétegsor hasonlóképen a szarmata emeletbe
tehát 173*32
tartozik.
Budapest, 1916. ápr.
5.
ScHRÉTER Zoltán
^
XVII.
Halaváts Gy.
k. 313. old.)
:
A
neogén Budapest környékén. (A m.
k.
Földt. Int.
dr.
Évkönyve
B)
VEGYES KÖZLEMÉNYEK.
A FÖLDKÉREGBEN EGYMÁST KERESZTEZ.
KETTS HULLÁMRENDSZERRL,
Toborpfy Géza.^
Irta: Dr.
A
Ampfbrer
4
—
ábrával.
5.
0. bécsi geológus tollából nemrégen rövid cikk
melyben az Alpok, Kárpátok
és a
jelent
meg,
velük kapcsolatba hozható távolabbi hegysé-
gek tektonikájával foglalkozik.^ Mint
jelzi
is,
nagyobb terjedelm tanulmányt
szándékozik nyilvánosságra hozni, melynek eme cikk csak elfutárja. Bár a fent-
közlemény nem egészen világosan tárgyalja, úgyszólván csak sejteti
alapelveit, annyit megállapíthatok, hogy körülbelül ugyanoda konkludál, mint az én kiskárpáti megfigyeléseim, melj^eket intézeti konferenciákon
armak idején élszóval is vázoltam, s melyekrl, habár csak röviden is, 1915.
évi jelentésemben írásban is megemlékezem. Legyen szabad ehelyütt részben
említett
Ampferer
Ampferer nézetét visszaadnom, részben saját megfigyeléseimet közölnöm.
Ampferer cikkének tárgya a hullámos felgyrdések és az ezek által
váltott
pikkelyes rátolódások keletkezése. Szerinte
is
ÉD-i
és
ki-
KNy-i hullám-
rendszert különböztethetünk meg, melyek egymást közel derékszög alatt harán-
A gyrdések
tolják.
Tavalyi
idejét a rhátbe helyezi.
kénytelen vagyok a felgyrdéseket legalább
is
mködési területemen
a liász vége felé
vagy inkább
krétába tenni, mert ottani mészköveim, melyek a régebbi képzdményekkel
együttesen gyrtek, a fels liászig terjednek; nem számítva a lajtamészkövet,
mely amúgy is diszkordáns telepedés. Ampferer felfogását csak idézett cikkébl ismertem meg, s így tle függetlenül jutottam hasonló meggyzdésre. A Kis-
kárpátok
déli
felében
reambulálváp, ahol
Beck
tisztán
törésekkel igyekezett
a hegyszerkezetet megoldani, kezdetben meglepett a dlések látszólagos szabály-
Iránytm folytonosan változó dlésirányokat jelzett, aminek nem
tudtam okát adni. Aránylag kis területen is 5—11—17—23 fok körül billegett
a t, de a közbees fokok valamennyiét észleltem. Mi sem természetesebb, minthogy ebbe a látszólagos szabálytalanságba rendszert igyekeztem belevinni,
talansága.
^
*
Eladta
a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 ápr.
Übor dcn Wechsol von Falt- und Schubrichtungen
Verh. dcr k. k. geol. R.-A. 1915 No.
8.
—
1
—
5-iki ülésén.
hiiin
Bau der
Faltengebirge.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK.
115
hamarosan rá kellett jutnom az AMPFERBBtl is észlelt ketts hullámrendTérképembe jegyezvén a dlésirányokat, több különálló boltozatot nyertem, melyek sarkaikon lekerekített romboidok fölé borulnak. A paralellogramm
hosszabbik oldalpárja közel ÉD-i, a rövidebb pedig közelítleg KNy-i irányú.
Nézetem szerint, bár egyidejleg keletkeztek, mégis a KNy-i hullámzottság az
ÉD-inek függvénye. Hogy e hullámokat mi idézte el, egyelre nem merem ha-
s
így
szerre.
tározottan állítani, de úgy hiszem,
nem csupán
a földkéreg összehúzódása hozta
létre,
hanem hogy
mköd
p
feszültség,
erupciók idéztek
az
a felszínesen
melyet mélybeli
elo,
szintén
y
A Kiskárpátokban
valószínbbnek is látszik.
4.
A
ábra.
részt
vett azok képzésében.
ez
utóbbi
Kiskárpátok elsdleges hullámainak magyarázata.
tartom azonban lehetetlennek, hogy az erupciók helyét épen a földösszehúzódása folytán létrejött ráncok jelölik ki, s hogy a
szabályszer
kéreg
vulkanikus hatás csak másodsorban okozza a földkéreg redzöttségét. A kitörések ugyanis nem minden szabály nélkül sorakoznak, s ha megfigyeljük pl.
Nem
a Kiskárpátok sávokban fellép diabáz feltöréseit, láthatjuk, hogy azok szintén
beleilleszthetk a. feltett hullámhálózatba. Hogy a hullámok keletkezésekor a
földkéregben
létrejött
eg;yensúly változás
idézte-e
el
az
eruptivum kitörését,
hogy a kett között bens összefüggés van, úgy vélem, ahg tagadható. Egyetértek abban iá AMPFERBRrel, hogy a
arról lehet vitatkozni, de
vagy megfordítva?,
másodlagos
kez
redk
keletkezését az egyirányban
feszültséggel indokoljuk,
szükségképen
fellép
érhetvén, a tömeg
és
más
meggyrt földhallámokban
mely a kisebb keretek közé
szorított
jelent-
anyagban
az eredeti térfogat elfoglalására törekszik. Ezt
el
nem
dimenziókban kénytelen kiterjedni és felpúpjsodik. Ezt
116
VEGYES KÖZLEMÉNYEK.
a felfogást vallom a boltozatok keletkezését ilktlecr. Ezek a púpok, illetve boltozatok, melyek az elsdleges
függetlenül,
hozták
hanem
huUámsorban
nem
fellépnek,
maguk
pontonkénti kiegyenlítdés kíséretében
létre,
keletkeznek egymástól
tekintetbe véve, hogy az elsdleges hullámokat azonos
erk
egy másik, az
eredknek megfefel szisztémában sorakoznak. Ilymódon, a párhuzamos hallámokból álló rendszer, közel merlegesen lefutó völgysorral, harántirányban feltagoltatik, úgy,
eredk
az
két
is
hogy valóságos hálózat jön létre. Tekintettel azonban arra, hogy
ercsoportnak és pedig egy, az elsdleges hullámsorra mer-
f
legesen és egy avval párvonalosan ható csoportnak függvényei (utóbbi a fölfelé
és oldalt ható erk összessége, mely a térbeli elhelyezkedésre törekszik), nem az
eredeti két irány valamelyikében fognak hatni,
DNy,
illetve
citás,
ÉNy— DK
felé.
ellentállóképesség,
A kzet
hanem azok
-:íh- K
létre,
lép szakadások
s
az
csupán
az alapjukat
(4.
másodlagos
a
szabta irányt
boltozatoknak
iveltségét
követve
idézik
felé borulnak, annak
fel,
kedéssel,
pikkelyes rátolódások
adnak.
is
ellentállását a reáható
;
a
másodlagosak
a hegység gerincéhez
nek
ágazó sugárrendszert
ken
eredk
el.
ábra.)
sait
hullám-
völgyek.
erk
az egyes boltoza-
képez parallellogrammnak
torzulását,
gerincvonala
Hullámvölgyek keresztezdése
tömeg minimális
fel-
A Kiskárpátokban az elsdleges hullámok (E— D) a hegység azonos irányú
J).
II
ki-
teljes
viszonyított
kompenzálják
és
elsdleges,
fként
eltolódása,
s
elálló
szorított
a boltozatokban
egymáshoz
i-nyhe
ábra.
úgyszólván
egyenlítdés jön
tok
/
a plaszti-
egymásnak
az
rétegcsoportokban
Nv.
pl.
azonkívül a hullámvölgyek keresztezdésében
holtpontok, hol
ÉK—
között, tehát
anyagbeli tulajdonságai, mint
(4&. ábra.)
alkalmazkodva
arra lehetleg
tehát
Hogy ebben
hol
hajlá-
ugyancsak
lép-
merleges elhelyez-
összehajló,
hol
szét-
a rendszerben helyenként
fellépnek, magától értdik, mert mihelyt a rétegösszlet
erk
területre
legyzik,
van
pl.
szorítva,
a hegység
beöblösödéseiben,
ahol a
abban vetdéseknek, töréseknek, az
továblji behatására rátolódásoknak kell létre jönniök.
Épen
így a szegélye-
megtaláljuk a pikkelyeket, melyek viszont úgy állhatnak el, hogy a
legküls antiklinálisok a fokozódó nyomás folytán nem találtak kell ellentállást újabb hullámsor felidézéséhez, bennszakadtak, mélyen a felszántott perem
is
alá tolódtak,
s így állították helyre a hegység egyensúlyát. Hogy ez az elmélet
csupán légbl kapott, arra nézve elég támasztópontunk áll rendelkezésre.
Noha a feltehet boltozatok ma már nagyrészt áldozatul estek a denudációnak,
nem
nem
vonható kétségbe azok létezése. Vannak most is megfigyelhet olyan tektonikai jellegek, melyek az elmélet valószínsége mellett szóknak. így a stomfai
enyhe lejtés dombok tetején észlelhet hosszúkás ablakok, melyeken a mész-
kövek
alól
kvarcit
bukkan
felszínre,
valamint azok a sajátságos sziklacsopor-
—3—
-
TÁRSULATI ÜGYEK.
117
melyek a hullámvölgyek keresztezdésének tekinthetk, ahol az egymással érintkez boltozatok sarkainak
foszlánya, ersen gyrt bizarr sziklacsoportok és fekv antiklinálisok képében
maradt fenn (5. ábra) mind a boltozatos kiképzdést igazolják. (I. elsdleges,
tok, melyeket a modori kvarcitok alkotnak, s
;
másodlagos hullámvölgy.)
II.
Nem
ritkák az S alakúan
gyrt fekv
antiklinálisok
sem, melyek talán a rétegek kényszerült rövidülése folytán jöttek létre.
A
és
a hullámok kialakulását
nem
térítették. Ezért az elmélet
és
gyrdést
Kiskárpátokban ezt a ketts
csak helyenként észlelhetjük
pedig fként azokon a helyeken, ahol a régebbi nagy
tömeg
erupciós tömzsök
el nem
gyrdések
akadályozták, illetve azokat irányukból
sok helyen felmondja a szolgálatot,
rátolódások keletkezését lokálisan ható, más-más irányú
s
a
erknek
kell tulaj
donítanmik.
nem
Mindezeket összegezve, bár
remélem, hogy nagyobb területek tekto-
meg
nikai viszonyait ezzel az elmélettel
lehessen oldanunk, de ha módjával és
helyesen alkalmazzuk, sok hegyszerkezeti probléma válik megoldhatóvá.
TAKSULATI (ÍGYEK.
A) Szakülések.
I. S z a k ü 1 é s 1916 január hónap 5-én, d. u. 5 órakor a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében.
Elnök: Schafarzik Ferenc dr. kir. József -megyetemi ny. r. tanár.
P ö 1 d t a n a hadi ismeretekben
1. Vadász M. Elemér dr.
címen kifejtette, hogy a front mögött és a harcvonalban egyaránt fölmerülhetnek
bizonyos kérdések, amelyeknek megoldása földtani szakképzettséget, vagy leg:
alább
is
földtani alapismereteket kíván.
A
lövárok-harcban fontos kérdés a többi
között a vízzel való ellátás, a talajvíz elvezetése stb., a front mögött, de
fképen
a hódított területeken pedig a vasútvonalak, hidak, alagutak, erdítések építéseinél,
továbbá a meghódított területek hasznosítható ásványi kincseinek kiakföl szakérti véleményt megkívánó kérdések. A front
názásánál merülhetnek
mögött való ilyen irányú munkálkodás alaposabb szaktudást követel, miért
csak képzett geológusokra bízható. Ezért szükségesnek tartja Vadász dr., hogy
amint Németországban már tervbe
is
vették
—
geológusi állások szervezésének a gondolatával.
nálmik
A
is
is
—
foglalkozzanak katonai
harcvonalon fölmerül földtani
problémák sokkal egyszerbbek lévén, azoknak megoldására a csapattiszteket
miután a csapatalkalmassá nevelni a földtannak a katonai iskolákban és
tisztek zöme tartalékos tiszt — a polgári középiskolákban is behatóbban való
—
kell
tanításával.
Hozzászólás:
Schafarzik Ferenc elnök az eladó
katonai parancsnokságok békében
a
szakgeológust
fkép
hidrológiai
már eddig
megjegyzi, hogy a
nagy mértékben igénybe vették
fejtegetéseire
is
kérdésekben,
kbányák
kisajátítása
körüli
TÁRSULATI ÜGYEK.
118
eljárásokban.
Eme
teljes titoktartással
a
s
A
fronton
A
katonai intézetek tankönyveiben, a tereptan stb.
seket
geológusokat kértek
ilymódon gyakran még a szakkörök sem tudtak arról,
katonai hatóságok a geológiai kérdéseket szakemberekkel végeztetik.
végezték feladataikat
hogy
lev
mind
célokra részben katonatiszti rangban
részben pedig állami geológusokat, akik azonban
fel,
lev mködésben sem
nélkülözi a katonai hatóság a geológiai kérdéseket.
víz kérdését, a források,
kutak
s artézi
mindamellett a geológia
tételeit,
mvekben
geológiai kérdé-
tárgyalnak, például részletes adatokkal megvilágítva fejtegetik a talaj-
is
kutak keletkezésének
jövben
készítésének
és
katonai szempontból
is
nagyobb
fel-
figye-
lemben részesítend.
VoGL
2.
menyein
lag
m
dr.
T e n g e r e 1 1 é k ü n k t i t h o n k é p z dtanulmányairól számolt be. A tithon képzdmények arány-
Viktor
végzett
vékony sáv alakjában Krajna fell
délkeleti irányban
Lic vidékén át Zenggig húzódnak. Ez a tithonsáv
a
fed
krétameszek, mint a
már
csapnak át ide
morfológiailag
fekv mélyebb jurameszek
miként ezek, a tithonképzdmények
is
mészkövek,
és
is
Zlobín-
elüt
úgy
felépítette területektl;
karsztosodottak ugyan, de a
aminek oka abban rejlik, hogy a tithondolomitokkal. Kövületnyomok a tithonban
tithonterület mégis szelídebb arculatú,
mészk gyakrabban váltakozik
mindenütt gyakoriak. Nagyobb faunák mindazonáltal csak négj^ pontról kerülbár úgylátszik nagyjából egykorúak
tek el, s nevezetes, hogy ezek a faunák
—
—
a legkülönbözbb összetételek. Zlobinnál, a Plaséra vezet országút mellett
ellipsactiniás mészk van feltárva, melyben ellipsactiniákon kívül cidarisok,
brachiopodák, s nagyon kevés kagyló található. A Lickopolje délkeleti sarkában
korallos
a
mészk
terül
el
korallokkal
elvétve dicerasokkal. Jóval változatosabb
s
Viievíva-hegy (1429 m) meszének famiája
(a
Licko-poljétól keletre), amely
azonban majdnem kizárólag csigákból tevdik össze. A csigák között is a cerithiumok uralkodnak. Fajokban leggazdagabb a Visevicától délre emelked Zagradski
vrh kzetének állatvilága. Itt 25 faj találkozott, háromnegyedrészben kagylók,
elssorban pectenek. Mindezek a faunák a strambergi fels tithonhoz és a szicíliai
alsó tithon legfelsbb részéhez, a promiseni
radski faunája valamivel közelebb
faunája a
szicíliai
ma még
ségek
áll
faunához állnak legközelebb.
A
Zag-
Stramberghez, mint a Visevica, melynek
legfelsbb alsótithonnal tart nagyobb rokonságot.
A
különb-
lényegtelenek, lehetséges azonban, hogy késbbi szerencsés
tések kiélesíiik, amikor
tithonját a Visevica ?lsó
gyjmajd szembeállíthatjuk a Zagradski vrh fels
títhonjával. A máig ismert faunák erre még nem nyúj-
is
talán
tanak elég alapot.
II.
S
z a
kü
1
é s 1916 január 26-án a királyi
magyar Természettudományi
Társulat üléstermében.
Elnök ScHAFARziK Ferenc
1.
Ballenegger Eóbert
dr.
dr. a
megyetemi
tanár.
Hogy e s-D rócsa erdségeinek
Eladó az elmúlt év szén bejárta a Hegyes-Drócsa
Az erdket az alsóbb régiókban tölgyfajok, a magasabb régiókban
alkotják. Az erdk talaja egy szürke, helyenként töbl)é-kevésbbé barnába
játszó, rétegzettséget nem mutató képzdmény, amely nagy egyhangúságban
t a
1
aj
erds
bükk
á r ó
1
értekezett.
vidékét.
—6—
TÁRSULATI ÜGYEK.
kzetekljl
álló altalajt.
keletkezett, az altalajt
képez kzet
változatos, eruptivus és régi üledékes
borítja az igen
Annak
eldöntésére,
hogy ez a
talaj
mibl
málladéka-e vagy hulló porból alakult-e ki és
eladó
át,
119
min
fekv kzetet
két talajt és az alatta
talajképz folyamatokon ment
részletes vizsgálatnak vetette alá.
A vizsgálat eredményébl kétségen kívül kitnik, hogy a talaj az alatta fekv
kzet málladéka, vegyi öászetétele igen közel áll a kzetéhez; a kovasav a talajban kissé felszaporodott, a bázisok pedig kevéssé kilúgozta ttak.
podsolosodásnak
tan ezt a folyamatot
nek
hívja, a
A modern
talaj-
Hegyes-Drócsa erdségei-
talaja kisfokú podsolosodás eredménye. (Szövege a jelen füzet
105—111.
old.)
Hozzászólások:
LóczY Lajos
annál
is
dr.
tiszteleti
midn
inkább, mert
foglalkozott, kétségei voltak
illetleg.
tag nagy érdekldéssel hallgatta az eladást,
80-as években a Hegyes-Drócsa térképezésével
a
ennek a nagy elterjedés talajtakarónak eredetét
Ezeket a mai eladás eloszlatta.
SzoNTAGH Tamás
dr. alelnök a
maga
részérl nagy örömmel hallgatta az
eladást, amely azon régi nézetében ersítette meg, hogy a hegységeinkben egyesek
részérl újabban hangoztatott elméletek ellenére, a talajok
hulló porból.
Bt
is,
A
es
hótakaróra
nem
alakulhatnak ki
port a tavaszi olvadás feltétlenül leviszi a völgybe,
az ilyenkor lefolyó nagy víztömegek
még
a
kzet elmállásának terményeit
legalább részben, eltávolítják.
SiQMOND Elek dr. is azt hiszi, hogy talajaink nem alakulhattak ki mind
mai eladás is bizonyít. Németországban Eamann kimutatta,
hogy a németek által <(Braunerde>>-nek nevezett talajnem az alatta lev kzet
hulló porból, amit a
mállási terméke.
LóczY Lajos dr. tiszteleti tag Trbitz Péter vizsgálatainak megvédésére meghogy nézete szerint Treitz a hótakaróra hullott por vizsgálatát nem azért
végzi, mintha nem volna tisztában azzal, hogy a hóra hullott port a tavaszi olvadás
messzire elszállítja, hanem azért, hogy ennek a pornak az eredetét kimutassa.
Schafarzik Ferenc dr. elnök azt hiszi, hogy mint igen gyaki'an, most is
jegyzi,
az igazság a középen
lesz.
Annak
idején
is
végzett egy bánáti talajon részlete-
sebb vizsgálatot, amelyben rétegrl-rétegre haladva kimutatja, hogy a babérces
agyag az alatta lev pontusi üledék mállási terméke. Ugyanazok az ásványok
fordulnak benne el, csupán a legfels rétegben talált néhány olyan ásványt is,
amely a pontusi agyagban nem fordul el. Ezeket nyilvánvalóan a szól hordta
oda. Ugyancsak a nógrádmegyei andezit nyirok vizsgálatakor
nyokat, melyek az andezitben nincsenek.
helyük és minden egyes esetben
amint azt az eladó is tette.
2.
Papp Károly
dr.
szerb egyetemi tanár és
aninai
bányamérnöke
és
nyairól szóló munkáját.
elénk,
is
talált oly ásvá-
így tehát általánosításoknak nincs
részletes vizsgálatnak kell a kérdést eldöntenie,
ftitkár bemutatja
Bbne Géza.
az
Radovanovics Szvetolik
ffelügyeljenek Szerbia geológiai
A mmika
volt
Osztrák-Magyar Államvasút társaság
és
bányászati viszo-
a Balkán-félszigetnek egy olyan csücskét tárja
amelyrl hozzáférhetetlen volta miatt eddig nem sokat tudtmik. Ugyanis a
szóbanforgó terület Magyarország, Románia és Bulgária határainak összeszögelésén
van, ahol a négyes határ miatt úgy a geológus, mint a bányász munkája mindig
—6—
TÁB8ULATI ÜGYEK.
120
bizonyos
nehézségekbe
A szomszédos országok
ütközött.
csupán a magyarországi részt ismertük pontosan a m.
területeibl eddigelé
k. földtani intézet felvéte-
Az Alduna vidékét ugyanis Böckh János, Telegdi Roth Lajos és
ScHAFARziK Ferenc térképezték s a mintaszer felvételek összefoglalását fkép
ScHAFARziK Ferenc cliiök Úr méltósága mveibl ismerjük. A Magyarhoni
leibl.
Földtani
kiadásában
Társulat
meg az
1903-ban jelent
kapuhegység geológiai viszonyainak
Ferenc
fgeológus
dr. akkori
Duiiapartot ismerteti,
hanem
a
A
1
d un a
leii'ása
Vas-
i
Schafarzik
amely munka nemcsak a magyarországi
egy keskeny sávját is vázolja.
most beterjesztend munka.
tollából,
szerbiai oldalnak
Ehhez a fölvételhez csatlakozik e
Radovanovics Szvbtolik
Adatok az Északkeleti szerbhegyszerkeztéhez címen leírja az Alduna
:
vidék
geológiai
Grében— Kazán
szorosaitól,
es
Orsovától délre
s
vidék geológiai szerkezetét,
geológiai térképen feltüntetve egyrészt a Grében, Kazán, Orsova, Berza-Palánka,
másrészt Majdanpek, Topla
Timok
szögletébe
es
s
Terjáni közé
területet.
Az
1
es
200,000
:
hegyvidéket, vagyis a
mérték
Duna
térképen kívül öt
és
szel-
vénnyel magyarázza a vázolt vidék tektonikai viszonyait.
Hozzászólások:
Radovanovics tanár
ismertetett
munkájához Schafarzik Ferenc ehiök
megjegyzi, hogy ebben új adat a kazáni gránit elfordulásának tisztázása. Eddig a
kazáni gránit volt az áttolódási elmélet sarkpontja, amelyet Lóczy Lajos fedezett
fel
MuRGOCSi
és
Radovanovics tanárok társaságában,
partjáról erre a gránit tömzsre
az
áttolódás
típusát
fel
hangoztatták.
is
s
annak idején a Duna
mentek. Ezt a fölfedezést eddigelé mint
A
most bemutatott térképbl
és
szelvé-
nyekbl kitnik, hogy a kazáni gránit tulajdonképen a mélységben
van, rajta fekszik a jura mész, s így áttolódásról itt szó sem lehet.
Bene Géza Adatok Szerbia északkeleti részének
geológiájához cím tanulmányában leírja, hogy 1913. év szén és 1914.
:
év nyarán több mint 5 hetet fordított a szóbanforgó vidék tanulmányozására
Bardiaux Emil rudnaglavai bányaigazgató
Útjain
s
A.
nyg.
mész kontaktusán
talál-
Milojkovics
J.
szerb királyi bányászati felügyel kalauzolták.
Rudna-glava vidékének
ércei
a diorit
s
kristályos
hatók. Az Okna-brd érceit egy kontakt telepben
ponton
1—4
m
vastag érctöuizszsel tárták
fel.
A
900
m
hosszúságban
feltárások
több
között azonban
érc nincs, hanem megszakad.
A Rudna-Glava vidék ércgazdagságát egyes
szakértk rendkívül túlozták, így Wendeborn weimari bányamérnök fantasztikus túlzásokat írt le szakérti véleményében. Az allofant nem ismervén, azt
inalachitnak vélte, s ilymódon a S a m a r hegyen rézércrl szó sem lehet.
A S a s k a- völgy barnavasérce is csak limonitos bekérgezés. A c z m a j k a i
mágnesvasérctelep, amelyet Hofmann Félix 1890-ben tárt fel, dioritban lencseszerén települt fészkek sorozata. A c rn a j k a bánya magnetites, s rézkovandos
minden
érce a mélység felé csakhamar kiékül. Az érctelep silányságán eddig
bányászati vállalkozás megakadt. ACracu
cu Oknele gyönge rézércei
sem sok reményt nyújtanak. Topla környékének aranytíutalmú piritjei vörös
palákban találhatók, de a kénk vand ma már teljesen kimerült.
i
-
121
TÁBSULATI ÜGYEK.
A Mirocs-vidéki
szénterületen
Bbnb Géza
egyetlen
mre
való szén-
sem talált a liász képzdményekben. A K
sem sok biztatót nyújt. A Szlani pótokban karbonkori növények találMvelésre
hatók, amiket már Staub Móricz karbon korúaknak határozott meg.
a n o v á c vidéki karbon-szén
telepet
terület
a szén
érdemes szénkibúvást azonban sehol nem konstatálhatott, s a gorcok is
silányságáról tanúskodnak.
Papp Károly titkár ezután röviden ismerteti, hogy
A) MiLOJKOViTS J. A. királyi szerb bányainspektor: Szerbia vasérckész-
következ bányákat
Stockholm pag. 324) a
I.
mellett Hmonitot
írja le
a szóbanforgó vidékrl:
Duna
déli
Berzászkával szemben a
Dobra,
I.
kszénbánya
partján, a
mangánércet említ.
s
csillámpalát és a krétameszeket andezit töri át,
Maj dan pek. A
II.
resources of the Worjd
mvében (Irón ore
letérl szóló
pirit és chalkopirit ércek találhatók. Mintegy
s a kontaktuson fészkekben magnetit,
az érc szállítására 17 km hosszú kötélpályát
fel,
s
itt
tártak
piritet
800,000 tonna
építettek a Dunáig.
III.
500
m
R u d n a-g
A
a V a.
1
gránit
s
a kristályos palák kontaktusán mintegy
ki.
hosszú telér húzódik, amelyet magnetit s szulfidos rézérc tölt
mellett,
folyó
o s s n a a Duna juci kanyarulatától délre a Porecska
IV.
M
kristályos palákban
V. C e
r
n a
j
agyagvask.
k a, Badnaglavától
délkeletre,
gránitos
kzetben északdéh
csapású ércesedés pirit, chalkopirit, magnetit és kromittal.
VI.
Kupusz
i
s t e,
Berza-Palánkától 4 km-nyire kristályos
palákban
hematit fészkek.
szénkészletérl
F. A. királyi szerb bányainspektor. Szerbia
r 1 d, Toronto
o
the
of
Coal
e
B) MiLOJKOVics
írott
W
Resources
mmikájában (T h
1913 pag. 1093) a szóbanforgó vidékrl a
következ széntelepeket
Ranovác
l.'^Karbonkszér
sorolja
fel.
^
vidékén,
Mustapits,
Misienovác,
határában 120 km^ terüManastirica, Kladarovo, Melnica és Ranovác községek
képességgel.
hfejleszt
váltakozó
leten 4500-7700 kalória között
határában szemben a berzászkai széntelep2.
pel,
Liászkszén Dobra
,
lencsés kifejldésben, 7100 kalória hfejleszt képességgel.
délnek Boljetin mellett.
3. Ugyancsak a Duna partján, Dobrától kissé
legnagyobb kiterjedés
Szerbia
epek
tel
szén
liász
vidéki
i"r
cs
4.
^
M
km hosszaságban, 4 szénteleppel,
között váltakozik. Kalóriájuk 5000 körül van.
mellett, Bulgária határán
5. Túl az ábrázolt területen, dél felé Zajecsár
b á n y a. A P e r 1 i t a i hegyoldalakon 1200 méter
van a V r i s k a
A 45° dülés
hosszú liász széntelep van, amelyet tényleg 25 év óta mvelnek.
Vastagsága 3-5 méter.
széntelep a mélység felé 120 méternyire van feltárva.
Ftértékét 8000 kalóriára teszik. A vriska-csukai szénbányát 81 km hosszú
brikettgyára van.
vasút köti össze a dunaparti Radujeváccal, ahol a vállalatnak
széntelepei, a Mirocs-planinán
amelyek vastagsága 0-5-1-5
D
csapásban 30
m
Csuka
A harmadkori szenek közül:
k s z a r szénbánya Réka mellett 200
6. A
i
1 i
m
csapásban
2—4 m
vastag-
ságban van feltárva 6400 kalória hfejleszt képességgel.
Földtani Közlöny
XLVI.
köt. 1916.
— s° —
9
:
122
TÁRSULATI ÜGYEK.
m
Siko
1 e mellett egy 8-5
vastag harmadkori széntelep, amely 300
mélységig van feltárva. Ez már a timoki harmadkori medence
végnyulványába esik. A barnaszén 70% széntartalom mellett 4800 kalóriát mutat.
Délfelé
7.
m
csapásban 80
m
MiLOJKOVics
Dixna— Timok szögletének
a
kszénkészletét
40,000,000
t,
barnaszénkészletét 38.000,000 tonnára becsüli, ami tekintélyes hányada Szerbia
készletének,
amennyiben Szerbia
szénkészletét a
összes
A) feltárt
B) reménybeli
192.500.000
«
C) lehetséges
276.500,000
«
528.750,0W
«
Szemben
Magyarországon
ezzel
tehát csak háromszor ennyit becsült.
Papp K
Mindebbl
becslése túlságosan optimisztikus. Ezzel
a reális adatokat írja
III.
1.
Szakul
összesen
dr.
1,717.707,418
tonna,
tnik ki, hogy Milojkovits
szemben Bene Géza most ismertetett
az
le.
ós. 1916 március hó 1-én, Elnök:
PÁLPY Mór
becsüli
59.700,000 tonna
összesen
munkája
következkép
erupciós
:«Az
Szontagh Tamás
dr.
kzetek zöldköves e-
dóse»> címen elmondja, hogy a fiatalabb arany-ezüst tartalmú érctelérek az
erupciós
kzetek zöldköves vagy
propilites fajtáihoz
vannak kötve. Ezen
zöld-
kövesedést a legtöbb kutató a kzetek kitörése után a föld felszínén végbement
posztvulkános hatásoknak tulajdonítja.
a posztvulkános
A
mködésbl nem
Eladó
ezzel
szemben a zöldkövesedést
tudja megmagyarázni.
nagyági altárna zöldköves kzetei semmiféle átmenetet
a normális kzetbe. Rudán a
telér
falától
10—15 cm-re
nem mutatnak
csak annyira zöld-
köves a kzet, mint attól több száz méterre, pedig a régi elmélet szerint közvetlen
a
telér mellett kellene a
vulkánok az exhalációk
BöCKH Hugó
és
legersebb zöldkövesedést
találni.
A
jelenleg
mköd
mentén a zöldkövesedésnek nyomát sem mutatják.
Weinschenk tanárok
felfogása szerint a kaolinos
kzetek
kör-
nyékén meg kellene találni a kevésbbé átalakított zöldköves kzetet is ezt azonban pl. a torjai Büdösbarlang szénsavas kiömlései mellett nem találjuk, ahol
;
a zöldkövesedésnek
nyoma
sincs.
Számos példa mind
azt bizonyítja,
hogy
a
zöldkövesedés csakis mélyebben, a pneumatolitikus-hidatogén behatásokra ke-
A
letkezett.
zöldkövesedésnek a mélységben kellett végbemenni akkor, ami-
kor a színes elegyrészek nagy része már a
ellenben
még oldatban
magmában
ki volt válva, a földpátok
voltak. (Teljes szövege a jelen füzet
78—85.
oldalain.)
Hozzászólások:
BöCKH Hugó
Pálfy
dr.
megjegyzi, hogy abban a kellemes helyzetben van, hogy
újabb olyan adatokat hozott fel,
melyben
amelyek tulajdonképen BEROEATnak a mexikói kongresszuson is kifejtett felfogását ersítik meg, szintén egy adattal járulhat.
Selmecbánya vidékén, nevezetesen Hodrusbányán, a granodioriton olyan
körülmények között tör át biotitos-amfibolos andezit, hogy annak már a feltörés, helyesebben a megszilárdulás közben kellett zöldkövesednie.
dr.
érdekes eladásához,
—9—
:
TÁRSULATI ÜGYEK.
123
hogy a zöldkövesedés részben már a kitörés és
nem oszthatja az eladó felfogását, hogy a
zöldkövesedés már a mélyben megtörtént volna és hogy az eruptivum mint
Kétségtoleunck
tartja,
megszilárdulás közben történik, de
zöldköves
A
magma
ömlött volna
ki.
gázoknak a magmából való kiválása
felsbb részei már sziamikor a mélyben még mindig váltak ki gzök és gázok, melyek
gzöknek
zöldkövesedést okozó
a megmerevedés után
lárdak lettek,
is
és
éreztette hatását, hiszen az ömlés
a megszilárdult részeket postvulkánikusan elbontották.
Ahol a zöldkövesedést észleljük, ott mélyebb régiók vannak feltárva, ahol
nagyobb
mind
volt a
nem
noknál
nyomás
a hmérséklet, ezért az az érv, hogy a mostani vulká-
és
nem dönt. Amit mi
észlelünk zöldkövesedést
ezeknél látunk, azok
felszínesebb folyamatok.
Nem dönt
bizonyíték az aránylag
el
nem
eruptivumban, mert a bezárt kzetdarabok
eltéren
viselkednek.
tarto,tta a kaolin osodást és a zöldkövesedést azonos folya-
nem
Szóló
bontott zárvány az elbontott
igen
matnak, hanem a kaolinosodás, mely önállóan is felléphet, bizonyos esetekben a
zöldkövesedésbl fejldött ki.
Végül reáutal arra, hogy a földpát a zöldkövesedett kzetekben rendesen
elbontott. Zoisit, klinozoisit, epidot, kalcit lép fel. Ha jól értette az eladót, eladásában arra
utal,
üde és hogy a zöldkövesedés a földpát
tény ennek ellene mond. Különben egyet-
hogy a földpát
A
kiválása eltt történt volna.
fenti
eladóval abban, hogy a propylitosodást tényleg
post vulkanikus folyamatnak tekinteni.
ért az
nem
szabad
sensu
strictu tisztán
SzoNTAöH Tamás
elnök felhívja eladó figyelmét a kalinkai zöldköves
dr.
kzetekre.
ScHAPARZiK Ferenc
dr. élénk
érdekldéssel hallgatta az eladást. Miként
Wbinschenk tanárok, úgy felszólaló is régen érzi azt, hogy a zöldkövesedés nem egyszer postvulkanikus jelenség. Már maga az a tény, hogy a
zöldkövesedett kzetek rendkívül nagy elterjedések, tehát ez a nagy regionális
Bergeat
és
elterjedés
is
arra utal,
történ folyamatokúgy az andezitek zöldkövesedése
hatásokból legjobban megmagyarázható. Az eladó
hogy a
propilitesedés a mélységben
ból ered. Miként a gránit protoginosodása,
is
a mélységbeli batolitos
felfogásához ezért hozzájárul.
2.
Jekelius Erich
képzdményei
dr.
:
A Brassói hegység felsjura korú
terjeszti el
jura képzdményei.
brassói
hegyek
A
címen a következket
Jekelius Erich:
A brassói hegység juraképzdményei parti
méret negatív és pozitív parteltolódás
egyik vagy a másik szintet
nem
lehet
fáciesben
kimutatni,
van. Ez azonban csak bkális jelentséggel
bir.
az alsó doggerben, a fels doggerben és a fels
A
teljes liaszsorozat
dag brachiopodalágíts
quarcos
Gresteni,
vannak kifejldve. Kisebb
gyakori jelenség,
itt-ott
tehát
mely máshol megint
Nagyobb méret transgressiót
maimban lehet kimutatni.
partközeli fáziesben van kifejldve,
és lamellibranchiatafaunával.
homokkvel nagy vastagságban
az
jelen
A
liasz
és dogger
találkozunk.
E
gaz-
határán
felett
vi-
a dogger-
sorozat az alsó bajocientól a fels callovienig szépen képviselve van, a bajocien
-
10
-
9*
TÁRSULATI ÜGYEK.
124
és
bathonien
szintén
képzdményekre
brachiupuda
és
faunával.
lamellibrarchiata
Ezekre a
Ugy
d )ggerkorú animonites pad következik.
a fels
a liasz-,
mint a doggerfauna középeurópai jelleg. Ers mediterrán befolyás csak a
fels düggerben érezhet. A fels calLvien és az oxford márgás, néha kova-
savban dús mészk fáciesben van kifejldve. E képzdmény alsó része callovien ammoniteseket szolgáltatott (Hecticoceras 'punctatum, Lyt. Adeloides, Phyll.
flabellatum stb.) fels része azonban gazdag oxford crinoidea faunát. A fels
callovient és az oxford emeletet egymástól elválasztani nem lehet. Eelfelé ezek
a rétegek gumósmészkbe mennek át, mely gazdag ammonites faunát tartal-
maz, túlnyomó részben az acanthicus rétegek alakjait, vannak azonban alsó
tithonkorú fajok is nagy számban jelen. A mélyebb juraképzdményekre több
száz méter vastagságban fehér tömött tithonkorú mészk települ. Ezen mészk
fels része azonban már
az
neokomba
alsó
A mészk
tartozik.
fáciese
a
strambergi.
Az
Nagyhagymás, Eucár kör-
erdélyi juraelfordulások (Brassói hegység,
nyéke, Krassószörényi hegység, Erdélyi érchegység, Kodru hegység. Király erd,
Bihar hegység) sok közös vonást mutatnak. Partközeli fáciesükbl jurakorú
szárazulatokra következhetünk. Arra azonban, hogy ezeknek a szárazulatok-
nak a
még
határait közelebbrl megvonhassuk,
rV.
1.
1916.
sok részletmunka szükséges.
április 5-ón Elnök: Szontaoh Tamás
ScHRÉTER Zoltán
dr.
:
dr.
Bük k-h egység langyos
«A
forrásai*
A
Bükk-hegység paleeozoikus és mezozoikus képzdményekalaphegységének szegélytörései mentén több helyen felfakadnak langyos-
címen tart eladást.
bl álló
viz kénforrások. A Bükk-hegység mészkterületén
mélységbe szivárog
le s a
riohtokat kísér juvenilis
mélyben a
gzök
nagy
lehulló csapadékvíz
vulkáni képzdményeket, nevezetesen
fiatal
által felhevíttetve,
meglév
a
nyilt hasadéko-
kon fölszállanak a fölszinre. A langyos hévizek a következ helyeken bukkannak föl 1. Egerben, hol a 31'5 C°-nyi víz az érseki fürdt látja el vízzel. A Kácsfürdi hévforrások vize 25 C°-nyi, a Lator vízfé 16 C-nyi, a görömbölyi hévforrásé 32 C°, a diósgyri fürd hévvize 22 C°, s a vár alatt fakadó forrásé 17 C°
hmérséklet. A kácsi, latorvízfi, görömbölyi és a diósgyri forrásokban nagy
:
:
mennyiségben élnek a Neritina Prevostiana Partsch, továbbá a kácsi
bölyi hévvizekben a Melanopsis acicularis Fér.
reliktum
érdekes
és
göröm-
csigafajok.
Helyenkint régibb thermális tevékenység nyomai is észlelhetk, így Felnémet,
Kacs, Kisgyr stb. környékén az opál egyes közönségesebb féleségei mutatkoznak, Egerben pedig a hévforrás
által a pleisztocénben
lerakott
mésztufa
ész-
lelhet.
Hozzászólások:
Papp Károly
rásait 2 ízben
A
is
dr.
megjegyzi, hogy
tanulmányozta,
ú.
a
görömbölyi Tapolca
m. 1906-ban
és
for-
1914-ben.
tapolcai fürdtelepen a hévvizek és hidegvizek
egymás közelében mintegy
5 holdnyi területen fakadnak.
A
hévvizek a kiöblösöd tócsa
zött váltakozó hmérséklettel.
Itt
déli részén
egy 200
—
11
m
—
törnek
mély
fel
fúrás
is
29—31° C hfok
van a jura
(?)
kö-
mész-
TÁRSULATI ÜGYEK.
kbe
125
amely 29" C hfokú vizet ad. A legmelegebb hévforrás közvetetlenül a meredek mészkfal észak-déli irányú hasadékából tör el s vize a
fürd mögött lev barlang szövevényes ágait is megtölti.
A források északi csoportja 11—12 C° hideg vizet szolgáltat és itt van
az a 8 m mély és 4 m átmérj vasbeton falazatú kút, amely Miskolc városának
mélyesztve,
a vízvezetékét táplálja.
Ez
a kút
1913 augusztus havában rendkívül megzavarodott
s
heteken
Ugyanekkor a szomszédos melegforrások változatlan tisztaságban maradtak. A hidegvízforrások megzavarodását kétségtelenül az 1913. évi nagy eszések okozták. Az állami közegészségügyi mérnöki hivatal kiküldöttei a megzavarodás okát a Bükk-hegység dolináiban keresték, s azt tervezték, hogy ezen dolinákat betonnal kitömik. Pazar
István miskolci vízmigazgató úrral többszörös kísérleteket végezve, felszólaló arra az eredményre jutott, hogy a forrástól fél kilométernyire lev eltn
vízfolyásban volt a zavarodás oka. Ezen száraz völgy oldalán ugyanis a Magyar
át mocskos sárga vizet szolgáltatott Miskolc városnak.
Altalános
Kszénbánya Részvénytársulat
ezeltt
évvel
5
hatalmas
kfejtt
amelynek gorca a völgyet teljesen eltorlaszolta. A niészktörmelékkel
rengeteg mennyiség sárga agyag került a gorcokra, s a völgybe magába. A le-
nyitott,
zúduló víztömeg felkavarta az agyagot,
egyenesen a források
kfejt
körül van, a
mellett a rövid 500
felé zúdította.
A
s
mészk
a
körül elterül vízfolyás 166
m
repedésein, barlangjain át
hidegvíz-források
úton a. csapadékvizek a
m
t.
f.
magassága 125
m
körül és így a tetemes esés
kfejt
agyagját rövidesen átvi-
hették a tapolcai forrásokhoz.
Mindezekbl a
geológiai
tanulság az, hogy a görömböly-tapolcai forrá-
sok kézzel foghatóan mutatják a hévforrások
eredetét.
van,
s
A
hévforrások
vízgyjt
a mélységbe leszivárgó,
feltör vizekre a
küls
itt
területe
a
a hidegforrások
és
Bükk-hegység messze
különböz
vidékein
fölmeleged, majd ismét hévforrások gyanánt
körülmények ki nem hatnak. Ellenben a szomszédos
s ezeknek úgy mennyi-
hideg források vízgyjtje kisebb körzetben, közelebb van,
ségét,
mint minségét a csapadékvizek tetemesen megváltoztatják.
SzoNTAGH Tamás dr. felhívja eladó figyelmét a hévforrások elemzésére.
2. ToBORFFY Géza dr.
A földkéregben egymást keresz-
tez ketts hullámrendszerrl
Eladó
kezését igyekeznek megmagyarázni,
lése
folytán
tart eladást.
röviden vázolja az eddigi elméleteket, melyek a hegységek kelet-
beállott
összehúzódást
mint legvalószínbbet, a
s
és
ráncolódást
indokolásánál. Szerinte nemcsak egyirányú
veszi
föld lassú
alapul
gyrdések vannak
kih-
megfigyelései
a hegységekben,
hanem ÉD-i és KNy-i irányú hullámsorok keresztezik egymást.
Ez nem új elmélet, mert már az összes tektonikusok elfogadták; csupán
a ketts hullámsorok keletkezését óhajtja másként magyarázni
Eladó az ED-i
.
lefutású
hullámsort tartja elsdleges keletkezésnek, melynek a harántirányú
csupán az összepréselt kzetanyagban
felidézett
feszültségbl kiváltott függ-
vénye. Ebbeli felfogását a Kiskárpátok területén megfigyelt példákkal támogatja,
hol a rétegkomplexumok boltozatos kiképzése több esetben volt észlelhet.
(Az eladás teljes szövege a jelen füzet 114
—
12
—
— 117.
oldalain.)
TÁRSULATI ÜGYEK.
126
Hozzászólások:
ScHAFARZiK Febbnc
Eladó
dr.
kérdést intéz
eladóhoz, vájjon a Kiskárpátok
felgyrdés útján keletkeztek-e?
tényleg kétoldali
a hegység hullámos lefutású fgerincét éppen a kétirányú
bl vezeti le, amennyiben helyenkint, egyik vagy másik irányból (Ny.
erk egyenltlenül hatván, a gerincet jobbra vagy balra dtötték.
kaszonként
dlések
eg}nrányú
észlelhetk,
véve
alapjában
gyrdés-
v.
K)
jöv
Tehát sza-
azonban csak az
egyenltlen oldalnyomás következményeként.
Vendl Mária
3.
értekezését
A
A griedeli barit kristályalakjai
dr.
c.
mutatta be.
megvizsgált kristályok Butzbach város
(Felshessen) közelében
lev
Griedelrl származnak. Átlátszó, helyenkint barna foltos kvarcalapzatra sárgásbarna limonit telepszik, mely fölfelé barnásfekete, szlfürtszer limonitba megy
át.
Ez utóbbi be van vonva
helyezkednek
vékony
és
igen vékony,
kvarckéreggel, melyen szabálytalanul
az oszlopos baritkristályok.
el
törékeny kvarchártyákból
álló
E
kb. 3-5
még roppant
kristályok mellé
mm
átmérj,
üres, hólyagos
gömbök helyezkednek. A
baritkristályok mind az «a» tengely szerint nyújtott
következk:
c (001) és b (010) véglapok m (110), n (120) prizoszlopok. Formái a
brachidóma,
mák,
(011)
y (122), r = (112) piramis. A kristályokat különösen
dóma végén mindig az y (122) piramis jelenik meg,
a
hogy
érdekessé,
az teszi
mint uralkodó forma, a z (111) alappiramis egyáltalában nincs is meg. A griedeh baritkristályok legjobban hasonlítanak a Neminar által leirt Binnentalból
származó innfeldi baritkristályokhoz.
Hozzászólások:
barit
Az elhangzott eladáshoz Schafarzik Ferenc
dr.
coelesztinéhez
kérdi
habitusa
a
maznak a
kristályok Stronciiunot
volnának.
Krenner
József
dr.
is,
hasonlít s
amely esetben
megjegyzi, hogy
vájjon
nem
eme
tartal-
baritocoelesztinek
válaszként hangoztatja, hogy élszögei folytán a
griedeli kristályalak tipusos barit.
Különben ajánlja Vendl kisasszonynak, hogy
az ásványt stroncium-tartalom tekintetében elemeztesse.
B) Választmányi ülések.
1916 jan.
I.
Elnök
5.
:
Schafarzik Ferenc
dr.
KocH Antal, Lóczy Lajos, T. Roth Lajos tiszteleti tagok, HorusiTZKY Henrik, Kormos Tivadar, Pálfy Mór, Timkó Lmre, Treitz Péter vál. tagok,
Papp Károly elstitkár, Ascher Antal pénztáros.
Megjelentek
:
Rendes tagokul megválasztják: 1. Szabadalmazott Osztrák-Magyar Államvasú t-t ársaság budapesti igazgatóságát. 2. Ugyanezen
Társaság aninai bányaföfelügyelöségét.
Tiszteleti
tagokul ajánlják
:
Tíevschlag Ferenc berlini
és
Tschekmak Cusztáv
bécsi tudósokat.
A
in. k. fíildtani
intézet
igazgatósága
8—1916. sz. átiratában kéri a társulatot,
át, s egyben kijelenti, hogy a Társulatnak
hogy a kiadványokat a könyvtárnak szolgáltassa
a
jövben
A
helyet
nem
adhat.
választmány utasítja a titkárságot, hogy a csere
—
1.-',
—
és
ajándék példányokat adja
:
:
TÁRSULATI ÜGYEK.
át
a
don
m.
kir.
nem
Földtani Intézetnek és az álta'a igénybe
vetteket a szokásos
nyomban
Elsötitkár a folyóiratok jegyzékét ott
átadja Lóczv Lajos igazgatónak
hogy a könyveket ezideig azért nem szolgáltathatta
az utóbbi idben rendes könyvtáro^a nem volt.
át,
kijelenti,
A
mó-
a fiskolai könyvtárak között.
szét
os.sza
127
Társulat kiadványraktár helyiségeit
a
illetleg
jövben
s
mert az Intézetnek
fog a
Választmány
határozni.
A
1000
K
választmány elhatározza, hogy Szabó József-c
névérték 4'5% Magyar
tkéje meg fogjaközelíteni a 10,000 K-t
7800
és
K
kölcsön törlesztésére az idei pénztári
Maros Imre hadban lev másodtitkárnak
fölöslegbl 1000 K-t fordít, továbbá
másfélévi
900 K-t kiutal.
tiszteletdíja fejében
1916 jan. 26. Elnök
II.
m lékalap kamataiból
Földhitelintézeti jelzáloglevelet vásárol, amivel az alap-
:
Schafarzik Ferenc
dr.
KocH Antal, Lóczy Lajos, T. Roth Lajos tiszteleti tagok, HorusiTZKY Henrik, Kormos Tivadar, Pálfy Mór, Timkó Imre, Treitz Péter s Schréter
PÉTER választmányi tagok, Szontaoh Tamás dr. másodelnök, Papp Károly elstitkár,
Megjelentek:
AscHER Antal
A
pénztáros.
örökít tagul
társulat
fgeológust, a m.
k.
megválasztja
:
1.
Horusitzky Henrik m.
Földtani Társulat választmányi tagját. Rendes tagokul:
2.
k.
Hoffmann
Alajos államvasuti osztály mérnököt, Balatonkenesérl. 3. Leitner József tanárjelöltet,
Budapest, 4. Szombathy Kálmán dr. m. nemzeti múzeumi segédrt, 5. Vendl Mária dr.
állami felsbb leányiskolái tanárnt. Lcsérl.
A
választmány tudomásul
évzáró és tisztújító gylés
veszi
a
jegyzkönyvét,
Barlangkutató Szakosztály
s
hozzájárul,
1916
jan.
24-iki
hogy a választmányát 8 tagra
emelhesse.
A
részérl
pénztárvizsgáló-bizottság
hogy a társulat számadásait megvizsgálták
1915. év végén 68,740
A
K
s
Lörenthey Imre
és
rendben találták
és
;
Timkó Imre
jelentik,
a társulat vagyona az
adóssága 6800 K.
választmány az 1916. évi költségvetésben amely 13,330 K-val van elirányozva,
a Barlangkutató Szakosztálynak 1000
K
segélyt szavaz meg.
9-iki közgylés tárgysorozatát és a jelöléseket.
Minthogy Schafarzik Ferenc dr. bejelenti az elnöki székbl való távozását, ennek figyelembevételével a választmány a jelöléseket a következkép ejti meg
Elnökjelöltek Krenner József, Lörenthey Imre és Szontagh Tamás.
Másodelnökjelöltek Mauritz Béla dr., Pálfy Mór és Treitz Péter.
Azután megállapítja az 1916
febr.
:
:
Horusitzky Henrik, Papp Károly és Vadász Elemér.
Másodtitkárjelöltek Ballenegger Róbert, Maros Imre s Schréter Zoltán.
Lelép elnök köszönetet mond a választmánynak azért a támogatásért, amelyElsötitkárjelöltek
:
:
ben öt a választmány 3 évi alelnökösködése
sulatnak a
jövben sok
sikert és
és 6 évi elnöksége idején részesítette, s a
Tár-
eredményt kíván.
Schafarzik Ferenc dr.
Lajos, T. Roth Lajos tiszteleti tagok, Horusitzky
Henrik, Kormos Tivadar, Mauritz Béla, Pálfy Mór választmányi tagok, Szontagh
III.
1916 február
Megjelentek
:
3.
Elnök
:
Koch Antal, Lóczy
Tamás másodelnök,
s Papp Károly titkár.
Minthogy a múlt vála-sztmányi ülésen
hogy a jelölésüktl tekintsen
jelöléseket állapítja
el,
jelöltek közül többen kérték a választmányt,
azoknak figyelembevételével a választmány a következ
meg
14
128
TÁRSULATI ÜGYEK.
Lbenthey Imre
s Szoxtagh Tamás.
Pálfy Mór dr és Zsiomondy Árpád.
Elsötitkárjelültek
HoRüsrTZKY Henrik, László Gábor és Papp Károly.
Másodtitkárjeloltek: Ballenecger Róbert, Maros Imre s Schréter Zoltán.
Elnökjelöltek
:
Másodolnökjelöltok
:
:
Azonkívül 24 választmányi tagot
IV. 1916 március
1.
Elnök
jelöl a 12 helyre.
Szontagh Tamás
:
dr.
Koch Antal és Lóczy Lajos tiszteleti tagok, Böckh
Hugó, Horusitzky Henrik. Kadic Ottokár, Kormos Tivadar, Schafarzik Ferenc,
Schréter Zoltán választmányi tagok, Pálfy Mór másodelnök, Papp Károly elsötitkár,
Megjelentek: Ilosvay Lajos,
Ballenegger Róbert másodtitkár.
Az új tisztikar bemutatkozik s kéri a választmány támogatását.
Az elnök pénztárvizsgáló bizottsági tagokul ez 1916. évre Lörenthey Imre, Petbik
Lajos és Timkó Imre tagokat kéri fel.
A
választmány pénztárnokul az 1916. év folyamára Ascheb AntalI választja meg,
a Szabó-alapból 400
K
nyilt pályázatot hirdet.
Tudomásul veszi a Barlangkutató Szakosztály
mányát 8 tagra emelte.
Selejtez bizottságot
alakít
amely
jelentését,
Kormos Tivadar
és
szerint
választ-
Schréter Zoltán
tagokkal.
Böckh János szobor-bizottságot:
Roth Lajos és Papp Károly tagokkal.
Elnök
vezetésével
Schafarzik Fe-
renc, T.
Szerkeszt bizottságot:
Pálfy Mór, Emszt Kálmán,, Matjritz Béla
Timkó Imre tagokkal.
Szótár bizottságot: Pálfy Mór, Emszt Kálmán, Kormos Tivadar.
Lóczy Lajos, Lörenthey Imre, Mauritz Béla, Szontagh Tamás, Tuzson János, Timkó
Imre, Treitz Péter, Schafarzik Ferenc. Vadász Elemér tagokkal.
Geológiai ritkaságok bizottságát: PÁLFY MÓR, LÓCZY Lajos,
Kormos Tivadar, Papp Károly, Lendl Adolf és Szontagh Tamás tagokkal.
Schafarzik Ferenc indítványozza, hogy a választmányi tagok kéressenek fel
évenkint 1 — 1 eladás tartására és a Földtani Közlöny választassák szét egy tudományos
és egy népszer részre. Ezzel kapcsolatban Schréter Zoltán dr. indítványozza a Földtani
Lörenthey Imre
és
Közlöny színvonalának emelését.
elnökségnek adatnak
Az indítványok véleményes
jelentéstétel
végett
az
ki.
V. 1916 április
5.
Elnök
Szontagh Tam.ás
:
dr.
Roth Lajos tiszteleti tag, Emszt Kálmán dr., Kadic Ottokár dr.,
Lörenthey Imee dr., Schafarzik Ferenc dr., Schréter Zoltán dr. választmányi tagok,
Pálfy Mór dr. másodelnök, Ascher Antal pénztáros, Ballenegger Róbert dr. s Papp
Károly titkárok.
A választmány pártoló tagul megválasztja: 1. Maros Imrk volt másodtitkárt, jelenleg tüzérfhadnagyot
rendes tagul 2. BÁRÓ Fejkrváry Gyula Géza
Megjelentek: T.
;
egyetemi tanársegédet, Budapest.
Elhunytak; 1. Konkoly Thege Miklós az Orsz. Met. Int. nyug. igazgatója 1916
febr. 17-én Budapesten, 74 éves korában. 2. Schweiger Imre Ambrus építési vállalkozó
191^ márc. 7-én.
Elnök
bejelenti,
hogy a Szent
István
1916 márc. 23-án a Társulat
részérl
m.
s
k. Vallás- s
Közoktatásügyi
m.
k.
Akadémiát
üdvözölte,
továbbá,
els
ünnepi ülése alkalmából
hogy Elnök.ség
Földniívelésügyi Minisztérium
—
15
—
vezet
tisztelgett a
férfiainál.
TÁRSULATI ÜGYEK.
A m.
II. felére
k.
1500
Vallás-
K
Semsby Andor
gedélyezett
s
Közoktatásügyi
államsegélyt utalt
129
Ür az 1915 — 16.
Miniszter
költségvetési év
ki.
úr a ftitkárhoz intézett levele szerint 300
K
magánsegélyt en-
.
Maross Imre másodtitkár 1916 márc.
6-iki levele
szerint
114 évi titkári illetmé-
nyét 900 K-t felerészben az Anya-társulatnak, felerészben a Barlangkutató Szakosztálynak
alapítvány gyanánt adományozta.
A választmány a Szabó-alapból hirdetett
elnöklete alatt
Lörenthby Imre
Elnök bemutatja a m.
kir.
400 K-ás pályázat bírálóiul Pálfy Móric
Schréter Zoltán
és
dr.
választmányi tagokat küldi
Vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát,
dr.
ki.
melylyel
megküldi a bécsi császári tudományos Akadémia Balkán-Bizottságának felhívását a balA választmány elhatározza, hogy a Balkánon
káni kutatásokban való részvétel ügyében.
megindítandó vizsgálatok alkalmával a magy. tud. Akadémia Balkán-Bizottságához
csat-
errl a határozatról értesíti a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi minisztert.
Az elnökség bemutatja a Schafarzik Ferenc dr. és Schréter Zoltán dr. indítványai alapján a Földtani Közlöny szerkesztésére készített szabályzatot, melyet a választmány beható eszmecsere után a következkben állapit meg
lakozik
s
:
A FÖLDTANI KÖZLÖNY SZERKESZTÉSÉRE VONATKOZÓ
SZABÁLYOK.
Általános elvek.
Minthogy a Magyarhoni Földtani Társulat alapszabályszer feladata a
föld-
tan és rokontudományainak mvelése és terjesztése, a Földtani Közlöny mindezen tudományágak szolgálatában áll. A szerkesztség feladata gondoskodni,
hogy valamely rokonszak a többi rovására túlsúlyra ne jusson és vigyázni
hogy az egyes füzetek tartalma változatos legyen s különösen, hogy a kevesebb tagtársrmkat érdekl rokonszakokból (pl. kristálytan, paleontológia) egyegy füzetben több értekezés ne jelenjen meg. A Közlönyben a fszaknak, a
geológiának, vezérszerepet kell biztosítani s ezért a földtani közlemények alkosarról,
arra,
sák a Közlöny gerincét.
szerkesztség feladata a Közlöny irodalmi nivóját fentartani. Ennek
biztosítása végett a benyújtott munkák felett kritikát gyakorol s szükség szerint
A
a
szerkeszt bizottságot a
munka
megbírálására felkéri.
Szigorúan szem eltt tartandó, hogy a megjelen
ben,
szabatosabban
legyenek
megfogalmazva.
A
munkák minél tömöreb-
terjengs, ismétlésekkel
telt
kéziratokat a szerkesztség minden esetben köteles a szerznek átdolgozás végett visszaadni.
A
Földtani Közlöny nemcsak a Magyarhoni Földtani Társulatnak,
a m. k. Földtani Intézetnek
is
hanem
hivatalos lapja lévén, abban a m. k. Földtani
Intézet igazgatóságának hivatalos közleményei
16
—
is
megjelenhetnek.
tíksulati ügyek.
130
Itészletes utasítások.
Az egyes közlemények terjedelme
tatottívet
tség
meg nem
—
úgy mint
a
haladhatja. Különös méltánylást
múltban
érdeml
hozzájárulhat, de ebben az esetben a 2 íven
s
ezen résznek kiadási költségét a szerznek kell fedezni
felüli rész
után
—
nyom-
a 2
esetben a szerkesz-
a szerz kívánságára 2 ívnél valamivel terjedelmesebb
is
is,
munka kiadásához
nem adható
írói díj
s
fedezetül elssorban
Az értekezések kiadásánál szem eltt tartandó, hogy
a benyújtás rendjé-
a 2 ív után járó
ben elssorban
íi'ói
szolgál.
díj
azok jelenjenek meg, melyeket a Társulat ülésein bemutattak
csak másodsorban
a lehetség szerint szintén idrendben
kerülhetnek
is
—
és
—
azok kiadásra, amiket a Társulat ülésein nem mutattak be. Kivételes esetekben,
amikor mélyreható új eredmények prioritásának biztosítása megkívánja, a
szerkesztség
—
a szerkeszt-bizottság
—
elzetes hozzájárulása mellett
rövid
elzetes jelentésekkel kivételt tehet.
A
—
kézirat benyújtásakor a szerkesztség
munka
kozni tartozik, hogy a
szempontjából ez azért fontos, mert ha
a szerz esetleg
a
szerz kívánságára
—
a
Közlöny sok
nyilat-
A szerz
mily idpontban jelenhet meg.
körülijeiül
kézirattal lenne ellátva,
más helyen hamarább kiadhatja mmikáját.
A
szövegben csak oly ábrák közölhetk, melyek a szöveg megértését elHasonlóan fényképek is csak olyanok közölhetk, melyek a szöveggel
szoros kapcsolatban állanak s azt magyarázzák. A geológiai kifejldés magyarázatául közölt fényképeken
a geológiai viszonyok kijelölendk. Egyszeren
segítik.
csak díszítésül szolgáló fényképek vagy rajzok tudományos munkába
nek; ilyeneket tehát a Földtani Társulat ki nem ad.
Az Irodalom rovatban,
— hacsak pár sorban
munka ismertetend. A
országra vonatkozó
munkákat nyilvántartsa
és
is
nem
ille-
— lehetleg minden Magyar-
titkárság feladata,
hogy az ilyen
a szaktársakat azok referálására felkérje.
A
közlemények kiadását illet minden kétes esetben
A
Közlönyben megjelent közleményekbl
a szerkeszt-bizottság
dönt.
jár,
még
a
szerznek 50
pld.
különlenyomat
pedig az eredeti értekezések címlapos borítékkal, a rövid közlemények
vegyes közlemények borgisszal szedett része boríték nélkül. Ismertetésekbl
jegyzkönyvi kivonatokból különlenyomat szintén adható.
és a
és
Indokolt esetben 50 példánynál több különlenyomat
szerz
a
költ-
ségére készíthet.
Különlenyomatokat
A
A
Közlöny
—
a
szerz könyvárusi forgalomba nem hozhat.
Földtani Közlöny beosztása.
úgy mint eddig
gyar, a második rész az idegen
A
magyar részben
két
is
—
volt
nyelv
két részre oszlik
:
az
els
rész a
ma-
fordításokat tartalmazza.
fcsoport van:
Eredeti értekezések
és
Vegyes közlemények.
Az
Eredeti értekezések
—
17
a
—
Közlöny
elején
garmond
szi'dessel
TÁRSULATI ÜGYEK.
131
jelennek meg. Ebbe a részbe csakis önálló vizsgálatokon
nivón
de új
cím
alapuló és irodalmi
—
fél vagy egy oldalra terjed,
közlemények juthatnak. A kisebb
közlemények Rövid közlemények közös
adatokat tartalmazó
álló
—
alatt az Értekezések végére jönnek.
kövér betkkel az els sorba szedik (mint
Az egyes Rövid közlemények címeit
pl.
A Vegyes Közlemények
a Természettudományi Közlönyben).
az
Értekezések után külön oldalon
következnek, alul külön lapszámozással.
Ebben
közlendk a nem eredeti vizsgálanépszer irányú, de mindig tudományos cikkek, az
közgylések elnöki megnyitói is, hacsak az utóbbiak
a részben elül borgis szedéssel
tokon alapuló ismertet
és
emlékbeszédek, valamint
a
A Vegyes közleményeknek következ része, még pedig az Ismertetések, Irodalom és Társulati ügyek
borgis-szal vagy petittel szedendk.
Ismertetés cím alá csak valamely kiváló mmika ismertetése és
tartalmuk alapján
kritikai
is,
gen
nem
az Értekezések körébe tartoznak.
méltatása jöhet. Ugyanezen rovatba
teend
a bírálatokra adott válasz
rövid viszontválasz követhet. Ide-
amit azonban legföljebb csak egy igen
folyóiratban kezdett polémiák a Közlönyben
Irodalom
Az
nem
folytathatók.
rovatban különösen arra törekszünk, hogy elssorban
másodsorban hazai nehezebben hozzáférhet folyóiratokban, vagy pedig
önállóan
megjelent, Magyarországra vonatkozó értekezéseket rövid, tömör
összefoglalásban ismertessük. A lehetség szerint kívánatos a tagoknak tagsági
illetményként járó és a M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentésében és Évkönyvékülföldi,
ben megjelent mmikák ismertetése is.
Autorreferátumokat a szerkesztség szívesen fogad.
Ebben a rovatban kell közölni minden év elején a Magyarországon megjelent
Magyarországra vonatkozó külföldi irodalom Repertóriumát
és
A Társulati ügyek
az elnöki megnyitó kivételével
választmánja ülések
és
—
is.
rovatában a közgylések jegyzkönyvei
—
rendszerint egész terjedelemben, a szakülések,
bizottsági ülések
jegyzkönyvei igen rövid kivonatban
közlendk.
A
szakülések jegyzkönyvében azon eladásokról, melyek a Közlönyben
megjelennek, csak igen röviden, pár sorban
kell
megemlékezni. Az ilyenek után
kiteend, hogy az eladás ugyanabban vagy a következ füzetek valamelyikében megjelenik. Ha az eladás a Közlönyben nem jelenik meg, kivonata akkor
és az eladást követ vita a legtömörebbre foglalva
is csak igen röviden,
közlend.
A
választmányi ülések jegyzkönyveinél közlend az elnök neve, a jelen-
lev választmányi tagok névsora
és az ülés tárgyai
közül rövidre összefoglalva
a tagokat érdekl ügyek.
A közgylést követ els füzetben a Társulat tisztviselinek, választmányának és tagjainak névjegyzéke, szintúgy a Szabó-éremmel kitüntetett munkák
jegyzéke
A
is a legtakarékosabb és legtömöttebb szedéssel közleno.
Vegyes közlemények végére kerülnek a Társulatnak esetleges
felhívásai,
a tagokhoz intézett kérelme, pályázati hirdetések és a M. kir. Földtani Intézet
hivatalos közleményei.
—
18
—
TÁRSULATI ÜGYEK.
132
A kiadványok jegyzéke, a tagsági díjak nyugtázása, valamint
rend
is
a borítékra valók, ahol
m.
csakis a
a vasúti menet-
Intézet és a Magyar-
Földtani
kir.
honi Földtani Társulat kiadványai hirdethetk. Esetleges megkeresésre
a múltban
tk
is
történt
—
—
amint
méltányos díjazás mellett egyes hirdetések mellékelhe-
Közlönyhöz.
a
Az idegen nyelv rész alosztályai
A b h a n d u n g e n, mely az idegen rész elején garmonddal szedend.
Tartalmazza a magyar rész értekezéseinek fordítását, még pedig minden oly eset:
1
ben, amikor a közlemény természete megengedi, kivonatosan. Különösen a kizárólag
magyar viszonyokra vonatkozó
érhet
leírásoknál
foglalásával a rövidítés. Természetesen vigyázni
által a
közlemény tudományos becse ne veszítsen, ezért
nem maga
fordítja le idegen nyelvre
—
az eredmények össze-
el
kell arra,
hogy a kivonatolás
— ha a szerz közleményét
a kivonatolás a
szerz
feladata, akinek
munkáért külön honorárium nem jár.
Az Abhandlungen végére jön a Kurze Mitteilungen rovat,
szintén garmond szedéssel.
Ezután a Keferate és Literatur rovat következik borgis szedéssel, amelyben csakis a Magyarországon megjelent munkák ismertetésének
van helye.
A Literatur után Auszug aus den Fachsitzungen cím alatt az eladások
e
rövid kivonatai közlendk.
A Földtani Közlöny szerkesztésére vonatkozó eme szabályzatot a szerkesztség köteles pontosan betartani, attól csakis a választmány elzetes jóváhagyása mellett térhet el. A szakülésen bemutatott dolgozatok közlésérl a
választmány dönt.
Minthogy
a
Közlöny szerkesztésének ellenrzése
a
szerkeszt-bizottság-
kinyomaminden választás után a választmányi tagoknak megküldend. Ezenkívül megküldend miheztartás és alkalmazkodás végett a munkatársaknak is.
nak,
tandó
valamint
a
Választmánjaiak
is
a
feladata,
jelen
szabályzat
és
Ezen szabályzatot az 1916
április
5-i
választmányi
ülés
egyhangúlag
elfogadta.
Kelt Budapesten, 1916
Papp Károly
titkár.
dr.
április 5-én.
Szontagh Tamás
elnök.
—
i;»
dr.
Pálfy Móric
másodelnök.
dr.
SUPPLEMP]NT
ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY
APRIL-MAI-JÜNI 1916.
XLVI. BÁND.
HEFT
4-6.
ABHANDLUNGEN.
A)
ÜBER DÍE PKOPYLITÍSÍERUNG DER ERÜPTIYGESTEINE.
Von
Moriz
Dr.
—
Mit der
Pálfy.^
v.
Figur 3.
Schon langst erkannte mau, daB
die
—
sogenannten jüngeren Gold-
Silber-Erzlageitstátten an die Grünstein-, oder wie
man
sie
nenerer Zeit
zu riennen pflegt, propylitischen Arten der Eruptivgesteine gebunden sind.
war
Einerseits
seit
vielleicht
auch
die Ursache,
dies
daB die Fachleute schon
lánger Zeit sich mit üieser Frage befassen, andererseits aber trug auch
der groBe Unterschied, der in der Art des Auftretens der normalen
und
Grünsteingesteine besteht, zur Erweckung des groBen Inttjresses bei. Die
propyHtischen Gesteine sind námlich den uormalen gegenüber viel dichter
und
záher, ihre
Grundmasse verHert mehr-weniger
die glasige oder
rauhe
Ausbildung und wird allotriomorph-körnig.Diese von den normalen Gesteinen
abweichende Erscheinungsarí bewog Báron Richthofen, diese in propylitischeni
Zustand befindhchen Gesteine,
Gesteine,
für
eine
besondere
als
den áltesten Typus der tertiáren
Gesteinsart
anzunehmen und
für sie die
Bezeichnung Propylit anzuwenden.^
Bis
Baron Ferdinánd Eichthofens
1873 wurde die Auffassung
allgemein akzeptiert. Damals wies Josef v. Szabó, dann im Jahr? 1877
und 1878, sowie auch spáter
zuerst nach
und betonte wiederholt, daB
die
Propylite nicht als selbstándige Gesteinsart zu betrachten seien, weil «die
Propylitisieiung an
irgend
einer
^
Vorgetragen in der Fachsitzung
-
F. Fr. V.
RiCHTHOFEN
:
álteren
vom
1.
Trachytart zumeist
Márz 1916 der ung. geolog.
Studien aus den ungarisch-siebenbürgischen
durch die
Gesellschaft.
Erzgebirgen.
(Jahrb. d. k. k. geolog. R.-Anst. 1861, Bd. XI. p. 228.)
F.
Fr.
V.
RiCHTHOFEN: Die natürliche Gliederung
u.
der innere
der vulkanischen Gesteine. (Zeit.schrift d. deut.schen geolog. Gesellschaft
p. 685.)
Zusammenhang
1808,
Bd. 20,
K
134
MORIZ
V.
PÁLFY
und Wasserdampf-Exhalationen hervorgerufen worden sei».i
Grünsteinzustand ist kein ursprünglicher, derselbe wird an verschie-
schwefeligen
«Dfcr
denen Gesteinen durch 1 a n g s a m e, aber mehrere Stadien umfassende
Einwirkung hervorgerufen,^ und im Wesen ist die Grünstein-Modifikation
im Trachyt auf den Spalten durch das
Aufsteigen der hochgespannten Gase und vor allém des Wasserdampfes)).^
SzABÓs Auffassung von der Propylitisierung wurde dann allmáhhch all-
eine Solfataren-Wirkung. Sie erfolgt
gemein angenommen, aber auch spáter fanden sich Einzelne, die den Propylit als selbstándige Gesteinsart auch weiterhin aufrechterhielten. Zu
diesen gehorte auch der berühmte Petrogi'aph Ferdinánd Zirkel, der
noch in seinem 1894 erschienenen Lehrbuch die Berechtigung des Eicht-
HOFENschen Propylites
vertrat.
Ein groBer Teil der Gelehrten erklárte die Propylitisierung im Sinne
SzABÓs im allgemeinen mit den nach dem Durchbruch der Gesteine an der
Oberfláche
Erde erfolgten postvulkanischen Wirkungen, den post-
der
vulkanischen Exhalationen.
Es würde zu weit führen, wenn ich all jené Namen aufzahlen wollte,
Erklárung akzeptierten, ich erwáhne von ihnen eben nur B. von
ínkey,* Lindgren,^ H. V. BöcKH,^ Weinschenk,' Eosenbusch,^ Krusch *
die SzABÓs
und
in der letzten
JosEF
1
Zeit Lazarevic,^'' die
—
mit Ausnahme Inkbys und
Szabó: Trachitok, beosztva a természetes rendszer szerint. (Bemutatva
V.
dem
az 1873. évi bécsi világkiállításon.) Trachyte eingeteilt. nach
natürlichen System (Vor-
geführt auf der Wiener Weltausstellung 1873.)
^
J. V.
Szabó
:
Petrographische und geologische Studien aus
1-6
(Földtani Közlöny 1878, VIII.
*
J. V.
d.
Umgcbung von
Selmec.
Heft. p. 131.) Ungarisch.
Szabó: Selmec környékének geológiai
tályának külön kiadványa.) Geologische
leírása.
Beschreibung
d.
(A m. tud. Akadémia
Umgebung
v.
Selmec.
III. osz-
(Sonder-
ausgabe
d. III. Section d. ungar. Akademie d. Wissensch. Ungarisch.) Budapest, 1891.
Inkey BÉLA: Nagyág földtani viszonyai. (A kir. m. term. tud. társulat kiadása.
Budapest, 1885.) Nagyág und seine Erzlagerstátten. Edition d. kgl. ung. naturwiss.
Gesellsch.) — De la rélation entre l'état propylitique des roches andésitiques et leurs filons
minéraux. (C. R. Congr. intern, géol. Mexico) 1906. — Anmerkungen zu dem Werke:
Die geologischen Verháltnisse und die Erzlagerstátten des siebb. Erzgebirges.i) von Dr. M.
V. PÁLFY Földtani Közlöny, 1912. XLII. Bd. p. 851.
*
LiNDGREN, W.
Metasomatic Proccsses in Fissurd Veins (Transact. Am. Inst.
*
:
of
Min Eng. Washington. February).
*
V.
Httoo
'
BöcKH
:
Vorláufiger Bericht üb. d. Alterpverháltnis der in d.
*
*
státten.
^°
XXXI.
Umgebung
Bd.
Weinschenk: Grundzüge der Gesteinskunde. 1905 und 1906.
H. Rosenbüsch: Mikroskopische Physiographie d. massigen Gesteine.
p.
365)
E.
pag. 299,
f.
V.
Selmecbánya vorkommendeii Eruptivgesteiue. (Földt. Közlöny, 1901.
P.
4.
Auflage 1908.
2.
Krusch: Üb. primáre
(Zeitschrift
.\[.
II.
f.
prakt.
pag.
u.
secundáre metasomatisehe Processe auf Erzlager-
Geologie,
1910.
pag.
165-180.)
Lazarevic: Die Propylitisierung, Kaolinisierung
prakt. Geologie.
XXI. Jahrg.
1877.
1102.
1913. pag. 345.)
u.
Verkiesclung. (Zeitschrift
:
ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE.
—
J.AZAREVics
die Propylitisierung
135
den lángs den Erzgángen in látigkeit
gewesenen vulkanischen Nachwirkungen zuschrieben und die Kaolinisierung
als vorgeschrittenes Stadinm der Propylitisierung betrachteten. Inkey
und Lazarevió sebeiden, obwohl sie die Propylitisierung als auf postvulkaniscbem Weg zustandegekommen betrachten, den Verlauf derselben von
der Kaolinisierung ab und akzeptieren lángs den Gangén nur die Kaolinisierung.
Über den Ort und den Zeitpunkt des Verlaufes der Propylitisierung
aber áuBert sich nur Inkey.
im Jahre 1912 erschienenen Arbeit
die Propylitisierung von der
über die
Kaolinisierung und schreibt die Propylitisierung, auf die Beobacbtungen
RosENBUSCHs gestützt, die dieser an den chloritisierten Diabasen des Fichteldynamometamorphen Einwirkungen zu. Lazarevic
gebirges machte,
befaBt sich eingehend mit dieser Auffassung Schumachers und weist
unzweifelhaft richtig nach, daB dieselbe als Erkláiung der Propylitisierung
ScHUMACHER
^
scheidet in seiner
Goldgruben von Brád
nicht
gleichfalls
angenommen werden kann, schon deshalb
nicht, weil gröBere dyna-
mische Einflüsse die jungen Andesite des siebenbürgischen Erzgebirges
gar nicht berührten.
Die postvulkanische Bildung der Propylitisierung an der Oberfláche
hált auch Stelzner— Bergeat ^ nicht für wahrscheinhch, indem er schreibt
«Man wird
die Propylitisierung für eine der
Gangbildung koordinierte, nicht
Erscheinung haltén und fragen dürfen, ob etwa eine intensive
Durchgasung das aufsteigenden, teilweise verfestigten Magmaa zu dessen
geführt hat».
besonderer petrographischer Ausbildung
subordinii. rte
.
Auch
.
.
ich gehöre zu Jenen, die die Propyhti-ierung mit der
an der
Oberfláche erfolgten Einwirkung der vulkanischen Nachwirkung für nicht
annehmbar erklaren können.
In meiner
im Jahre 1910 erschienenen Arbeit
^
schrieb ich über diese Frage nur
über das siebenbürgische Erzgebirge
soviel:
«Den
Vergrünsteinung halté ich bei
den
in der
Gegend von Nagyág
auftretenden Daziten ebenso, wie bei den übrigen jüngeren vulkanischen
Gesteinen des Erzgebirges, nicht ausschlieBlich für an der Oberfláche vor
sich gegangen, sondern ich erachte es für wahrscheinlicher,
der Vergrünsteinung, wenigstens
zum
leil,
daB der ProceB
schon im Kráter, oder noch
mich mit dieser Fiage nicht
náher, da ich zur Rechtfertigung meiner Auffassung noch auf weitere Beobacbtungen angewiesen war. Meine im siebenbürgischen Erzgebirge gevor
tiefer,
sich
Damals befaBte
ging».
ich
machten Beobacbtungen mit jenen zusammengenommen,
1
F.
ScHüMACHER: Dic Golderzlagerstátten und Braunkohleiivorkomnien der Rudacr
Zwölf Apostel-Gewerkschaft zu Brád. (Zeitschr.
2
2
die ich in der
f.
prakt. Geologic.
.Tg.
1912. pag.
1-86.)
Stelzner-Bergeat Die Erziagerstátten. 1906. II. 2. p. 1237.
M. V. Pálfy Geologische Verháltnisse u. Erzgánge d. Bergbaue des siebenbürgi:
:
schen Erzgebirges. (.Tahrb.
d. kgl.
ung. geolog. R. Anst. XVIII. Bd.
4.
Heft. p. 273.)
K
136
MORIZ
V.
PÁLFY
Gegend von Nagybánya durchfülirte, versetzen mich in die Lage, daB ich
mich jetzt über diese Frage schon práziser áuBem kann.
Bevor ich aber das tue, muB ich der zuletzt erschienenen Mitteilung
von A. Sachs ^ gedenken. Sachs schreibt über Stelzner— Bergeats und
meine, einander ina ganzen sich deckende Erklárung, daB diese sich der
Auffassung Eichthofens náhere, nach welcher der Propyht nicht ein
sekundáres, sondern ein primáres Gestein
sei,
betreffs des
Vorganges der
Propyhtisierung aber scheint er geneigt zu sein sich unserer Erklárung
anzuschheBen, wenn er schreibt
:
des Granits in Greisen
dem Greisen
Umwandlung
«In der Tat hegt ja auch hier
gegenüber ein bedeutender Unterschied vor: wáhi'end die
vornehmhch lángs der Spalten
erfolgte, iát die Pro-
pyhtbildung über den ganzen Gesteinkomplex hin erfolgt und diese Tatsache spricht ganz erhebhch gegen die Umwandlung der Andesite durch
aufsteigende lhermalquellen».
Zu Sachs'
zu bemerken, daB, wie das aus
dem folgenden
Mitteilung habé ich bloB soviel
hervorgeht, meine Auffassung
mit jener von Eichthofen sich ganz im Gegensatz befindet und daB nur
insoweit einige Übereinstimmung besteht, als ich die Propyhte in gewissen
MaBe
primáre Gesteine betrachte,
als
sie
aber nicht als besondere Ge-
annehme, wie das Eichthofen tat.
Hiernach gehe ich auf die Besprechung jener Erscheinungen über,
welche sich mit der an de r Oberfláche vorsichgehenden postvulkanischen Bildung der Propyhtisierung nicht in Übereinstimmung bringen lassen.
1
V o r allém i s t e s a u f f a 1 1 e n d, daB a n s o 1 c h e n
steinsart
.
Stellen, wo die Grubenaufschlüsse den Schlot irgend eines propylitisierten Andesites oder eines
Dazitvulkans durchsetzten, wir am Schlotge-
stein
kelnem einzigen FaUe einen Übergang
in
normálé vorfinden. (Bárzahegy bei Brád
und Muszári, Nagyág, der Veresvizer und Kereszthegyer ErbstoUen in
Nagybánya etc.) Der Nagyáger ErbstoUen kreuzt auBerhalb des streng
aus
dem propyhtischen
in das
den Mediterranschichten drei Dazwar in verschiedenem Erhaltungsaustand vorhanden, doch besteht in einem und demselben Schlot kein
Übergang aus dem normalen in den propyhtischen Zustand, wie da' Sem-
genommenen Grubenreviers mitten
in
zitschlote. In diesen sind die Gesteine
per2 und Inkey^ vermuteten. Diese Beobachtung widerspricht positiv
dem, daB wir die Propyhtisierung nach Art der Greisenbildung für von
'
Jg.
A. Sachs:
Über pneumatogene
Erzlagerstátten.
(Ztntralblatt
f.
Minoral.
etc.
1915. pag. 501.)
"
Semper: Boitráge zur Kinntnis der Goldlagerstátten des sicbenb. Erzgebirges.
d. preuss. geolog. Landesanstalt. Neue Folge, Hft. 33. Biiliii. 1900.)
(Abhandl.
'
InKEY
:
Anmcrkungoii
etc.
pag. 866.
ÜBBR DIE PROPYLITISIERUNG DBR ERUPTIVGBSTEINB.
den
Gangspalten
lát
sich
ausgehend
umso weniger mit
betrachten
könnten.
Die
137
Propylitisierung
der Greisenbilduug vergleichen, da
man
bei
der Greisenbildung in nicht groBer Entfernung von den Gangén gewöhn-
wáhrend die GrünEbenso finden wir kaum
einen Übergang zwischen der Grünstein- und der normalen Láva. Das
einzige Gebiet, wo sich noch am meisten ein Übergang vermutén láfit,
sah ich in Nagyág am WestfuBe des Hajtó. Es ist aber auch hier nicht ausgeschlossen, daB der Grünstein-Lavastrom mit dem normalen unmittelbar
sich berührt und daB dies so erscheint, als ob zwischen beiden ein Übergang bestánde.
lich überall
den frischen unversehrten Gránit
Masse umgewandelt
steine in ihrer ganzen
antrifft,
sind.
An vielen Orten, namentlich aber beim Her min engang am Bárzahegy und bei den Eudaer Gangén,
sowie auch in Nagybánya, láBt sich beobachten, daB im
2.
vulkanischen Schlot schon auf 10—15 cm von der Gangwand das Gestein
ebenso propylitisch ist, wie auf mehrere hundert Méter
Entfernung von derselben, wáhrend man doch, wenn die Propylitisierung
von der Gangspalte ausgegangen wáre, neben den Gangén, die
sehr reich waren, daher auch lángs diesen die vulkanische
Nachwirkung
und mit
sehr kráftig sein muBte, dórt die stárkste Propylitisierung finden
der Entfernung von der Gangspalte einen Übergang vom Greisen in den
normalen Gránit vorhanden ist. Wo der Gang die vulkanischen Schlote
schneidet, finden wir nicht selten in
sit
auch die Magnetite
frisch vor
dem
die
Gangwand bildenden Ande-
(Nagybánya, IV. Calazancigang), an den
Feldspáten aber beobachten wir nur den Beginn der Kaohnisierung.
3.
auffallend
JBesonders
und
mit
der
Umwand-
1 u n g
der normalen Gesteine an der Oberfláche nicht in Übereinstimmung
zu bringen ist der Umstand, daB wir bei den jetzt tátigen
Vulkánén lángs der Exhalationen nicht eine Spur
der Propylitisierung vorfinden, wáhrend doch auf den
Grünsteingebieten die Nachwirkungen auch in der Vergangenheit nicht
námhch Wasserdampf, sulfidische
und Fluorsáure.
Im Jahre 1913 hatte ich Gelegenheit, unter Führung des Directors
andere sein konnten,
als
gegenwártig,
Gase, Kohlensáure, Salzsáure
der königl. ungar. geologischen Reichsanstalt in GeseUschaft mehrerer
Mitgheder unserer Anstalt die gegenwártig in Tátigkeit befindhchen oder
noch nicht lange erloschenen vulkanischen Gebiete Itahens, insbesondere
die ümgebung von Eom, den Vesuv, die phlegráischen Felder, den Aetna,
den Stromboli, Volcano und die hparischen Inseln studieren zu können.
Auf diesen Gebieten sahen wir nebst den Exhalationen überall nur zersetzte,
mehr-weniger kaolinische Gesteine, bel den stárksten Exhalationen aber
nicht eine Spur der Propyhtisierung. Ich sah die von den verschiedensten
Földtani Közlöny.
XLVI.
köt. 1916.
10
138
Dt
Teilen der Erde
von den
MORIZ
V.
jetzt tátigen
PÁLFY
Vulkánén herstammende reichhal-
Sammlung
der königl. ungar. geologischen Eeichsanstalt durch, Grünstein aber fand ich keinen einzigen. Auch aus der Literatur ist mii- nicht
tige
bekannt, daB bei den jetzt tátigen Vulkánén lángs der Exhalationen ein
Geitein beschrieben worden sei. F. v. Wolfi-i schreibt in
propylitisches
seiner erschöpfenden Arbeit über den
Vulkanismus von der auf dia Gesteine
ausgeübten Wirkung der vulkanischen Exhalationen folgendes «Die durch
vulkanische Exhalationen umgewandelten Gesteine erscheinen weiB oder gelb
:
gebleicht
und
an helle, bunte tuff- oder
denen vereinzelte schwer angreifbare Minerahen noch
zerfressen. Gelegentlich erinnern sie
tonáhnhche Massen,
in
unversehrt erhalten sind, wáhrend die Hauptmasse weich und morsch
4.
Inkey
bezeichnet nach Inostranzeff auch die
Koh
1
e
n
s
ist.»
áu
r e-
xhalationen als von propylitisierender Einwirkung. Die Versuche zeigten, daB kohlensáureháltiges Wasser
g a S-E
die
Pyroxene
zersetzt. Diese Zersetzung aber áuBert sich
pylitisierung, da wir Grünstein-Andesite
z.
kaum
als
Pro-
B. im Hargittazug neben den
Kohlensáuregas- Quellén nicht antreffen, wir kennen aber auf dem Erdenrund kaum ein an Kohlensáure reicheres Gebiet als jenes der Hargitta.
In der Gegend der Büdöshöhle, wo wir auf einem kleinen Territórium
sehr starke Kohlensáuregas-Ausströmung und die Solfataren-Tátigkeit
neben einander finden, ist weder neben den Exhalationen, noch von ihnen
weiter entfernt eine Spur
von Piopyhtisierung vorhanden. Die Gesteine
sind hingegen kaolinisiert, aus
dem
Feldspat bildet sich Alaun.
Die obige Beobachtung halté ich namentlich deshalb für wichtig, weil wir in den propylitischen
Gesteine n sehr háufig überraschend
frÍBche Feldspáte auchdann noch antreffen, wenn die far5.
bigen Gemengteile schon ganz zersetzt sind. Diesen
Umstand
pflegt
man
gewöhnlich so zu erkláeren, daB die Exhalationen die Feldspáte schwerer
angreifen, als die far bigén Gemengteile. Diese Erklarung láBt sich ind essen
darum
nicht als befriedigend akzeptiren, weil jené Exhalation, dij
in der
Umgebung
die
z.
B.
der Büdöshöhle die Feldspáte zersetzt, sicherhch auch
Pyroxene propyhtisiert hátte, nach Weinschenk's und H. Böckh's
Auffassung, die die Kaolinisierung für das Endstadiiim der Propylitisierung
haltén,
müBte man
annehmen, daB in der Gegend der kaolinischen GeNachwirkung nicht so intensiv war, auch das
weniger umgewandelte propylitische Gestein anzutreffen sei. Ein solches
aber findet sich z. B. in der Gegend der Büdöshöhle nicht.
6. Szabó hált die Grünsteinbildung — wie wir seben — für eine
steine,
wo
ja
die vulkanische
lángs der Spalten hauptsáchlich durch
1
r. V.
WoLFF: Dtr VulkaninmuK.
I.
2.
Wasserdampf zustandegekommene
pag. 585. Stuttgart, 1914.
ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER RRUPTIVOESTEINE.
189
Umwandlung. In dor Gegoiid unserer heimischen Kaolin- Vorkommnis se,
z. B. in der Gegend von Nagymihály, Beregszász, sowie neben den im
Eperjes-Tokajer Gebirge auftretenden Rhyolitkaolincn finden wir voUstándig normálé Gesteine, obzwar wir die Kaolinisierung aiich auf diesen Ge-
auf hydrothermale Einwirkungen zurückzufükren habén, ja
bieten
der
vollstándigen Zersetzung der farbigen Gemengteile wegen vielleicht auch
Solfataren-Wirkung annehmen können. Die hydrothermalen Einwirkungen aber lassen sich in den Gesteinen aus den háufigen opalartigen Infiltrationen zweifellos nachweisen.
Es kommen auch solche grünsteinartige Andesite vor, in derén
Umgegend wir überhaupt keine Spur der ehemaligen vulkanischen Exhalationen antreffen, geschweige denn daB sie erzführende Gangspalten
7.
wáren, ja selbst die kaolinische Modifikation
fehlt.
Solche sind beispiels-
weise am rechten Donauufer oberhalb Visegrád die Pyroxenandesit-Vorkommnisse vom Mátyáshegy, Doboshegy, Lepenc etc, derén mikroskopische Struktui' vollstándig die gleiche ist, wie jené der in der Nach-
der Erzgánge befindlichen. Der Feldspat auch dieser ist im
zu den Pyroxtnen verháltnismaBig frisch, denn letztere sind
zum Teil oder schon ganz propylitisiert. Eine Pyritinprágnation fehlt
diesen Gesteinen. Wenn vulkanische Nachwirkungen die Umgestalbarschaft
Vergleich
m
tung dieser Gesteine an der Oberfláche hervorgebracht hátten, so müBten
wir zweifelsohne irgend eine Spur dieser Einwirkungen vorfinden.
die petrografische Untersuchung widerspricht einer Umwandlung an der Oberfláche; aus dieser
8.
Auch
obzwar in der chemischen
Zusammensetzung der propyUtischen und normalen Gesteine ein wesentlicher
geht, wie wir spáter sehen werden, hervor, daB,
Unterschied nicht
besteht,
doch der Unterschied
in
der mineralischen
Zusammensetzung erkennbar ist. Wáhrend wir námhch in den propyhtischen
Pyroxen führenden Andesiten fást immer x\mphibol und korrodit rten Quarz,
ja im siebenbürgischen Erzgebirge auch Biotit finden, kommen in den
umgebenden normalen Pyroxen führenden Andesiten diese Minerahen
Grundmasse der normalen Gesteine ist hyalopyhtisch, jené
der propyhtischen allotriomorph-körnig. Ich kann mir keinen solchen
Vorgang vorstellen, der die Grundmasse der Gesteine umkristalhsiert und
die Pyroxene propyHtisiert hátte, ohne die Feldspáte zu zersetzen.
9. Zu erwáhnen ist hier auch die Propyhtisierung der Tiefengesteine,
namenthch der Lakkolit- oder Batoht-artigen, an derén Gemengteilen
wir oft vollkommen dieselbe Umwandlung beobachten, wie an den propyhtischen Andesiten. Diese Gesteine aber gelangten erst nach völhgem
kaum
vor. Die
Aufhören der vulkanischen Tátigkeit nachsehr langer Zeit an die Oberfláche,
als eine oberfláchliche
Nachwirkung
sie
nicht mehi-
beeinflussen konnte.
10*
140
r>!
MORIZ
PÁLFY
V.
meine álteren und neueren Beobachtungen bestárkten
mich nur in meiner Auffassung, die ich im Jahre 1910 über die Propylitisierung eben nur andeutete, jetzt aber geneigt bin noch weiter zu erganAllé
diese
zen damit, daB eine Propylitisierung durch postvulkanische Einwirkung an der Oberfláche nur sehr
selten vor sich ging, und daB wenn sie überhaupt
erfolgte, sie sich auch dann nur auf die uniiiittelbare Nachbarschaft der Gangspalten beschrankte.
Eine
beschreibt A. Vendl^ im VelenGegend von Nadap, wo die Pyroxenandesite lángs
einem von 1—2 cm bis 1 Méter breit sich erstreckenden
derartige
Propylitisierung
ceer Gebirge aus der
Gangspalten in
sind. Die auf den erzfüh renden Gevorhandene Propylitisierung entstand
bieten
nur in gröBerer Tiefe auf pneumatolitisc h-h y d a t ogene Einwirkungen, wáhrend die postvulkanischen Einflüsse an den Gesteinen an der Oberfláche
hauptsáchlich Kaolinisierung hervorriefen. Eben
Streifen propyhtisiert
hier
konnten sich in den Gesteinen solche wasserháltige Sihkate, namentbilden, in denen das eingeschlossene Wasser nicht Strukturund die bei höherer Temperatur nicht stabil sind.
Lange suchte ich in den Montanrevieren zur Bekráftigung meines
lich Zeolite
wasser
ist
Standpunktes solche Erscheinungen, die handgreiflicher,
obigen
als die
gegen die postvulkanische Bildung zeugen würden. SchlieBHch konnte
Nagybánya im Erbstollen der Szt.-Kereszthegyer Grube
ich in
beobachten, die ich für von entscheidender Kraft halté.
nisí e
m
fand ich námlich auf ungefáhr 280
vom Tagé
in einer
Im
s t
Verhiilt-
Erbstollen
a r k
p
r o-
pylitisierten und auch kaolinisch zersetzten dazitischen Láva mehrere aus vollstándig normalem schwarzem Gestein bestehende Pyroxenand e s t-E inschlüsse. Der gröBte dieser Einschlüsse, den ich auch iin
i
Bilde
(s.
Piguv
der EinschluB
kaum
3.)
ist
vorführe,
mag
beiláufig 14
Kubikmeter groB
abgerundet und an seiner Oberfláche
in der Stárke einiger
Milhmeter weiB
Partién
nicht frischer verbliebene
zersetzt.
DaB
ist
sein. Je-
das Gestein
diese Einschlü<se
dcs jivopylitischen Gesteines sind, das
beweist die abweichende ])etrographische Zusammensetzung des Einschlusses
und des umschlieBenden
Grundmasse des eingeschlossenen
Gesteines ist, der allotriomorph-körnigen Grundmasse der propylitischen
Gesteine gegenüber, frisch hyalopiliíisch. Der Feldspat desselben ist — nian
kann sagen — ganz frisch und unversehrt. Die Pyroxene sind durch Augite
^
lence.
A.
Gesteines. Die
Vendl: Geologischf
{.Tahrb.
d.
k<íl.
uii}:ar.
uiul
geolog.
pctrographischc Vcrhaltnissc des tJc4)irpeB von VeR. Anstalt.
XXII.
\M.
I!tl4.
i).
52.)
UBER DIE PBOPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTBINE.
und Hypeisthene
vertreten,
beidé frisch.
Pyrit
141
im EinschluB nicht
ist von Pyrit fein
ist
volhanden, die einschlieBende dazitische Láva hingegen
iniprágniert.
Diese Beobachtung
muB
von überzeugender Kraft annehmen,
Láva von
postvulkanischen Exhalationen hervorgerufen worden wáre, sich auch
der EinschluB unbedingt propylitisieren hiitte müssen, wáhrend in dem
Falle, wenn die Láva schon in propjditischem Zustand an die Erdoberflache
geriet, sie dórt die herumliegenden Blöcke des normalen Andesites in sich
weil
wenn
ich als
die Propylitisieriing der propylitischen dazitischen
einkneten konnte.
Fig. 3.
Einschlüsse
Pyroxen-andesit
im propyl.
dacitischeii
Szt. Kereszthegyer Grube,
Vorkommen
Bei diesem
auffallend,
daB
die
im Erbstullen der
halté ich namentlich das für überrasehend
umschlieBende dazitische Láva nicht
nur einfach
von Exhalationen
sondern auch ganz entfárbt ist, als ob sie
worden wáre. Aus dem Umstand, daB auf dem Pyroxenandesit-
propylitisiert,
zersetzt
Láva,
Nagybánya.
EinschluB
kaum
die
weder geschlossen
Spur einer zersetzten Kruste sichtbar
ist,
muB
ent-
werden, daB die Láva schon in ihrer gegenwartigen
auch noch
umgewandelt
ergoB, jeenfalls aber schon soweit
Beschaffenheit an die Ob^rfláche gelangte, oder daB
nicht soweit zersetzt sich
war, daB die postvulkanischen
Einflüsse sie
wenn
sie
leicht in iliren jetzigen
Zu-
umgewandelt habén konnten, w^ahrend diese Einwirkungen den
fribchen normalen Andesit nicht mehr angriffen.
stand
m
142
V,
PÁLFY
Beschreibung aer propylitischen
Die petrographische
schoD von so Vielen mitgv
und an
MORIZ
teilt,
daB ich
Gesteine
die eingehende Beschreibung
ist
der-
Eosenbusch's treffende Charakist es mak—
namentlich die propylitischen Daroskopisch am auffallendsten, daB
zite und Andesite — viel záher und hárter, als die normalen sind. Wáhrend
wir bei den normalen Daziten in der Nachbarschaft dtr propylitischen
Gesteine háufig Dazite von mehr-minder poröser Grundmas^e antreffen
selben übergehen
dieser Stelle auf
terisierung verweisen kann.
(im
Den normálén
siebenbürgischen Erzgebirge
der propylitischen Dazite stets
ist
die
Grundmasse der
der
Getsteinen gegenüber
CsetrásZug),
kompakt und
hart.
ist
die
Grundma.^se
Unter dem Mikroskop
propylitischen Gesteine, wie allgemein bekannt,
allotriomorph-körnig, jené der normálén Gesteine hyalopyhtisch.
Einbettungen
frisch, in
An den
ist
denen
Von den
dor Feldspat auch in jenen Gcsteinen noch auffallend
Gemengteile volLtándig umgewandelt sind.
die far bigén
Feldspáten
ist
namentlich die Zonalstruktur háufig, aie nicht nur
aurch den Wechsel der basischeren unü sauereren Zonen, sonclern
auch durch die eingelagerten
Der Quarz
desiten
háufig,
ist
auch
findet
in
üen Amphibol- und Pyroxen führenden Anim Gegensatz zu den Daziten, immer
sich aber,
nur selten und in kleinen Kristallen und
Von
farbigen Gemengteileu
desiten gewöhnlich nur
oft
Grundmasse-Partien hervorgerufen wird.
Amphibol
tritt
stets korrocliert.
in
auf, in
den Aynyliibol führenden An-
den Daziten
ist
neben dem Am-
phibol und Biotit in winzigen Kristallen auch der Augit nicht selten (Nagyág),
wáhrend
in
den
Pyroxenandesiten
sowohl im áebenbürgischen
Erzgebirge, wie auch in der Gegend von Nagybánya, auBer
sthen und Augit auch der Amphibol und Biotit sehr háufig
ist
der vorherrschende farbige
dem Hyperist.
In
Gemengteil der Hypersthen, dann
tíiesen
folgt
Gegend von Nagybánya der Augit, der im siebenbürgischen Erzgebirge überaus selten ist. Hinwieder ist in der Gegend von Nagybánya
der Amphibol und Biotit seltener, wáhrend diese im Erzgebirge sehr háufig
sind und namentlich nimmt die Menge des Ampliibols manchmal so zu,
daB diesel Gemengteil - im Hinblick auf .^eine gröBeren Kristalle — im
Gestein makroskopisch als der auffallendste erscheint.
Von den farbigen Gemengteilen widerstand der Amphibol und
Biotit dem propyhsierenden EinfluB am meisten; diese finden wir noch
am háufigsttin in originalen braunen Kristallen. Dtr Amphibol indessen
ist immer mchr-weniger resorbiert und mit einem Magnetitsaum umgeb^n.
Bei der Propylitisierung chloritisicren sich Leidc Gemengteile. Ebenso
beobachtete ich nur Chloritisierung auch am Augit, er hinsichtlich der
Widerstandsfáhigkeit nach dem Amphibol und Biotit folgt. Der Urawandlung fiel am leichtesten der Hypersthcm zum üpfei.. an aem ich zweieriei
in der
Umwandlungen
beobachtete:
ich
fand
námlich solche Hypersthenkri-
ÜBER DIE PROPYLITI8IERUNG DBR ERUPTIVGESTEINB.
143
derén iimerer Teil noch raehr-vvenig-^r frisch braun gefárbt
stalle,
diesen begann dio
Umwaridlung
—
Bei
ist.
wie es scheint, meist Umgestaltung
—
namentlicb láiigs den Querristen, wo sie den Kristall net zför
mig durchzieht (Masehenstruktur). Diese gestalton sich im Endresultat
zu Bastit um. Ihnen gegenüber wandelte sich ein groBcr Teil der Hypersthone zu lebhaft licbtgrüner Farbe um, ihre pleochroistische Farbe wechselt zwischen gelblichgrün und inteusiv grün, sie behalten aber noch vollzu Bastit
stándig den Chaiakter des Hypersthens. Bei weiter vorgeschrittener
Um-
wandlung bildet sich lángs den einzelnen Spalten Chlorit, der auch den
ganzen Kristall einnehmen kann. Derartige Chlorit-Pseudomorphosen
sind von sehr lichtgrüner Farbe, schwach pleochroistisch und lösen sich
in polarisierteni Licht zu schwach doppelbrechenden, hin und her verworrenen Chloritbündeln auf.
Auffallend ist es, daB in den propylitischen Gesteinen der Pyrit
vollstándig fehlt
oft
und nur Magnetit vorhanden
ist.
Im
Gestein der
vulkanischen Schlote finden wir ihn hauptsachlich nur in der Náhe der
Gánge
in
dem
als
Imprágnation, bisweilen aber findet sich der Magnetit auch
aie
Wand
des Erzganges bildenden Andesit reichlich. In den Lava-
strömen aber und ebenso auch in den Tuffen und Breccien, alsó auBerhalb des vulkanischen Schlotes, ist in den Erzgebieten dit? Pyrit -Inpra.gnation von gröBerer Ausbreitung. Aus den Verháltnissen des Pyritvorkom
mens
láBt sich eher folgern,
daB
dieses Mineral nicht eine gleichzeitige
Bildung mit der Propylitisierung, sondern ein Produkt der postvulkanischen Einwirkungen an der
Oberfláche
soi.
Propylitisierung
in der Tiefe dann vor sich gehen muBte, als ein
groBer Teil der far bigén Gemengtiile im Magma
bereits ausgeschieden war, die Feldspáte hingegen
noch in Lösuug waren. Die farbigen Gemengteile konnten sich
Aus dem obigen geht hervor, daB
die
entwe(<er ,^chon in der Tiefe ganz zu Chlorit umgewandelt habén, oder
mag
Umwandlung erst in einem solchen Stf'dium gewesen sein, daB daun
an der Oberflíiche die post-vulkanischen Einwirkungen die Gemengteile
können
leicht weiter zersetz^n konnten, Die Temperatur des Magmás
die
wir,
da die Amphibole auf jeden Fali resorbiert sind.
am
ehesten auf die
Ausscheidungs- Temperatur der Amphibole schatzen.
Wo
vielleicht
die Propylitisierung vor sich ging, la Bt sich hierauf bezüglich
annehmen, daB dieselbe entweder
in
einem peripherischen Magma-
becken, oder in der heraufreichenden Spitze eines Batolites erfolgte,
wo
wáhrend der vulkanischen Euhe das zum Teil noch geschmolzene Magma
in sehr groBem MaBe die vulkanischen Gase und Dámpfe, namentlich
aber den Wasserdampf resorbieren konnte, welch letzterer bei dieser Temperatur
—
wie bekannt
—
als
Sáure
u.
zw. kraftiger wie die Kieselsáure
K
144
MORIZ
PALFY
V.
wirkt. Diesen Mineralisatoren ist o3 zuzuschreiben, dai3 die aus
dem Magma
ausgeschiedenen Gemengteile pneumatolitisch mehr-weniger umgewandelt
sind.
Ein
Teil derselben blieb
dem schon
vielleicht in
nocb unversebrt, wáhrend der
in dieser Tief^
mit Wasserdampf gesáttigten Magma,
zu Chlorit sich umwandilte.
Das nach der obigen Auffassung
Magma mag
Jangte
Zustand
erhártet
habén.
ging dann an der Oberfláche unter
Wirliungen weiter vor
sich,
an
ge-
piopj^litischem
in
Die weitere Zersetzung desselben
dem
EinfluB aer postvulkanischen
und zwar an solchen
gelangen derselben an die Oberfláche
Oberfláche
die
schon
sich
aridere Teil,
am
Stellen,
wo
das Heraiif-
lebhaf testen gewesen sein mag.
Diese weitere Zersetzung áuBerte sich inaeosen an der Oberfláche bereits
als
Ka
1 i
n
i
B
i
e r
un
g.
Insoweit áuBert sich alsó das Verháltnis zwischen
Kaohnisierung und Propylitisierung.
In meiner Arbeit über das siebenbürgische Erzgebirge wies ieh bereits
nach, daB die Erzgánge überall an den Eándern der vulkanischen Schlote
vorkommen und daB
den Vulkanschlot oft gar nicht durchsetzen. Hierau,:! láBt sich annehmen, was übrigens auch logísch erschemt,
daB die vulkanischen Gase und Dámpf am leichtesten an den Eánclern
die Gangspalten
^
des den vulkanischen Schlot ausfüllenden hfirten Gesteines an die Ober-
und so an der Oberfláche ihre Wirkung in den
auch ohnedies lockeren Tuff-, Breccien- und Lavaschichtcn geltend machen
konnten. An solchen Orten kaolinisierten sie die Gesteine mehi-weniger
fláche gelangen konnten
und brachten jenen Übergang zwischen dem propylitischen und kaolinischen
Gestein zustane, aus dem viele die Polgerung ableiteten, daB das Endstadium der Propylitisierung die Kaoliuisierimg s.^i. Nach meiner Auffassung aber
—
wij aus
dem
von einander unabhángig.
obigen hervorgeht
Darum
—
finden wir
sind diese beiden Vorgángc
vom
vulkanischen Centrum
entfernter auch solche propylitischo Laven, deron Gestein von fást ebenso
Erhaltung ist, wie jenes der Schlote. Ein solches íindet sich unter
anderen beispielsweise auch bei Brád im Tale des Bárzabaches.
frischer
Zur Bildung der Zeohte halté ich
die Stellen für
am
geeignetesten,
wo
hauptsáchlich nur Fumarolen waren und diese das ohnehin schon propylitische Gestein
umwandeUen. Auf
mag sich die zeohtisch
dórt, wo nebst den Fuma-
solche Stellen
Propylitisierung Lazarevics beziehen, wíihvend
;
waren, Lazarevic pjTitische Propyhkam. Die intensive 1'átigkeit mag an beiden Orten
das Gestein mehr-weniger umgewandelt habén und so konnte als End-
rolen auch Solfataren in Tátigkeit
tisierung zustande
ergebnis überall die Kaolinisierung erfolgen.
nicht nur darum, weil sie
man
propyhtischem Zustand überaus selten,
gowöhnlich wenige farbige Bestandteile (Amphibol,
Die Rhyolite findet
in
BJotit oder beidé) enthalten, sondern auch, weil bei
den Rhyolit vulkánén
:
ÜBBR DIE PROPYLITI8IERUNG DER ERUPTIVGESTEINE.
hydrothermale Nachwirkung
die
—
wie
-
scheint
<^s
145
viel kráftiger
war,
wje bei den Audesiten und Daziten, was dann die ganze Gesteinsmasse umwandelte, kaolinisierte und verkieselte. Rhyolit in propylitischem Zustand
fand ich bei der Boiczaer Grube im ErbstoUen in einer so sohmalen gangartigen Eruption, neben der sich kein Erzgang befand. An einigen Stellen
kommt
auch
ev
in
Verespatak vor
Verkieselung
Die
u.
zw. auBerhalb der Zone der Eizgánge.
finden wir in den Gangspalten und lángs
derselben in gröBerem MaBe. Langs den Gangspalten finden wir namentlich
an
bei
Kieselsaure
Verquarzung
nur
reichen
Veresvizer
Gesteinen,
hohem MaBe, wáhrend
untergeordnet
sehr
dem
in
stattfindet.
Grubenfeld
die
zwar
Interessant
Verquarzung.
láng hinziehenden propylitischen
sich
und
dieselbe
ist
den
bei
den
bei
in
Hier
Ehyoliten
Andesiten
in
Nagybánya auf
durchbrechen
die
Eruptionen des Pyroxenandesites
die dazitischen Tuff-, Breccien- und Lavaschichten und diese Gestoine
werden von der Láva der Rhyolite bedeckt. Die Gánge reichen auch in den
Ehyolit hinauf und lángs iesen Gangén ist der Rhyolit in breiter Zone
sehr stark verkieselt. In den Tálern
aus
dem
ist
dann
die dazitischo
starke Verkieselung unterbrochen, wáhrend sie
in
Láva (Übergang
Dazit in den Pyroxenandesit) aufgeschlossen. In diesen
am
ist
die
folgenden Bergrücken
der Portsetzung des Ganges in den Rhyolit wieder auftritt. Hieraus
láBt sich vermutén,
wenigstens
zum
daB
Teil,
die
hier die Pumarolentátigkeit aus
Kieselsaure herauslöste
und
den Rhyoliten,
diese
Lösung das
Gestein durchdrang.
Da
wir lángs der an die RhyoHteruptionen gebundenen Gangé auch
in der Tiefe stárkere
Verquarzung finden, wie
können wir auch hieraus schUeBen, daB
den Andesiten und Daziten,
bei
den RhyoHteruptionen die
bei
hydrothermalen Einwirkungen kráftiger waren, wie bei den Andesiten und
Daziten.
Einen
Teil
der
Kieselsaure
aus der Tiefe mit sich, wáhrend
sie
brachten
alsó
den anderen
die
Teil aus
Fumarolendámpfe
dem
Nebengestein
herauslösten.
Aus der obigen Beschreibung ist ersichtlich, in welcher Beleuchtung
erkannten Beobachtungen der verschiedenen Autoren erscheinon,
wenn wir den Verlauf der Propylitisierung als nicht an der Oberfláche
die richtig
eifolgt betrachten, u. zw.
Inkey, Schümacher und Lazarevic erkennen an, daB die Propyund der Vorgang der Kaolinisierung auf verschiedene Ursachen
zurückzuführen sei. Schümacher sucht für die Propyhtisierung eine neue
1.
litisierung
Erklárung. Lazarevió áuBert sich über den Verlauf der Propylitisierung
nicht,
Inkey hingegen
betrachtet den Vorgang der Propylitisierung
all
einen auf den EinfluB der postvulkanischen Wirkungen hin an der Ober-
K
146
MORIZ
fláche vor sich gehenden Verlauf,
meiner
bisherigen
Agentien
dem
—
Ansicht
eben aa
sie als
PÁLFY
V.
wenn
er schreibt
festhalten,
postvulkanijch
«Ich
:
wonach
—
anzusehen sind
AbschluB der Gerteinsernptionen in Wirkung
daher an
darf
grünsteinbildende
die
erst
nach
und daB
tralen
sie,
aus den liefen des vulkanischen Herdes stammend, von untén nach oben
gewirkt haben.»*
2.
und
Lazaeevió unterscheidet
pyritisehe, derén jede
Dem
zweierlei Propylitisierung
die zeolitische
:
im Endresultat zur Kaolinisierung führen kann.
obigen nach bedeuten beidé Modifikationen Lazarevió die an
schon
Gestein
propylitischen
die pyritisehe
Umwandlung an
litische Gestein
niedriger als 400
saurer Natúr
solchen Orten erfolgen kann, \vo das propy-
auch der Solfatarentátigkeit ausgdsetzt war,
tische Propyiitisierung
dem
Umwandlung. Wáhrend
vorsichgegangene
ist
die zeoU-
nur bei einer Fumarolenwii'kung, derén Temperatur
Grad C war, mögHch. Die AiiWesenheit von Exhalationen
war hier ausgeschlossen, weil diese die sich bildenden Zeolite
wáhrend bei einer Temperatur von mehr als 400 Grad
zersetzt hatten,
sich schon wasserfreie Silikate gebildet hatten. Beidé
schen Gesteines konnten sich, wenn
Einwirkungen ausgesetzt
waren,
sie
Arten des propyliti-
lange Zeit den hydrothermalen
naturgemáB
kaohnischem
zu
Gestein
umwandeln.
Ich bemerke hier, daB ich selbst Zeolit in den propylitischen Gesteinen
an ziemlich wenigen Stellen fand und wo ich ihn antraf überall nur in d r
propylitischen Láva. Ich halté es nicht für wahrscheinlich, daB er náchst
den Erzgángen überhaupt auftreten könne, da dórt saure Gase und Oámpfe
von wahrscheinlich hoher Temperatur das Gestein durchdrangen.
3. Weinschenk,
Hugó v. Böckh, Lazarevió und auch Andere
betrachten die Kaolinisierung als ein vorgeschrittenes Stádium der Propylitisierung. Es ist unzweifelhaft, daB die Beobachtung auch dieser Forscher
richtig war, da man tatsachlich háufig bemerken kann, aaB das propyli,
tische Gestein in das kaohnische übergeht,
den obigen ausführungen nach
natürlich darum, weil die Kaolinisierung das propyhtische Gestein angriff.
Nach AbschluB meiner obigen Mitteilung hat te ich Gelegenheit,
auch die geologischen Verhaltni.sse von Selmecbánya zum Gegenstande
eines kurzen Studiums zu machen, und bei dieser Gelegenheit J. Szabós
Auffassung von der Propylitisierung klarer zu erkennen. Da diese meine
Studienreise
auch zur Klárung dieser Frage Daten
für notwendig, ergánzungsweisa
Szabó,
^
Inkey:
dessen
lieferte,
halté ich es
noch einige Bemerkungen zu machen.
bekannte Ansicht über die Propylitisierung haupt-
Aiiiiuikuiificn etc. (Földtani Közlöny, Bd.
XLIJ.
p.
8C6.)
;
ÜBER DIE PROPYLITiaiBRUNG DER ERUPTIVGBSTEINB.
Báchlich aus
Untcjrsuchungen
dem
auf
seinen
von Selmecbánya
Terrain
herausgestaltete,
sich
unterscheidet
147
durchg..^führten
bei
den
Eruptiv-
normálén,
p r o p y 1 i t i s c h e n und r h y o 1 i t i8 c h e n Zustand. Bei dieser Gelegenheit überzeugte ich mich, daB, was
Szabó n o r
a 1 e s Gestein nennt, auch nicht mehr ein im eigentlichen
einen
gesteinen
m
normálén Zustand befindliches Gestein, sondern der von mir oben beschriebene frische
Grünstein ist, wáhrend sein propylitioches
Gestein der von den vulkanischen Nachwirkungen (den kaolinisierenden
Einwirkungenj z e r s e t z t e Grünstein, daher den höchsten Grad der
Zersetzung die Kaolinisierung vertritt.
Demnach kann
alsó
aucb Szabós Auffassung
als richtig
betrachtet
werden, nur halté icb die Bezeichnung «normal» für nicht entsprechend,
normalem Zustand etwas anderes, námlich die in óolchem
Zustand befindlichen Eruptivgesteine verstehen, in denen hauptsachlich
die- farbigen Gemengteile nicht metamorphisiert sind.
insofern wir unter
Szabó
hielt eigentlich
sein «normales» Gestein
ebenfalls nicht für ein in
originalem (alsó normalem) Zustand befindliches. Dies geht aus den SchluBzeilen seiner «Die Eolle des Granates
Irachytem
betitelten Arbeit
vieles darauf,
die
lich
daB
^
hervor,
die kristallinen
Trachyte
in
und
Cordierites in den ungarischen
wo
er sagt
:
«ln der lat verweist
zusammengesetzten Gesteine und nament-
ihrem
normalen
Zustand^
wie
ihren massigen Eruptionen erscheinen, in gi'oBer Tiefe zustande ge-
sie in
sind, wáhrend der Grünstein die
nach der Erhebung eingetretene metamorphe
Modifikation dieses Zustancles darstellt».
kommenc metamorphe Bildungen
Wir können
1.
alsó bei
den Eruptivgesteinen unterscheiden
den iiormalen Zustand,
wenn
die
farbigen
Gemengteile
nicht
metamorphisiert sind,
2.
in
originalem frischen Zustand
normales Gestein), für welchen wir
dem
verbliebenen
Bezeichnung (cpropylitischer Zustarid)> anwenclen könnten,
vom
Propyht
(Szabó's
vorigen gegenüber vielleicht die
als
Unterscheidung
folgenden:
8.
den von den kaolinisierenden vulkanischen Nachwirkungen
zer-
Propylit, den man. da seine Farbe vom dunkelgrünen
nach dem Grad der Zersetzung bis zum lichtesten grün wechselt, GrünsteinZustand nennen könnte, und
4. den Grad der voUstándigsten Zersetzung
die Kaolinisierung.
setzten
frischen
:
Budapest,
^
aus
d.
am
19. April 1916.
M. tudom. Akad. Ért. a term. tud. körébl.
(Mitteil. der ung. wissensch.
Kreise d. Naturwiss. Ungarisch.) 1879. IX. Bd. Nr. 23.
Akademie
.
MELAPHYR UND SEINE EOLLE IM SIEBENBURGISCHEN
T)ER
EKZGEBIRGE.
VoD Dr. SiEGMUND
Der
Zug
aus
aufierordentlich
Szentpéteby.
voii
mannigfaltigen
des Siebenbürgischen Erzgebirges
ist seit
Eruptivgesteinen
bestehende
lange her der beliebte Schauplatz
geologischer Forschungen. Li neuerer Zeit hat die kön. ung. Geologiscbe Eeichs-
auch im Detail kartographien.
Wie aus deii geologischen Aufnahnasberichten, sowie auch aus einigen monographischen Werken ersichtlich, ist der Melaphyr unter den Paleoeruptiven,
anstalt das Gebirgsgebiet
beim Aufbau des Gebirges ciné Rolle spielen, jenes Gestein, dem man eine
man kann sagen die wichtigste Eolle zuerkaimt hat. Diese groBe
Rolle habé ich sehon seit langer Zeit für zweifelhaft gehalten, jetzt aber, da ich
die
sehr wichtige. ja
im
Literessé der Klarstellung der Sache die Revision der «Melaphyrgebietei> been-
digt habé, geht hervor, wie auBerordentlich vielerlei Arten imter
dem Namen
Melaphyr zusammengefaBt wurden mid daB unter den Gesteinen solcher Gegenden meistens gerade der MelaphjT dasjenige ist, welcher gánzlich fehlt. Es ging
somit hervor, daB der Melaphyr nur an einzelnen isolierten Orten imd auch so
nur sporadisch vorkommt, daB seine geologische Rolle in Wirklichkeit eine mini-
male und
vielleicht
noch geringere
ist,
jené seines spátcren Nachfolgers, des
als
Basaltes.
Begriff des Melaphyrs.
Dem Namen Melaphyr kommt unter den überspannten mid nicht entsprechenden Begründungen des Gebrauches eine sehr groBe Rolle in jener Unsicherheit zu, der wir betreffs der Bestimmung der Gesteinsfamilie auch noch bei den
gröBten Lehi'buchautoren begegnen. Erst in neuester Zeit findet
man
genauere
Umschreibungen
Ehe wir mis
wir an der
Hand
alsó mit
einiger
dem Vorkommen
des Melaphyres bescháftigen,
woUen
der verbreitesten petrographischen Lehrbücher kurz
überbhcken und sehen, wel cherlei Wandlungen die Interpretation dicscs Nmncns
durchwandelt hat,* und was daher der Melaphyr eigentUch ist?
Nach ZiRKEL. dem ersten genauen Paraphrasten des Mclaiiliyrs (BronGNiAET, 1813)
1
Retter des Naniens
-
^
Haruy Rosenbusch
Die áltcre Cúschichte der Ausgestaltung des
wishall)
reichen
(Irr
Lehrbnch (Lehrbuch der Pctrographic.
seinein
aurt,
ist
ich
Namens Melaphyr
führt
Zirkkl
in
Bd. pag. 847. Lcipzig, 1804.) wcitiaufig
nur die neuesten Veránderungen erwáhne.
ííirkel's eigener
Namem
II.
gewvsen, der in
Worten
gemá
hat Rosenbusch dicsen ehrwürdigen,
gerettet. (Lehrb. d. Petrographie, II. pag. 850. Leipzig, 1894.)
scbiksals-
DER MELAPHYR UND SEINB ROLLB IM SIEBENBÜRGISCHEN BRZGBBIRGE. 149
seiner «Physiographie!>
im
Jalii'e
1877^ diesen
Namen
für solche Gesteine empfohlen
+ Augit + Olivin
hat, für welche die Miiieralkombination Plagioklas
terisierende
ist,
alsó
für solche
Gesteine,
die charak-
die als porphyrisch-ausgebildete Oli-
vindiabase anzusehen sind. Li der zweiten Auflage seines Werkes im Jahre 1887
^
und zwar den Augitporphyriten
daB das permanente und reichliche Vor-
bezeichnet er die Melaphyrfamilie noch genaner,
gegenüber, indem er bestimmt erklárt,
sie ist, wie der Quarz für geGruppén der Porphyre und Porphyrite. Als einzelne Untergruppen führt
er auf: 1. OlivinweiBelbergit, 2. Navit (olivinischer Labradorporphyrit) und 3.
Olivintholeiit. Im wesentlichen hat auch Ferdinánd Zirkel diesen Standpunkt
handensein des Oliviis ebenso kennzeichnend für
wisse
im Jahre 1894
eingenommen, der indessen noch im Jahre 1873 * den Namen
verwerflich gehalten hatie. Die erwáhnte zweite Auflage des
^
Melaphyr füi'
Werkes von Eosenbusch
ist der Markstein der genauen Bestimmung des Namens
Melaphyr, denn in der dritten Auflage, im Jahre 1896,^ reiht er hierher auch schon
den Spilit und den Diabasporphyrit ein, alsó solche zwei Gesteinsarten, die un-
bedingt zu den Diabasen gehören. Solcherart macht er den
Namen
Diabas, sowie
Melaphyr überhaupt illusorisch, indem er derén Untergruppen ganz miteinander
vermengt. Für jetzt will ich nicht náher nachweisen, inwiefern es eine Unmöglichkeit ist,
sowohl den
Spilit
wie den Diabasporphyrit
will ich erst spáter in einer anderen, die
wo
ich auch derén Stellung klarlegen werde.
schen Neuerungen
vom
als
Melaphyr anzusehen,
dies
Diabase betreffenden Abhandlung tun,
Doch
gibt es unter den
Kosenbusch-
Jahre 1896 auch viele solche, die wir auch heute zu den
machen sollen. Eben damals imterschied er bei den Melaphyren die
mid die olivinfreie Gruppé. Seine Definition lautet «Nach Be-
ruiserigen
olivinhaltige
:
stand und Structur sind die Melaphyre olivinfreie oder olivinhaltige PlagioklasAugitgesteine mit dentlich porphyriseher Struktur, und betráchtl.chen
farbiger
Gemengteile
unter
den
Eine andere wichtige Erklárung Eosenbuschs
bei der
Umgrenzung
bination Plagioklas
des
Namens Melaphyr
+ Augit
und wichtiger
Bestandteil
-|-
Olivin liegt
als bei
und
Einsprenglingen
die,
ist
in
der
Mengen
Grundmasse».*
daB das Hauptgewicht
nicht alléin auf der Mineralienkom-
— obgleich der Olivin ein sehr wichtiger
ist — sondern auch in der chemi-
dem Gabbro
Bchen Zusammensetzung,' die eine solche sein
muB
wie jené des Gabbro. Diese
Grmidprinzipien führt er in der neuesten Auflage seiner Physiographie
Jahre 1908
*
noch weitláufiger aus und
stellt die
^
H. RosENBTJSCH: Mikroskop. Physiographie
»
Derselbe, Stuttgart, 1887.
vom
Grenze gegen die Augitporphyrite
d.
massigen Gesteine. Stuttgart, 1877.
Férd. Zibkel: Lehrbuoh der Petrographie. Leipzig, 1894.
'
Dr.
*
Derselbe. Leipzig, 1873.
6
H. RosENBUSCH: Mikr. Physiographie etc.
II.
Stuttgart,
H. Rosenbusch: Mikr. Physiographie etc. III. Aufl.
1896.
lOl. Stuttgart, 189(3.
' Welch wichtiges Grundprinzip dies ist, zeigt der Umstand, daB wir auch aus Ungarn
so z. B. aus dem Torockóer Gebirgszuge olivinhaltige Pyroxen porphyrite kennen, die
aber ebenso wenig Melaphyre sind, wie die olivinhaltigen Pyroxenandesite des Hargita
"
p.
oder der aus der Literatur bekannte Carmeolit und die Santoriner olivinhaltigen Augitandesite unsw. nicht Basalte sind.
•
H. Rosenbusch: Mikrosk.
Physiographie. IV.
Auflage. Stuttgart,
1908.
150
JX
ziemlich genau
SIEGMUND
V.
SZENTPÉTERY
wáhrcnd
er jcne gegen die Diabase noch imnier in der Schwebe
den Diabasporpbyrit nicht mebr, den Spilit aber nocb teilunter die Melaphyre einreiht. Wo sich aber die Grenze zwiscben dem Spülit
fest,
láBt, sofern er obgleich
wi'ise
diabas und der spilitischen Melapbyrart befindet, láBt sicb nicbt ausnehmen. Dese
Schwácbe holt er gewisserniaBen in sein.r Gesteinslebre ^ na eh, in derén erster
(1898), sowie letzter Auflage (1910) er den Spilit nicht zu den Melaphyren einreiht,
aber hier wieder die alté «Augitporphyr»2 Gruppé neben den Navit und Tholeiit
(Olivintholeiit) einschaltet.
Die von Kosenbusch zu verschiedener Zeit gegebenen verschiedenen Definitionen zeigen sehr gut und motivieren auch jené groBe UngewiBheit, die im Gebrauche des Namens Melaphyr bestanden hat und besteht. In Küvze will ich bier
noch unter den Lehi'buchautoren die Namen Weinschenk und Reinisch orwáhnen.
Dr.
Ernst Weinschenk behandelt
Lehrbuche
^
den Melaphyr samt
in seinem, im Jahre 1907 herausgegebenen
dem Diabas und Trapp und gibt keine spe-
Definition des Melaphyrs. Nach ihm ist der Melaphyr und der Trapp
das frische Gestein, der Diabas und Diabasporpbyrit dagegen sind derén grüncielle
urterscheidet er vom Trapp dm^ch seine porphyUntergruppen des Melaphyrs biklet er nach den porphyrischen
Mineralien
Navit, Augitophyr («teilweise Augitporphyrit») und olivinischer Melaphyr. Der Navit ist der seltenste. Dr. Reinhold Reinisch nimmt in seinem sehr
Den Melaphyr
Bteinige Fazies.
rische Struktm-. Die
:
gut brauchbaren «Praktikum» in der Auflage
vom
Jahre 1904 hinsichtlich der
Definition und Klassifizierung des Melaphyrs den Standpunkt
Jahre 1887, in jener
Was nun
laphyrs
vom
chemische
die
beirifft,
gibt
auch Kosenbusch
gen hierüber und hebt sogar in seiner
daB
basischen
die
Rosenbuschs vom
vom Jahre 1896 ein.*
Zusammensetzung des Me-
Jahre 1912 aber seinen Standpunkt
der Melaphyre
Glieder
keine
weitláufigereu
verándert
so
chemischen Analyse wenig geeignet sind. Die von ihm
beziehen
als
zu
deshalb
sich
don
zum
gröBten
Augitporphyriten
auf
Teil
übergehende
Aufklárun-
im Jahre 1910
Gesteinslebre^
sind,
daB
mitgeteilten
solche
zur
Analysen
Melaphyrtypen,
anzusehen
Glieder
hervor,
sie
sind,
die
ein-
zelne aber, wie auch die Navite,
können mit demselben, je sogar mit noch
gröBerem Recht unter die Augitporphyrite (Labradorporphyrite) eingereiht wer-
^
H. RosENBuscH: Elemente der Gesteinslebre,
I.
Aufl. Stuttgart, 1898. III. Aufl.
Stuttgart, 1910.
*
letzterer
Prinzip,
ROSENBUSOH unterscheidet den «Augit porphyp) von dtin ((Augitporjibyriti), wtlch
nach ihm natürlich auch zu den Porphyriten gchört. Mit Rücksicht auf jenes
welchcs übrigcns Rosenbusch selbst verkündet, daC isicb der Nameu «Porpbyr»
auf die Orthokla.?
—
,
«Porphyrit» aber auf die
beziebt, ferncr auch behufs
die binaicbtlicb
vollste: die
de.s
Namens
Vermeidung des
Plagioklas
—
cnthaltenden Effusivgesteine
Miverstándnis.'ies
(Augitporphyre
etc.) ist
der olivinfreien Melaphyre entsprechendste und ausdruck-
Bezeichnung dA u g
i
t
me
1
a p b y
r»,
haltigen, alsó von den eigentlicben «Melapbyren»
welchc
am
man
solcberart von den olivin-
einfachsten untersebeiden kann.
Ebnst Weinschenk: Grundzüge der Gestcinskunde. Freiburg i. B.
Reinhold Reinisch: Petrograpbisches Praktikum. Berlin, 1904 und
H. RoSENBUSCH: Elemente der Ge.itein.slebre. III. Aufl. Stutgart, 1910.
^
Dr.
1907.
*
Dr.
1912.
'
DER MELAPHYTÍ UND SEINE ROLLE IM SIEBBNBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 151
im allgemeinen, cin 6 die chemische Zusammensetzung
beim Basáit ist und das Fehlon des Olivins keineii Einflufi auf die
chemische Zusammensetzung ausübe, weil die Ausscheidmig des Olivins von den
den. Er bemerkt fcrner
eine solche wie
Umstánden
der Kristallisation abhánge, wie dies übrigens das Beispiel des die
Zusammensetzung zeigenden Gabbro und Melaphyrs
gleiche chemische
demonstriere.
Unter den mitgeteilten
Melaphyr-Analysen
der
ist
am
bestén
Mittelwert
der SÍO2 in den auf die Navite usw. sich beziehenden 8 Analysen 52*3%, in den auf
die
eigentUchen Melaphíjre bezüglichen 8 Analysen dagegen 48'7%. Dio mittlere
Dichte der 16 Melaphyre
ist
2*773 (2*625— 2*95).
Weinschenk
schreil)t
resümierend
Zusammensetzung des Melaphyrs, Trapps und Diabas,^ daB
in denselben der Gehalt an SÍO2 um 50% betrágt und daB sich dieser Gehalt
nur in den anomalen, quar/.háltigen Gliedern u ni
weniges darüber
vieles niedriger selten sinke. Weinschenk
erhebe, aber auch um
über die chemische
nimmt daher den
den,
50%
Kieselsáuregehalt eher geringer als
an. Li
dem
die Gesteins-
Werke von Osann ^ betrágt der Mittelwert der SiO^ unter
unter Zahl 1997—2027 mitgeteilten 30 Analysen (ausgenommen jené des
analysen auffübrend
in
Amphibolschiefers unter Zahl 2013) 49*5%, wobei bemerkt wird, daB sich unter
und 2023)
diesen Analysen zwei auch sonst eigentümliche Analysen (Zahl 2007
mit einer abnormalen Menge von SÍO2 (57—58%) befinden. Diese nicht einbezogen,
ergibt sich ein Mittelwert von 48*9%. Unter den mitgeteilten 28 Anal3^sen hat der
Gehalt an SiO^ bei 6 über 50%, bei 7
Der Mittelwert der Dichte
ist
50% und
bei 15
Analysen unter
50%
betragen.
2*806.
Unter Berücksichtigung des Vorausgeschickten müssen wir somit auf
als Melaphyr jenes im allgemei-
Grundlage des heutigen Standes der Wissenschaft
nen dünkler gefárbte, vortertiáre
sáchlich brauner Augit,
Wichtig
ist die
und
mit porphyrischer Struktm*
effusive Gestein
bezeichnen, für welches die Mineralkombination
:
basischer Plagioklas, haupt-
in den meisten Fállen Olivin, charakteristisch
ist.
vorherrschende Menge fárbiger Mineralien, sowohl in der Grmid-
masse, als unter den porphyrischen Mineralien
;
unter den letzteren figuriert
der Plagioklas sehr háufig überhaupt nicht. Dementsprechend
Zusammensetzung
nicht viel unter
eine solche,
50%
daB der Gehalt an SÍO2
betrágt (Si ==
R) mid
in
ist ihre
chemische
den meisten Fállen
die zweiwertigen Metalle, beziehent-
eine dominierende EoUe. Die
Dichte hat zuverlássigen Angaben zufolge einen Mittelwert von 2*8 (2*625—
lich
aluminiumfreien
die
Metallkeme, spielen
8*106).
Die Gruppierung der verschiedenen Melaphyrarten, alsó die Fassung der-
umso weniger ausdrucksvollen
Namen, wie Navit, Palatinit, Tholeiit usw. ein wenig erschwert. Der richtigste Vorgang, dem man ebenso hier, gleichwie in der ganzen Petrographie
zu folgen hátte, ist der, daB man die Hauptgruppen im Eahmen der Gesteinsselben in ein System, wird durch die vielen, aber
lokálén
^
Derselbe. pag. 396.
*
A.
Osann
:
Beitrage zur chcmischcn Petrographie.
II.
Stuttgart. 1905. In den mit-
geteilten Melaphyranalysen betrágt der Mittelwert der hauptsáchlichen chemischen Bestandteile
17-4,
(mit
Ausnahme
í'ejOj
+
FeO
=
=
48'9,
1*4,
HzO
der zwei abnormalen Analysen) in Prezenten: SÍO2
11-9,
Alg
=
5-7,
CaO
= 1%
Na^O
=
3-7,
K^O
=
AltOi
=
31.
=
152
DE
SIEGMUND
v.
SZENTPÉTBRY
nach den einzelnen charakterisierenden Mineralien benennt. Die einzelnen
Hauptgruppen wáreii demgemáB: Olivinmelaphyr oder kurz Melaphyr (nach
Eosenbusch: eigentlicher Melaphyr), Augitmelaphyr (nach Eosenbusch: Augitporphyr), Enstatitmelaphyr (nach Bosen])usch: Palatinit), Amphibolmelaphyr,
Quarzmelaphyr usw. Innerhalb dieser Hauptgruppen könnte man dann nach den
Gemengen (z. B. biotitischer Augitmelaphyr), sowie nach der Struktur und Ausbildung (z. B. vitrophyrischer Olivinmelaphyr) die Arten und Untergruppen
familie
unterscheiden.
Untersuchtes Matériái.
Jené Gesteine und derén Dünnschliffe, die icli im Laufe meiner Arbeit einer
Unterschung untergezogen habé, gehören zum Eigentum des Mineralienkabinets
des Siebenbürgischen Museums und des Mineralogisch-Geologischen Instituts
der Kolozsvárer Universitát. Zu bemerken ist jedoch, daB ich in den K r e s
i
einer
genaueren Unterschung nur
Porphyrite
ba
s e
(Labradorporphyrit,
die
Pyroxenporphyrit)
basischeren
und die D ai
einbezogen habé, sonach die in unvergleichlich gröBerer Anzahl vorhandenen
saureren
Porphyrite
(Oligoklas-,
und derén Gemengearten
Quarz-,
und
Biotit-
Amphibolporphyrite)
bei diesem Anlasse auBer acht blieben.
auBerordentlich reichen Matériái, welches ich
im Laufe
Li
vieler Jahre bei
diesem
den petro-
graphischen Aufnahmen im NE-lichen Teile des Siebenbürgischen Erzgebirges
sammelte, standén mir auBer meiner eigenen Sammlang noch zur Verfügung
Sammlungen von Dr. Franz Herbich, Dr. Anton Kocn, Dr. Georg PriFranz Posepny, Dr. Július von Szádeczky, Dr. Gábriel Benk, Dr.
Emerich Lörenthey, Dr. Moriz von Pálfy, Dr. Béla Euzitska, Dr. Stefan
Ferenczi und in jüngster Zeit jené von Dr. Elemér Vadász, der im Jahre
1915 die Erzgebirgsgesteine aus seiner eigenen Sammlung behufs Bestimmung
zugesendet hat. So hatte ich alsdann Gelegenheit, weit mehr als 700 Stück
die
:
Mics,
Dünnschliffe von solchen basischeren mesoeraptiven Gesteinen durchzustudieren.
Für
zwecken
die Überlassung aller dieser Gesteine bezw. Dünnschliffe zu Studien-
sage ich aufrichtigen
Dank dem Herrn
Universitátsprofessor Dr. Jú-
lius von Szádeczky, Direktor der oben genannten Doppelsammlung, ferner mei-
nem
lieben Kollegen
Herrn Dr. Elemér Vadász, für die zur Bestimmung über-
sendeten Gesteine.
Der leichteren ÜbersichtJichkeit
halljer
will
ich in
meiner Abhandlung
jené wenigen Melaphyre, die ich in den oben erwáhnten reichen
nach den einzelnen
vorgefunden habé,
kurz jené neuere Literatm*. die sich auf diese
Gebirgsteile
Gebirgszug,
nach
2.
der
entsprechendsten
das eigentliche Erzgebirge.
Gesteine
Einteilung
3.
Sammlungen
behandeln,
Gebirgsteilen
sind:
1.
Der
der SW-liche Teil des
Indessen will ich schon jetzt bemerken, daB ich mich bei
ferner
ganz
Die einzelnen
beziebt.
Torockóer
Erzgebirges.
diesem Anlasse mit
mir auch von
Sanmilungen von Dr. Ludwig von Lóczy, Dr.
Július von Szádeczky und Johann Xántus zur Verfügung stand, doch sind
jenem südwestlichen
hier
reiches
Teil weitláufiger nicht bescháftige, obgleich
Matériái aus den
einesteils diese Gesteinsarten
zum groBtn
Teil bereits
von dem Geologen Paul
DBR MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIBBBNBÜRGI8CHBN BRZGBBIRGB. 153
EozLOZSNiK auf Basis einer völlig modernen Petrographie^ besprochen worden,
ist zu hoffen, daB gerade das zu meiner Verfügung stehende Maté-
anderenteils
ria!
JoHANN XÁNTus
kuTz bearbeiten werde.
selbst
Toroczkóer Gebirgszug.
Unter diesem Namen
—
der Kürze halber so bezeichnet
östliche Teil des Siebenbürgischen Erzgebirges
—
ist
jener nord-
von ziemlich gleichförmiger Gestal-
tung und von den tertiáren Eruptionen nur in geringerem MaBe zerstört, alsó
Zug zq verstehen, der nordöstlich bei Túr beginnt und sich südlich, in der
Gegend von Magyarigen-Zalatna mit dem eigentliclien Erzgebirge: in dem
jener
Dr. V. PAPp'schen Viereckverschmilzt. Zudemselben gehört das Bedeller Gebirge,
welches sich
im Norden an Vidály-Aranyoslonka nach Süden zieht und
dem Torockóer Hauptzug vereinigt.
sich in.
der Gegend von Gyertyános mit
Der
erste
ernste
Beschreiber der einzelnen eruptiven Gesteine des Ge-
birgszuges war v. Tschermak,^ der nebst den Porphyren auch die Melaphyre ereiíien von denselben, dessen Fundort Torockó ist, analysiert
Szádeczky hat bereits im Jahre 1892 von diesem Gestein nachgewiesen,^ daB es mit dem Hypersthenaugitporphyrit von Székelyk (Labradorporphyrit) idemisch ist, und teilte auch auBer der petrographischen Detailuntersuchung zum Vergleich mit dem am náchsten verwandten Piliser Andesit (Tokaj-Eperjeser Gebirge) auch dessen chemische Zusammensetzung mit.'*
Unter denjenigen, welche geologische Detailaufnahmen darchgeführt habén,
war Dr. Anton Koch der erste, der den von Tordatúr bis Aranyos sich erstrekkenden Teil kartiert hat. In seinem Bericht^ schreibt er dem Melaphyr, beziehentlich seinem Tuff eine wichtige Eolle zu, bemerkt jedoch, daB der «Melaphyr nicht so sehr in selbstándigen Gánge oder Stöcken vorkommt, sondern
eng an den Augitporphyrit gebunden ist», ferner, daB «der Schutt dieser zwei
basischen Gesteine (Augitporphyrit und Melaphyr), sowie untergeordnet auch
jener der oben beschriebenen sauereren Porphyre miteinander vermengt, mách-
wáhnte und sogar
hat. Dr. Július v.
^ Pa TTL RozLOZSNiK:
Die Eruptivgesteine des Gebietes zwischen den FlüBcn Maros
und Körös an der Grenze der Komitate Arad und Hunyad. Földtani Közlöny. XXXV.
Bánd, pag. 505-537.
^ Dr. GuSTAV V. TscHERMAK:
Porphyrgesteine Österreichs etc. Wien, 1869.
^ Dr. JxjLiTTS V. Szádeczky
Zm- Kenntniss der Eruptivgesteine der Siebenbürgischen
Erzgebirges. Földtani Közlöny, XXII. k. pag. 323. Budapest, 1892.
* Wic
treffend dieser Vergleich des Professors v. Szádeczky ist, geht daraus
bervor, daB dieser «Melaphyr» in dem viel spáter erschienenen, (vom Jahre 1901 datierten)
chemischen System von Osann gerade dem Pilishegycr Hypersthenaugitandesit am náchsten
steht. Osann nimmt sonst im Jahre 1905 (Beitrágc zur chemischen Petrographie, II. p.
:
auch zu den Andesiten, obgleich irrig unter dem Namen «Labradoda er im amerikanischen System gleichfalls an eine Stella mit
Andesit, in den Subrang «Bandos» gelangt, alsó neben den Bandaishner
189.) dicsen «Mclaphyr»
Erwahnt
rit»>.
pem
Piliser
sei ferner,
Andesit.
*
Jahresbericht der
Földtani Közlöny.
XLVI.
k.
u.
Geol.
köt. 1916.
Reichsanstalt
für 1887. pag. 24. Budapest, 1888.
11
m
154
tige
SIEGMUND
und
Konglomerat-, Breccien-
massigen
Gesteines
vielfach
SZENTPBTERY
V.
Tuffschichten
Auch
übersteigen».
die Menge des
im Jahre 1900 heraus-
bilden, die
in der
gegebenen geologischen Karte trennt er die Gesteine nicht von einander.
Den gröBten
Teil des Gebirgszuges hat
Ludwig Koth von Tblegd
Jahren 1897—1904 geologisch aufgenommen. In seinen Berichten^
mesozoischen Eruptive \inter
den
Mamen
unter «áltere Eruptivgesteine» zusammen,
jedoch ganz
richtigerweise
teilt
er
die
in den
fasst er die
«Diabas und Felsitporphyr», ferner
vom
Namen
petrographischen
Standpunkte
der einzelnen Gesteine in den
meisten seiner Berichte auf Grund der Bestimmung von Fachmánnern mit. So
1897—1900 gesammelten Gesteine Dr. Franz Schafarzik,
im Jahre 1904 gesammelten aber Dr. MoRiz v. Pálfy bestimmt. Diese
Bestimmungen weisen Melaphyr an zwei Stellen des Gebirges nach,
Die eine Stelle befindet sich «SW-lich von Bedell, NWN-lich vom Triangulationspunkt 847 m in der Gegend La Fruntye. Hier zeigt sich eine frische
Gesteinsader im Biotitporphyrit. Das Gestein dieser frischen, unversehrten
hatte die in den Jahren
die
Ader hat sich
als
Melaphyr erwiesen. Unter dem Mikroskop
sind, ausgeschieden
in der glasigen mit Magnetitkörnern gefüllten Grundmasse, Plagioklase, Augite
und groBe Olivine mit ausgezeichneter Fluidalstruktur sichtbar.2>> Hinsichtlich
des Vorkommens lásst sich aus der Beschreibung schlieBen, daB sich dasselbe
auf
kleines Gebiet erstreckt.
Die andere Stelle befindet sich im südlichen Teil des Hauptzuges. Hier ist
das Gestein auf der N-lichen Lehne des D. Danulescilor, am rechten Talgehánge
NW-lich von Felsgáld, Melaphyr, ein kleinporphyrisches Gestein mit dunkelein
grauer Grundmasse. Ausgeschieden findet sich in demselben einzelner Feldspath
und einzelne grüne Mineralien zu sehen. Unter dem Mikroskop ist die reiche
Grundmasse des Gesteins voll von Plagioklas-Mikrolithen. Dicht ausgeschieden
sind groBe Plagioklaskristalle, schütterer der Augit und teilweise herei ts serpentinierter Olivin. Spárlicher sind auch einzelne Amphibol und Quarzgeoden
sichtbar».^ Aus der Beschreibung kann geschlossen werden, daB dieses Gestein
Btark zu den Porphyriten neigt.
Die petrographische Aufnahme des Gebirgszuges hatte ich im Jahre 1901
begonnen. Die Eruptivgesteine des NE-lichen Teiles des Túr— Torockóer Gebirges habé ich vom Jahre 1903 angefangen in mehreren Abhandlungen besprochen
und auch das Gesteinsvorkommen des von Tordatúr bis zur Torockó-Csegezer
StraBe streichenden Gebirgsteiles in Kartenskizzen veranschaulicht.* In diesen
1
Jahresberichte der k.
u.
Geol. Reichsanstalt für 1897,
1898,
1899, 1900,
1901,
1902, 1903 u. 1904. Budapest.
Geol. R. A. für 1900. pag. 65. Budapest, 1902.
*
Jahresbericht der k.
»
Jahresbericht der k. u. Geol. R. A. für 1904. pag. 93.
*
Die Eruptivgesteine von der Koppánder Spalte. Kolozsvár. 1903.
u.
háltnisse d. nördlichen Háifte des Túr-Toroczkóer Höhenzuges.
westliche Gebirge
d.
Aranyosszéker Ebene. Kolozsvár 1904.
Túr-Toroczkóer Höhenzuges zwischen Borrév
1906.
—
—
Petrogr. Ver-
Kolozsvár 1904.
—
Das
Petrogr. Verháltuisse des
— Várfalva— Csegez und Torockó.
Kolozsvár
Albitoligoklasgesteine aus dera Túr-Toroczkóer Höhenzuge. Kolozsvár. 1913.
DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE TM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 155
in d e s e m
überhaupt
Abliaudlungen habé ich deutlich nachgewiesen, daB Melaphyr
NE-1
ichen
h
des
Teil
Torockóer
i
Gebirges
r k o 111 ni t.
meineu petrographischen Anfnalimen bin ich indessen viel weiter
nach Süden, bis in die Gegend von Torockó— Gyertyános— Nyirmez gelangt,
dorthin, wo dieser mesozoische Eruptivzug mittlerweile unter den jüngeren
Bildungen verschwindet. Li diesem unendhch interessanten und mannigfaltigen
n
i
c
Vo
t
Bei
mittleren
Teil
der
in
:
Székelyliidaser
Gebirgsgegend, bin
ich schon an zwei
kleinen Stellen auf den Melaphyr gestoBen.
Das eine Vorkommen, dessen Gestein Augitmélapliyr ist, befindet sich
ini Spojelbach, wo es unter dem Vurvu Chicujet in dem
tiefen Einschnitt des Baches zka in einer Lángé von 50 m zu sehen ist. Eingsherum wird dasselbe von Pyroxenporphyrittuff- und- konglomeratschichten
umgeben, die das Vorkommen sichtlich bedecken.
Wir sehen ein dmikelbraunes, stellen weise etwas grünlich schattiertes
Gestein, in welchem sich schwárzliche Augitkristalle bis 5 mm GröBe erheben.
W-lich von Székelyhidas,
Seine Dichte
ist
2-802.
Die Grundmasse desselben
Teil aus
und besteht
ist intersertal
Plagioklaskristállchen, ein kleiner
Teil
aus
Glas.
ihr überwiegender
Ihr
porphyrisches
der sehr reichlich ausgescliiedene Augit, zu welchem wenig mikroporphyrischer Magnetit hinzutritt. Die ursprüngliche Glas basis, die sich zu-
Mineral
ist
meist nur auf sehr kleine, eckige
Eáume
wurde nachtráglich fást
Der Chlorit háuft sich an diesen
in migemein winzigen Flocken und Fáserchen, nur hin und wieder
beschránkt,
überall zu einem grünlichen Chlorit ausgebildet.
Stellen regellos
man
lm
findet
ihn etwas regelmáBiger, in
unvoUkommen
spharolithischen Anháu-
kommen
auBer den hie und da sich hinzugesellenden tonigen und limonitischen Produkten bráunliche, rundliche oder etwas lángliche
fungen.
Chlorit
globulitische
Körnchen
schnurartige
Bildungen formen. Doch
vor, die
unregelmáBige Aggregáté und selten
kommen auch
perlen-
brámiliche oder
kleine,
farblose, steife oder ein wenig gebogene Kristalliteu vor, die sich manchmal
auch verzweigen. Sonst wird dieses umkristallisierende Glas an den meisten Stellen von dem vom Augit stammenden, aiif etwas gröBeren Flecken stets zusammenhángenden Chlorit verhüllt, so daB man es nur dórt wirklich untersuchen kann,
wo
es sich
zwischen Feldspatlamellen befindet und Pyroxen nicht in der Náhe
Der Plagioklas erscheint
förmigen Kristallen, selten in kleinen Körnern.
20—30
fi
bis 0*5
mm.
Die
Form
desselben
sich in gröBeren Aggregátén vorfindet. Dórt,
findet, ist sehi- gut
nur selten
spat
ist es
zu sehen, daB er eine
Seine GröBe erhebt sich von
ist
nur dórt nicht idiomorph, wo er
wo
er sich mit
áltere
dem
Ausscheidung
als
Augit zusammen
der Augit
ist,
und
der Fali, daB an solchen Stellen sowohl der Augit wie der Feld-
hypidiomorph
ZwilHngsgesetz
ist.
in lánglichen leistenförmigen oder kürzeren ziegel-
ist
ist.
Fást immer zeigt er Zwillingsstreifen
;
sein normales
der Albit, sporadisch der Karlsbader, der besonders
bei
Plattén vorkommt, so
den
auch der Periklin. AuBerdem durchwachsen
sich insbesondere die leistenförmigen Kxistalle unter verschiedenen Winkeln
und auch der Quere nach. Auch die Zonenstruktur ist ziemlich háufig mid immer
breiteren
11*
:
m
156
SIEGMUND
SZENTPÉTERY
V.
mit einem basischeren inneren Kern. Die Auskristallisierung des Feldspates
düi'fte daher lange Zeit gedauert habén. Hinsichtlich der Art des Feldspates
daB es ein basischer Plagioklas ist, dórt aber,
bestimmen
konnte,
hat er sich als Labrador, Labradorandesin
wo ich eingehender
und Labradorhytotvnit erwiesen. Auch die genauer nicht bestiinmbaren Feldspáte
chlösen meistens unter gröBeren Winkehi aus, durchschnitthch unter einem
Winkel von 21° (Mittelwert von 40 Fállen um 30° ist bei ihnen háufig). Der
kaiin überall festgestellt werden,
;
Feldspat
im allgemeinen ziemhch
ist
Umwandhmg. Seine
graue tonige
und Grundmasse,
Die A u g
frisch,
nur an wenigen Orten fand ich eine
Einschlüsse sind hauptsáchhch Apatit, Eisenerz
in seine Spalten hat sich Chlorit hineingezogen.
i
t
der Grundmasse sind im allgemeinen kleiner als
und vorherrschend hypidiomorph, doch kommen auch ein-
kristalle
jené des Plagioklases
zelne idiomorphe lángliche Saulén vor. Stellenweise háufen sie sich in gröBeren
Grundmasse vorhandene
auch der
Gruppén zusammen. Sowohl der
in der
porphyrische Augit
sehr blaBbraun. Die porphyrischen sind starke
ist hellfárbig,
Kristalle, selten lángere Saulén
der Querfláche (100)
Zwállinge.
n„
-4: c ist
und ziemlich
korrodiert, Zwillingsbildmig
um
40°, Achsen winkel zirka 60°. Einschlüsse sind kleine
und Eisenerzkörner.
Umwandlmigen dm'ch,
Der Augit geht in vielen Fállen
auch
Kahmen umgeben
N-p
oder
ist
=
sie
aus
dem Augit entstanden
ziemhch stark:
blaBgrünlichgelb
;
er wird
von einem
gánzlich in Chorit umgewandelt. Diese
in breiten Bláttern fasrige, selinige Chloritvarietát,
gewiesen werden kann, daB
ihr Pleochroismus ist
nach
keine háufige Erscheinung; doppelte, selten mehrfache
ist
Partikelchen der Grundmasse
chloritischen
als
Ng
=
an welcher immer nachist, ist
dunkelgrün,
optisch negativ, Achsenwinkel
grünlich geíárbt,
Nm =
gelblichgrün,
50—70°.
Li diesen Chloritbláttern befinden sich auch Relikte von Augit und wenige
Titanitkörnchen. In der Grundmasse sieht
man
stellenweise sehr blasse, grünliche,
und Bláttchen, die unter der Gruppé
der kleinen Augitkönier hinausragen und gewöhnlich verworrene Aggregáté
bilden. Der wenige Magnetit ist fást immer frisch, nur an wenigen Orten fángt er
an limonitisch za werden auch A'patit tritt noch hinzu. Háufige Einschlüsse
dieses Gesteins sind die kleinen Quarzaggregate, die aus mehr zermalmten Körnern bestében und die sich zuweilen zum Chlorit gesellen. AuBer diesen Einschlüsuralitartige
(Aktinolit) Amphibolfaserchen
;
sen gibt es auch noch einen gröBeren (4
phyllit?) EinscliluB. Ferner
kommen
mm)
quarzitischen (chloritischer Quarz-
ziemlich reichlich auch kleine Quarzman-
dehi vor. Diesen Augitmelaphyr hat Dr. Eenst Kiss im chemischen Laboratórium des Mineralogisch-Geologischen Instituts der Kolozsvárer Universitát im
Jahre 1911 analysiert. Die Eesultate der Analyse sind folgcnde:
Originalanalyse
SiO^
48-10
Al^O.,
14-84
Fe^Os
4-27
FeO
5-05
MgO
7-24
CaO
Na^O
K^O
+Í/2O
-H./)
11-06
4-00
1-28
2-61
0-96
99-41
:
DER MBLAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGBBIRGE. 157
LoEwiNSON— LESSiNGsche Werte:
8-86 SiO.
:
4-69 SÍO2
:
1-78 R^O^
JR2O
a
Auf Gniiul
dieser
:
BO
= 1-53,
OsANNSche Werte
Mol
:
í
3-08
:
/?
E^+^O
5-76
= 87
Werte gehört der Augitmelaphyr
in die Erdalkalischegruppe der Basite.
SÍO2,
=
5-48 E^ + ^O
:
l'OO R^Os
in die Gabbrofamilie,
daher
:
158
Dl
Wenn
SIEGMUND
wir in Betraclit ziehen,
gruppen, námlich:
1.
:
:
iii
V.
SZENTPÉTBRY
welche von den drei OsANN'schen Gesteins-
der ptark alkalischen, 2. der schwach alkalischen,
alkalikalzischen Gruppé, der
Augitmelaph}^
passt, seben wir,
daB
3.
der
er zwischen
den beiden letzten stebt
Mittelwert der alkabkalziscben Gesteine
IS'O
C
IS'O
Augitmelapbyr 1141
10-5
14-0
5*5
Mittelwert der schwacb aikabscbcn GesteiiiC. 11*9
11-2
G"9
Al
Nimmt man
aber
Grenzen
áuBersten
die
dieser
Alk
á'O
Werte der alkabkal-
ziscben Gesteine an, dann gebört er bestimmt éber bierber, a Is in die scbwacb
alkaliscbe Serié.
Deni a m e r i k a n i s c b e n System gemáB
Zusammensetzung und die systematiscbe Stellung
7-23
Ortboklas
ist
die
folgende
Classis III ==
Albit
18-26
Ordo
5
Anortbit
29*47
Eang
4
Hyperstben
14-87
Subrang 3
Diopsid
19-66
Magnetit
die ideale mineralpgiscbe
=
=
=
Salfeman
Gallar
Auvergnas
Auvergnos
6-03
95-52
Somit gelangt der Augitmelapbyr mit dein Basáit von Auvergne (N. Yb.
1869. p. 657) auf einen Platz.
In
der wirklicben
Zusammensetzung
mineralogiscben
(Modus)
ist
das
Verbáltnis der berecbenbaren drei ursprünglicben Bestandteile das nacbstebende
= 43-3
= 55-0
^ 1-7
^&46 Av^i
Augit
Magnetit
anderes Méla pbyrvor kom men befindet sicb
14 ^^ Entfernung. Hier
Ein
rákosfalu, W-licb von der Kircbe, in zirka
Bákoser Berg (Vrfu Bedeleu) ein
(Pareu
Earici),
Masse kugbg
dessen
in
tiefer
tiefem
bei Olábláuft
vom
Graben binab, der sogenannte Káribacb
AufscbluB
unter
der
abgesonderter spilitiscber Augitdiabas und
PyroxenporpbyiitDiabasporpbyrit an
und auf etwa 14 km dem Laufe des Baebes entgegen verfolgt
werden kann. Bei der Untersucbung der Diabaskugeln fand icb auf denselben
den von jenen typiscben Mandelsteinen durcbaus abweicbenden Olivinmda'phyr.
die Oberflácbe tritt
bei
welcbem,
biiisicbtlicb seines
darauf binweisen, daB er
^
und
als
Vorkommens, meine gesammten Erfabrungen
EinscbluB im Dia has vorkommt.*
DieHcn goolofiiach bcsonders interessanien Ort habé ich zwoimal besucht (1907
1911),
auch deshalb,
iichst reiches Matériái
zufállig auf
um von
den hier vorkommenden basisohcn Diabasarten ein
zu saniniehi, vind erst
den Melaphyr.
l)ei
niöfj;-
meiner zwciten Anwe.Mnhcit geriet ich ganz
.
DER MELAPHYR UND SEINE UOLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 159
Es
ist
ein áuBerlich ziemlich frisches, schwarzes,
desseu Bestandteile, die auch mit freiem Auge
und zwei
gelblichgrüne Oliviiikristalle
schimmerndes Gestein,
sichtbar sind, insgesamt wenige
Calcitmandeln sind.
kleine
Seine Grundmasse besteht aus Plagioklas und etwas
ben
ist
ziemlich viel bis zu 2
sind eigentümlicherweise fást
fen.
sich erhebender Augit
porphyrischen
Die
ausgeschieden.
mm
immer
mehr Augit in derselund Olivin porphyrisch
;
besonders
Mineralien,
die
Augitkristalle,
in kleineren oder gröBeren
Gruppén anzutref-
mm
Durchmesser, die
Die KorngröBe der Grundmasse
erreicht bis zu 5
Plagioklase sind die gröBeren, wáhrend der Augit auch bis auf ein
siukt.
Zwischen denselben gibt
zum groBen
Teil
cliloritische
es sehr
Stellen,
fx
ige
GröBe
sporadisch einzehie sehr kleine, eckige,
die
vielleicht
dem
urspr.
Glas
ent-
an solchen Stellen finden sich auch winzige schwarze Kristalliten
Ein Teil des in der Eegel ziemlich frischen Plagioklases kommt
sprechen
;
in sehr feinen,
mit Zwillingsstreifen versehenen lamellenförmigen oder seltener
plattenförmigen idiomorphen Kristallen vor, der andere Teil figurieri als Meso-
Das Verháltnis dieser zwei verschiedenen Arten des Erscheinens des Planach den einzelnen Stellen des Gesteines, im allgemeinen
aber ist die Menge der idiomorphen Lamellen bedeutend gröBer. Die genauer
bestimmbaren gehören in die Labradorserie es gibt unter ihnen auch Andesin
und in gröBerer Anzahl auch zu Bytownit neigende Glieder; die Auslöschung
ist im Mittel 23 °. Einen Unterschied hinsichtlich der Art zwischen den zweifachen
Erscheinungsformen des Plagioklas habé ich eigentlich nicht wahrgenommen.
stase.
gioklas ándert sich je
;
Die Eeihenfolge der Mineralien- Ausscheidung der Grundmasse
daB der Augit
bei
einem
Teil des Plagioklas
unbedingt
álter ist.
ist
Die
eine solche,
Form
dea
nur dórt nicht idiomorph, beziehentlich annáhernd idiomorph, wo er
in einzelnen gröBeren Gruppén auftritt als EinschluB ist er insbesonders in den
hypidiomorphen Feldspatkörnem zu finden und gewöhnlich mit den lamellenAugits
ist
;
förmigen Plagioklasen in einer Eichtung angeordnet, etwa wie angeschmiegte
kürzere oder lángere Sáulchen desselben. Es dürfte daher seine Ausscheidung
wahrscheinlich gleichen Alters sein
Generationeu
des
Augits
sind
sprenglinge sind meistens starke
wie die
dieser
von bestimmter
Saulén, in
Plagioklasleistchen.
brauner
Fárbung.
Beidé
Die Ein-
den meisten Fállen von schwach
ausgeprágter normaler Zonen- oder Sanduhrstruktur und háufig ZAsdllinge.
Die
Zonen weichen zuweilen auch durch die Farbe voneinander ab.
Die Menge des
1 i v i n s ist ungefáhr dieselbe, wie jené des porphyrischen
Augits. Der Olivin hat sich mehr oder weniger umzuwandeln begonnen selbst
der unversehrteste ist in einer Serpentinhülle und zuweilen ist er auch ganz umge;
wandelt. Die frischgebliebenen Partién sind ganz farblos und wasserhell iind
Mengen winzige bráunliche und schwarze Eisenerzund Gaseinschlüsse. Seine lánglichen spitzig rhombischen
enthalten nur in minimalen
körner, háufiger flüssige
Kristalle habén stellenweise korrosionale Vertiefungen. Der gröBte Teil des vom
OUvin stammenden Serpentins ist in grünlichgelben, selten in orangefárbigen
Fasern ausgebildet, die miteinander verwi ekeit, abgesonderte Aggregáté in den
Eáumen zwischen den Spalten und Eissen des Olivin bilden. Das die Spalten
und Scheidungen überziehende und den
Olivin
umgebende Matériái
selbst ist
:
160
SIEGMUND
Dl
gewöhnlich
sind
oder
dunkelgrüii
im allgemeinen
SZENTPÉTERY
v.
bláulichgrüii
Diese
gefarbt.
Serpentinvarietáten
nicht pleochroisch, doch sind einzelne grüne Partién in gelb-
lichen Aggregátén eingebettet, die stark dunkelgrün-blaBgelben
Pleochroismua
Umwandlungsprodukten ist auch Eisenerz in Körnchen zu
sehen, manchmal auch in haarförmigen Bildungen, zwar wenig, aber doch viel
mehr als sich in dem frisch gebliebenen Olivin befindet.
besitzen. In diesen
Eisenerz findet sich in
dem
zu werden beginnt, ein kleiner
1
1
men
kommen
i
t
aber auch
viel,
der gröBte Teil desselben
der nur stellenweise limonitisch
besteht aus bráunlich
Teil
Apatit
bláttchen.
Gestein ziemlich
Magnetit,
gut kristallisierter
kleiner,
ist
und P i k o
t
i
t
gesellen sich
durchscheinenden
dem Magnetit
regelmáBig geformten, sehr stark
frei vor, letzterer in
bei,
licht-
brechenden braunen Körnchen.
Dieses
Geologischen
Dr. Stefan Ferenczi, Assistent des Mineralogisch-
Gestein hat
Instituts
der Kolozsvárer Universitát
im Jahre 1915
analysiert.
Die Analysedaten sind folgende:
Originalanalyse
SÍO2
47-68
Al^O^
14-26
Fe^O^
3-99
FeO
9-47
MgO
8-27
CaO
Na^O
K^O
10-35
2-26
0-83
i-H^O
1-87
H^O
0-86
99-84
LoEwiNSON-LEssiNGsche Werte
8-18 SiO^
4-86
1-68 R^O^
:
«
:
1-00
a
dieser
zum
Gruppé der
A. OsANN'sche Werte
Molfkiil
5-92 7?^+"
:
3-52
«
:
/?
Werte paBt das Gestein
obgleich es auch ein wenig
in die erdalkalische
:
«
= 1 9-96
= 1-49
= 92
R^O :R0
Auf Grund
:
am
nieisten in die Gabbro-familie,
Olivindiabas hiimeigt. Auf jeden Fali gehört es
Basite.
:
"'„
51-18
n
8-0
s
51-18
9-01
A
2-92
Eeihe
a
FeO
11-68
C
6-09
m
8-1
M<iO
13-31
F
30-80
CaO
Na^O
/CO
11-90
a
1-5
2-35
c
3-1
0-57
/
15-4
SÍO2
AI2Ü3
100-00
Keihe
u
k
0-84
A
162
Dí
SIEGMUND
v.
SZENTPÉTERY
Eigentlichos Erzgebirge.
Die entsprecheiidsttí Umgrenziuig dieses Gebirgteils bietet jené Definition,
Karl v. Papp im Werke Die Goldgruben von Karács-Czebe gégében hat.^
námlich das Gebiet zwischen Offenbánya, (Aranyosbánya)
hált
Er
die Dr.
:
Karács, Nagyág und Zalatna für ein wahrbaí't erziges Gebiet.
TscHERMAK
^
unterscbeidet in diesem gewaltigen Gebiet drei Melaphyrregio-
Gegenden von Boicza, Teker und Mihelény, unter welchen die gröBte
jené von Teker ist. Er beschreibt detaillierter den Krecsunyesder «Melaphyn>,
von welchem jedoch weder dessen Beschreibung, noch die mitgeteilten wenigen
Analysedaten beweisen, daB dies tatsáchbch Melaphyr wáre. Nachdeni dies noch
in die Zeit vor dem Erscheinen des KosENBuscHschen Werkes falit, habeu wir
nen
:
die
man
nicht den geringsten Grund, darán AnstoB za nehmen, ja
TscHERMAK
als
(«Augitporphyr»)
muJ3 es selbst
Verdienst anrechnen, daB er schon die Augitporphyrit-Gruppe
vom Melaphyr
abgesondert behandelt, gewissermaBen
Btándige Gesteinsart für sich betrachtet.
stehen hiiisichtlich der
Benennung
als sell)-
Doelteb^ und nach diesem Inkey*
dieser
mesoeniptiven Gesteii e
basischeren
der Erzgebirge gánzlich unter der Einwirkung Tscheemaks.
Im
Werk von Primics
Jahre 1896 erschien das groBe monographieartige
^
über den S-lichen Teil des Erzgebirges: das Csetrás— Nagyág— Buda er Gebirge.
Werk war gewissermaBen
Dieses übrigens unláugbar wertvolle
der Ausgangs-
den überschwánglichen Gebrauch des Namens Melaphyr, infolge dessen
punkt
wir in diesem. Betracht heute fást dórt stehen, wo zu seiner Zeit Doelter^ stand,
für
der sámtliche schwarzgefárbte
Mit
Porphyre ohne jede Kritik Melaphyr nannte.
dem Werke von Primics kann
ich
mich umsomehr eingehender bescháftigen,
da mir von dieser Gegend nebst anderen Sammlungen auch die eigene Sammlmig
von Primics zur Verfügung stand und ich somit seine «Melaphyre» in Original-
exemplaren studieren konnte.
Primics
teilt die
Mesoeffusive in zwei Gruppén ein
:
1.
Porphyr
;
2.
Melaphyr-
Den Namen Melaphyr gebraucht er ebenso wie Doelteb als Sammelbegriff, und zwar in sehr eigentümlicher und unverstándlicher Weise, gerade
auf Grund der 1887-er Ausgabe der Eosenbuschen «Physiographit», wáhrend doch,
gesteine.
wie ich schon in der Einleitung erwáhiíte, der
Name Melaphyr
niemals mit einem
Für den über-
80 engen Kreis umgrenzt wurde, als eben in dieser II. Ausgabe.'
^
Dr. K. V. Papp: Die Goldgi'uben von Karács-Cebc in Ungarn.
Bányászati
praktische Geologie. Berlin, 1906. XIV. und
pok.
und
Bd.
42.
(XXXIX.)
Jahrg.)
Dr.
3
Jahrhuch der
*
Inkey Béla: Nagyág
seine
k. k. Geol. Reich.sanstalt
montanistische
La-
Österreichs etc.
.
Bd.
Wien,
XXIV. Wien,
földtani és bányászati viszonyai.
1869.
1874. pag.
7.
Budapest, 1885. Nagyág
Verháltnisse.)
György: A Gsetrás-hegység geológiája és érotclérei. Budapest, 1896.
DoBLTER: Über die mineralog. Zusammensetzung der Melaphyre und
*
Dr. Primics
*
Dr. C.
Augitporphyre Südost-Tirols. Min.
'
Zeitschrift für
Kohászati
161-176. Budapest, 1906.
TscHEBMAK: Porphyrgesteine
^
G.
pag.
és
Die genaue Definition des
Mitteil.
1875.
pag.
Namens Melaphyr
289.
ist in
dieser
Ausgabe an zahlreicben
DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIBBENBÜRGISCHEN BRZGBBIRGE. 163
(les Naniens Melaphyr war daher schon die AusgangsAuf der dem Werke beigeschlossenen sehr guten Übersichts-
schwánglicheii Gebraiicli
basis eine imrichtige.
karte finden sich drei groBe Melaphyrgebiete
das erste zwischen Valea Jepi,
:
Porkura mid Balsa, das zweite zwischen Füzes Borbála, Gyalumáre und Ruda
und das dritte N-lich von Hercegány. Unter den kleineren Vorkommen sind
jené bei Boicza, Szelistye, Kurety, Giira Gosu und Kecskedága die namhaftesten.
Die hier vorkommen den «Melaphyre»
teilt
er«eben mit Bezúg auf die sieben-
bürgischen palaeovulkanen Effusivgesteiiie» in 5 Gruppén ein:
1.
Augit-,
2. Olivin-,
Trümmermelaphyr. Betreffs der Olivinmelaphyre
bemerkt er sogleich, daB er «auf dem Gebiete des Csetrásgebirges nur ihre Spuren»
gefunden habé, erklárt aber, daB dieselben «in der Gegend von Toroczkó und
Nyirmez und noch in einigen anderen Orten ziemlich háufig» seien. Auf welcher
3.
Spilit-,
Grundlage
4.
Mandelstein-,
5.
er letzteres mitteilt, klárt er nicht auf.
Die «Spilitmelaphyre)> betreffend,
zeigt schon die Beschreibung, daB diese keine Melaphyre sein können, sondern
die dichteren Arten sind wahrscheinlich Diabase, die als Beispiel für die «etwas
porphyrischen» Arten angeführten Málahegyer und Kecskedágaer Gesteine da-
gegen habén sich bei genauerer Untersuchung als Labradorporphyrite erwiesen,
aber an denselben Orten kommt auch Augitporphyrit und dessen Tuff vor. Die
«Mandelstein-Melaphyre» in eine abgesonderte Gruppé aufzmiehmen,
ist
nach dem
heutigen Standé der Wissenschaft nicht möglich, da ja der Mandelstein nm- eine
Ausbildungsform
ist,
vorkommen kann,
die ebenso bei den
Augitmelaphyren oder Olivinmelaphj-ren
gleichwie er insbesonders eine gewöhnliche Aasbildungsform
der spilitischen Diabase
ist,
zu derén Begriff er ebenfalls gehört. Die Orte des
Vorkommens erwáhnt Primics
nicht
mid
so
können wir nicht einmal ahnen,
auf welche Gesteine sich seine wirklich meisterhafte Beschreibung der Mandel-
Auf Grmid des Mitgeteilten fallen diese drei Gruppén ganz von selbst
von der Benennmig des Melaphyrs fórt imd werden wir uns daher weitláufiger
damit auch nicht bescháftigen, und ist so, alles zusammengefaBt, die «Augitmelaphyr»-Gruppe und derén Tuff das, was in sich Melaphyr tatsáchlich
steine bezieht.
bergen kann.
Primics unterscheidet unter den Augitmelaphyren zwei Varietáten, die
erste Varietát
:
die
«auffallend porphyrischen Melaphyre»,
«kommen
in typischer
Entwicklung in einigen Orten der Melaphyrberge zwischen Porkiura, Valea
Jepi und Teker-Pojána und an einigen Punkten um den Kis-Duba vor». Unter
den von den erwáhnten Orten gesammelten Gesteinen sind aber auch die basischesten nur Augitporphyrite (wie denn auch Primics diese richtigerweise
benennt und nm' unrichtig unter die Augitmelaphyre einreiht) dem Melaphyrtypus náliert sich von den vielen Valea Jepier Gesteinen nur ein einziges,
dessen Beschreibung ich weiter untén gebe, hier will ich nur erwáhnen, daB
so
auch
;
dieses kein typischer
Stellen zu finden
:
Melaphyr
ist
und
sich stark den Augitporphyriten
auf Seite 484, 485, 506, 507 und insbesondere auf Seite 509,
BT7SCH gleichfalls unter Protest erklárt,
genommen wurde, demnoch
daB
wo RoSEN-
sich, obgleich seine Definition fást überall an-
einzelne Geologen finden, die den Olivingehalt nicht gebörig
berücksichtigen und auch solche Gesteine in die Melaphyrgruppe einreihen, die zn den
Augitporphyriten gehören
u.
s.
w.
;
164
DE
náhert. Die
'phyrit
Namen
SIEGMUND
SZENTPÉTERY
v.
der übrigen basischeren Gesteine von dórt sind: Augit'por-
und dessen Tuff, Labrador porphyrit, Diabas und Diahasporphyrit.
Von den Pundorten der anderen Varietát: den «unvollkommen porphyri-
schen Melaph}Ten» erwáhnt Primics das Valisoraer Tal, die Gegenden von Pestyere und die kleine Insel Gui-a Gosi. In diesen Orten kommcn folgende basischeren Gesteine vor:
porpliyrit
und
1.
lm
Valisóratal:
Augitporphyrit.
2.
amphiboUmltiger Augitporphyrit, Lahrador-
Pestyere: amphibolhaltiger
Diahaspor pliyrit und Augitporphyrit.
3.
Bei Gura Gosi
Augitporphyrit,
Augitporphyrit.
:
Ich habé alsó mit Ausnahme des oben bezeichneten einzigen Exemplares
dem rair zur Verfügung stehenden reichen Matévon den übrigen Orten des Csetrásgebirges nicht finden können, so wie ich
auch nicht einmal auf eine Spur von Olivin geraten konnte, wenn auch Primicb
einen anderen Melaphyr auch in
ria!
auch diesen von den Gesteinen erwáhnt. Und doch wáre das Vorhandensein
des Olivins in diesen basischeren Porphyriten ganz natürlich, da ja der Olivin
auch in gewissen Augitandesiten háufig genug zu finden ist
so kennen wir
;
unerwáhnt lassend, auch in Ungarn aus dem Hargita,^ und
sind diese trotz ihres Olivingehaltes dennoch keine Basalte, ebenso wie, der
aus der Literatur bekannte Carmeloit und die Santoriner olivinhaltigen Augitandesite gehören nicht zu den Basalten.
Der Fundort des erwáhnten Augitnielaphyres befindet sich «in der Náhe
solche, andere Orte
des Dorfes Valea Jepi, in der Eichtung gegen Gyalu Moszoruluj». Gesammelt hat
Georg Primics im Jahre
1886. Das dunkelbraune, löckerig-schlackige,
macht ganz den Eindruck, wie wenn es ein
Agglomerat wáre. In seiner dichten Grundmasse ist mit freiem Auge ziemlich
viel, bei frischem Bruch lebhaft ölgrüuer Augit von 2— 3 mm GröBe in kurzprismatischen Kristallen sichtbar. Das Lmere der zahlreichen Mandelráume ist von Chlorit und Limonit überzogen und diese sind auch die Matériáién der sehr wenigengánzlich ausgefüUten Mandeln. Es ist ein Gestein mit hypokristallinischer Grundmasse. Die Menge des hellfarbigen, anderswo grünlichen, bráunlichen Glases, in welchem sich stellenweise sehr viele winzige bráunliche Körnchen und
ihn
Dr.
kugelige, halbfaustgroBe Gestein
heller
gefárbte
Kristalliten
befinden, ist veránderlich,
im allgemeinen jedoch
Nur in dem aus dem
geringer als die Gesamtheit der kristallinischen Elemente.
áuBeren Teil des Agglomerat-
(?)
Stückes hergestellten Düimschliffe steigert sich
Hie und da hat eine Umkristallisierung begonnen und
hat Bich eine feldspatartige Bildung daraus ausgeschieden. Die kristallinischen
Elemente der Grundmasse sind Felsdspat und Augit in ungefáhr gleicher Menge,^
diese
Menge
ein wenig.
zu welchen auch Magnetit hinzutritt. Die
Form
des Peldspats istau den meisten
Orten zumeist ein kristallskelettartiges Gebilde oder ein unvollkommen gestaltetes
Körnchen, untergeordnet ein etwas besser entwickelter Mikrolith mit Zwil-
lingsstreifen,
^
von welchem auch
die gröBten 0*1
MoBiTZ Pálfy: Petrographische
mm
GröBe nicht überschreiten
Stiidie über die Andesite des Hargita Gebirges.
Kolozsvár, 1895.
^
ealte
Nach ROSBNBUSOH findet sich in der Grundmasse der cchten Melaphyre und Baviel mehr Pyroxen als Plagioklas (Mikr. Physiographie. Bd. II. pag.
im allgemeinen
1172. Stuttgart, 1908.
.
DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHBN ERZGEBIRGB. 165
Auslöschung
ilire
Augit
grüiie
dergleichen
0*5
(bis
ist
immer
ist
geringgrádiger,
im
Mittel bei 9°.
man
Bildungen sind seltener; gewöhnlich findet
mm)
Der
hellgelblich-
und
verliáltnismáBig viel besser ausgebikíet, die Kristsllskelette
lángliche Saulén
oder kleinere, ziemlich gut umgrenzte Körnchen. Die lánglichen
Saulén zerspalten háufig an ihren Enden. Bei den besser entwickelten Kristallen
ist
die sanduhrartige Struktur
háufig.
Der Magnetit erscheint immer
mannigfaltigen Kristallskeletten. Es gibt in
liche Stellen, die
dem
sehr
in
Gestein einzelne, meistens rund-
vorherrschend aus Augit und Magnetit bestében, dann solche,
derén Textur auffallend jener des Spilites álmlich
ist,
endlich auch solche, die
hauptsáclilich aus Feldspath bestében. Áhnliche Bildungen wie letztere findet
man auch um
und zeigen
einzelnen Blasenráumen. Die ausnahmslos kurzen saulenförmigen
porphyi'isch
Kristalle des
reiclilich
ausgeschiedenen
Augit
sind hellgrüi/^
s
eine gutentwickelte Zonenstruktur, die kleineren Kristalle bestében
aus weniger, die gröBeren aus sehr vielen feinen, dünnen Zonen. Li den meisten
Fállen sind sie in Gruppén zusammengeháiift, insbesondere die kleineren in wirklichen Aggregátén. Vereinzelter Augit
der Querfláche (100)
ist
kaum
kommt
selten vor. Zwillingsbildung
in wenigen Fállen
zu beobachten.
Im
nach
allgemeinen
der Augit ziemlich frisch, stellen weise aber umgewandelt. Einzelne solcher
Pseudomorphosen bestehen aus grünen und gelblichen (letztere ziemlich stark
pleochroisch) Chlorit, weiter Limonit und Quarz.
AuBer den bereits erwáhnten makroskopischen Mandeln gibt es in dem
Gestein mit Chalzedon ausgefüUte Mandeln und auch ziemlich viel sehr kleine
Quarzmandeln.
ist
Die kön. ung. Geologische Reichsanstalt hat die geologische Detailaufdieses mittleren Teiles des Siebenbürgischen Erzgebirges
uneingedenk
—
nahme
der montangeologischen
Aufnahmen von Gesbll
—
im
Jalire
1903 begonnen und
habén die beiden auswártig arbeitenden Chefgeologen Dr. MoRiz
PÁLFY und spáter Dr. Karl v. Papp, der Reihenfolge nach ihre Jahresberichte
und anderen Mitteilungen als Eesultat ihrer Tátigkeit herausgegeben
Dr. MoRiz v. PÁLFY hat hier von 1903 bis 1907 Aufnahmen durchgeführt,
seit jener Zeit
:
V.
zum
besuchte aber auch spáter, bis
Berichten^
men
behandelt
er
«Augitporphyrittuff
Jahre 1909 jedes
die bfisischeren
und
Jalír dieses Gebiet. Li seinen
unter den Na-
Mesoeffusiv-Gesteine
Breccie», «Augitporphyrit
und
seine Deckenbildung».
Weitláufiger bescháftigt er sich indessen nicht mit diesen Gesteinen,
er,
nachdem
wie er bereits im Jahre 1903 bemerkte,^ seine Beobachtungen in einem aus-
zusammenfassenden Werk herauszugeben gedenkt. Sein im Jahre
Werk «Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani
viszonyai és érctelérei»* (Geol. Verháltnisse und Erzgánge der Bergbaue des
führlichen,
1911 erschienenes groBes
^
Diese hellgrüne Farbe deutet darauf, daC wir es hier mit einem
typus 8Ích náhernden Melaphyr
II.
dem
Porphyrit-
zu tun habén (Rosenbttsch: Mikr. Physiographie. Bd.
pag. 1054. Stuttgart, 1896.)
*
1904
M.
(p. 88),
V.
PÁLFY
1905
Jahresberichte
:
p. 63),
1906
»
Dieselben für 1903
*
Jahrbuch der
(p. 108),
(p.
96)
k. u. Geol.
der
1907
k.
u.
(p. 81),
und 1904
Geol.
1908
(p. 96).
Reichsanstalt
(p. 127),
(ungar.)
Reichsanstalt XVIII. Bd.
für 1903
und 1909
(p. 118).
(p.
96),
(ungar.)
166
SIEGMUND
Dí
SZENTI'ÉTERY
v.
Siebenbürgischcn Erzgebirges) bedeutet hinsichtlicb der Benennung dieser Gesteine
Namen Melaphyr,
den
er bier
welche Gesteine er aber darunter versteht,
sicb aus einzelnen seiner Erklárungen
nur vernmten.
dem
Orientierung erklárt er wohl (Seite 220), daB «auf
dem Melaphyr auch noch
nebst
wáhlt
Benennung
einen groBen Rückfall. Als zusammenfassende
Li
seiner
Gebiete des Erzgebirges
verschiedene Porphyrite und
vorkommen, doch sind dieselben auch aus der
lásst
geologiscben
unmitt('ll)aren
Quarzporphyre
Nachbarschaft
der Bergwerke nirgend bekannt», schreibt aber wieder (auf S. 220), daB «die Méla phyrbreccien
schon leichter erkennbar sind,
tuffige Matériái
das
in
die Tuffe, weil bei diesen die
als
Dia baseinschl üsse
eingebetteten Augitporphyrit- oder
daB der Melaphyr
unversehrter geblieben sind», ferner erklárt er
(S.
Gegend von Boica auf dem ganzen Gebiete
eigentlich aus
277),
Nach
dem
in
der
Tuff und
der
ÁuBerungen könnte
man den SchluB ziehen, daB v. Pálfy im Gebrauche des Namens Melaphyr unter
der Einwirkung Primics steht, der, wie oben erwáhnt, sámtliche basischen Porphyrite und Diabase Melaphyre getauft hat. Wie wenn dies nicht jener v. Pálfy
wáre, der schon im Jahre 1895 mit so ausnehmend petrographischem Sinn das
Breccia
Augitporphyrits
des
Wesen der
andesitische
olivinháltigen basischeren
diesen
Effusivgesteine des Hargita-
Ein Blick in das Mikroskop hátte ihn ja überzeugt,
gröBtenteils nicht basaltische Gesteine sein können, sondern daB ihr
hat
gebirges besprochen
daB
bosteht» usw.
dies
!
allerdings überwiegender Teil Porphyrit, der kleinere Diabas
dend kleiner
Dr.
Teil derselben
Karl von Papp,
Melaphyr
letzteren Zeit, mei^^tens den
Er begründet
phyr wird
vom
der in dieser Gegend
brechungen gearbeitet hat, gebraucht
und
ein verschwin-
ist.
Jahre 1905 an mit Unter-
in seinen Berichten^, insbesondere in der
Namen Melaphyr
als
zusammenfassenden Namen.
Vorgehen mit folgender treffenden Bemerkung: «Der Melaneuorer Zeit an vielen Orten Augitporph}TÍt genannt, doch besein
in
zeiclme ich ihn in Ermangelung von Analysen vorláufig mit
dem Namen Me-
laphyr.»2 Li seinen Jahresberichten bespricht er das Tal der Fehér-Körös
die
Umgebungen von
und
Viszka, Gyalumáre und Bucsony. In seinen sonstigen, auf
Arámagrube von
Bucsum, das Gebiet der Karács — Cebeer Goldbergbaue und die Gegenden von
Almásszelistye und wird seine Beschreibung besonders darch die beigeschlossenen sehr guten geologischen Übersichtskarten noch genuBreicher gemacht.
Er gebraucht den Namen Augitporphyrit mid Melaphyr in seinen Beschi'eibungen abwechselnd oder zusammen als Sammelbegriff und nimmt er auch den
«Spilit» dazu auf, was er übrigens in seinen Berichten über die Gegend von Alváca und Kazanesd,* den SW-lichen Teil des Siebenbürgischcn Erzgebirges,
diesen Gebirgsteil bezüglichen Mitteilungen^ beschreibt er die
entschieden hervorhebt.
K.
^
(p.
85),
*
3
K.
K.
-
(XLI.)
*
V.
1909
V.
V.
Pavp
(p.
:
Jahresberichte der
k.
u.
Geol. Rtichsanstalt für 1905
130), 1912 (p. 110), 1913 (p. 238)
und 1914
(p.
(p. 54),
1906
305). (ung.)
Papp Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1913. pag. 241. (ung.)
Papp: Bányászati és Kohászati Lapok, 1906. (Bd. XXXIX.) und 1908.
:
Földtani Közlöny,
Jahresbericht der k.
1908.
u.
XXXVIII.
pag.
294.
(Ung.).
Geol. Reichsanstalt für 1903. p. 71.
u.
80 (ung.).
DER MELAPHYR UND SEINB ROLLE ÍM SIBBENBÜRGISCHEN EBZGEBIRGE. 167
111 jüiigster Zjit, vom Jahre 1910 angefangen, hat auch Dr. Stefan Fbrenczi
jenem mittleren Teil des Erzgebirges gearbeitet und zwar in der Umgebung
von Zalatna. Das Ergebnis seiner Arbeit teilte er in zwei Abhandlungen im
Jahre 1913 ^ und in 1915 ^ mit, unter wolchen er in der ersten darauf hinweist,
daB der Melaphyr unter den gesamten mesovulkanischen Gesteinen seines Gebietes in der geringsten Menge figuriere, die übrigen sind überwiegend — in vorherrschender Menge Porphyrite und untergeordnet Diabase. Bei meiner Bestimmung der zahlreichen mesoeruptiven Gt^steine Dr. Ferenczi's fand ich wáhrend
aii
des Studiums
Augit melaphyr,
biotithaltigen
einen
Be-
dessen
schreibung ich hier folgen lasse:
Der Fundort befindet sich nach der freundhchen Mitteilung des Herm
^4 ^^ SW-lich von der Kirclie der Gemeinde Cseh,
Dr. Fbrenczi ungefáhr
Náhe der Kote
in der
674,
wo
er das Gestein anstehend gefunden hat, über seine
dem Grmide
Ausbreitung kann er weitere Aufklárung aus
nur die gemeinsamen
hat. Die in der
sind
Náhe
Grenzen
nicht gebén, da
Eruptivgesteine
und Diabas.
Augit porphyrit, Hypersthenaugitporphyrit
In der braunschwarzen
sehr dichten Grundmasse dieses Melaphyres sind
,
mit freiem Auge viele und groBe
(bis 8
mm), kurzprismatische, schwárzUchbraune
oder ins grünlich neigende braune Augitliristalle mid iioch mehr bis 10
erreichende rundliche Mandeln sichtbar.
bekannten
Biotit
lien
er
bezeichnet
des Fundortes gesammelten sonstigen basischeren Gesteine
Diabasporphyrit,
:
mesozoischen
der
Melaphyrtypeii
Er unterscheidet
vornehmUch dadm'ch, daB
in
mm
Gröfia
von den bisher
seiner Grundmasse
sich
genug reichlich vorkommt, ferner, daB miter den porphyrischeu Minerawenngleich nur sehr sporadisch — auch der Plagioklas erscheint.
In seiner hypokristallinischen Grundmasse tritt das hellbramie, selten
—
G
im allgemeinen in untergeordneter Menge auf obgleich
Menge als die kristaUinischen Elemente, miter welchen wieder am meisten der Augit und in kleinerer Menge der Biotit und Pla-
grünhchgelbe
1
a
s
,
stellenweise in etwas gröBerer
gioklas figuriert.
Der Phgioklas kommt entweder
in lánglicher
(bis
Lamellenform, oder, wie auch in mehreren Falién, in unregelmáBigen
vor,
vomehmlich
wo
dórt,
kein Glas vorhanden
ist.
0'2
mm)
Körnem
Der Mittelwert der
Aus-
löschung bei den lamellenförmigen Mikroliten ist 15°, doch geht er auch bis
zu 42° hinauf. Der Augit findet sich als Körnchen oder in lánglicher Sáulenform
von durchschnittlich
mm GröBe
O'l
ressant ist das Erscheinen des
nur selten O'l
mm
und
B
i
seine Farbe ist blaBgelblichbraun. Sehr inte-
;
o t
i
seine Bláttchen
t s
:
er ist klein, seine
und Faserchen
GröBe übersteigt
sind ziemlich gleichmáBig
nur stellenweise an. In den glasigeren Partién reprásentiert
samt dem Augit die kristaUinischen Elemente. Stellenweise ist er chioritisch,
am frischesten erscheint er in den glasreichsten Partién. Der Pleochi'oismus
der frischesten Plattén ist: Ng und i^m
ins rötliche neigendes braun, N'p
verteilt; er háuft sich
er
sehr blaB gelblichbraun,
und zwar entweder
^
d.
der
=
Magne
in kristallskelettartigen
Die geologischen Verháltnisse
Min. Geol. A. Bb.
^
Auch
11.
No.
1.
d.
=
t
t
trict in
ziemlicher
Menge
auf,
Bildungen oder in gut geformten
Umgebung
Kolozsvár,
i
v.
Zalatna. Mi'izcumi Füzetek. Mitt.
1913.
Das Tertiárbecken von Zalatna Nagyalmás. Földt. Közi.. Bd. XLV. Bpcst, 1915.
168
Dl
SIEGMUND
v.
SZENTPÉTERY
Körnern. Der meiste unvollkommen ausgebildete Magnetit ist liauptsáchlich
lángs eines den Dünscliliff dui'chziehenden dmikleren Streifens zu sehen, welch
letzterer
auch insbesonders reich an Biotit und sehr kleinen JHandeln ist.
P 1 a g o k 1 a s fand ich in dem einen
Porphyrisch ausgeschiedener
dem
der aus
einem breiten grófién
und
i
Gestein hergestellten Dünschliffe tatsáchlich nur in einem
(3
mm)
Kristall (in
demanderen kam kein
seiner sclilechten Orientation halber ist
dem Labrador
als ein
Kom:
einziger vor),
auch dieser nur annáherungsweise
doch gibt es in
sicb náhernder Plagioklas zu bestimmen,
man als mikroporphyrische
bezeichnen kann und die stufenweise in den Feldspat der Grundmasse übergeben; unter diesen habén sich die bestimmbaren als Labrador und
diesen Gesteinen einige kleinere Korner Plagioklas, die
mm
(0-5
grófi)
Labradorbytovnit erwiesen und zeigen zumeist eine solche Erscheinungsfonn,
wie die Feldspáte der Grundmasse, námlich im allgemeinen lángliche, lamellen-
Augits
förmige Kristalle. Die Kristalle des porphyrischen
sind
sehr
blafi
manchmal mit grünUcher Schattierung. Sie habén eine schwach
Zonenstruktur und Zwillinge kommen selten vor. Gewöhnlich finden
vereinzelten Individuen und sind im allgemeinen stark korrodiert.
gelblichbraun,
entwickelte
sie
sich in
Nur
in wenigen Fállen sind sie ein
Das Matériái der Mandeln
zum
ist
wenig
Chlorit
ist bláulichgi-tiner,
Calcit, selten tritt
im allgemeinen
Chlorit. Die Chloritmandeln sind
Matériái derselben
chloritisch.
und
auch Limonit
regelmáfiige Kugeln.
Das
stark pleochroischer (dunkelblau-blafigelb)
penninartiger Chlorit, dessen dünne Bláttchen und Faserchen sich nur in der
Rinde der Mandeln regelmáfiig ablagern er háuft sich konzentrisch-
áufieren
:
strahlig auf der
serchen
im
Wandung
des Mandelraumes
und
in regellos verwickelten
Fa-
gröfieren Teil des Inneren der Mandel, sporadisch mit einzelnen unvoll-
kommen
sphárolitischen Partién. Die Calcitmandeln bestében gewöhnlich aus
etwas wenigor gröfieren Kristallen, selten kommen auch den stabförmigen Bil-
dungen
alniliche lángliche Calcitkristalle vor.
SW-licher Teil des Erzgebirges.
Dieser südwestUche Teil, der sich zwischen der Maros vmd Körös einkeilend,
Hegyes Drócsa verschmilzt, werde ich aus den in der Einleitung angegebenen
Grundén nicht weitláufiger behandeln. Lisgesamt will ich die Aufmerksamkeit nur
in die
Paul Rozlozsnik, der die von Dr. Kabl von Papp in
den Jahren 1901—1903 zwischen der Maros und Körös gesammelte reiche Gesteinssammlung auf der bei ihm gewohnten modernen Grundlage besprochen hat,
fandin dieser reichen Sammlung nur drei Melaphyre und zwar: 1. Von Folváca, am
auf einige Punkte lenken
:
Fufie des Szocsiula, 2. von Alváca, zwischen
3.
von der Höhenkote 735
m
geht hervor, dafi das Gestein
Li
aller
drei
dem mir zu Gebote stehenden
zwei Melaphyre gefunden
dem
Porkuluj
und Kovácsbánya,
der Maguraea bei Felváca. Aus der Beschreibmig
Vorkommen
Olivinmeh'phyr
reichlichen Matériái
ist.
habé ich insgesamt
der eine ist ein OUvinmela'phyr (von Dr. Ludwig von
LóczY gesammelt) von Godinyesd, oberhnlb des Pfarrhauses, der andere ein
AugitmelapTiyr (gesammelt von Johann Xántus) aus dem Graben unter der
Höhenkote 303 bei Tamasesd.
;
DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 169
Zusaninieiifassung.
Aus diesen Ausführungen
ist
zu ersehen,
welch untergeordneter Menge
in
der Melaphyr uiiter den mesoeruptiven Gesteinen des Siebenbürgischen Erzgebirges auftritt. Stellenweise
wo
Gebirge,
fand,* doch
sagen
—
ich,
ist
wenn
führeiiden
kommt
zwar vor, nicht so wie im Persányer
er
wie seinerzeit besproshen, nicht einmal eine Spiir von ihm vor-
seine geologische
es
KoUe
eine sehr geringe, ja
auch sehr wahrscheinHch
daB
ist,
Detailforschungen
petrographischen
neuer Fundorte führen werden
—
noch
man kann
am
dia
jetzt
schon
Schauplatz durchzu-
zur
Entdeckung
vieler
sogar eine verschwindend kleine. Hier will
Grund meiner Untersuchungen, derén Detailresultate ich zur Vermeidung von Weitschweifigkeiten im Laufe meiner Abhandlung nicht aufgezáhlt habé, erwáhnen, daB der überwiegende Teil der Mesoeffusions-
ich auch auf
gesteiue
des
Erzgebirges
Porphyrit
ist,
dessen
sehr
mannig-
und insbesondere Tuffbildungen im Gebirge überall zu finden sind und dominieren. Der Porphyr spielt eine ziemlich wichtige
Rolle, besonders im nördlichen Teil, wo er nur durch einige Arten, bezw. hauptsáchlich durch seine Tuffbildungen reprásentiert ist. Der Diabas wird durch
sehr viele Arten reprásentiert, seine Menge ist jedoch eine untergeordnete, bedeutend geringer als jené des Porphyres. Li geringster Menge miter diesen Gesteinen aber kommt der Melaphyr vor; dies behaupte nicht niir ich, auf Grund
meiner seit einer Reihe von Jahren fortgesetzten auswártigen und LaboratoriumsStudien, sondern dies bezeugen aach die Untersuchungen von Schafarzik und
PÁLFY (darunter sind die Untersuchungsresultate des Roth v. TELEGD'schen
Materials vom Jalire 1904 verstanden) und die bereits erwáhnten Arbeiten von
RozLOzsNiK, welche Herren die Gesteine jener Gegenden auf moderner Grundlage studierten, RozLOZSNiK aber gerade die Gesteine jenes Teiles des Erzgebirges,
verschiedene Arten
faltige,
der relativ reichsten an solchen basischeren Gesteinen
Demzufolge kann
man
ist.
daher mit Recht sagen, daB
das
Mengenverhált-
mid Melaphyr im Erzgebirge walirscheinlich ein solches
wie zwischen Andesit (auch den Dazit hinzugenommen) und Basáit, oder
nis zwischen Porphjnrit
ist,
erreicht
es
auch dieses nicht einmal.
vielleicht
Nachdem
der
mesoeffusive
Teil
des
Siebenbürgischen
Erzgebirges
aus
80 maimigfaltigen Gesteinen besteht, dürfte es auch nicht ganz richtig sein, dene i n e n zusammenfassenden Namen zuzuerkennen. Will man aber der
Kürze und zweckmáBigkeitshalber einen solchen Sammelnamen gebrauchen, so
kann dies füi- diese Gesteine nur die Benennung Poryliyrit sein. Der Melaphijr als
Bezeichnung ist nicht nur diesem Zwecke nicht entsprechend, sondern muB
dieselbe, meinen bisherigen Untersuchungen gemáB, selbst als Sammelbegriff im
selben
Literessé der Wirklichkeit direkt vermieden werden.
Kolozsvár den
(Aus
dem
1.
ingenieur, Berginspektor
1
Múzeumi Füzetek.
Földtani Közlöny.
Febr, 1916.
ungarischen Originál übersetzt von M. Przyboeski,
XLVI.
i.
dipl.
P.)
1909. IV. pag. 27
köt. 1916.
— 81.
Kolozsvár, 1909.
12
Berg-
ÜBER ÜEN BODEN DER WALDÜNGEN DES HEGYES-DEÓC8AGEBIKGES.
Von Dx. EoBERT Ballenegger.^
lm Herbst
des vergangenen Jahres machte ich
im Auftrage
des Direktora
der königlich ungarischen geologischen Eeiclisanstalt in der Gesellschaft meines
Timkó mehrere Exkursionen in die Waldungen des Hegyes-Drócsa
Waldungen wurden von Kerneb, der das Hegyes-Drócsa-Gebirge
als Mitglied der durch den Professor an der technischen Hochschule A. Schmidl
geführten Bihar-Expedition im Herbst 1858 durchstreifte, im Tone der Begeisterung als echte Urwálder geschildert. Heute ist dieser Urwald an vielen Stellen
abgeholzt, anderweitig gelichtet die erhalten gebliebenen Stámme künden jedoch
beredt die ehemalige Schönheit dieser Wálder an. In den tieferen Eegionen besteht
der Wald aus Eichen u. zw. aus Quercus sessiliflora und Qu. conferta Kit. In den
höheren Begionen berrscht die Buche vor (Fagus süvatica L.)
Der Boden dieser Wálder ist ein grauer Waldboden, stellenweise mit mehr
oder weniger dmikelbrauner Abtönung, welcher das aus Eruptiv- und altén
Kollegen
I.
Gebirges. Diese
;
Sedimentgesteinen sebr wecbselvoU aufgebaute Gebiet in groBer Eintönigkeit
Um
was und auf welcbe Art dieser Boden entstanden
den Untergrund bildenden Gesteines
oder eine aus Flugstaub entstandene Bildung ist, auf welcher sich der Wald nachbedeckt.
ist,
ob
festzustellen, aas
er ein Verwitterungsprodukt des
trSglich ansiedelte, unterzog
ich
zwei Bodenprofile einer eingehenderen Unter-
buchung.
Den einen Boden sammelte ich in einem aus altén Buchen bestehenden
Walde am Kamme oberhalb des Tales von Milova in ungefáhr 560 m
Höhe üb. d. Meere an einer Stelle, wo es sich entschieden um eine eluviale Bildung
handeln mu6, der sich kein durch Eegen herangeschwemmtes Matériái beimengen
konnte. Der Boden ist h(>ll bráuidichgrau, das obere Niveau von einigen cm zerfállt leicht zu Staub, unien wird der Boden entschieden von bröckeliger Strukgelichteten
;
tur, er weist keine
Darunter
Schichtung auf, seine Máchtigkeit schwankt zwischen
liegt sohr verwitterter Granitit,
25—80 cm.
den ich in frischem Zustande im Tale
von Milova aufgeschlossen sah. Der hier etwa anderthalb Kilométer weit vom
ist ein makroskopisch
frisch erscheinendes Gestein von mittlerer KorngröBe, in welchem mit freiem
Standorte des untersuchten Bodens gesammelte Granitit
Auge rosafarbener Orthoklas, weiBer
Plagioklas, bráunlichschwarzer Biotit
Quarz zu sehen ist.
Unter dem Mikroskope weist das Gestein hypídiomorphc
^
26.
Struktur auf,
Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen GeBellschaft
Jánner 1916.
mid
am
:
:
ÜBBR DEN BODEN DER WALDUNGEN DES HEGYES- DROCSA-aBBIROES.
171
die Feldspate sind trüb. Vorherrschend ist Orthoklas, untergeordnet sind Ver-
wachsuiigeu von Oligoklas, Albit und Periklin zu beobachten. Der Quarz löscht
undvilierend aus. Die Biotitkristalle sind klein, teilweise zu grünlichem Chlorit
umgewaudelt. Als accessorische Gemengteile sind Titaneisenkörnchen mit Leukoxen- und Hámatitausscheidungen an ihren Eándern zu sehen. AuBerdeni
fanden sich noch sehr kleine Zirkonkristalle, farblose Apatitnadeln und in chloEpidot zu sehen.
ritisiertem Biotit ist
Die chemische Analyse ergab folgendes
%
Mol.
%
SiO^
73-53
Al^Os
14-03
Fe^Os
1-08
FeO
1-25
MgO
0-28
0-46
CaO
0-39
0-46
Na^O
3-98
4-23
K^O
4-36
3-05
ÍÍ2O+
0-43
H^O-
0-14
TÍO2
0-14
P2O5
0-06
.M71O
0-04
0-04
99*71
100-00
80-67
9-05
I
Zusammen
í
1-93
0-11
Der unter dem Boden gesanunelte Granitit ist ein hoch vermttertes, zeidem der Biotit vollkommen zerstört ist und in welchem als sekundáre Gemengteile schon mit freiem Auge kleine Muskovitschüppchen wahrzunehmen sind.
reibliches, gelbes Gestein, in
Die Analyse des Gesteines und des darauf liegenden Bodens ergab folgende
Kesultate
Granit.it
Boden
SiO^
68-18
68-83
AI2P3
15-45
12-85
Fe^O^
4-03
4-12
FeO
0-42
-
MgO
0-46
0-56
CaO
Na^O
K^O
0-72
0-52
3-13
2-46
4-67
2-96
ÍÍ2O+
1-70
2-28
H2O-
0-63
1-63
TÍO2
0-46
0-51
P2O5
0-08
0-10
MnO
0-02
0-11
Organische Substanzen
Zusammen
...
—
99-95
.
3-26
100-19
12*
K
172
RÓBERT BALLENEOGER
Auf Molekularprozente umgerechnet (das Gesamteisen als Fe^O^ in Bechnung gezogen, beim Boden die Analysendaten zunáchst auf hygrosk. wasserund humusfreie Substanz umgerechnet):
Granitit
Boden
SiO^
78-50
81-82
Al^Os
10-48
8-99
Fe^Os
1-96
1-83
MgO
0-80
1-00
CaO
0-89
0-67
Na^O
3-49
2-83
K^O
3-43
2-25
TiO^
0-39
0-45
P2O5
0-04
0-05
MnO
0-02
0-11
lOO'OO
lOO'OO
Zusammen
Den zweiten Boden sammelte ich auf der Cioca-lui Adam (Adamspitze)
m Höhe üb. d. Meere, in der Luftlinie sechs Kilométer von der
ersten Stelle entfernt. Der Wald besteht hier aus Eichen und WeiBbuchen. Der
Boden ist viel dünkler grau mit einem Stich ins Dnkelbraune. Seine Struktm* ist
in ungefáhr 550
bröselig,
er ist ebenfalls ungeschichtet. Seine Máchtigkeit betrágt
30—40 cm,
darunter hegt ein dunkelgraues, sehr feinkörniges, schieferiges Gestein, in wel-
chem mit
freiem
dem Mikroskope
Auge gröBere Epidotausscheidungen wahrzunehmen
sind.
Unter
sind Biotit, Orthoklas, zersetzter Plagioklas, Epidot, untergeord-
net Magnetit, Apatit, Zirkon wahrzunehmen. Vorherrschend
ist
der in sehr kleinon
Kristallen ausgeschiedene Biotit, dessen Kontvuen unregelmáBig sind; der Biotit
weist intensiven Pleochi"oismus
vom
Zimmtgelb
hellén
bis
zum dunklen Brami
auf,
Der Orthoklas bildet
allotriomorphe Korner, er ist trüb, jedoch immerhin weniger umgewandelt als
der Plagioklas, welcher fást voUstándig zersetzt, und auf dessen Kosten Epidot
entstanden ist; letzterer bildet gani^e Drusen, tritt jedoch auch sporadisch auf.
sein Achsenwinkel
ist
sehr gering. Vielfach
Unter den accessorischen Gemengteilen
ist er chloritisicrt.
lm Walde konnte
Bodendecke nicht festgestellt werden,
sehr máchtige Gánge zwischen den von
ist
der Magnetit háufig.
die Verbreitung dieses Gesteines unter der
nur so
viel
konnte ich ermitteln, daB
es
L. V. LóczY als palaozoiách betrachteten Tonschieferr bildet.
Das Gestein
ist
demzufolge
em
in die
Keihe der Minette-Kersantitreihe
gehöriger Lampropbyr, seine chemische Zusammensetzung ebenso wie jené des
auf ihni liegenden Bodens
ist
die folgende:
ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGEN DES IIEGYES-DK0CSA-GEBIRGE8.
Gestein
Boden
SÍO2
53-12
52-74
AI2O3
21-14
16-13
Fe/)^
6-94
6-40
FeO
1-39
-
MgO
3-58
2-17
CaO
3-07
2-61
Na-fi
4-49
2-67
K./)
4-37
2-41
H2O+
H^O-
1-40
3-65
2-22
3-39
TiO^
0-39
0-50
P2O5
0-12
0-19
MnO
0-12
0-39
Organische Substanz
—
Spezifisches Gewicht
.
.
.
173
6-69
100-35
99-94
2-78
2*30
Auf Molekulaprozente umgerechnet (das Gesamteisen als Fe^O^ in Kechnung gezogen, beim Boden aber die Daten zuuáchst auf bygroskop. feucbtigkeitsmid humusfreie Substanz umgerechnet) ergeben sich folgende Werte:
Gestein
SiO.2
.
.
62-63
.
^4^203
Fe,0,
McjO
CaO
Na^O
K^O
TÍO2
PA
MnO
100-00
Vergleich dieser Analysendaten
Bei einem
dem
100-00
fállt
die
groBe Áhnlichkeit
dem darüber liegenden Boden sofrt in die Augen.
In beiden Profilen ist in dem Boden die Kieselsáure einigermaBen angereichert, das Aluminiumhydroxyd und die Alkálién im Gegensatze zu dem
Gestein aber vermindert die Menge des Eisenoxyds ist kaum verándert im Boden
zwischen
Gestein und
;
;
des Graniiits
ándert.
ist
und Magnesiumoxyds nahezu unvergeringe Verminderung des Eisenoxyds
die Quantitát des Calzium-
Im Boden
der Minette
ist
eine
ist nahezu unverándert, hingegen
Boden viel weniger Magnesiumoxyd als das Gestein. Diese Erscheinung
hángt mit dem hohen Biotitgehalt des Gesteines zusammen.
zu verzeichnen, der Gehalt an Calciomoxyd
enthált der
;
174
RÓBERT BALLENBQQER
DE
die Analyse gebotene Bild Btimmt mit uiiserer heutigen AufVerwitteruiig
überein, wonacb die Verwitterung der Alkalialuniosidie
über
fassung
Das durcb
likate
(z.
B. Feldopat) auf Einwirkung von Wasser mid Kolilensáure auf die Wcise
vor sich geht, daB das Alkalialuiuosilikat bei seiner Lösung in Wasser Hydrolyse
erleidet, der
abgespaltene Alkali-Ion sich mit Kohlensám-e vereinigt, der Alumo-
silikat-Ion sich aber mater Bildung
Báure weiter spaltet.
Von
das Kieselsámregel in
ist
von freiem Almiiiniumhydroxyd und
Kiesel-
Porm von Gélen entstehenden Verbindmigen
samrem Médium stabil, und bleibt im Verwittermigsdiesen in
produkt erhalten, wáhrend das
Aluminiumhydroxyd, wahrscheinlich an den
Pseudolösung ausgelaugt wird. Dieser nur in seinen groJBen
Zügen bekannte Vorgang hat als Brgebnis alsó ein an Kieselsáure reicheres, an
HumuB gebunden
als
Aluminiumoxyd und Alkálién ármeres Produkt.
Um von dem perzentuellen Verháltnis der
dem
zu
auf
solcherart ausgelaugten
Basen
ursprünglichen Gesteine ein annáherndes Bild zu gewinnen, können wir
Grund dessen aus der Annahme ausgeben, daB
die bei der Verwitterung in
werdende Kieselsáure sich vollwertig anháuft, wobei wir
die Basen sowohl im Boden als auch im Gestein zu der Kieselsáure als Einheit
sauerem Médium
in
frei
Bezúg bringen. In diesem Falle
erhált
Granitit
SiO^
100
man
Boden
100
folgende Daten
Difif.
-
Minette
100
Boden
100
Diff.
5'4
Al^O^
13-3
11-0
2-3
23-4
18-0
Fe^Os
2-5
2-2
0*3
5-7
4-6
2-2
2-0
0-2
16-3
11-5
4-8
6-2
2-6
13-4
7-8
5-6
^"^
MgO
1
l'l
I
Na^O
KM
5-4
16-9
Auslaugmig bei dem Boden der an
jenem des Granitits. Interessant ist
es, daB die Zahl der ausgelaugten Alkalimoleküle bei beiden Böden naheza jener
des Alvuniniumoxyds gleich ist, d. i. daB dieselben in dem námlichen Verháltnisse
ausgelaugt wurden, in welcheni sie am Aafbau des Feldspatmoleküls teilnehmen.
Die Auslaugmig des Calzium- mid Magnesiumoxyds ist bei dem Boden des Granitits viel geringfügiger, als bei jenem der an Biotit reichen Minette.
Zur Charakterisierung der Böden ziehen die Agrogeologen auch die Zuaammensetzung des Salzsáureextraktes der Böden heran. Unter den zur Bereitung
des Salzsáureextraktes vorgeschlagenen Methoden scheint jené von Hilgard
am zweckmáBigsten zu sein, die von A. Sigmond zum allgemeinen, internationalcn
Gebrauch vorgeschlagen wurde. Den Boden des Granitits analysierle ich aacli
nach dieser Methode. Bevor ich an die Besprechung der Analysendaten schreiten
würde, muB ich zmiáchst die Frage kláren, welcher Teil des Bodens sich bei der
Extrahiermig mit Salzsáure löst. Um dies festzustellen, schlámmte ich sowohl
den Boden, als auch den íjnch der Behandlung mit Salzsáure zarückgebliebenen
Rest. Vor der Schlámmung extrahierte ich den Humus nach der Methode von
Wie aus
dieser Tabelle erhellt, ist die
Basen reicheren Minette
viel höher, als bei
:
ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGBN DES HEGYES-DROCSA-GEBIRGBS.
Grandeau
<li('
:
:
175
aus deiu Boden, so daB humusfreies Matéria! geschlámmt wurde;
Zahlen sind deshalb unmittelbar zu vergleicben. Das Besultat
Boden des
Korngrösse
16-25
^n
40-82
0-02-0-002
27-57
21-70
<
12-10
2-31
1
o
0-002
^^ ^^
57-07
Humus
^^ ^^
58-10
(
21-3%
81-1
%
14-63
3-26
3-26
100-00
100-00
Die Löslichkeit beschránkt sich alsó auf die
sicb von den feinsten Teilen,
löslich
J
-
Gelöst
das folgende
Nach Bchandlung mit HCl
Granitits
mm
A o n Ao mm
0*2—0-02
>0-2
ist
feiiieren Teile,
dem ÁTTERBERGschen Eohton,
und zwar
löste
dessen Partikelchen
im Wasser Suspensioneu von kolloidalen Eigenschaflöslicb, wáhrend der feinere und
gröbere Snnd von der Salzsáure nicht nennenswert angegriffen wui'de. Der geringe
ÜljerschuB, der sicb bier ergibt, begt innerhalb der Grenzen der beim Scblámmen
mögbchen Fehler. Demzufolge kann gesagt werden, daB die Zusammensetzung
des Salzsáureextraktes im groBen Ganzén der Zusammensetzung des bei der
Verwitterung zurückbleibenden Rohtones von kolloidalen Eigenscbaften entbereits so klein sind,
ten bilden, 81'1%,
daB
vom
sie
Steinmehl war 21-3%
spricbt.
Die Zusammensetzung des Salzsáureextraktes
ist die
%
SÍO2
5-54
Wenn man
man
%
Al^Os
3-50
19-22
3-92
13-72
MgO
0-40
5-59
CaO
0-43
4-30
Na./)
0-08
0-73
K^O
0-40
2-38
TiO^
0-18
1-26
P2O5
O-IO
0-39
MnO
0-0^
0-66
14-63
100-00
diese
löslicb
Daten aaf Aluminiumoxyd.
als
auf Einbeit umrechnet,
folgende Zablen
2-69 SÍO2, Al^O^, 0-71 Fí-aOg, 0-51
daB der
Mol.
51-75
Fe^Os
Insgesamt
so erhált
folgende:
(CaMg)
bei der Verwitterung entstehende
oxyd reiches Produkt
ist,
in
welcbem
die
0, 0-16 (K,Na)^0, welcbe beweisen,
Eobton ein an Alumínium- und EisenHaaptmasse der Basen aus Alkalierd-
metallen bestebt, wábrend Alkálién eine sebr geringe Rolle spielen.
die
Nacb der von A. v. Sigmond in Vorscblag gebracbten Terminologie kann
Zusammensetzmig des Salzsáureextraktes in folgender Tabelle zusammen-
gestellt
werden
:
176
Dí
RÓBERT BALLENEGGER
Aquivalentcn
%
0-65
•2-11
3-81
4-92
Feni
100
36-58
51-08
O-S
1-04
1-67
91-32
0"
.
5-97
100
KUEZE MITTEILUNGEN
B)
Aufschluss
aiif dein Hungária-köriit (Hungária
Hingslrasse) in Budapest.
Auf dem Hungária-körút wurde im Mai und Juui 1914 náchst dem Bakteriound den Kasernen «Ferencz József» uikI «Pálfi János» eine Kanalgrabung behiifs Legung von Eöhren vorgenommen, bei welchem Anlasse der
Untergrund auf zirka 4 m Tiefe aufgesclilossen wm-de. Überall wurde ein gelber,
grober, schottriger Sand aafgeschlossen, der mit dem bei der Törökrer Brunnengrabmig beobachteten schottrigen Sand übereinstimmt. Auoh die Schichten des
Hmigária-körút können wahrscheinlich in die levantinische Etage, eventuell
logischen Institut
bereits in das Pleistozán eingereiht
werden. Petrefakten finden sich keine in der-
Es ist wahrscheinlich, daB dieses sandig-schottrige Sediment unter der
düimen Sanddecke der Oberfláche in dieser Gegend sehr ausgebreitet ist und mit
selben.
den auf der Karte weiter östlich bezeichneten levantinischen Flecken zasammenhángt.
Brunnenbolirung
Auf einem
in
Egressy-StraBe und
in
Törölvr.
den Törökrer Eied fallenden Grundstücke SO-lich von der
SW-Hch von
der Pillangó-StraBe, hat
man
behufs Wasser-
versorgung für die herzustellende Wirtschaftsanlage der k. ung. Post im Laufe
des Jahres
1915 einen Brmmen, beziehungsweise eine Bohrung niedergebracht.
man einen Brumien bis auf 13'40 m Tiefe mit 6 m Darchmesser
ab und von der Sohle desselben brachte man eine Bohrung bis zura 22. Márz 1915
Zunáchst teufte
auf 49
m
Tiefe nieder.
Der Brunnen schloB unterhalb der oberen dünnen Flugsandschicht
Schütter und schottrigen Sand auf, die wahrscheinHch ein Sediment
der
levantinischen Etage
keit.
in
Die Sohle des Brunnens wurde
dem
unter
dem
für
m
zafolge
Máchtig-
—
bereits
Menge geliefert, doch soll dieselbe dem Brunnen-
den bedeutenden Wasserbedarf der herzust ellen den An-
lage nicht huireichend sein.
Gebraache auch
Der Schotter erreicht hier 10
.
dem Brmmenbohrmeister
Schotter liegenden Ton niedergebracht. Die Schotterschichte
hat Grimdwasser in ziemlich groBer
bohraieister zufolge
ist
—
Nachdem
das Wasser auBer
zum
wirtschaftlichen
es nach meiner Ansicht
vom sanitáren Standpunkte nicht genug verláBlich. Ich-beraerke noch, daB die
zahlreichen Brunnen von geringer Tiefe in der Umgebmig, derén Wasser zum
BegieBen der sehr ausgebreiteten Gartenanlagen benützt wird, ihr Wasser ebenfalls
als
Trinkwasser zu dienen hátte, wáre
aus diesem Schotter erhalten.
— —
1
.
.
KURZB MITTEILUNGEN.
l78
Die von der Brunnensohle aus iiiedergebrachte Bclnuijg hat folgende
Schichten durchsunken.
:
13-40-19-70m Grauer Ton.
m Grauer Sand mit Versteinerimgsfragmenten.
19*70— 21'20
21-20— 22-00
22-00— 24-40
24-40—26-50
26-50—88-60
m Grauer toniger Sand.
m Grauer Sand mit Versteinerungsfragmenten
m Grauer Ton.
m Grauer grober Sand.
38-60-38-80 m Grauer Ton.
38-80-45-30 m Grauer Sand,
45-30— 47-50 m Grauer Ton.
47-50— 47-75 m Grauer Sand. mit Versteinerungsfragmenten.
47-75-49-00 m Grauer Ton.
Unter 49-00 m Grauer Sand.
In
dem
Schichtenmaterial zwischen 26-50 und 36-80
Cardium ohsoletum Eichw..
var. vindohonensis
m
kommen
Tiefe
vor:
Paktsch, Ta'pes gregaiia Paktsch,
Potamides (Pirenella) mitralis Eichw.
Li dem unter 49 m Tiefe befindlichen Sand kommen Versteinerungen ein
wenig reichlicher vor, namentlich: Cardium ohsoletum Eichw. var. vindohonensis
Pabtsch, Tapes gregaria Paetsch, Ervilia podolica Eichw., Potamides (Pirenella)
mitralis Eichw. Es sind daher von zirka 10 m unter der Oberfláche bis zirka 50
m
die Schichten der
s
Zu bemerken
jener
ist,
a
r
mat
ist,
s c
i
daB
die durch die auf
h
e
n
Et
a g e
vorhandon
Gebiete der Ganz'schen Waggonfabrik nieder-
man von
gebrachten Bohrung aufgeschlossen wurde.^ Auf diesem Gebiete hat
8-28
m
áhnlich
diese hier aufgeschlossene Schichtenreihe
dem
unter der Oberfláche beginnend, eine aus grauem Sande bestehende
mid
mit blaugrauem und bláulichgrünem Ton und Tonmergel wechsellagernde Schichtenreihe bis zu einer Tiefe von 181-60 ni, daher in einer Máchtigkeit von 173*32
aufgeschlossen, welcbe
Budapest,
5.
ebenfalls in die sarmatische
April
m
Etage gehört.
Dr. Zoltán Schréter.
1916.
ÜBER DAS SICH KREÜZENDE DOPPELTE WELEENSYSTEM.
Dr.
—
GÉZA
V.
TOBOKFFY.
Mit den Figuren 4
—
5.
—
Unlángst erschien eine kurze Abhandlmig von Di. 0. Ampfereb
der Tektonik der Alpen, Karpathen
in welclier er sich mit
in
Verband stehenden Faltengebirge
in
und der mit
Wien,
dicsen
befasste.
*
HalavAts Gy. A neogén Budapest környékén (das Neogen in
voa Budapest. Jahrbnch der kön. iinj;. Gcol. Reichsanstalt XVII. Bd.)
:
—2—
der
Umgebung
W
.
KUKZE MITTEILUNGEN.
Wie
l79
er andeutete, sind diese Zeilen bloB ein vorláufiger Bericht
über eine
Stadie von gröfierein Umfange.
Trotzdem vorerwáhiite Mitteilmig Ampferers Auffassuug nicbt vollstándig
erschöpft,
kann ich deimoch
feststellen,
daB ineine Beobachtuiigeu,dieichin den
Kleinen Karpathen gemacbt und seinerzeit meinen Kollegen vortrug, ferner in
meinem Bericht für 1915 schriftlicb veröffentlichte, mich beiláufig zur selben
Überzeugung fübrten.
Es sei mir erlaubt, Ampferers Auffassung und
teilweise
meine eigenen
Beobachtuiigen hier mitzuteilen.
Die wellenartigen Auffaltungen und die, von üinen hervorgerafenen scbuppenförmigen Verschiebungen bilden Ampferers Thema. Auch er unterscheidet ein
Eichtung, die sich beiláufig
S und ein zweites von
Wellensysteni von
0— W
N—
rechtwinklig kreuzen. Seiner Meinung nach soUten die Auffaltungen
im Ehát
stattgefunden babén.
Meinerseits sehe
ich
mich veranlasst
die
Faltung ans Ende
íormation, oder aber in die Kreide zu versetzen, da meine
der
Kalksteine,
Lias-
die
mit
den álteren Bildungen gemeinschaftlich gefaltei wurden, liassischen Alters sind.
Ampferers Theorie habé ich erst jetzt kennen gelernt, und daher bin ich
unabhángig zur selben Konklusion gekommen.
In dem südlichen Gebiete der Kleinen Karpathen reambulierend, fand ich
das Einfallen der Schichten höchst unregelmáBig. Die Nadel schwankte zwischen
6—11—17—23 Grad, doch konnte man auch Zwischenpunkte beobachten.
Da
ich
in
diese
wollte, gelangte ich
ein System bringen
Ampferer beobachteten
scheinbaren UnregelmáBigkeiten
schlieBlich ebenfalls
zu den
von
Wellensy stemen
Die schwankenden Einfallsrichtungen führten mich zu der Idee, daB ich es
mit zahlreichen Wölbungen zu tmi habé, welche sich über rhomboidáhnlichen,
an den Ecken abgerundeten Basisfláchen erheben, derén lángeres Seitenpaar
sich in
N—S,
das kürzere in
0— W
Eichtung hinzieht.
Ich denke, daB die Wellen gleichzeitig entstanden sind, doch dürften die
0— W
S-lich verlaufenden abhángen. (Unter 0—
von den
Lángsausdehnung der einzelnen Wellen zu verstehen.
Was diese Wellen emporgehoben hat, kann ich bisher nicht angeben,
doch glaube ich nicht bloB das Zusammenschrumpfen der Erdoberfláche heranziehen zu müssen, sondern auch jené oberfláchliche Spannung, welche von den
bezw.
orientierten
N— S ist
N—
die
miterirdischen Eruptionen hervorgerufen wurde.
Auch
scheint letztere in den Kleinen Karpathen wahrscheinlicher zü sein.
Ich halté es aber nicht für unmöglich, daB eben die, durch das
Zusammen-
Bchrumpfen der Erdkruste entstehenden Furchen und Faltén den
Eruptionen bestimmen, infolgedessen der Vulkanismus nur sekmidár
in der Fal-
Eaum
der
tung teilgenommen habén dürfte.
Die Eruptionen entstehen námlich nicht miregelmáBig, denn die Diabasausbrüche der Kleinen Karpathen sind in das von mir supponierte Systeme
ganz gut hineinzufügen.
Ob
das gestörte Gleichgewicht, welches durch die Auffaltung der Erdober-
KURZE MITTBILUNGEN.
180
umgekehrt? mag noch
fláche entstanden ist, die Eruptionen veranlaBt hat, oder
aber daB beidé innig
(lahingestellt bleiben,
kaum zu
mit einaiider verbimden
sind,
ist
leugnen.
Auch
darin bin ich mit Ampferer in Übereinstiinniuiig, daB wir die sekun-
dáren Faltén von der Spaunmig ableiten können, welche in
dem primáren
Falten-
syscem entsteht, da die Gesteinsmasse auf engeren Eaum zusammengepreBt wird.
Diese Spannung strebt den originalen Kaum zurückzugewinnen mid weil
dies
unmöglicb
ist,
muB
sich die
Masse in anderen Dimensionen ausdehnen.
So entstehen, nacb
c
Diese,
^
sich
meiner
den
in
primáren
Wellen
erhcbenden Hügel entstehen nicht
miabbángig von einander, sondern
—
reihen sich,
a
selbsi
sie
da die primáren Wellen
K.
Hv.
Figur
Auf-
Wölbmigen.
lassmig, die
4.
Erklánmg
durch analógé^ Kráfte
b
der primáren Faltén der Kleinen Karpathen.
emporgehoben
Ausgleichung, in einem neuen, den
wmden
Resultanten
—
in
Begleitmig
lokaler
entsprecbendem System an-
einander.
Auf solche Art wird das
parallelé
Wellensystem
recbtwinklig verlaufende Wellen zergliedert, so
durch mehrere, nahe
daB sozusagen
ein
von Wellen
Netzwerk entsteht.
und
^lit lUicksicht darauf, daB die EesuUanten von zwei Kraftgruppen abhángen,
und zwar eiiier, den primáren Wellen recbtwinklig, und einer, jenen parallel verlaufenden (let/tere wáre aus den aufwárts und seitwárts wirkenden Kráften zusammengesetzt, das beiBt, die oberflacbliche, materiébe Spannung, welche die
originale Dimensiun zurückzugewinnen strebt), werden sie weder in S— N, noch in
Tálern gebildetes
0— W Richtung,
sondern in den Diagonallinien
—
4
—
NO— SW
and
NW-SO
wirken.
KUUZE MITTEILUNGEN.
Dio
Kráfte, wie
niateriellen
an den
ferner die
Talkreuzungen
B. die Plnstizitát, Widerstandsfáhin;keit,
z.
entstehcnden
Gesteinmassen
aneiuander gepreBten
181
toten
wo
Punktc,
Ausgleich aaftritt
totaler
in
den
das AufreiBen
;
Wölbungen und hauptsáclilich die relatíve Verschiebung der einzelnen
Erdwölbungen, gknchen die resultante Wirkung in solchem Ma 6e aus, dafi bloB
der
eine
milde
Krümmung
der
kommen
und der Wölbung zustande
Basisfláche
kaiin. (Fig. 4a.)
Die priniáren
(N— S)
Karpathen
Faltén der Kleinen
beugen sich dem
Krümmungen;
schlángenden Hauptgrat zu und folgen dessen
die sekundáren
womöglich rechtwinklig zu denselben, es entstehen alsó konvergierende und divergierende Wellengruppen. (Fig. 4&.)
Da6 in diesem System auch schuppenartige Überschiebungen auftreten,
stellen sich
ist
selbstverstándlich, denn sobald die Widerstandsfáhigkeit der Schichten von den
ausgeübten
speziell in
auf
Kráften
überwáltigt
—
wird,
den Buchtungen, wo das Gestein
einen
p
Eaum zusammen-
minimalen
'
müssen darin Verwerfungen und
Überschiebungen stattfinden.
Áhnlicherweise finden wir auch am
gepreBt
Gebirgsrand Schuppen. welche jedoch von
/ / /
h.
Die
dem
áuBersten
Antiklinalen
DaB
Theorie
nicht
1
—iiil
fanden,
1
3
—
1'
^-
sich
diese
ji
tr^>_
-jh-^
>c___ 1^~
?j
-
J'
ungemein verstárkenden
Druck, nicht genug Widerstand um neue
Wellen zu bilden, sie wurden zerrissen,
den
aufgeackerten
Randbildungen
tief
unterschoben, wodurch nachdem der Rand
in Schuppen aufgestülpt wm-de, das Gleichgewicht sich von neuem hersiellte.
f 1
y L m/—
~o
~
^
anderer fíerkunft sind.
bei
t
ist,
K
uf~^
'
i
\l\\\
^•
'
J).
»
Yíg. 5.
Kreuzung der Wellenfurchen.
i.
Primáre,
II.
Sekundáre
Wellenfurchen.
jeder Be-
gründung entbehrt, dafür stehen
Obgleich die annehmbaren
kann man an ihrem Vorhandensein
Heute gibt es bloB noch
uns genug
Anhaltspimkte
Wölbungen
gröBtenteils schon zerstört sind,
zur
Veríugung.
nicht zweifeln.
tektonische
Merkmale,
welche
die
Wahr-
scheinlichkeit der Theorie bekráftigen.
Die lánglichen Fenster an den sich sanft erhebenden Stomfaer Hügeln,
durch welche der Quarzit in kalkiger Umgebung zutage steigt die bizarren Fehengruppen, von dem Modorer Quarzit gebildet, welche als Kreuzung der Wellen:
furchen betrachtet werden können, die liegenden Antiklin.alen u. s. w. beweisen
allé die gewölbte Ausbildung. (Fig. 5.) I. Primáre, II. Sekundáre Wellenfurche.
Nicht selten finden wir S-förmig gekrümmte, liegende Antiklinalen, derén
Entstehang der erzwungenen Schichten ve rkürzung zugeschrieben werden muB.
Dieses doppelte Wellensystem ist in den kleinen Karpathen nur stellenweise
zu beobachten und zwar nur dórt, wo seine Ausbildung durch die Granitmassive
nicht verhindert wurde.
—
5
—
KURZB MITTEILUNGEN.
182
Deshalb versagt diese Theorie in vielen Fállen. Trotzdem
glaube, zur Lösung der Tektonik gröBerer Gebiete nicht
karm man
sie
doch
öfters
?\s Schlü3sel
in
man
wie ich
sie,
anwenden wird können,
manchen lektonischen Fállen
ge-
brauchen.
MITTEILUNGEN AÜ8 DEN FACHSITZUNGEN.
I.
Fachsitzung
Piásidfiil
1.
Dr. M.
:
am
5.
Piuf. Dr.
Juni 1916.
Franz Schafarzik.
Elemér Vadász
führt
den Kriegswissenschaften
seineni Vortrag über
iii
G
e
o
e
in
auch
in
o g
1
daB sowohl binter der Front,
aus,
als
i
der Scblacbtlinie gewisse Fragen aaftauchen können, zu derén Lösiing geologische
Facbbildung oder doch zumindest geologische Grundkenntnisse erforderlich sind.
lm Schützengrabenkampfe bildet miter anderen eine wichtige Frage die Wasserversorgung, die AÍjleitung des Grundwassers usw., hmter der Front und haupt-
können beim Bau von EisenbahnBrücken, Tunnels und Befestigungen,, ferner bei der Ausbeutung der nutz-
sáchlich auf den eroberten Gebieten hingegen
linien,
baren mineralischen Schátze der eroberten Gebiete Fi'agen auftauchen, die fach-
mánnisches Gutachten erheiscben. Eine diesfállige Wirksamkeit hinter der Front
erfordert indessen gründlicheres Fachwissen, weshalb sie
auch nur ausgebildeten
Geologen anvertraut werden kann. Aas diesem Grmide möchte
es Vortragender
notwendig erachten, daB man sich auch bei uns
gleichwie man dies in
Deutschland bereits auch projektiert hat — mit der Idee der Organisierung mi-
—
für
Da diean
litárischer geologischer Stellen bescháftige.
derScldachtlinie aiiftauchen-
den Probleme leichter zu bewáltigen sind, müssen die Truppenoffiziere zu derén
Lösung
dem
in
in den Militárschulen
das Gros der
den bürgerlichen
erteilt
auch
in der Geologie geschult
Truppenoffiziere
Mittelschulen
die
Reserveoffiziere
eingehenderer
werden und
bilden
Unterricht
—
in
—
nach-
müBte auch
der
Geologie
werden.
Franz Schafarzik bemerkt zu den Ausführmigen des Vortragenden, daB die Militárkommanden im Frieden auch schOn bisher den Pachgeologen in
bedeutendem Ma Be in Anspruch genommen habén, besonders in hydrologischen
Fragen, bei Erwerbung von Steinbrüchen etc. Zu diesen Diensten hat man
teils im Offiziersrang stehende Geologen, teils Staatsgeologen aufgefordert jedoch
dorch Fachleute
ist davon, daB die Militárbehörden die geologischen Fragen
begutachten lassen, nicht viel in die öffentlichkeit gedrangen. Auch in ihrer
Prásident
,
Wirksamkeit an der Front kann die Militárbehörde die geologischen
Fragen
nicht entbehren. In den Lehrbüchern der militárischen Listitute finden wir zwar
und anderen Werken zahlreiche geologische Fragen, z. B. wird
an der Hand detaillierter Daten, ferner die Entsti'hung der
Herstellung von Brunnen und artesischen Brunnen ausführlich be-
in der Terrainlehre
die Grundwasserfrage
Quellén, die
handelt,
trotzdem
ist
eine Erweiterang geologischer Kenntnisse niilitariscber
Personrn für die Zukunft wünschenswert.
—
6
—
MITTEILUNGEN AUS DBN FACHSITZUNGEN.
2.
gen
Dr. Viktor
eines relativ
ziehcn
Vogl
berichtet über seine Studien der
uiiserem Littorale.
in
dünneu
T
i
t
h
o n b
i 1
Die Tithonbildungen streicheu in
Streít'ens in südöstlicher Kiclif.uiig
über die Gegend von Zlobin— Lié
sicli
183
bis
d un-
Form
von Krain hierher und
Zengg. Dieser Tithonstreifen
schon morphologisch sowohl von den hangenden Kreidekalken, wie von den
sticht
liegenden tieferen aus Jurakalken aufgebauten Gebieten ab
;
so wie diese, sind
auch die Tithonbildungen Kalksteine, sie sind zwar verkarstct, aber das Tithongebiet zeigt doch sanftere Kontiiren, derén Ursache darni liegt, daB der Tithonkalkstein háufiger mit den Dolomitén wechsellagert. Petrefaktenspuren sind im
Demmigeachtet kommen gröBere Faunén nur an vier
Punkten vor und es ist merkwüi'dig, daB dieselben — obgleich sie scheinbar un
ganzen genommen gleichalterig sind — die verschiedenste Zusammensetzungzeigen.
Bei Zlobin ist neben der nach Plasera fülirenden LandstraBe ein Ellipsactinienkalkstein aufgeschlossen, in welchem sicb aaBer EUipsactinien Cidaris, Brachiopoden und sehr wenig Muscheln vorfinden. In der südöstlichen Ecke des LiÖkopolje
kommt Korallenkalkstein mit Korallen und hin mid wieder mit Diceras vor. BeTithon überall háufig.
deutend mannigfaltiger
ist
die
Fauna
des Visevicaberges (1429
m;
östlich
vom
Likopolje), die sich jedoch fást ausschlieBlich aus Schnecken zusammensetzt.
Auch miter den Schnecken
sind die Cerithien vorherrschend.
Am
reichsten an
von Visevica sich erhebenden Gesteins des Zagradski vrh. Hier hat Vortragender 25 Arten gefunden, davon drei Viertel Bivalven, in erster Eeihe Pecten. Allé diese Faunén stehen dem oberen Tithon von
Arten
ist
die Tierwelt des südlich
Stramberg mid der obersten Partié des unteren sizilianischen Tithon, der Fauna
Promisen am
náher
als
náchsten. Die
Fauna des Zagradski steht der Stramberger etwas
Famia gröBereVerwandtschaft mit dem obersten
jené von Viáevica, dessen
Untertithon von Sizilien zeigt. Die Unterschiede sind heute noch unwesentlich,
doch
ist es
möglich, daB sie sich
fen werden, wobei
man dann
dmch
vielleicht
spátere glückliche
Sammlungen
dem oberen Tithon
verschár-
des Zagradski vrh den
unteren Tithon des Viáevica gegenüberstellen wird können. Die bisher bekamiten
Faunén bieten
II.
hiefüi'
Fachsitzung
Prásident
1.
Dr.
:
noch keine genügende Grundlage.
am
26.
Január 1916.
Franz Schaparzik.
Professor Dr.
Egbert Ballenegger sprach über den Boden der Waldangen des
im Herbst des vorigen Jahres die Waldgegend
Hegyes-Drócsa. Vortragender hat
der Hegyes-Drócsa begangen. In den unteren Regionén werden die
aus Eichenarten,
m
Waldungen
den oberen aus Buchen gebildet. Den Boden derselben bildet
mehr oder weniger ins Brauné spielende, keinerlei Schichtung zeigende Bildung, die den aus '^ehr mannigf altigen aus eruptiven und altén
sedimentáren Gesteinen bestehendeu Untergrand in groBer Eintönigkeit übereine graue, stellenweise
,
zieht.
Behufs Entscheidimg der Frage, woraus dieser Boden entstanden
ein Verwitterungsprodukt des
Untergrundes
ist
ist,
ob er
oder ob er sich aus niederfallendem
Staub gebildet hat und durch welcherlei bodenbildende Prozesse er liindm'chgegangen ist, hat Vortragender zwei Böden und das darunter liegende Gestein einer
detaiUierten Untersuchung miterzogen.
Aus demResultat der Untersuchung geht
:
MITTEILUNGEN AUS DEN PACHSITZUNÖEN.
184
Boden das Verwitteruiigsprodukt deg untén
und daB seine chemische Zosanimensetzung jener des Gesteines sehr nahe steht. Der Kieselsáuregehalt hat im Boden um ein weniges zugenommen, die Basen dagegen sind etwas ausgelaugt. Die moderné Bodenkiinde
nennt diesen ProzeB die Podsolisierung und der Boden der Hegyes-Drócsaer
Waldungen ist das Resultat einer Podsolisierong geringen Grades. (Pag. 170—176).
Ehrenmitglied Dr. Ludwig von Ló ez y hat den Vortrag mit gro Bem Literessé angehört und zwar umso mehr, da er, als er sich in den Achtziger Jahren
nuii unzweifelhaft hervor, dafi der
liegenden Gesteines
ist
mit der Kartierung des Hegyes-Drócsa bescháftigt hatte, Zweifel bezüglich der
Genesis jener sehr ausgebreiteten Bodendecke hegte. Diese hat der heutige Vortrag zerstreut.
Vizeprásident Dr.
Thomas von Szontagh hat den Vortrag seinerseits mit
in der altén Anschauung bestárkte, daB sich die
groBer Freudé angehört, da erihn
Böden, entgegen der von Seite einzehier in neuerer Zeit verkündeten Theorie, in
unseren Gebirgen nicht aus
dem
fallenden Staub liilden können. Der auf die
Schneedecke herabfallende Staub wird im Frühjahr durch das Tauwetter mibedingt in das Tal fortgetragen, jaeswerden sogar auch die Verwitterungsprodukte
des Gesteins durch
die zu solcher Zeit in
gro Ben
Mengen abflieBenden Wásser,
wenigstens teilweise, entfernt.
Auch Dr. Elek V. Sigmond glaubt, daB
sich unsere Böden nicht sámthch aus
was der heutige Vortrag auch beweise.
In Deutschland hat Ramann nachgewiesen, daB der von den deutschen «Braunerde» genannte Boden das Verwitterungsprodukt des unter demselben befmd-
dem
fallenden Staub ausbilden konnten,
lichen Gesteins sei.
Ehrenmitglied Dr. Ludwig von Lóczy bemerkt zur Verteidigung der UnterSQchuugen von Péter Treitz, daBletzterer nach seiner Ansicht die Untersuchung
des auf die Schneedecke herabgefallenen Staubes nicht deshalb diu^chfülu-e, als ob
er darül)er nicht
im Reinen wáre, daB
der auf den Schnee herabgefallene Staub
durch das Frühlings-Tauwetter weit fortgetragen werde, sondern deshalb,
um
die
Genesis dieses Staubes nachzuweisen.
Prásident Dr.
Franz Schafarzik glaubt, daB, wie
so háufig, so auch
im
vor-
liegenden Falle, die Wahrheit in der Mitte liegen dtirfte. Seinerzeit hatte auch er
detailiertc Untersuchung vorgenommen, in welchem
von Schichte zu Schichte fortschreitend, nachweist, daB der bohnerzführende
Ton das Verwitterungsprodukt des darunter befindlichen pontischen Sedimentes
ist. Es konnnen in demselben dieselben Mineralien
vor, nur in der obersten
Schichte fand er auch einige solche Mineralien, die im pontischen Ton nicht vor
zu konnnen pflegen. Diese sind offenbar vom Wind dorthin getragen worden.
Auch bei der Untersuchung des Andesit-«Nyirok» im Nógráder Komitate hat
an eineni Banater Boden eine
or,
Cl-
solche Mineralien gefunden, die
Verallgemeinerungen nicht
am
im Andesit nicht vorkommen. Hier sind daher
jedem einzelnen Falle nmB die
Platze und in
Frage durch eine Detailuntersuchung
entschieden
werden, vne
dics
auch der
Vortragende getan hat.
2.
Karl von Papp untcrbreitet Folgendes
mich der geehrten Fachvorsammlung eine sehr wertvolle und
Chefsekretár Dr.
«Ich boohro
MITTBILUNGEN AU8 DEN PACH8ITZUNGBN.
wichtige Arbeit vorzalegen, Das
Werk
185
behandolt die geologischen und monta-
und
nistischen Verháltnisse des nordöstlichen Serbien
die Verfasser derselben sind
der gewesene serbische Universitátsprofessor Svetolik
Radovanovics und BergGéza von Bbne, Oberinspektor der Österr.-Ungar. StaatseisenbahnGesellscbaft in Anina. Beidé Kollegen sind uns in der geologischen und montanistischen Literátor als tüchtige Fachmánner bekannt und ihre jetzt unterbreitete Arbeit ist ein wirklicher Gewinn füi* die Wissenschaft. Der Wert
und das Interessante des Werkes wird dui'ch den Umstand gesteigert, dajB uns
ingenieur
dem wir wegeu
wuBten. Dieses Gebiet befindet sich
ZusammenstoB der Grenzen von Ungam, Runiánien und
dasselbe einen solchen Zipfel der Balkanhalbinsel vorfiibrt, von
eeiner Unzugángliclikeit
viel
dem
wo sowohl
námlich an
Bulgarien,
bisher nicht
die Arbeit des Geologen, als auch jené des Bergmannes
wegen der vierfachen Grenze immer auf gewisse Schwierigkeiten gestoBen ist. Von
den Gebieten der Nachbarlánder kannten wir bisher nur den ungarlándischen
Teil genau, nach den Aufnabnien der kön. ung. Geologischen Eeichsanstalt. Das
untere Donaagebiet babén námlich Johann von Böckh, Ludwig Eoth von TeLEGD und Franz ScHAFARziK kartographieit und ist uns das Resumé der mustergiltigen Aufnahmen hauptsáchlich aus den Werken des Herm Prásidenten Franz
ScHAFARziK bekannt. lm Jahre 1903 publizierte die Ungarische Geologische Gesellschaft die
E i s e r n e n T o raus der Féder des damaligen Chef-
Beschreibung der geologischen Verháltnisse des
Gebirges an der untere n Donau
Franz Schafarzik, welches Werk nicht nur das ungarlándische
Donaaufer bespricht, sondem auch einen schmalen Streifen auf der serbischen
geologen Dr.
Seite
Werk
skizziert.
An
diese
Aufnahme
sich
das
Svetolik Radovanovics beschreibt unter dem
Titel
schlieBt
vorzulegende
jetzt
an.»
Be
i
t
r
áge
zum
geologischen Gebirgsbau des nordöstlichen Gebietes
von Serbien, den geologischen Bau der Gegend von den unteren Donauengen von Grében— Kazán und von Orsova südlich und bringt auf einer geologischen Karte einesteils das zwischen Grében, Kazán, Orsova und Berza-Palánka,
anderseits das zwischen Majdanpek, Topla und Terjáni gelegene Bergland oder
das in den Winkel zwischen der
Donau und dem Timok
fallende Gebiet ziu-
An-
schauung. AuBer der Karte im MaBstabe von 1:200,000 erklárt er durch fünf
Profilé die tektonischen Verháltnisse der skizzierten
Zum G e g e n s
Gegend.
hen
Prásident Franz Schafarzik bemerkt zu dem besprochenen Werke des
Professors Radovanovics, daB in demselben ein neuer Beitrag zur Klárung des
Kasaner Granitvorkommens geliefert wird. Bisher war dieser Gránit, den Ludwig
von LóczYin Gesellschaft der Professoren Murgocsi und Radovanovics entdeckt
hat, als ein Beweisvorkommen für eine weit herübergreifende Überscliiebung
iingesehen worden. Aus der jetzt vorgelegten Karte und den Profilén geht hervor,
daB sich der Kasaner Gránit eigentlich in der T i e f e befindet,
imd aaf demselben der Jura kaik liegt, wesshalb von einer
t
a n d e
s
p
r
a c
:
Überschiebung hier nicht die Rede sein kann.
Sekretár Karl von Papp bespricht sodann
Földtani Közlöny.
XLVI.
köt. 1916.
—
!)
—
in
Kürze, daB der kön. serbische
13
:
:
:
:
MITTEILUNGRN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
186
Berginspektor
J.
A. Milojkovics in seinem, die Eisenerzvorráte Serbiens behan-
delnden Werke (Irón ore resoui-ces of the World
I.,
Stockholm, pag. 324) folgende
Gruben aus der gedacbten Gegend beschreibt
I. Dobra, gegenüber von Berzászka, am südlichen Donauüfer, von wo
er nebst dem Kohlenbergbau auch Linionit und Manganerz erwálint.
II. M a j d a n p e k. Der Andesit dm-chljricbt den Glinmierschiefer und die
Kreidekalksteine und an den Kontaktén finden «ich in Nestern Magnetit, Pyrit
und Chalkopyriterze. Hier hat man zirka 800,000 Tonnen Pyrit aufgeschlossen
und zur Abförderung der Erze eine Drabtseilbalm von 17 km Lángé bis an die
Don a a
erbaut.
Rudn
II.
a
-
g
1
a V a.
An dem Kontakt
nischen Schiefer schleppt sich ein migefáhi- 500
netit
mid sulfidischem Kupfererz
Mossna,
IV.
m
des Granits
langer
Gang
und der
kristalli-
hin, der
von Mag-
ausgefüllt wird.
südlich von der Jucer Donaukurve,
am
Porecskaflasse
Toneisenstein in ki'istallinischen Schiefern.
V. C
na
e r
j
k a,
südöstlich von
erzmig in granitischem Gestein
Kupusziste,
VI.
4
;
Rudnaglava nordsüdlich streichende Ver:
Pyrit, Chalkopyrit, Magnetit mit
km
von Berza-Palánka
:
Kromit.
Hámatitnester in
kristal-
linischen Schiefern.
Milojkovics, kön. serbischer Berginspektor, führt femer in seinem
J. A.
Werk über
Kohlén vorráte Serbiens (Tbe Coal Resöm'ces of the World, Toronto,
Rede stehenden Gegend auf
die
1913, pag. 1093) folgende Kohlenlager aus der in
1. Karbonkohle in der Gegend von Ranovac, in der Gemarkung der
Gemeinden Mustapits, Mislenovac, Manastirica, Kladurovo, Melnica und Ranovac
auf einem Fláchenraum von 120 km^, mit einer Heizki'aft von 4500—7700 Ka-
lorien.
L
2.
i
a
s
koh
1
e in der
Gemarkung von
D o b r a,
kaer Kohlenlagerstátte, linsenförmig entwickelt, mit
gegenüber der Berzász-
von 7100
einer Heizkraft
Kalorien,
8. Gleichfalk
Die
4.
am
Donauüfer, ein wenig südlich von Dobra, bei Boljetin.
Liaskohlenflöze
auagebreitetsten Kohlenflöze Serbiens
in der
;
Gegend von
M
auf der Mirocs-Planina
i
r
o c
s
bilden
kommen
die
4 Kohlen-
mit S-lichen Streichen auf 30 km Lángé vor, derén Máchtigkeit zwischen 0'5
und 1'5
wechselt. Die Kohlén weisen eine Heizkraft von zirka 5000 Kalorien auf.
5. Jenseits des dargestellten Gebietes, gegen Süden, bei Zajcsár an der bolflöze
m
garischen Grenze, befindet sich
die
Grabe
V ri s k a-Cs u ka. An
m
den Ab-
hángen des P e r 1 i t a e r
auf welchem tatsáchlich seit 25 Jahien gebaut wird. Das untcr 45° einfallende
Gebirges streicht ein 1200
Kohlenflöz
selben
ist
ist
gegen die Teufe auf 120
m
langes Liaskolilenflöz,
aufgeschlossen. Die Máchtigkeit der-
8000 Kalorien. Die Vriska-Csakaer Kolilenlange Eisenbahn mit dem am Donauüfer liegenden
3'5 Méter, seine Heizkraft
ist durch eine 81 km
Radujevac verbunden, wo sich die Brikettfabrik der Unternehnmng befindet.
Von tertiáren Kohlenlagern sind zu erwáhnen
6. Kohlengrube A 1 k s z a r i bei Réka hat auf 200 m im Streichen ein
Flöz von 2—4 m Máchtigkeit aufgeschlossen. Die Heizkraft der Kohlé ist
grube
i
6100 Kalorien.
—
10
—
.
MITTEILUNGBN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
Gcgen Süden
7.
íiuf
800
111
ist bei
S
ko
i
Streichen bis auf 80
iiii
zwischen die letztmi Ausláufer
e
1
m
tertiáres Flöz
eiii
von
8'5
m
Teufe auí'geschlossen. Dasselbe
Tinioker
des
187
Térti árbeckeiis.
70% Kohlengehalt 4800 Kalorien.
MiLOJKOVics scbátzt die Steinkohlenreserven
Die
Máchtigkeit
falit bereits
Braunkohle
ergibt bei
auf 40.000,000
eine
i\íenge
Timen,
ansehnliche
Quote
Serbiens
Kohlenreserve folgendermafien schátzt
A)
Donau— Tiniokwinkel
im
die Braankohlenreserven aaf 38.000,000 Tonnen, welche
darstellt,
da er Serbiens gesamte
:
Aufgeschlossene Menge
59.700,000 Tonnen
B) MutmaBliche
«
192.500,000
«
C) Mögliche
«
276,500.000
«
Zusammm
528.750,000 Tonnen
Demgegenüber hat K. von Papp in Ungarn insgesamt 1,717.707,418 Tonnen
Aus alledem geht hervor, da6 Milojkovics'
Schátzung ziemlich optimistisch ist. Demgegenüber bietet Géza von Bene's vorgescbátzt, alsó nur dreimal soviel.
liegendes
Werk
reale
Daten.
Beitráge
nordöstlichen Teiles von Serbien
In
des
GÉZA von Bene's Monographie:
zur
Geologie
wird mitgeteilt, dafi
im Herbst 1913 und im Sommer 1914 mehr als 5 Wochen zum Stúdium der gedachten Gegend verwendet hat. Auf seiner Eeise habén ibm der Bergwerksdirektor Emil Bardiaux von Eudnaglava und der pensionierte könighch
der Verfasser
serbische Berginspektor J. A. I\riLOJKOVics als Führer gedient. Die Erze in der
Gegend von Eudnaglava fiuden
sich
am Kontakt des Diorits mid des kristalliniman in einem Kontaktlager so aufge-
schen Kalkes. Die Erze von Okna-brd hat
schlossen,
daB man
in einer
Lángé von 900
m einen Erzstock von
1 bis
4
m Mách-
an mehreren Pmikten aufschürfte. Zwischen den Aufschlüssen gibt es
tigkeit
ist unterbrochen. Der Erzreichtum der Gegend von
von einzelnen Sachverstándigen auBerordentlich überschátzt
worden. So findet man in dem fachmánnischen Gutachten des Bergingeiiieurs
Wendeborn von Weimar phantastische Übertreibungen. Da er den Allophan
nicht kannte, hielt er ihn für Malachit und kann solcherart von einem Kupfererz
aaf dem Samarberge keine Eede sein. Auch das Brauneisenerz des Sas ka-
jedocb kein Erz, soudern es
Eudnaglava
tales
ist
ist
bloB eine
limonitische
Likrustation.
Die
Magneteisenerzlagerstátte
n a j k a, die Pblix Hofmann im Jahre 1890 aafgeschlossen hatte, stellt
eine Eeihe von linsenförmig abgelagerten Nestern im Diorit dar. Die magnetitischen
und kupferkiesigen Erze der C r n a j k a e r Grube keilen sich gegen die Teufe
von C
r
An der Geringfügigkeit der Erzlagerstátte geriet bisher jede bergmánnische
Untemehmung ins Stocken. Die schwachen Kupfererze von Cracu cu Oknele
bieten nicht viel Hoffnmig. Die goldháltigen Pjaite in der Gegend von T o p a
kommen in rten Schiefem vor, doch ist der Schwefelkies gegenwártig bereits
hald aus.
1
völlig erschöpft.
Auf deni Kohlenterrain der Gegend von
in
M
i
r
o c
s
hat Géza von
Be ne
den Liasbildungen nicht ein einziges bauwürdiges Kohlenflöz gefunden. Auch
—
11
—
13*
:
MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
188
das Karbonkohlenterrain der Gegend von
lm
Rano
v
Szlanbache finden sich karbonische Pflanzen,
a c ist nicht sehr
die schun
ermunternd.
MoKiz Staub
als
von bauwiirdige Kolile komite Verfasser jedoch
nirgends konstatieren, und auch die Halden goben Zeugnis von der Geringwertigsolche bestimuit hat. Ausbisse
keit der Kohlé.
III.
Fachsitzung
am
Márz 1916 im Sitzungssaale der königlich ungaGesellschaft. — Prásident Dr. Thomas von
1.
Naiui'wissenschatUichcn
rischen
SzoNTAGH. Vortráge
1.
Dr.
diesem Titel
MoEizvon Pálfy:
teilt
«Die Propylitisierung der Eraptivgesteine.» Unter
der Vortragende mit,
daB
Gold und Silber enthal-
die jüngeren
tenden Erzgánge an die grünstemartigen oder propyHtischen Arten der Eruptivgesteine gebmidcn sind. Diese Vergrünsteinmjg schreiben die meisten Forscher den
nach dem Ausbruch der Gesteine auf der Erdoberfláche erfolgten postvulkanischen Wirkangen zu. Vortragender vermag demgegenüber die Vergrünsteinung
durch die postvulkanische Tátigkeit nicht zu erkláren.
Die grünsteinartigen Gesteine des Nagyáger ErbstoUens zeigen keinerlei
Übergangin das normálé Gestein. In Nagybánya ist das Gestein 10 bis 15 cm von
der Gangwandung nur ebenso grünsteinartig, wie mehr als hmidert ]\íeter von
derselben, mid doch soUte man der alteu Theorie gemáB mimittelbar neben dem
Gang die stárkste Vergrünsteinung finden. Die gegenwártig wirksamen Vulkáné
weisen lángs
der Exhalationen nicht einmal eine Spur der Vergrünsteinung auf.
Nach der Auffassung
man
in der
der Professoren
Umgebmig
HuGO
von Böckh
Wbinschenk müBte
u.nd
der kaolinischen Gesteine auch das etwas umgewandelte
grünsteinartige Gestein finden. Dies fitulen wir indessen z. B. bei den Kohlen-
sáureausströnmngen der Büdöshöhle von Torja nicht, wo
es
keine Spm* von Ver-
grünsteinung gibt. Zablreiche Beispiele bezeugen, daB die Vergrünsteinung nur
tiefer,
Einwirkungen entstanden
auf die pneumatisch-hidatogenen
grünsteiimng muBte in der Tiefe zu einer Zeit erfolgen,
fárbigen Gemengteile bereits
nls ein
im Magma aasgeschieden war,
die
ist.
Die Ver-
groBer Teil der
Feldspáte hin-
gegen sich noch in der Lösung befmiden habén. (Pag. 133—147).
Zum Gége n standé spraohen:
Dr.
er
HuGO von Böckh
bemerkte, daB er in der angenehmen Lage
sei,
daB
zu dem interessanten Vortrag des Dr. Pálfy, in welchem dieser solche neuere
Daten vorgeführt hat, die eigentlich die Anschauung, die Bergeat auch auf dem
KongreB in Mexikó zum Ausdruck gebracht hat, bestái"ken,ebenfalls einen Beitrag liefern können.
In der Gegend von Selmeczbánya, namentlich in Hodrusbánya, bricht der
granodioritische
Andesit
anter solchen
Umstánden zwisehen dein
biotitisch-
amphibolischen Andesit auf, daB dieser schon beim Aufbrechen, richtiger bei der
Erstarrang vergrünsteinen muBte. Er hált es für zweifellos, daB die Vergrünsteinung schon wíihrend des Aufbrechens und des Erstarrens geschií^ht, doch könne
er die Anschaumig des Vortragenden, daB dio Vergrünsteinmig bereits in der
Tiefe geschehen ist und daB das Eruptivum sich als grünsteinartiges Magma
ergossen habé, nicht teilon.
—
12
—
MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
189
Die Ausscheidung der die Vergrünsteinung Vc'iursachenden Dánipfc und
Gase aus dem
Magma hat auch iiach der Erstarrung seine Wirkung fühlbar gtiiiacht,
da ja die oberen Partién der Strömung bereits starr geworden waren, als sich in
der Tiefe noch immer Dámpfe und Gase ausschieden, die die ers+arrten Partién
postvulkanisch zersetzten.
Dórt,
wo wir die Vergrünsteinung wahrnehmen, sind tiefere Eegionen
wo der Druck gröBer und die Temperatur höher war; deshalb
anfgtíschlossen,
da6 nian bei den jetzigen Vulkánén die Vergrünsteinung
wahrnehme, nicht entscheidend. Das, was wir an diesen sehen, sind lauter
oberfláchlicbe Prozesse. Der relativ nicht zersetzte EinschluB in dem zersetzten
ist
jenes Argument,
nicht
Eruptivum
ist
Gesteinsstücke
sehi"
Kedner hat
Prozesse
Beweismittel, weil sich die eingeschlossenen
kein entseheidendes
abweichend verbalten.
die Kaolinisierung
gehaUen, sondern die
und
kann, hat sich in gewissen Fállen aus
lich weist er darauf bin,
die Vergrünsteinung nicht für identische
Kaolinisierung, die
auch selbstándig auftreten
der Vergrünsteinung entwickelt. SchlieB-
daB der Feldspat
den vergrünsteinten Gesteinen
in
Epidot und Kalzit auf. Wenn
Redner den Vortragenden gut verstanden habé, so weist dieser in seinem Vortrage
darauf liin, daB der Feldspat frisch sei und daB die Vergrünsteinung vor der
Ausscheidmig des Feldspates geschehen sei. Obiges Faktum würde dem widersprechen. Übrigens stimmt er mit dem Vortragenden darin überein, daB man
gewöhnlich zersetzt
ist.
Es
tritt Zoisit, Klinozoisit,
die Propylitisierung tatsáchlich nicht sensu strictu als einen rein postvulkanischen
Pi'ozeB ansehen dürfe.
Prásident Dr.
Thomas von Szontagh
lenkt
die
Aufmerksamkeit des Vor-
tragenden auf die grünsteinartigen Gesteine von KaHnka.
Franz ScHAFAEZiKverfolgte den Vortragmit lebhaftem Literessé. GleichBergeat mid Weinschenk hált auch Redner seit langem
dafür, daB die Vergrünsteinung keine einfach postvulkanische Erscheinung ist.
Schon die Tatsache selbst, daB die vergrünsteinten Gesteine auBerordentlicb
verbreitet sind, weist darauf hin, daB die Propylitisierung von in der Tiefe
Dr.
wie die Professoren
gewissermaBen régiónál vor sich gehenden Prozessen herrührt.
Gleichwie die Protoginisierung des Granits, so ist auch die Vergrünsteinmig
der Andesite dm-ch batolitische Wirkmigen in der Tiefe
2.
E. von Jekblius
:
am
bestén zu erkláren.
«Jurabildu7igen der Berge von Brassá).
Die Jurabildungen der Berge von Brassó zeigen
litorale Fazies.
Negative
positive Strandverschiebmigen von geringer Ausdehnmig
daher kann an manchen Orten der eine oder andere Horizont nicht nachgewiesen
werden, der bei einem anderen Vorkommen wieder zugegen ist. Dies ist jedoch
nur von lokaler Bedeutung. Transgressionen von gröBerer Ausdehnmig fanden
imd
treten háufig auf,
im imteren Dogger,
ini
oberen Dogger und
Die voUstándige Liasserie
mit reicher Brachiopoden- und
ist in
und Dogger finden wir cinen
keit,
über
ist.
Maim
statt.
An
der Grenze von
hellén quarzigen Sandstein in groBer Máchtig-
vom unteren Bajocien bis zum oberen Callovien
Die Schichten des Bajocien und Bathonien enthalten eben-
die Doggerserie
schön ausgebildet
oberen
Lamellibranchiatenfauna.
Lias
dem
dem
strandnaher, Grestener Fazies entwickelt,
—
13
—
MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
190
falls
und
eine Brachiopoden-
folgt die
faunen
Ammonitenbank
ztíigen
sich riur
Laiiiellil>ranchiatenfauiia.
Typus. Starker inediterraner EinflaB macht
mitteleuropáischen
im oberen Dogger
Das obere Callovien und das Oxford
geltend.
kieselsáarereicher
mergeliger, oft
ist
Kalkfazies ausgebildet. Der ontere Ttil
Callovien-Ammoniten
Bilduiig lieferte
Über diesen Bildmigen
des oberen Dogger. Sowohl die Lias- wie die Dogger-
in
dii'ser
(Hedicoceras ipunctatum, Lyt. Adéloides,
Phyll. flabellatum etc), die oberen Schichten
dagegen eine reiche Oxford-Criuoidrn-
Na eh
fauna. Das obere Callovien tind Oxford kömien iiicht getrennt werden.
Ammonitenfa ana
enthált, überwiegend Formen der Acanthicusschichten, doch finden sich auch
Arten des anteren Tithon. Über die tieferen Jurabildungen legt sich in einer
Máchtigkeit von mehreren huiidert Metern weiBer, dichter Tithoukalk. Der obere
oben gehen diese Schichten
in Kiiollenkalk über, der eine reiche
Horizont dieses Kalkes gehört aber schon
ist
dem
unteren
Neokom
Die Fa/ies
an.
die des Stramberger Kalkes.
Die siebenbürgischen Juravorkonimen (Brassóer Gebirge, Nagyhagjmiás,
Umgebung von Kukar,
Krassó-Szörényer Gebirge, siebenbürgisches Erzgebirge,
Kodru-Gebirge, Királyerd, Bihar-Gebirge) zeigen viele gemeinsanie Züge. Aus
ihrer litoralen
Fazies können wir auf jurasische Festlánder hier schlieBen.
im Einzeluen nachziehen zu können
die Grenzen dieser Festlánder aber
viel Detailarbeit
1.
Dr.
Um
noch
notwendig.
IV. Fachsitzung
am
5.
April 1916.
Thomas von Szontagh.
Zoltán Schréter über «d i e h a 1 b w
Prásident
ist
:
Dr.
Bükkgebirges.)) Lángs
zoischen Bildungen
a r
men
Q
u
e
des
e n
und meso-
1 1
der Eaudbrüche des aus paláozoischen
bestében den Bükkgebirges brechen an mehreren Orten lau-
warme Schwefelquellen
auf. Die auf das Kalksteingebiet des
Bükkgebirges nieder-
gehenden Niederschlagswásser sickern in grofie Tiefe hinab, werden in der Tiefe
durch die, diejungen vulkanischen Bildungen, besonders die Ehyolite begleitenden
juvenilen Dámpfe erhitzt und steigen in den vorhandenen offenen Spalten an die
Oberfláche. Die lauen Thermalwásser brechen an folgenden Orten hervor: 1. Li
Eger,
wo
Bad mit Wasser speist. Die
25° C, jené des Latorvízf 16" 0,
das 31'5 grádige Wasser des erzbischöfliche
Temperatur der Kácsfürder Thermalquellen
ist
der Görönibölyer Quellén 32° C, das Thermalwassers des Bades von
Diósgyr
22° C und die der Quelle unterhalb des Schlosses 17° C. Li den Kácser, Latorvízfer, Görömbölyer und Diósgyrer "Quellén lében in groBer Menge N e r i t i n a
Prevostiana
Fertsch, ferner
in
den Kácser und
Görömbölyer Thermal-
wássern die interessanten Schneckenarten Melanopsis acicularis Fér. Stellenweise sind auch Spuren álterer thermaler Tátigkeit wahrzunehmen. So zeigen
sich in der
Umgebung von Felnémet,
licheren Varietáten des Opál
und
in
Kacs, Kisgyr, usw. einzelne der gewölmEger kann man Kalktuff boobachten, der
durch die Thermalquelle im Pleistozán abgelagert wurde.
Zuni Gegenstande des vernonnnenen Vortrages sprechend,
von Papp mit, daB er die T a p o 1 c a q u e 1 e n von G.ö r ö m
1
besQcht habé, und zwar in den Jahren 1906 und 1914.
—
14
—
teilt
Dr.
boly
Karl
zweimal
MITTEILUNGBN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
In
dem
191
und
Badeótablisseiuent von Tapolca entspringen die Thermal-
die
kalten Wasser nahe beieinander aaf eineni Gebiet von ungefáhr 5 Joch.
Die Thernialwásser brechen an dem südlichen Teil des ausgebauchten
und 31° C
Teicbes mit einer Temperatur zwischen 29
Hier wurde auch eine
aat.
Tiefbohrung von 200 m in jurassiscbeni (?) Kaik niedergebracbt, die Wasser
gibt. Die wármste Tbermalquelle bricht unniittelbar aus der nordsüdvon 29°
lich verlaufenden Spalte der steilen Kalksteinwand hervor und ihr Wasser füUt
auch die verwickelten Áste der Höhle hinter dem Bade aus.
Die nördliche Quellengruppe liefert nur kaltes Wasser von 11—12° C, xmá
hier befindet sich jener Brunnen von 8 m Tiefe und 4 m Durchmesser mit EisenbetoDwandung, der die Wasserleitmig der Stadt Miskolc speist. Dieser Brunnen
im August 1913 auBergewöhnlich getrübt und lieferte der Stadt Miskolc
wochenlang schmutziges, gelbes Wasser. Zur gleichen Zeit sind die benachbarten
warmen Quellén in miveránderter Keinheit verblieben. Die Trübung der kalten
hat sich
Quellén habén mizweifelhaft die starken Begengüsse des Jahres 1913 verursacht.
Die Delegierten des Ligenieuramtes der Sanitátsbehörde suchten die Ursache in
den Dolinen des Bükkgebirges und projektierten das AusfüUen dieser Dolinen mit
Beton. Nachdem Eedner mit dem Wasserwerks-Direktor Stefan Pazar von
Miskolc mehrfache Versuche dm'chgeführt hatte, gelangte er zu dem Resultat,
daB die Ursache der Trübung in einem, einen halben Kilométer von der Quelle
Am
Abhange dieses trokentfemten, verschwindenden Wasserlaufe gelegen waf.
Kohlenwerks-Aktiengesellschaft
AUgemeine
Ungarische
die
kenen Tales hatte
fünf Jahre vorher einen gröBeren Steinbruch eröffnet, dessen Halde das Tal vollstándig várbarrikadierte. Mit den Kalksteinerzeugnissen gelangten ungeheuere
Mengen von gelbem Ton auf die Halden und in das Tal selbst. Die hinabstürzende
Wassermasseruhrteden Tonauf undbrachteilin über die Spalten und Höhlen des
Kalksteines direkt zu den Quellén Die Höhe der kalten Quellén über dem Meeresspiegel ist beiláufig 125 m, die des Wasserlaafes in der Náhe des Steinbruchas
zirka 166 m, imd so konnten bei den betráchtlichen Regengüssen die Niederschlagswásser den Ton des Steinbruches auf dem kurzen Weg von 500 m zu den
Quellén tragen. Die aus alledem hervorgehende geologische Lehre ist nmi die, daB
.
die Görömböly— Tapolcaer Quellén den verschiedenen Ursprmig der Tbermalund der kalten Quellén in handgreiflicher Art zeigen. Das Wassersammelgebiet
der Thermalquellen befindet sich in den fernen Gegenden des Bükkgebirges und
auf die in die Tiefe hinabsickernden, hier erwármten und sodann wieder als Thermalquellen aufbrechenden Wasser können die áuBeren Umstánde nicht einwirken.
Das Sammelgebiet der benachbarten kalten Quellén hingegen befindet sich in
einem kleineren Kreise náher und werden die Niederschlagswásser derselben sowohl der Menge, wie der Quahtát nach betráchtlich verándert.
Dr. Thomas von Szontagh lenkt die Aafmerksamkeit des Vortragenden
auf die Analyse der Thermalquellen.
2.
Den zweiten Vortrag
hielt Dr.
Géza Toborffy über d
Erdrinde sich kreuzende D o
We
n
a
s
i
n
der
m. Vortra-
y
p p
gender skizziert in Kürze die bisherigen Theorien, die den Ursprung der Gebirge
e
1
-
1 1
e
s
s t e
za erkláren suchen, und nimmt bei der Begründung seiner Beobachtungen die
—
15
—
,
MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN.
192
langsamen Abkuhlung der Erde eingetretene Zusammenziehung
infolge der
Faltimg
es
uiid
Dem
wahrscheinlichste zur Grundlage.
als die
Vortragenden zufolge gibt
in den Gebirgen nicht nur parallelé Faltmigen, sondern cs krenzen sich NS-lich
und OW-lich gerichtete Wellenreihen. (Pag, 177—180.)
Es ist dies keine neue Theorie, denn sámtliclie Tektoniker habén dieselbe
bereits aufgenommen, er wiinscbt nur die Entstehung der doppelten Wellenreihen
auf andere Art zu erkláren. Vortragender hált die NS-lich verlaufende
WellenUrsprunges, von welcher die querlaufende blos eine aus der
Spannung des zusanimengepreBten Gesteinmaterials ausgelöste Funktion ist.
reihe für primáren
Seine diesbezügliche Auffassung stützt er dui'ch Beispiele, die er auf deni
Gebiete der Kleinen Karpathen beobachtete,
Schichtenkomplexe
in niehreren Falién
leite
Ausbildung der
Franz Schafarzik
Karpathen
Vortragender
die gewölbartige
richtet an den Vortragenden die Prage, ob
durch doppelseitige Auf falt ungentstanden seien?
gerade den wellenförniig verlaufenden Hauptrücken des Gebirges
Professor Dr.
die Kleinen
wo
beobachtet werden konnte.
tatsáclilich
von der doppelseitigen Faltung ab, da die von der einen oder anderen Eichtung
(W oder E) kommenden Kráfte stellenweise wirkend, den Eücken nachrechtsoder
links drückten. Es sind alsó abschnittsweise parallelé Neigungen zu beobachten,
im Grundé genommen jedoch nar als Folgen des ungleichförmigen Seitendruckes.
3.
Den
Gr
i
e
d
e
1
dritten Vortrag hielt Dr,
Maria Vendl,
Mádchenschule in Lcse, über
staatlichen
e r
B
a r
i
t
«die
Professor an der höheren
Kr
i
s t a
1 1
f
o
r ni e
n
des
?)>.
Die untersuchten Kristalle stammen von Griedel bei Butzbach (Oberhessen).
Auf einem durchsichtigen,
stellenweise
braungefleckten Quarz-Untergrund liegt
gelblichbrauner Limonit, der nach oben in einen braunschwarzen, traubenförmigen
Limonit übergeht. Letzterer
ist
mit einer sehr dünnen Quarzrinde überzogen, auf
welcher die sáulenförmigen Baritkristalle regellos piaciért sind. Neben diesen
Kristallen finden sich noch
membranen bestehende,
aus ungemein dünnen
Die Baritkristalle sind sánitlich
sind Folgende: c (001)
Brachidoma, y
(122), r
und gebrechlichen Qaarz-
Kugeln von zirka 3*5 mm Darchmesser,
nach der Achse «a» gestreckte Saulén. Ihi'e Fornien
leere, blasige
und
b (010)
= (112)
Endfláchen,
Pyramide. Die
m (110),
Ki-istalle
n
(120) Prismen, o (011)
werden besonders dadurch
am Ende
des Doma stets die Pyramide y (122) als vorheri-schende
Grundpyramide Z (111) ist absolut nicht vorhanden, Die Griedeler Baritkristalle habén die meiste Áhnlichkeit mit den von Neniinar beschriebenen, aus dem Binnental stammenden Innfelder Baritkristallen
Zu dem oben gehörten Vortrage sprechend, bemerkt Dr. Franz Schafarzik,
daB der erwáhnte Barithabitus dem des Coelesthi áhnlich ist, und fiagt, ob die
untersuchten Kristalle nicht auch etwas Strontium enthielten, da man in diesem
Falle an Baritocoelestin denken könnte. Dr. Josbf Krenner repliziert, daB die
Griedeler Kristallform zafolge ihrer Kantenwinkel typischer Barit sei, doch empfiehlt auch er seiner Schülerin Fráulein Vendl das Mineral auf Strontium zu prüfen.
Protokolliert von Dr, Karl von Papp, Chefsekretár.
interessant,
Form
da6
erscheint
(Ans
dem
Berginspektor
i.
;
die
ungarischen
Originál
übersetzt von M. Przyborski, dipl. Bergingenieur,
P.)
—
16
—
.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK
NÉVSORA AZ 1916. ÉV ELEJÉN.
VERZEICHNISS
DEE
UNGAEISOHEN GEOLOGISCHEN
MITGLIEDEPi
DEK
GESELLSCHAFT MIT ANFANG 1916.
Jegyzet
jelenti.
A
következ szám
lakóhely után
Ahol két szám fordul el, ott az els
választás évét, a
második pedig a
a tag megválasztásának évét
(zárójel közötti) jelenti a rendes
tiszteleti, pártoló,
taggá
örökít vagy levelez taggá
választás idejét.
Pártfogó.
(Protektor.)
Galanthai Herceg Esterházy Miklós, Fraknó örökös ura, Edelstetten
fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös fispánja, cs. és kir. kamarás,
államtudományi doktor, birtokos, az aranygyapjas rend lovagja, Kismarton, Budapest, 1898.
Tiszteleti
Beyschlag Franz
dr.,
tagok.
titkos
(Ehrenmitglieder)
bányatanácsos, a porosz geológiai intézet
igazgatója, Berlin 1916.
Blanford W.
T., a
londoni Eoyal Society tagja, London 1886.
Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geológia tanára, Bologna 1886.
5.
Darányi Ignác (pusztaszentgyörgyi
és tetétleni) dr., v. b.
földmlvelésügyi miniszter, Budapest
Groth Paul dr., titkos bányatanácsos, egyetemi
Heim Albert dr., polyiechnikumi tanár, Zürich
Ilosvay Lajos
dr. vallás- és
t.
t.,
ny. m. kir.
1904.
tanár,
München
1913.
1913.
közoktatásügyi államtitkár, Budapest
(1888),
1913.
Inkey Béla
(palini) a
Magyar Tudományos Akadémia
Taródháza (1874) 1912.
10. KocH Antal dr., nyg. egyetemi ny.
Krenner
József
dr.,
r.
tanár Budapest
dr.,
Semsey Andor
a
m.
dr,,
Tátraszéplak
(1866) 1910.
udvari tanácsos, a Magyar Nemzeti
tárának igazgatója, ny. egyetemi ny.
LóczY Lajos
tagja, földbirtokos,
kir.
Múzeum
ásvány-
tanár, Budapest 1864 (1912).
Földtani Intézet igazgatója, Budapest (1874) 1912.
frendiházi tag, a m.
1876.
r.
kir.
Földtani Intézet tb. igazgatója,
TAGOK NÉV80EA
194
Stache Guido
dr., cs. k.
udv. tanácsos, a bécsi
cs. k.
Földtani Intézet volt
igazgatója, Bécs 1872.
15.
Telegdi Eoth Lajos m. kir. fbányatanácsos, nyg. m.
Budapest 1870 (1912).
TscHEKMAK GuszTÁv,
kir.
CS.
dl'.,
udvari
tanácsos,
kir.
fgeológus,
egyetemi
tanár,
Bécs 1916.
SzÉCHENY BÉLA
gróf, V. b.
koronar, Budapest 1904.
t. t.,
Levelez tagok.
(Korrespondierende Mitglieder.)
Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874.
Buda Ádám
20.
földbirtokos,
CoNWENTZ Hugó,
Eea
prof. dr., a
1886.
nyugat porosz-tartományi múzeum igazgatója,
Berlin, 1892.
25.
Félix János dr., a paleontológia tanára, Lipcse 1888.
Fraas Eberhabd dr. professzor, Stuttgart 1895.
KoRNiss Emil gróf, Budapest 1880.
MüLLER KÁROLY, Villány 1875.
Eoccatagliata Péter dr., Nápoly 1885.
Stevenson John, a new-yorki egyetemen a geológia tanára, New-York 1892.
Pártoló tagok
(Unterstützende Mitglieder.)
Állami Vasgyárak Központi Igazgatósága, Budapest 1909.
Bohn Mihály kszénbányatulajdonos, Nagykikinda 1910.
Budapest f- és székváros 1881.
80. Budapest székesfváros gázmvei 1913.
Els cs. kir." szab. Duna gzhajózási Társulat, Budapest 1873.
Északmagyarországi egyesített kszénbánya és iparv. r. t., Budapest
Frank és Guttmann építési vállalkozók. Újvidék 1902.
Kszénbánya és téglagyár társalat, Budapest 1872.
35. Magyar Gyógyfürd Eészvény társaság, Trencsén 1911.
Majláth Gusztáv Károly gróf,
v. b. t. t., erdélyi
1885.
püspök, Gyulafehérvár 1911.
M. kir. és magántársulati aranybányam vállalat, Nagyág 1883.
Maros Imre (konyhai és kisbocskói) m. kir. geológus, Budapest (1906) 1916.
österreichische Bohr- und Schurf Gesellschaft, Wien 1911.
40.
Osztrák-magyar Államvasúttársaság, Budapest
1885.
Osztrák-m.igyar Államvasúttársaság magyar bányái, hutái
igazgatósága, Budapest
Pesti
Hazai
Els
Takarékpénztár Egyesület, Budapest
Eirnamurány— Salgótarjáni
és
1909.
vasm
r. t.,
Salgótarján
Eudai 12 Apostol Bányatársulat, Brád 1902.
1883.
1885.
uradalmainak
TAGOK NÉVSORA.
Örökít tagok.
(Gründende Mitglieder.)
45. Besztercebánya szab. kir. város
Bethlen fiskola, Nagyenyed
Debrecen
50.
Samu
1885.
1884.
Budapest (1875) 1897.
dr., földbirtokos,
város törvényhatósága
sz. kir.
Esztergomi Fkáptalan
Fischer
Tanácsa
1890.
Bezerédy Pál, Hidja, Tolnám.
Décby Mór (marosdécsei)
1909.
1886.
Vercze
gyógyszertártulajdonos,
dr.,
196
(1874) 1888.
Franzenau Ágoston dr., a Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató-re,
Budapest (1877) 1915.
Frohner Román dr., vegyész, Budapest (1909) 1912.
Gyrffy Árpád
55.
kir.
fgeológus, Budapest (1897) 1916.
Atyák fginmáziuma, Kalocsa 1909.
Jézustársasági
60.
báró, földbirtokos, Budapest (1907) 1910.
Horusitzky Henrik, m.
Kalamaznik Nándor, vizmépitési vállalkozó, Budapest 1910.
Karczag István bérl, Keszthely (1902) 1913.
Korláti bazaltbán j^a részvénytársaság, Budapest 1901.
Leféber Ágoston mélyfúrási vállalat, Budapest 1909,
Lrenthey Imre dr., egyetemi ny. r. tanár, Bvidapest (1885) 1893.
Mágocsy-Dietz Sándor
M.
M.
dr.,
egyetemi ny.
r.
tanár, Budapest
(1877)
1885.
Fgimnázium, Újvidék 1883.
Tengerészed Hatóság, Fiume 1876.
kir. kath.
kir.
Jakab, (alsómátyásfalvi) ny. m.
65. Matj'^asovszky
kir.
osztálygeológus,
Pécs
(1872) 1900.
]\Iyskovszky Enni, bányafelügyel, Pécs 1903 (1904).
Papp Károly
Peth
egyetemi ny. rk. tanár, Budapest (1897) 1907.
dr.,
Emil, földbirtokos, Budapest 1909.
Református fgimnázium. Meztúr 1913.
70. Saxlehner
Saxleliner
Andor, belga fkonzul, Budapest 1911.
Kálmán, nagykeresked, Budapest
(1891) 1911.
Saxlehner Ödön, nagykeresked, Budapest, 1911.
Salgótarjáni
Kszénbánya
R.-T., Budapest, 1872.
Schaaf Jakab, téglagyáros, Nagykikinda 1910.
75. Schafarzik
Ferenc
dr.,
megyetemi
ny.
Schaumburg-Lippe herceg beremendi
mend, 1911.
Schréter Zoltán
dr.,
Szádeczky Gyula
m.
dr,,
kir. geológus,
egyetemi ny.
r.
r.
tanár, Budapest (1875) 1884.
portlandcement
Szeged
sz. kir.
mészmvei, Bere-
Budapest (1906) 1913.
tanár, Kolozsvár (1883) 1904.
Szász-Coburg-Gothai herceg vasgyárai, Poborella
80.
és
1885.
város törvényhatósága 1909.
Szontagh Tamás
(iglói) dr.,
a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója, Budapest
(1879) 1887,
Kszénbánya R.-T. Budapest, 1895.
megyetemi m.-tanár, m. kir. geológus, Bpest (1910)
Urikány-Zsilvölgyi Magyar
Vendl Aladár
dr.,
1913.
TAGOK NÉVSORA.
196
Vadász M. Elemér
85. Vitális
István
egyetemi adjimktus, Budapest (1905) 1915.
és erdészeti fiskolai tanár, Selmecbánya
dr.,
bányászati
dr.,
(1902) 1915.
Vogl Viktor
Zichy Gjoila
m.
dr.,
Zielinski Szilárd dr.,
90.
Kákospalota (1907) 1910.
vásonkei) gróf dr., me^'véspüspök, Pécs 1910.
kir. geológus,
(zichi és
megyetemi
tanár, Budapest, 1912.
Zimányi Károly dr., m. nemzeti múzeumi igazgató-r, Budapest (1885) 1893.
Zselénszky Róbert gróf, v. b. t. t. földbirtokos, Temesujfalu 1906.
Zsigmondy Béla (1871) 1875.
Rendes tagok.
a)
(Ordentliche Mitglieder.)
Budapesti rendes tagok: (Biidapester ordentliche Mitglieder.)
Andreics János (glogoni), min. tanácsos 1890.
Apsay V. János, szerkeszt 1913.
megyetemi
Ascher Antal,
95.
quaestor 1907.
ügyvéd 1905.
Ballenegger Róbert dr., m. kir. geológus 1910.
Balogh Bruno (eörsi), bankigazgató 1910.
Balkay Béla
Balló
Rezs
dr.,
dr.,
Bartucz Lajos
tanár 1908.
dr.,
egyetemi adjunktus 1916.
100.
Bed
105.
Bekey Imre Gábor, hivatalnok 1910.
BeLa Lajos, ny. freáliskolai igazgató 1912.
Berkó József dr., egyetemi tanársegéd 1912.
Bezdek József dr., fgimn. tanár 1912.
Bibel János, kir. tanácsos, mépitész 1886.
Albert (káinoki)
dr.,
ny. államtitkár 1888.
Bischitz Béla dr., szerkeszt 1910.
Boldogh Gusztáv, székesfvárosi tisztvisel 1912.
110.
Böckh Hugó (nagysuri) dr., miniszteri tanácsos 1895.
Braun Gyula dr., New-York R. T. igazgatója 1885.
Bruck Albert, bányabirtokos 1910.
Bryson Piroska, a m. k. földt. intézet gépírónje 1910.
Burchard-Bélaváry Konrád, fkonzul, frendiházi tag 1885.
Czeck Valdemar, tanárjelölt 1912.
Czirbusz Géza
dr.,
egyetemi ny.
r.
tanár 1898.
Dezs, m. kir. szlészeti és borászati felügyel 1902.
Emszt Kálmán dr., m. kir. osztály geológus-vegyész 1900.
Endrey Elemér, orsz. meteorológiai intézeti asszisztens 1901.
Eötvös Lóránd báró, dr., v. b. t. t., ny. m. kir. miniszter, frendiházi
115. Dicenty
tud. egyet. ny.
r.
tanár, a Ferenc József rend nagykeresztese 1867.
Erddy Árpad, tanárjelölt, 1914.
120. Erds Lajos dr., tanár 1900.
Erds Zsigmond dr., ügvvéd 1907.
tag,
TAGOK NÉVSORA.
197
Erdi Kálmán dr., tanár 1910.
Erss Lajos dr., tanár 1887.
125.
130.
Ébik Gyula dr., tanár 1912.
Báró Fejérváry Géza Gyula, egyetemi tanársegéd 1916.
Fenyves Jakab, tanárjelölt 1913.
Futó Gyula, szénnagykeresked 1912.
Gaál István dr., egyetemi magántanár 1904.
Gáspár János dr., m. kir. fvegyész, tanár 1901.
Gászner Béla, kir. közjegyz 1911.
megyetemi
Gloetzer József,
tanársegéd 1915.
Golodai Kornél, a Magyar Altalános
Kszénbánya
E.-T. titkára 1911.
Görög Gábor, a Njoigatmagyarországi Kszénbánya E.-T. igazgatója 1909.
Grósz Lajos, polg.
tanár 1903.
isk.
gyakornok 1916.
György Albert, fbányamérnök 1898.
Hajdú Lajos dr., m. kir. fbányabiztos 1915.
Hangos Géza, papírkeresked 1910.
Hegyi Dezs, a m. kir. növényélet- és kórtani állomás vezetje 1915.
Heidt Dániel, m. k. térképrajzoló 1911.
135. Gstettner Katalin dr., agyetemi
140.
magánmérnök 1910.
dr., nemzeti múzeumi segédr 1909.
Hoffmann József Lipót, a Salgótarjáni Kszénbánya K.
Heuffel Sándor,
145.
Hillebrand
Jen
Hoitsy Pál
dr.,
Horváth Béla,
T. ftisztviselje 1910.
földbirtokos, szerkeszt 1885.
m.
dr.,
kir. geológus,
vegyész 1909.
Horvátovics Iván, mérnök 1910.
bányafmérnök
Blés Vilmos, m. kir.
Jablonszky
Jen
dr.,
1900.
geológus 1913.
Jekelius Erich dr., geológus 1913.
150. Jordán
Károly
a m. kir. földrengési számoló intézet igazgatója 1910.
dr.,
Joós Ágnes, egyetemi hallgató 1916,
Jugovics Lajos
155.
egyetemi tanársegéd 1910.
dr.,
Kádas Jen, bányamérnök 1910.
Kadié Ottokár dr., m. kir. osztály geológus 1901.
Kahn Gusztáv, a Mattoni Henrik cég budapesti képviselje 1903.
Kántor Tamás, masztalos 1910.
Kerényi Hugó, tanár 1910.
Kiss József, bányamérnök.vállalkozó 1910.
Klösz Pál, térk.
160.
Koch Nándor
mint. tulajdonosa
dr.,
1910.
tanár 1909.
Kogutowicz Károly
dr. 1909.
Kohn G}Tala, bányatulajdonos 1911.
Kormos Tivadar dr., kir. geológus 1903.
Kossuch János, üveg165.
és
Kovách Antal (modrai)
Kövesligethy Eadó dr.,
fayence-gyáros 1880.
dr.,
megyetemi
egyet. ny.
r.
tanársegéd 1910.
tanár 1899.
TAGOK NÉVSORA.
198
Krausz Béla
dr., ügyvéd 1910.
Kronemer Márkusz, magánbányavállalkozó 1910.
Kalcsár Kálmán dr., megyetemi tanársegéd, oki. középisk. tanár
170.
Kun
megyetemi
Attila,
Lambrecht Kálmán, m. k. ornitológiai központi gyakornok
Láng Mihály báró, dr., országgylési képvisel 1909.
Lasz Samu dr., áll. fgimnáziumi igazgató, 1908.
László Gábor
m.
dr.,
1910.
hallgató 1912.
kir. oszt.,
1912.
geológus 1899.
175. Leidenfrost Gyula, tanár 1908.
Leitner József, tanárjelölt 1916.
Lendl Adolf
megyetemi m.
dr.,
Lergyel Géza
tanár 1887.
asszistens 1910.
dr.,
Leuhossék Mihály
dr.,
udvari tanácsos, egyetemi ny.
r.
tanár 1912.
180. Leopold Andor, vegyészmérnök, kir. törvényszéki hites vegyész 1907.
Liebsch Hugó, gyárigazgató 1913.
megyetemi magántanár, m.
Liffa Aurél dr.,
kir. oszt.
geológus 1898.
Litschauer Lajos, m. kir. bányatanácsos 1886.
185.
Littke Aurél
dr.,
Lóczy Lajos
ifj.
paedagogiumi tanár 1911.
dr.,
geológus 1911.
Löblovitz Zsigmond, könyvkeresked 1909.
Löw Márton
Machan
190.
megyetemi
dr.,
Lukács László,
Ottó,
v. b. t.
mszaki
Magasházy László,
Major István
dr.,
cs.
t.,
tanársegéd 1907.
ny. m. kir. pénzügyminiszter 1882.
tanácsos 1898.
és kir.
kapitány 1911.
egyetemi tanársegéd 1912.
Marzsó Lajos (verebélyi) m. k. könyvtáros 1910.
Máthé Endre, egyetemi tanársegéd 1913.
Mauritz Béla
195. Meisels
dr.,
egyetemi ny. rk. tanár 1903.
Samu, udvari tanácsos, bányavállalkozó 1910.
Méhes Gyula, dr., tanár 1906.
Mihók Ottó, banktisztvisel 1912.
Nagy Dezs, udvari tanácsos, megyet. tanár 1884.
Nagy Dezs, geológus 1900.
200.
Nagy Imre, egyetemi gazdasági hivatali tisztvisel 1912.
Nagy László, m. kir. tanárképz int. igazgatója 1880.
Nyáry Albert báró, dr., archeológus 1910.
Oelhoffer
H. Gy., vegyész, forrástechnikus 1911.
Palkovics József, ny. altábornagy 1910.
205. Pappné, Balogh Margit dr., leánygimnáziumi tanár 1910.
Pálfy Móric
dr.,
m.
kir.
fgeológus 1894.
Pápay Irma, egyetemi
hallgató 1916.
Paszlavszky József, m.
kir. freálisk. igazgató 1878.
Pécsi Albert dr., székesfv. tanár 1907.
210. Petrik Lajos
m.
kir. felsiparisk.
igazgató 1887.
Pitter Tivadar, m. kir. térképész 1905.
TAGOK NÉVSORA.
199
keresked 1910.
K., bányamérnök 1911.
Posewitz Tivadar dr., m. kir. fgeológus 1877.
Plökl Antal,
Pommerantz
215. Prinz Gyula dr., egyetemi magántanár, az Erzsébet niskola tanára 1902.
nyg. bányainspektor
Przyborszki Mór,
1910.
Keinl Sándor, tanár 1910.
Eéthly Antal
a m. kir. Orsz. Meteorológiai Intézet asszisztense 1909.
dr.,
Révész Jen. bankigazgató 1911.
220. Róth Flóris. bányaigazgató 1904.
Rozlozsnik Pál, m. kir. geológus 1903.
Rónay
mérnök
Béla,
Rózsa Mihály
Rder
1912.
tanár 1912.
dr.,
Ottó, bányaigazgató 1912.
225.Sauer György, a Krupp-gyár magyarországi vezérképviselje, 1911.
Sávoly Ferenc
meteorológiai intézeti asszisztens 1910.
dr.,
Scherf Emil, vegyészmérnök 1914.
Scbock Lipót, térképész 1911.
Scholtz Pál Kornél, hivatalnok 1910.
230. Scholtz Margit, egyetemi hallgató 1916.
megyet.
Schuller Alajos,
ny.
r.
tanár 1874.
Schultes Ágost, szín yeli poci Salvatorforrás- vállalkozó.
Schultes Emil, a szinyelipóci Salvatorforrás tulajdonosa 1909.
Schwarz Ignác, bányavállalkozó 1904.
235. Seifert Károly,
M. Á. V. mérnök 1910.
Serény Gyula Ferdinánd, bányavállalkozó 1910.
Sigmond Elek dr., megyetemi ny. r. tanár 1902.
fszerkeszt 1914.
Silberstein Arnold,
Spiegel Adolf, nyomdatulajdonos, 1911.
240. Steinhausz Gyula, ny.
m.
mérnök
Strasser Albert,
kir.
fbánya tanácsos,
1871.
1914.
Strasser Vilmos, bányavállalkozó 1910.
Streda
Rezs
hitoktató 1913.
dr.,
Strömpl Gábor
dr.,
tudomány
245. Sulczer Vilmos, vegyész
Szaffka Tihamér
dr.,
akadémiai tanár 1907.
' Szilber
József, tanárjelölt
1913.
Szinyei-Merse Zsigmond, m. k. geológus
20. Szombathy Kálmán
1907.
vegyészmérnök 1911.
dr.,
Szathmáry László
egyet, asszisztens
1913.
dr.,
1910.
múzeumi segédr
1916.
Szts Andor, m. kir. szlészeti és borászati felügyel
Tassunyi Ern, m. k. bányaesküdt 1912.
Roth Károly (telegdi) dr., m. kir. geológus 1909.
Telkes Pál, m. kir. földtani int. könyvtáros
255.
,
Tenk
László, dobozgyáros
Téry Ödön
dr.,
1910.
min. osztálytanácsos
1878.
1914.
1902.
TAGOK NÉVSORA.
200
Thirring Gusztáv
Timkó Imre, m.
Toborífy Géza
székesfv. statisztikai hiv. igazgató
dr.,
kir.
dr.,
fgeológus
geológus 1911.
m. tanár 1903.
260. Toborffy Zoltán dr., egyet.
m.
Treitz Péter,
Tuzson János
Uhlmann
kir.
fgeológus 1891.
tanár 1900.
dr., egyet, nyilv. rk.
Viktor, vezérigazgató
Ulicsny Károly, m. kir.
265.
1883.
1899.
1914.
felügyel
szol. és bor.
1902.
Vágó Kezs, Salgótarjáni Kszénbánya K.-T. ftisztviselje 1910.
Vargha György dr., fgymn. tanár 1900.
Vargha Zsigmond, bank-ftiszt visel 1911.
Vid Gábor, bencés tanár 1916.
Vigh Gyula dr., m. kir. geológus 1910.
270. Vizer Vilmos, bányaigazgató 1910.
Wagner Jen
(zólyomi)
dr., kir. tan.,
gyártulajdonos
1885.
m. tanár 1912.
Weszely Lipót, repród, mintézet tulajdonos 1912.
Wiegner Gusztáv, bányaigazgató 1910.
275. Winkler Lajos dr., egyet. ny. r. tanár 1892.
Weszelszky Gyula
Zalányi Béla
dr.,
egyet.
gróf, v. b. t.
Zsigmondy Árpád, nyg.
Zsivny Viktor
280.
tanár
dr., polg. isk.
Zichy Tivadar
dr.,
magy.
osztr.
nemzeti múzeumi
Zwack Ákos, bornagykeresked
b)
1912.
1907.
t.
áll.
r
vas.
ffelügyel 1883.
1907.
1911.
Vidéki rendes tagok. (Provinz Mitglieder.)
Ambrus Viktor, m. k. fbányamérnök, Ruszkat 1904.
Babes Kornél, bányavállalkozó, Verpelét 1907.
Bálás Jen, bányamérnök, Kolozsvár 1909.
Balásné, Krizsó Jolán
dr.,
Máramarossziget 1909.
285. Barlay József, bányaigazgató. Várfalva 1911.
Bauer Gyula bányamérnök, bányagondnok. Felsbánya 1902.
Baumerth Károly, m. kir. bányatanácsos, m. k. szénbánya-felügyel, Petrozsény 1887.
Bágya Iván
dr.,
fszolgabíró, Vajdahunyad 1913.
Bányai János,
áll.
polg. isk. tanár,
290. Bárta Károly,
áll.
szakiskolai
Abrudbánya 1914.
mvezet,
Zalatna 1914.
Bátonyi Antal, M. Á. V. fellenr, Péczel 1912.
Bene Géza, Osztr.-Magy. Államvas. Társ. ffelügyelje, Anina 1885.
Beutl Engelbert, nagyolvasztó és öntöde vezetje, Nadrág 1893.
Bokor Elemér, fhadnagy, Komárom 1913.
295. Borza Sándor dr., fgimn. tanár. Balázsfalva 1910.
Böhm
Ferenc, m. kir. bányatanácsos, Kolozsvár 1906.
Bnidofka Frigyes, m. kir. fl)án3^atanácso6, bányafnök, Felsbánya 1890.
TAGOK NÉVSORA.
Budai Ern, m.
Cholnoky
300.
Jen
k.
dr.,
bányasegédmérnök, Kolozsvár 1906.
egyet.
iiy. r.
Dornyay Béla dr., kegyesrendi
Dósa Gergely, nyg. körjegyz,
Ecsedi István
Éhik Gyula
201
dr., ref.
dr., tanár,
tanár, Kolozsvár 1899.
tanár,
Veszprém 1908.
Tömesd 1907.
földbirtokos.
kollégiumi tanár, Debreczen 1913.
Lcse
1912.
Engelstein Jakab, keresked, bányatulajdonos, Kiska, Körösbánya 1911.
305.
Erds
Lipót, bányaigazgató, Tiszafai Ujl)ánya 1883.
Ertl Lajos, bányagondnok, Márkusfalva 1910.
Esterházy Gyula gróf, cs. és kir. kamarás, Pozsony, 1909.
Farbaky István, miniszteri tanácsos, Selmeczbánya 1871.
Parkasfalvi Kornél,
310.
áll.
freálisk. tanár, Temesvár, 1910.
Fazék Gyula, bányaigazgató, Iloba 1913.
Fenichel Simon, vállalkozó, Déva 1911.
Ferenczi István dr. egyet, tanársegéd, Kolozsvár 1913.
Finger Béla, tanárjelölt, Alsóvadász 1908.
Finkey
bányamérnök, Drenkova 1911.
József,
315. Fischer-Colbrie Ágoston dr., megyéspüspök, Kassa 1911.
Franki János, Trencsén 1911.
Gallasy István
Gálffy Ignác,
dr., földbirtokos.
áll.
Bogács 1912.
felskeresk. isk. igazgató, Miskolcz 1911.
Gedeon Jen, földbirtokos, Szin 1911.
320.
Ger
Nándor, bányaigazgató, Salgótarján 1883.
Sándor (terebesfejérpataki) m.
Gesell
kir.
fbányatanácsos, Beszterczebánya
1871.
Glück Zoltán, m.
k.
bányamérnök. Verespatak 1913.
Goldberger A. L. kfaragómester, Vágujhely 1912.
Gráf József, ékszerész, Brassó 1912.
325 .Gyurkovich József (lehotai) uradalmi jószágigazgató, Veszprém 1909.
Gyürky Gyula
(gyürkii), társ. bányaigazgató,
Hiltenberger Mihály
dr., kir.
kat.
fgimn.
Ozd 1885.
tanár,
Lcse
1910.
H:inrich Viktor, bányamérnök, Petrozsény 1896.
H
rrmann A. Árpád,
330. Hoffer András
Hjffmann
Hhr
bányaffelügyel, Anina 1902.
tanár, Székely udvarhely 1912.
Alajos, államvasuti osztálymérnök, Balatonkenese 1916.
Henrik, ev. fgimn. tanár, Segesvár 1912.
Hnber Imre,
fgimn. tanár, Kolozsvár 1901.
fgimn. tanár, Szatmár-Németi 1909.
Hunyadi István, m. kir. vegyészmérnök, Mezhegyes
Illyés Tibor, fürdtulajdonos, Szovátafürd 1909.
Hímek
335.
társ.
dr., ref. koll.
r.
Emil,
k.
áll.
1901.
Inkey Imre báró, cs. és kir. követségi titkár. Kasinja 1905.
Jahn Vilmos, vasgyári igazgató. Nadrág 1893.
Jánk Sándor, bányamérnök, bányagondnok, Rudabánya 1908.
340. Jávorszky József,
Joós Lajos
id.,
Földtani Közlönv.
m.
XLVl.
m.
k.
kir.
szénbányahiv. irodaigazgató, Petrozsény 1910.
bányatanácsos, Erzsébetbánya 1883.
köt. 1916.
14
TAGOK NÉVSORA.
202
Junker Ágoston,
ev.
gimn. tanár, Beszterczebánya 1887.
Kachelmann Farkas, m.
kir.
Pauer Viktor (kápohuii), m.
bányatanácsos, Selnieczbánya 1885.
kir.
bányafmérnök, Nagybánya
1902.
345. Károlyi Lajos, téglagyáros, Sopron 1912.
Kazay Endre,
gyógyszerész, Vaskóh 1907.
Kleinkauf György, földbirtokos, Letkés 1914.
Klekner László, bányaffelügyel. Alsószalánk 1893.
Kocsis János,
nyg. m.
kir. vasr és acélgj^ári
350. Kovátsits Károly, hercegi tiszttartó,
szertárgondnok. Miskolcz 1911.
Kaposvár 1913.
Kovács István, bányagondnok, Salgótarján 1911.
Krausz Nándor, társulati fbányagondnok, Kozsnyó 1902.
Kürti Gyula, sörnagykeresked, Liptórózsahegy 1910.
Lackner Antal, fbányamérnök, Óradna 1904.
355. Laczkó Dezs, kegyesr. fgimnáziumi igazgató, Veszprém 1897.
Lázár Vazul, m. kir. bányamérnök, Kolozsvár 1908.
Legányi Ferenc, földbirtokos, Eger 1912.
Lévai Sándor,
áll.
fginm.
tanár. Szentmiklós 1915.
Lexen Frigyes, gimn. tanár, Brassó 1910.
360. Lukács Arnold, agyagipari vállalkozó, Kálnó 1915.
Lupán Demeter, gimn.
tanár, Brassó 1914.
Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 1893.
Mailász József, m. k. pénzügyi számvizsgáló, Déva 1913.
Mamusich Bódog dr., ügyvéd, Szabadka 1907.
365. Martián Julián, nyg. honvédrnagy, gyáros, Naszód 1911.
Martiny István, m. kir. fbányatanácsos. Nagybánya 1883.
Márton Lajos dr., nemzeti múzeumi r, Abony 1911.
Mátyás Lajos, bányaigazgató. Egercsehi 1910.
Mautner József, bányabirtokos, Nagybáród 1910.
370. Mazalán Pál, m. k. bányamérnök, Kolozsvár 1911.
Meinhardt Vilmos, bányafelügyel. Ajka 1912.
Milleker Eezs dr., egyet, tanár, Debreczen 1912.
Mossóczy Sándoi;, m. kir. bányamérnök, Marosujvár 1902.
Mrász Gábor, m. kir. bányafmérnök, Körmöczbánya 1911.
375.
Muntyán Izidor, m. kir. fbányabiztos. Nagybánya
MüUer Sándor, bányaigazgató. Ózd 1907.
1908.
Niagul Miklós, bányatulajdonos, Temesszlatina 1909.
Noszky Jen,
ág. ev. lyceumi tanár,
Késmárk
1905.
Odeacalchi Lóránt herceg, földbirtokos, Vatta 1912.
380. Orosz Endre.
Légmán Leó
áll.
igazgató tanító, Apahidn 1910.
(óhidi) joghallgató,
Pantocsek József
Pantó Dezs, m.
dr.,
kir.
nyg.
Eger 1912.
kórházi igazgató, Pozsony 1885.
bányamérnök, Verespatak 1910.
Papp János, kegyestanítórendi kormánysegéd. Szeged
885. Papp János, Tápióságh 1916.
Papp Gyula, tanárjelölt, Rózsahegy 1914.
1910.
TAGOK NÉVSOUA.
Papp Simon
203
báiiy. íi.^k. tiuiárscíícd, Stlinecz bánya 1910.
dr..
közmvek
Pa/ár István, városi
Pávay- Vájna Ferenc
390. Pelachy Ferenc, m.
dr.,
kir.
m.
igazgatója, Miskolcz 1910.
bányamérnök, Kolozsvár 1910.
fbányatanácsos, Abrudbánya 1887.
kir.
Pettenhoffer Sándor, szlészeti felügyel, Budafok 1901.
Péchy Péter
fszolgabíró. Avasfelsfalú 1910.
dr.,
Petrovits András, M. Á. V. ffelügyel, Igló 1884.
Pietsch Lajos
szolgabíró, Piij 1911.
ifj.,
bányamérnök, Sajószentpéter 1911.
395. Plotényi Géza,
Podek Ferenc, hivatalnok, Brassó 1908.
Pongrácz Jen, földbirtokos, Komjáti 1911.
bányam-orvos, Aknasugatag 1885.
bányamérnök, Vajdahmiyad 1913.
400. Keiner Ignác, bányavállalkozó, Temesvár 1910.
Eedl Gusztáv, m. k. áll. polg. isk. igazgató, Tapolcza 1912.
Profanter János
dr., kir.
Eázel Lajos, m.
k.
Eeitzner Miksa, miji. tanácsos, Beszterczebánya 1874.
Réz Géza, m.
Piiedl
405.
bány.
kir.
Gusztáv
és erd.
fisk. tanár, Selmeczbánya 1888.
bölcsészettanhallgató, Esztergom 1918.
dr.,
Roska Márton dr., egyet, tanársegéd, Kolozsvár 1911.
Rudnyánszky László, fszolgabíró, Ráczkeve 1914.
Ruffiny Jen, bányatanácsos, Dobsina 1872.
Ruzitska Béla
egyet. ny. rk. tanár, Kolozsvár 1888.
dr.,
Sass Lóránt, Rákospalota 1911.
410. Schaffer Antal, min. osztálytanácsos, Visegrád 1901.
Schmidt Lajos
ifj.,
m.
kir.
bányafmérnök, Lónyaj^-telep
1909.
Schmidt Sándor, bányaigazgató, Dorog 1911.
Schreiner János, a veszprémi káptalan jószágfelügyelje, Veszprém 1898.
Scbuster Henrik
415. Schürger János
orvos, bányigazgató,
dr.,
Arad 1907.
gazdasági akadémiai tanár, Kassa 1911.
dr.,
Amadé dr., kiviteli keresk. akadémiai tanár, Fiume 1910.
Schwarz Adolf, bányavállalkozó, Esztergom 1908.
Schwalrn
Sikora Gyula, bányafelügyel, Szabolcsbányatelep 1903.
420.
Somogyi Aladár,
Somogyi Kálmán
r.
kat. tanító, Ujlót 1909.
dr.,
gyakorló tanár, Arad 1913.
Szellemy László, m. kir. fbányamérnök, Felsbánj'a 1889.
Szemere Huba, földbirtokos,
Gomba
1911.
Szentiványi Lajos, tb. vármegyei fjegyz, Déva 1912.
Szcntpétery Zsigmond dr.. tud. egyet, magántanár, Kolozsvár 1906.
425.Székány Béla dr., áll. freálisk. tanár, Kecskemét 1909.
Szilády Zoltán dr., egyetemi magántanár, Nagj^enyed 1899.
Szinger Bálint, bányafmérnök, ffelügyel,
Nagymányok
1890.
Sztáray Sándor gróf, nagybirtokos, Nagymihály 1912.
Takács László, községi aljegyz, Pécel 1912.
430. Teschler György,
áll.
freálisk. tanár, középisk. igazgató,
Körmöczbánya 1875.
Teutscb Gyula, likrgyáros, Brassó 1913.
14*
TAGOK NÉVSORA.
204
Magy.
Tiles János, a
Ált.
Kszénbánya R.
T. igazgató-fmérnöke,
Tatabánya
1908.
Tirts
Rezs,
Tóth Imre
ferdmóniök.
kir.
(vértesi) dr.,
Pilismarót 1912.
forvos, Selmeczbánya 1900.
435. Tulogdi János, egyetemi tanársegéd, Kolozsvár 1912.
Tweráser Károly, bányatulajdonos, Karánsebes 1909.
fmérnök, Kisjen 1909.
Unger Béla (ifjú), mérnök. Temesvár 1911.
Vágó Lajos D. V. fmérnök, Székesfehérvár
Ujj János, igazgató
1911.
440. Vaszary Gyula, primási uradalmi intéz, Lándorpuszta 1907.
Vendl Mária
dr., áll.
felsleányisk. tanár.
Lcse
1916.
Veress József, m. kir. fbányatanácsos, Nagyl)ánya 1885.
Villani Frigyes báró dr., miniszteri segédtitkár,
Fiume
1909.
Volkó János, freálisk. tanár, Déva 1910.
445. Votsch Ottó, gyógyszerész, Tatrang 1910.
Wachner Henrik, középisk. tanár, Segesvár
Wattenwyl Ida báró. Pusztavesz 1914.
Wellisch A.
dr.,
1910.
bányaigazgató, Brassó 1911.
Wick Gyula, bányafmérnök, bányagondnok. Szomolnokhuta
450.
1905.
Wolf Sándor, borkeresked. Kismarton 1912.
Wollmann Kázmér, földbirtokos, Mezlaborcz 1901.
c)
A
rendes la(/ok jogainál biró intézetek, egyesületek és testületek
helységek szerint rendez ue.
(Gesellschaften
nnd Anstíülen
niit deni
liecht der ordentlichen Mitglieder.)
Állami polgári fiúiskola, Abrudbánya 1909.
M.
kir. állami
Erdhivatal, Alsókubin 1912.
Osztrák-Magyar Államvasút-Társaság Bányafelügyelsége, Anina 191G.
455. M. k. Erdhivatal, Apatin 1912.
M.
M.
kir. állami
kir.
Bánya
M.
M.
M.
M.
és
Kohóhivatal, Aranyida 1890.
fgimnázium. Baja 1906.
Cist. r. kath.
kir. állami
460. Beregmegyei
Erdhivatal, Arad 1913.
Erdhivatal, Balassagyarmat 1912.
Kaolinmvek
és
Kályhagyár Részvénytársaság, Beregszász 1910.
kir. állami
Erdhivatal, Beregszász 1912.
kir. állami
Erdhivatal, Beszterce 1912.
k.
Erdigazgatóság, Besztereze 1912.
Kir. Erdíelügyelség, Beszterczebánya 1912.
465.
M.
M.
kir.
M.
kir. állami
Erdhivatal, Beszterczebánya 1912.
Erdigazgatóság, Beszterczebánya 1912.
Kir. Erdfelügyelség, Brassó 1912.
kir. állami
Erdhivatal, Brassó 1912.
Angolkisasszonyok polgáriiskolai tanítónképz intézete, Budapest 1910.
TAGOK NÉVSORA.
205
470. Állami freáliskola. (V. kerületi) Budapest 1890.
Állami freáliskola (VI. kerületi) Budapest 1897.
Erdiéi ü.uyelség. Budapest 1912.
Erdhivatal, Budapest 1912.
Beocsini cementgyári Unió R. T., Budapest 1909.
475. Nemzeti Kaszinó Könyvtára, Budapest 1910.
Lipótvárosi Kaszinó Könyvtára, Budapest 1910.
Budapestvidéki Kszénbánya R. T., Budapest 1909.
Esztergom— Szászvárosi Kszénbánya R. T., Budapest 1909.
Felsmagyarországi Bánya és Kohóm R. T. Budapest 1905.
480. Ganz és Társa, Danubius gép-, waggon- és hajógyár R. T., Budapest 1912.
Kir.
U.
kir. állami
Grund V.
utódai,
Csáky László
knyoradai mintézet, Budapest 1911.
gróf, prakfalvi
Kaláni Bánya és
Kohó
Vas-
és
Acélgyár R.
T.,
Budapest 1910.
R. T. központi igazgatósága, Budapest 1884.
Kegyes-tanitórendi fgimnázium, Budapest 1905.
485. Kilián Frigyes utóda,
m.
kir. egyet,
könyvárus, Budapest 1880.
Kir. Tud. Egyetemi Ásvány-Kzettani Litézet, Budapest 1914.
Kir. m. Tud. Egyetem Földtani és slénytani Intézete, Budapest 1896.
m. Tud. Egyetem Földrajzi Intézete, Budapest 1877.
Megyetem Ásv. és Földtani Intézete, Budapest 1906.
490. Lapp Henrik-féle mélyfúrások, bányatelepek Magyar R. T., Budapest 1910.
Magnezit ipar R. T., Budapest 1912.
Magyar Általános Kszénbánya R. T., Budapest 1905.
Szab. Osztrák-Magyar Államvasút-Társ. Igazgatósága, Budapest 1916.
Kir.
M.
k. József
M. kir. Bányakapitányság, Budapest 1910.
Magyar Bánya- és Kohóipar Tanulmányi R. T., Budapest 1911.
Magyar Földrajzi Intézet R. T., Budapest 1909.
M. kir. Mezgazdasági Múzeum, Budapest 1911.
M. kir. Pénzügyminisztérium bányászati (XIV.) ügyosztálya, Budapest 1908.
M. kir. Közponoi Szlészeti Kísérleti Állomás, Budapest 1911.
500. M. kir. orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Litézet, Budapest 1902.
M. kir. Technológiai Iparmúzeum könyvtára, Budapest 1890.
Magyar Mezgazdák Szövetkezete, Budapest 1911.
Magyar Petroleum-Ipar R. T., Budapest 1909.
495.
Mélyfúró
és
Motorépít Betéti
505. Nyugatmagyarországi
Társ., Trauzl és Társa,
Kszénbánya R.
T.,
Országos Kaszinó könyvtára. Budapest 1910.
Országos m. kir. Chemiai Intézet, Budapest 1911.
Salgótarjáni
M.
510. M.
k. állami
Kszénbánya R.
T.,
Budapest 1909.
Erdhivatal, Bustyaháza 1912.
kir. állami
Budapest 1910.
Budapest 1911.
Erdhivatal, Csíkszereda 1912.
Kir. Erdfelügyelség, Debreczen 1912.
M. kir. állami freáUskola, Debreczen 1909.
Református fiskolai nagykönyvtár, Debreczen 1912.
M. kir. gazdasági Akadémia, Deb) íczen 1890.
TAGOK NÉVSORA.
206
515.
M.
k. állami
Erdhivatal, Dés 1912.
Kir. Erclfelügyelség,
j\í.
kir. állami
Déva
1912.
Erdhivatal, Déva 1912.
Állami Freáliskola, Déva 1890.
M. kir. állami Erdhivatal, Dicsszentmárton 1912.
520. Drenkovai Kszénbányamvek igazgatósága, Drenkova 1885.
j\I. kir. állami Erdhivatal, Eperjes 1912.
M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Erzsébetbánya 1890.
M. kir. állami fgimnázium, Erzsébetváros 1914.
•
525.
530.
Esztergom város tanácsa, Esztergom 1873.
M. kir. állami Erdhivatal, Fogaras 1912.
M. kir. Erdhivatal, Gödöll 1912.
M. kir. Erdri Szakiskola, Görgényszentimre 1912.
Kef. gimnázium, Gyönk 1910.
Kir. Erdfelügyelség, Gyr 1912.
M. kir. áll. freáhskola, Gyr 1913.
Eóm.
kath.
fgimnázium könyvtára, Gyulafehérvár
1881.
Heinzelmann-féle "Vasgyár bányatárs., Hisnyóvíz 1910.
M.
M.
585. M.
M.
kir.
Bányakapitányság, Igló 1910.
fgimnázium, Jászberény 1910.
és Kohóhivatal, Kapnikbánya 1890.
kir. állami Erdhivatol, Kaposvár 1912.
Állami fgimnázium, Kaposvár 1890.
Felsmagyarorsz. Rákóczi Múzeum, Kassa 1909.
Kir. Erdfelügyelség. Kassa 1912.
540. M. kir. állami freáliskola, Kassa 1890.
M. kir. Gazdasági Akadémia, Kassa 1911.
M. kir. Gazdasági Tanítónképz Litézet, Kecskemét 1912.
Ág. ev. lyceum, Késmárk 1906.
j\l. kir. gazdasági akadémia könyvtára, Keszthely 1890.
545. M. kir. Erdri Szakiskola, Királyhalma 1912.
Kir. Erdfelügyelség, Kolozsvár 1912.
M. kir. állami Erdhivatal, Kolozsvár 1912.
M. kir. Kutató Bányahivatal, Kolozsvár 1912.
M. kir. tud. egyetemi földrajzi intézet, Kolozsvár 1905.
550. M. kir. tud. egyetemi növénytani intézet, Kolozsvár 1914.
M. kir. Erdigazgatóság, Kolozsvár 1912.
M. kir. Gazdasági Akadémia, Kolozsvár 1911.
M. kir. gazdasági tanítóképz intézet, Komárom 1911.
M. kir. Kszénbánya-Hivatal, Komló 1910.
555. M. kir. Ferdhivatal, Lippa 1912.
M. kir. állami Erdhivatal, Liptószentmiklós 1912.
M. kir. Erdri Szakiskoln, Liptói;jvár 1912.
M. kir. Ferdhivatal, Liptóujvár 1912.
kir. állami
kir.
yi. k.
Bánya-
állami Erdhivatal,
Lcse
1912.
^V*
TAGOK NÉVSORA.
igazgatósága,
560. Állami felsbb leányiskola
Erdigazgatóság, Lúgos 1912.
565.
M.
k.
M
M
kir
Lcse
1904.
Magyaróvár 1911.
Gazdasági Akadémia könyvtára,
Magyaróvár 1904.
Gazdasá-i Akadémia talajismereti tanszéke,
bányagondnoksága. Márkusfalva 1910.
Felssziléziai Vaspálya R. T.
Mármarossziget 1912.
Kir. Erdfelügyelúség,
kir
Erdhivatal, Mármarossziget 1912.
Erdigazgatóság, Mármarossziget 1912.
kir. állami
M.
M.
M.
kir.
Fbányahivatal, Marosujvár 1890.
1912.
Kir. Erdfelügyelség, Marosvásárhely
1912.
Marosvásárhely
570. M. kir. állami Erdhivatal,
1892.
Marosvásárhely
llef. collegium nagykönyvtára,
kir.
'
ÁUaiBi polgári iskola, Miskolcz 1883.
1912.
Kir. Erdfelügyelség, Miskolcz
Miskolcz 1907.
iskola,
kereskedelmi
kir. Fels
I^L
575. Északmagyarorsz. egyesített
noksága, Mizsérfa 1909.
Kszénbánya
és Iparvállalat
E. T. bányagond-
1882.
Vasipar Társulat igazgatósága. Nadrág
M. k. Ferdhivatal, Nagybánya 1912.
1912.
M. kir. állami Erdhivatal, Nagyenyed
M.
580. M.
Kultúrmérnöki HivfHal, Nagyenyed 1912.
állami Erdhivatal, Nagykároly 1912.
kir.
k.
Nagykrös
rendezett tanácsú város,
Nagykrös
1909.
1912.
Kir. Erdfelügyelség, Nagyszeben
állami Erdhivatal, Nagyszeben 1912.
M.
585.
kir.
Érseki fgiimiázium, Nagyszombat 1914.
1912.
Kir. Erdfelügyelség, Nagyvárad
M.
k. állami
Erdhivatal, Nagyvárad 1912.
Állami freáliskola. Nagyvárad 1890.
.590.
1914.
Városi Nyilvános Könyvtár, Nagyvárad
1905.
Nyiregyháza
Ág. h. ev. fginmázium,
1912.
kir. állami Erdhivatal, Nyitra
m"
M
M.
kir
kir.
Ogyalla IMI.
Konkoly-alapítvánvú astrophysikai observatónum,
Observatorium, Ogyalla 1902.
orsz. Meteorológiai és Földmágnességi
Bányakapitányság, Oravicabánya 1910.
kir. Erdhivatal, Orsova 1912.
Bányaigazgatósága, Otosbanya IJIO.
595. Witkovici Bánya- és Vaskohó-Társulat
Kir. Erdfelügyelség, Pécs 1912.
M. kir. állami Erdhivatal, Pécs 1912.
M. kir. Kszén bányahivatal, Petrozsény 1910.
M.
M.
kir.
Állami tanítónképz intézet, Pozsony 1909.
600. Kir. Erdfelügyelség,
Pozsony 1912.
1911.
Pöstyén Fürdi Fbérlet Igazgatósága, Pöstyén
1912.
M. k. állami Erdhivatal, Rimaszombat
Protestáns
fgimnázium
természetrajzi
nmzeuma, Bimaszonbat 1905.
TAGOK NÉVSORA.
208
magy Bányászati
Orsz.
és
Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya, Salgó-
tarján 1905.
M.
M.
605.
Erdhivatal, Sátoraljaújhely 1912.
Erdhivatal, Segesvár 1912.
kir. állami
kir. állami
Ág. ev. lyceum könyvtára, Selmeczbánya 1899.
M. kir. Bányaigazgatüság, Selmeczbánya 1915.
M. kir. bányahivatal, Selmeczbánya 1915.
610. M. kir. bányászati és erdészeti fiskola rektori hivatala, Selmeczbánya, 1903.
M. kir. Bányászati és Erdészeti Fiskola, Selmeczbánya 1908.
M. kir. központi Erdészeti Kísérleti Állomás, Selmeczbánya 1912.
Selmeczbánya város tanácsa, Selmeczbánya 1875.
Székely nemzeti múzeum, Sepsiszentgyörgy 1901.
615. Állami freáliskola, Sopron 1902.
Szabadka szab. kir. város, Szabadka 1909.
M. kir. Erdhivatal, Szászsebes 1912.
Kuún
Eef.
kollégium. Szászváros 1875.
Kir. Erdfelügyelség, Szeged 1912.
620.
M. kir. állami Erdhivatal, Szeged 1912.
Somogyi könyvtár, Szeged 1913.
Magy. kir. állami fgimnázium, Szegzárd 1909.
Állami freáliskola, Székelyudvarhely 1908.
M.
625.
Erdhivatal, Székelyudvarhely 1912.
kir. állami
Eóm.
kath. fginmázium. Székelyudvarhely 1910.
Kir. Erdfelügyelség, Szombathely 1912.
M.
k. állami
Erdhivatal, Szombathely 1914.
Szováta gyógyfürd igazgatósága, Szovátafürd 1909.
Tapolczai Barlang-Bizottság, Tapolcza 1912.
680. Cs. és kir. VII. hadtest Vezérkari Osztálya,
kir.
Temesvár 1912.
állami Erdhivatal, Temesvár 1912.
állami hivatal, Torda 1912.
kir.
Erdhivatal, Tótsóvár 1912.
Temesvár 1912.
Kir. Erdüfelügyelség,
M.
M.
M.
635. M.
kir.
Erdhivatal, Trencsén 1912.
kir. állami
Kir. Erdfelügyelség, Turócszentmárton 1912.
Községi fgimnázium, Újverbász 1912.
M.
Erdhivatal Újvidék 1912.
Erdfelügyelség, Ungvár 1912.
k. állami
Kir.
640. M. kir. állami agyagi pnr-sziikiskola,
M.
kir. állami
Ungvár
1898.
Erdhivatal, Ungvár 1912.
Ferdhivatal, Ungvár 1912.
Szakiskola, Vadászerd 1912.
kir. Kszénbányahivatal, Verdnik 1910.
645. Kath. fgimnázium tanári könyvtára. Veszprém 1898.
M. kir. állami Erdhivatal, Veszpréjn 1912.
Veszprémmegyei Gazdasági Egylet, Veszprém 1909.
M.
M.
M.
kir.
kir.
Erdri
TAGOK NÉVSORA.
209
Veszprémvármegyei Múzeum, Veszprém 1908.
Geopaleontológiai Nemzeti Múzeum, Zágráb 1896.
650. M. kir. Bányakapitányság, Zágráb 1910.
Talajismereti Litézet, Zágráb 1912.
M.
M.
M.
655. M.
M.
Erdliivatal, Zalaegerszeg 1912.
kir. állami
kir.
kir.
Fbányahivatal, Zalatna 1911.
Bányakapitányság, Zalatna 1916.
Erdhivatal, Zilah 1912.
kir. állami
kir.
Erdhivatal, Zsarnóca 1912.
Magyarországon kivül lakó rendes tagok.
d)
(Ausserhalb Ungarn wohnhafte ordentliche Mitglieder.)
Baumgart Ernst G. M. B. H.,
Berlin 1914.
Bernoulli Walter dr., Basel 1911.
Chesnais A.
dr.,
bányatanácsos, Paris 1909.
660. Commandit-Gesellschaft für Tiefbohrtechnik u.
Wien
Motorenbau Trauzl
et
Co.,
1910.
Dienst Paul
a geolog.
dr.,
Landesmuseum
asszisztense, Berlin
1912.
Fucbs Tivadar, egyetemi tanár, udv. múzeumi igazgató, Wien 1879.
Gábert C.
dr.,
geológus, Leipzig 1912.
665. Gedroiz Konstantin, vegyész, Petrograd 1912.
Geologisches Institut der k. k. Universitát, Graz 1913.
Wien
Geologisches Listitut der k. k. Universitát,
1905.
Gjonovic Nikolaus Berthold, császári tanácsos, gyógyszerész, Castelnuovo
1914.
Glinka K. D. akadémiai igazgató, Woronezs 1912.
670.
Hamberger József, bányaffelügyel, Teplitz-Schönau 1901.
Herbing Johannes dr., geológus, Berlin 1911.
Hüttl Ern, magánzó, Wien 1890.
Katzer Frigyes, kormánytanácsos, a boszn.- herceg, geológiai intézet fnöke,
Sarajevo 1899.
Knirsch Eduárd
675.
orvos, Berlin 1913.
dr.,
Koch Gustav Adolf
dr.,
udvari tanácsos, tanár, Wien 1911.
Kontinentale Tiefbohrgesellschaft
Lazarevi Milorad
Lozinski
W.
von,
dr.,
geológus,
dr.,
cs. k.
(vorm. H.
Wien
Thumann), Halle
a/S.
1910.
1911.
könyvtáros, Krakkó 1912.
Mrazec Lajos, egyetemi tanár, a román geológiai intézet igazgatója, Bucuresti 1897.
680. Natanson Thadée, az Erdélyi
Nopcsa Ferenc báró,
dr.,
Bánya
r.-t.
nagybirtokos,
figazgatója, Paris 1904.
Wien
Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek, 1885.
Noth Rudolf dr., geológus, Notabeni-Batum
1899.
1912.
Obicsán Lázár, földbirtokos, Belgrád 1909.
685. Österreichische Berg-
und Hüttenwerks
Gesellschaft, Teschen
1910.
TAGOK NÉVSORA.
210
Petraschek W., geológus, Wien 1915.
Eenz
Carl dr., egyetemi
Schmidt Kari
m. tanár, Bergzabern 1913.
egyetemi tanár, Basel 1911.
dr.,
Seligmann Gusztáv
dr.,
kereskedelmi tanácsos, Coblenz 1893.
Schumacher Fr. dr., bányageulógus, Kironda (Kelet-Afrika) 1910.
Sonntag Hans, Bergassessor, Halle a/S. 1912.
Stopnewitsch Andreas von, bányamérnök, Petrograd 1912.
Szirtes Zsigmond dr., adjunktus, Strassburg 1914.
Taeger Henrik dr., geológus, Breslau 1904.
695. Terzaghi C. von, dr., mérnök, Graz 1912.
Weg Max, könyvkeresked, Leipzig 1911.
Wysogórski Johann dr., asszisztens, Hambui'g 1912.
Zuber Eudolf dr., egyetemi tanár, Lemberg 1912.
Zujovié J. M. fiskolai tanár, Belgrád 1886.
690.
Levelezk.
700.
Adam
Arnold,
r.
(Korrespondenten.)
Úrkút 1908.
k. tanitó.
Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg
1888.
Negro Leo, mészipartelepi intéz, Polgárdi 1911.
Schreiner Antal, téglagyáros. Borbolya 1912.
Ürkút 1908.
704. Stark Zsigmond, gyárvezet,
Elfizetk.
(Abonnements.)
kir. Bánya- és íénibeválló Hivatal, Abrudl)ánya 1891.
M. kir. Sóbányahivatal, Aknasugatag, Aknaszlatina s Eónaszék 1890.
Arad sz. k. Város Könyvtára, Arad 1916.
M. kir. állami Tanítóképz intézet. Baja 1909.
5. Állami gimnázium, Bártfa 1905.
Róm. kath. fgimnázium, Brassó 1910.
Erzsébet niskola, Budapest 1890.
Fginmázium, m. kir. állami
Budapest lU. ker. 1906.
Fgimnázium, m. kir. állami — Budapest VI. ker. 1904.
Buda10. Fginmázium, m. kir. középiskolai tanárképz intézet gyakorló —
l.M.
—
,
,
,
Vin. ker. 1890.
Fgimnázium, m. kir. állami
Fgimnázium, m. kir. állami
pest,
Freáliskola, állami
Katz
G.,
—
,
—
—
Kbánya
,
Budapest, X. ker.
,
Budapest, X. ker. Tisztvisel-telep 1908.
Budapest,
II.
1908.
ker. 1890.
könyvkeresked, Budapest 1913.
l.Sclniltes Ágost, szinyelipóci Salvator forrásvállalat, Budapest 1890.
Singer és Wolfner, könyvkereskedése, Budapest 1890.
Szab. Osztrák
Tanítóképz
Tanítóképz
Magyar Államvasút Társaság Igazgatósága, Budapest 1916.
m. kir. állami — polgári iskolai, Budapest, I. ker. 1890.
intézet,
Intézet, állami
,
—
,
Budapest, VI. ker. 1909.
TAGOK NÉVSORA.
211
20. Cegléd rendezett tanácsú város, Cegléd 1909.
Eeforniátus Egyház Tanítói Szakkönyvtár, Debrecen 1913.
fgimnázium, Dés 1909.
Diósgyr.
kir. Bányaiskola, Felsbánya 1890.
25. ^I. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Felsbánya 1890.
Pannonhalmi Fmonostori könyvtár. Gyrszentmárton 1891,
M. kir. Bányahivatal, Hodrasl)ánya 1911.
M. kir. állami fgimnázium, Jászberény 1909.
Ev. ref. fgimnázium, Karczag 1902.
30. Eef. fiskola, Kecskemét 1873.
Róm. kath. fgimnázium, Kézdivásárhely 1898.
Állami tanítóképz intézet, Kiskunfélegyháza 1913.
M.
M.
M.
kir.
Ev.
M.
állami
kir. vas- és acélgyár,
fgimnázium könyvtára,
ref.
kir.
35. Állami
Kisújszállás 1897.
Bányahivatal, Körmöczbánya 1890.
fgimnázium, Lúgos 1906.
Urikány— Zsilvölgyi Magyar Kszénbánya Részvénytársaság,
M.
kir.
Ref.
Lupéi. y 1911.
Bányahivatal, Magm'ka.
fgimnázium, Miskolcz 1880.
Városi levéltári hivatal, Miskolcz 1909.
40.
M.
kir.
Bányaigazgatóság, Nagybánya 1890.
Premontrei fgimnázium tanári könyvtára, Nagyvárad 1894.
Salgótarjáni
Kszénbánya
r.-t.
bányaigazgatósága, Petrozsény 1895.
Kath. fgimnázium, Privigye 1896.
Borsodi Bányatársulat, Rudabánya 1909.
45. Salgótarjáni
Kszénbánya R.
T.
bányagondnoksága, Salgótarján 1912.
Állami fgimnázium. Szentes 1897.
Állami polgári fiúiskola, Szigetvár 1910.
M.
M.
50.
kir.
vasgyári hivatal, Vajdahunyad.
kir.
Bányahivatal, Veresvágás 1897.
Wesselényi ev.
Cistercita
ref.
fgimnázium, Zilah 1898.
fapátsági könyvtár, Zirc 1907.
Priedlánder et Sohn Buchhandlung, Berlin 1910.
Összesen 704 tag
és
52 elfizet, lezárva 1916 április 1-én.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁliBULAT RÉSZÉRE TETT
ALAPÍTVÁNYOK
az 1915.
év
december hónap 31-én.
Stiftung für die ungarische Geologische Gesellschaft.
1850.
(t)
Gróf Andrássy György, Pesten
készpénzben
210 kor,
1856.
(t)
Báró Podmaniczky János, Pesten
Báró Sina Simon, Pesten
1858.
(t)
Ittebei Kis Miklós, Pesten
«
210
«
1860.
(t)
Prudniki Hantken Miksa, Budapesten
«
210
«
1864.
(t)
Dr. Schwarz Gyula, Budapesten
«
300
«
1867.
(t)
Drasche Henrik lovag Bécsben
«
200
«
«
600
«
«
200
«
1851.
(t)
1872. Pesti
—
1873.
kázénbánya-
és téglagyártársulat
Salgótarjáni kszénbányatársulat
Az els cs.
Budapest
és
«
210
«
«
1050
«
kir. szab. Dunagzhajózási Társulat,
«
400
«
«
200
«
«
200
«
«
200
«
«
200
«
1879. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf -alapítványából
«
200
«
1881. Budapest székes fváros
«
400
«
1883. (t) Okányi Szlávy József, Budapesten
és 1885. A pesti hazai els Takarékpénztár-
«
400
«
«
400
«
«
400
«
«
200
«
«
200
«
«
200
«
«
200
«
«
400
«
állampapírban
200
«
«
200
«
«
200
«
«
400
«
200
«
és
Pécs
(t)
Kállay Benjámin, Bécsben
1876.
(t)
Kónay
—
M.
kir.
ít)
Gróf
1877.
Pozsonyban
tengerészeti hatóság, Fiumében
Jácint,
Erddi Sándor
—
Egyesület
—
1884.
—
A nagyági m. kir.
bányam vállalat
(t)
és
magántársulati
Ballá Pál, Újvidéken
Ballá Pál alapítványa az újvidéki
m.
kir.
názium nevére
1884. Bezerédy Pál, Budapesten
—
—
—
—
—
—
(t)
arany-
Modrovits Gergely
(t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten
Dr. Koch Antal, Budapesten
(t) Dr. Roth Samu, Lcsén
Dr. Schafarzik Ferenc, Budapesten
(t) Dr. Szabó József, Budapesten
1884. Dr. Ilosvay Lajos, Budapest
1885. Zsigmondy Béla, Budapesten
— (t) Dávid Vilmos, Budapesten
— (t) Gróf Andrássy Manó, Budapesten
fgim-
<(
«
200
«
«
200
«
«
400
«
alapítványok.
(t)
Húsz Samu, Budapesten
ft)
Fels-Szopori Tóth Ágoston, Giácban
(t)
Klein Lipót, Budapesten
213
állampapirbaii
....
Denin
Gróf Audrássy Dénes,
Északmagyarországi egyesített kszénbánya
iparvállalat
részvénytársulat
íiimamui-ány-Salgótarjáni
Budapesten,
vasm
...
város
Gróf Csáky László, Budapesten
Osztrák-magyar szabadalmazott Allamvasút-Tár-
Wien
(t)
(t)
Kempelen Lnre, Mohán
(t)
1887, (t)
400
«
«
200
«
«
«
«
«
Samu, Budapesten
Kauffmann Kamilló, Budapesten
Porodai dr. Kapoport Arnót, Bécsben
dr.
«
«
Likey Béla, Budapesten
Dr. Staub ]\Ióricz, Budapesten
1892. Özv.
«
«
Dr. Herich Károly, Budapesten
1888. Dr. Fischer
1891. (t)
400
készpénzben
Adolf, prépost, Csorna
Dr. Szontagh Tamás, Biida pesten
1890. (t)
«
állampapírban
Esztergomi fkáptalan
P.
«
«
Gyula, Budapesten
Dr.
Kun ez
400
«
Dr. Mágóesy-Dietz Sándor, Budapesten
1886. Dr.
«
«
«
(t)
Peth
200
fensége vas-
gyára Pohorellán
saság, Budapest és
«
készpénzben
részvénytársa-
Fülöp, szász-coburg-góthai herceg
sz. kir.
200
és
ság, Salgótarjánban
Beszterczebánya
Hofmann Károlyné
«
«
...
«
bold. férje dr. Hof-
mann Károly emlékére
«
Lrenthey Lare, Budapesten
«
1893. Dr. Zimányi Károly, Budapesten
«
1893. Dr.
1895. Urikány-Zsilvölgyi
Magyar kszénbánya Eész-
vény-Társaság, Budapesten
<;
1896. (t) Királdi Herz Zsigmond, Budapesten
1897. Marosdécsei Déchy Mór Budapesten
Jakab
1900. Mattyasovszky
(mátyásfalvi)
«
«
Pécsett
Zsolnay Vilmos nevére
«
1901. Korláti bazaltbánya részvénytársaság Budapesten
Nagyenyed
(t) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr
Guttmann és Frank építési vállaik, czég Újvidéken
Eudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon ...
1902. Bethlen fiskola,
1902.
(t)
Kalecsinszky Sándor, Budapesten.
alapítványához
Budapesten 1884-ben
még
Mysko%vszky Emil, Mecsekszabolcs
«
«
<(
«
«
«
1904. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár
Scliafarzik Ferenc dr.,
200 kor.
«
<<
tett
«
«
mo.
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSKHKVISZONYOSAI.
1914. Frauzeuau Ágost dr. niúzeami igazgatór Budapest
—
Szarvasy Imre
—
Vadász M. Elemér
—
Vitális István dr. fiskolai tanár, Selnieczbánya. ..
megyetemi
dr.
dr.
tanár, Budii])est
.
215
készpénzben
200 kor.
200
«
állampapirban 200
«
«
.
egyetemi adjunktus Buda-
pest
.
készpénzben
50
A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYAINAK
KIMUTATÁSA
az 1915.
évben.
Ausweis der Taaschverhindungen der Ungarischen Geologischen
im Jahre
Gesellschaft
í9íd.
Magyarország.
1.
Budapest, Magynr Földrajzi Társaság.
2.
«
Természetrajzi Füzetek.
3.
«
Magyar Turista Egyesület.
4.
«
Köztelek.
5.
«
Polytechnikni Szemle.
6.
<<
Bányászati
7.
«
Budai könyvtár-egyesület.
8.
«
9.
«
és
Kohászati Lapok.
Uránia tudoraányos egyesület.
10.
«
Magyar Tanítók Otthona.
Múzeumi és Könyvtári Értesít.
11.
«
Katonai Közlöny.
12. Kolozsvár, Erdélyi
18.
Erdélyi
«
Kárpát Egyesület.
Múzeum
14. Nagyszeben, Siebenbürg.
15. Pozsony,
16.
Egylet.
Vérein für Naturwissenschaften.
Természettudományi
és
Orvosi Egylet.
Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat.
17. Turóczszentmárton,
múzeumi
tóttársaság.
18. Zagreh, Societas historico-nat urális Croatica.
Ausztria.
19.
Wien, Allgerneine östt-rreichische Chemiker und Techniker-Zeitung.
K. k. Geographische Gesellschaft.
K. k. Geologische Reichsanstalt.
K. k. Naturhistorisches Hoímuseum.
K.
k. Zoologisch-botanische Gesellschaft.
Geologische GeselL-chaft.
Montanistische Rundschau.
«
A FÖI.DTANI TÁRSULAT CSERKVISZONYOSAI.
216
27.
Brünn, Naturforscheiuler Vérein.
Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-XJngarn und die Baikaniánder.
28.,
Laibach, Krainiscber Musealverein.
26.
Naturwiseenschaftlich-medizin. Vereiu
29. Prag, Deutscher
Böhmen
Prag.
30. Beichenberg, Vérein der Natvurfreunde.
31. Sarajevo,
82.
Bosnyák
és
herczegovinai országos
múzeum.
Twpipau, Naturwissenschaftlicher Vérein.
J^émetország.
33. Berlin, Natm-ae Novitates.
34.
Dámig, Natvirforschende
Gesellschaí't.
35. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaí't «IsÍB».
und Barmen, Natorwissenschaftlicher Vérein.
Giepen, Oberhessisclie Gesellschaft für Natúr- und Heilkunde.
36. Elherfeld
37.
38. Greifswald, Geographische Gesellschaft.
39. Görlitz, Natm-forschende Gesellscheft.
40.
Halk
41.
«
a/S. Vérein
«
füi-
Erdkunde.
Steinbruch und Sandgrube.
42. Hannover, Naturhist. Gesellschaft.
43. Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft.
44.
Magdehurg, Naturwissenschaftlicher Vérein.
45. Begenshurg, Naturwissenschaftlicher Vérein.
46. Wieshaden, Nassauischer Vérein für
47. Neustadi, a. d.
H.
:
Naturkunde.
Zeitscbrift Helmholtz.
Olaszország.
48.
Modena, Nuova Notarisia.
49. Palermo, GoUegio degli Ligegneri et Architetti.
50. Perugia, Rivista italiana di paleontológia.
51.
Boma, Reale Comitato Geologico d 'Itália.
Francziciország.
52. Paris,
53.
«
Feuille des Jeunes Naturalistes.
Süciété Fran^aise de Minéralogie.
Spduijolország.
54. Barcelona,
Club Montanyenc.
Belgiuui.
55. Bruxelles, Société royal malacologiípie de Belgique.
Dáiiid.
56.
Kjobenhaon, Dansk. geologisk. Fiacning.
«Lotos» in
.
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSRREViSZONYOSAI.
217
AiKjolorszáfi.
57. Neiocastle-Upon-Tyve, Institute of
Miiiiiii^-
and Mechanical Engineers.
Süájc:.
58. Winterthur, NaturwisseiiscUaftliche Gesellschaft.
Oroszország.
59.
Kiew, Suciété dos Naturalistes do Kiew.
60.
Moszkva, Société Lnpériale des Nataralistes.
61.
yovo- Alexandria,
62.
«
Ainiuaire géologique et minéralogique de la Kussie.
Eédaction des Mémoires de l'Listitut Agronomique
et
Forestier de Nova-Alexaudria
63. Szt.-Pétervár,
Comité Géologique de
64.
«
Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Miiiéralogio.
«
Euss. kais. Mineralogische Gesellschaft.
65.
"
la Kussie.
Finnorszüí).
66. Helsingfors,
Commission Géologique de Finlande.
Svédország.
67.
Upsala, The geological lustituticjn of the Uiiiversity.
Románia.
68. Bukuresti, Listitutul Geologio al
Romániei.
Afrika.
69. Pretoria, Geologische
Opiiamc der Zuid-Afrikaansche Republic.
70. Gairo, Université Egyptieniie Bil)liothéque.
Ázsia.
71. Sendai, Jajpan:
Tohoku Teikoku Daigaku (Tohoku Imperial
Universiiy).
Dominion of Canada.
72. Ottawa,
Commission Géologique
et d'Histoiro natarelle
du Canada.
Eszakamerika Egyesiül- Államok.
73. Berkeley, University of California.
74. Chicago,
Academy
of Sciences.
The" Geological Society uf Amerika.
76. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Árts and Letters.
77. Milwaukee, Public Museum of the City of Milwaukee.
75. Cleveland, Ohio,
loldlaui Közlöny.
XLVI.
köt. 1910.
15
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
218
78. Minnesota, Geological
79. Missoula,
and Natural History Survoy.
Montana, University
of ]\íontana, Biological Station.
81.
New-York. American Museum of Natural History.
Rolla (Missouri), Bureau of Geology and ]\íines.
82.
San Francisco, Academy
80.
88. Topeka,
Kansas Academy
84. Washinrfton, Smithsonian
of Sciences.
of Science.
Institution.
85.
«
United States Geological Survey.
86.
«
United States Departement of Agriculture.
Délainerika.
87.
Lima, Peru, Cnerpo de ingenieros de minas del Peru.
(Republica Argentína), Deutsche Akadeuiische Vereinigung.
88. Buenos-Ayi-es
Mexico.
89. Mexico. Sucicdad Cicntifica «Ant()nio Alzate».
90.
91.
Soeiété Géologique Mexicaine.
«
Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico.
Aiisztrálid.
92. Melbourne, Geulogical Society of Australasia.
93.
Australasian Listitute of Mining Engineers.
«
94. Sydney, Australian ]\íuseuni.
Geological Sm-vej-.
«
9.5.
96. Pertu,
Gouveniement Geologist, Geological Survey
A
Földtani Intézet útján
Hl. kir.
még a következ
Office.
bel- és kiiljnldi hírsidatok
kapják a nFöldtani Közlöny ))-t:
lm Weye der
kf/l.
u)igar. GeoloyiscJieii Reiclisanstall l>ckoninien
Korporationeii die Zrilschrift der Ge.sell.schaff, deii vFöldlani
97.
Anistcrda)ii,
ikicIi
lol'jenile
Közlöny
Acadeiuie Kuyale des Sciences.
98. Basel, Naturforscliciide Gesellschaft.
99.
Berlin, Kgl. Preuíj. Akadeujie d. Wissenscliaften.
100.
«
Kgl. Preuíl geol. Landesanstalt
101.
«
Deutsche
und Bergakadrinie.
(Icoliiuischt- Gesellschaft.
102. Bern, Naturiorschcndc GfriillschafT.
103.
«
Schwei/erische Gesellschaft
104. Bologna, Accademia delle Scienze
105.
Bonn, Naturhistorischer Vérein
f.
d. ges.
f.
deli'
d.
Naturwissenschaften.
Instituto di Bologna.
Rheinlande and Westfalen.
106. Bordeaux, S(jciété des Sciences Physiques et NaturelK-s.
107. Boston, Society of Natural Hi.story.
108. Bruxelles, Conmiission Géologique de Belgique.
:
219
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
Société Belge de Géographie.
109. Bruxelles
110.
«
Musée Royal
111.
(y
Société belge de Géologie et de Paléontologie.
112.
«
Académie Boyale des Sciences, des LcttreK
d'histuire iiaturelle.
et des
Beaux
Árts.
118. Budapest, Meteorológiai és földdelejességi ni. kir. köz}X)nti intézet.
és Építész-Egyesület.
114.
«
Mérnök-
115.
«
Kir.
116.
«
Országos Statisztikai Hivatal.
117.
«
M. Tud. Akadémia.
m. Természettudoniánjn Társulat.
118. Buenos-Ayres, Direction generál de Estadistica
119. Caen, Société Linnéenne de
120. Calcutta. Geological
L;i
Survey of Lídia.
121. Christiania,
L'Université Royale de Norvégé.
122.
Recherches géologiques en Norvégé.
«
Plata.
Normandie.
Naturkunde
123. Darmstadt, Vérein für
u. niittelrhein. geolog. Vérein.
124. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft.
125.
Duhlm, Royal Geological Society
of L'eland.
126. Firenze, R. Liátituto di Studii superiori pratici e di perfezionamence.
127. Frankfurt ajM., Senckenbergische Naturforscbende Gesellschaft.
128. Frankfurt ajO., Naturwissenschaftlicber Vérein.
129. Freiburg
B.,
i.
Naturforschende Gesellschaft.
130. Güttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften.
131. Graz, Naturwissenschaftlicber Vérein für Steierniark.
132. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol.
133.
Akademie
d. Naturforscher.
Naturforschende Gesellschaft.
«
134. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt.
135. Helsingfors, Administration des mines en Finlande.
136.
Société de Géographie de Finlande.
<(
Ferdinandeum.
138. Kassel, Vérein für Naturkunde.
139. Klagenfurt. Berg- und Hüttenniánnischer Vérein für Kárnthen.
137. Innsbruck,
140. Kiél, Naturwissenschaftl. Vérein für Schleswig-Holstein.
141.
Krakau, Akademie der Wissenschaften.
142. Lausanne, Société Vaud(jise des Sciences Naturelles.
143. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft.
144.
14").
Vérein für Erdkunde.
«
Liege, Société Géologique de Belgique,
146. Lisbonne, Section des
Travaux Géologiques.
147. London,
Royal Society.
148.
Geological Society.
«
149. Milano, Societá Italiana di Scienze Naturale.
150.
Reale Listituto Lombardo di Scienza e Lettere.
«
151. Münclien, Kgl. Bayerisches
Staatsmuseum.
Akademie der Wissenschaften.
152.
«
Kgl. Bayerische
153.
«
Kgl. Bayerisches Oberbergamt.
154. Napoli, R.
Accademia
delle Scienze Phisiche e
Matematiche.
15*
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
220
155. Netichátel, Société des Sciences Naturelles.
Academy
156. Neio-York,
of Sciences.
157. Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Vérein.
158. Padova, Societa Veneto-trentina di Scienze Natui'ale.
159. Palermo,
Accademia Palermitana
Scicnza Lettere et Arte.
di
IGO. Paris,
Académie
ICl.
Société Géologique de Francé.
«
des Sciences. Listitut National de Francé.
162.
«
École des Mines.
163.
«
Club alpin fran^ais.
164. Pisa, Societa toscana di Scienze Naturale.
165. Pray, Kgl. Böhniische Gosellschaft der Wissenschaften.
Na tuiiorscher- Vérein.
166. Rign,
167.
Rio de Janeiro, Connaission Géologique du
168.
Roma, Reale Accademia
169.
Brésil.
dei Lincei.
Société Géologique Italienne.
«
170. Rostock, Vérein der
171. St.-Louis,
Academy
Freunde der Naturgeschiclite
in ]\íecldenburg.
of Sciences.
172. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Vérein.
173. St.-Petershourg,
Académie Impériale des Sciences de Russie.
174. Selmeczhánya, Kir. Bányászati és Erdészeti Fiskola.
175. Stockholm,
Académie Royale Suédoise des Sciences.
176. Stockholm, Geologiska Föreningen.
177.
«
178. Strasshurg,
Bureau géologique de Suéde.
Kommission für die geologische Landesuntersuchung von ElsaBLotliringen.
179. StidtyuH, Vérein für vaterlándische
Natm'kunde
in A\'Lüttemlierg.
180. Tokió, Seismological Society of Japán.
181.
«
University of Tokió.
182.
«
Imperial Geological Office of Japán.
183. T'rondhjem, Société Royale des Sciences de Norvégé.
Accademia
184. Torino, Reale
185.
delle Scienze di Torino.
Venezia, Reale Instituto Veneto di Scienze.
186. Washington, United States Geological Survey.
187. Wien,
Vérein zur Verbreitung natm'wissenscliaftlicher Kenntnisse.
188.
«
K. und
189.
«
Lehrkanzel für Mineralogie und
190.
«
K. und
k. Militár-Geographisches Institut.
k.
('leologie
der teclinischcn nuchsrliuU',
Technisches und Adiuinistratives jAliliíar-Komilee.
191.
«
Sektion für Natui'kunde des österreieliisclien Tnnristenkhdis.
192.
«
Kais.
193.
«
Deutscher und österreicliischer Aliienvcrein.
Akademie der
Wissenscluilieii.
194. Würzhurg, Physikalisch-medizinischt-
Gesi-llscluilt..
105. Zagreb, Jugoslovenska akadémia.
196.
Z/tí'ic/i,
197.
«
Eidgenössisches Polytechnicum.
Natiu'furschende Gesellschaít.
A MAGYAllHONI FÖLDTANI
TAÜSÜLAT
tisztviseli
az 1916
— 1918.
évi
idközben.
FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.
Elnök (Prásident): Iglói Szontagh Tamás
bánj^atanácsos, a
kir.
ni.
dr.,
királyi
tanácsos és m.
kir.
Földtani Intézet aligazgatója.
Másodelnök (Vizeprásident) Pálfy Móric dr., ni.k. fgeológus, a Magy. Tud.
Akadémia levelez tagja.
Els titkár (I. Sekretár) Papp Károly dr., tndomáuyegyetenii iiy. rk. Innár,
Magyar Földrajzi Társaság alelnöke.
Másodtitkár (II. Sekretár) Ballenkggkr Róbert dr., m. kir. geológus.
Pénztáros (Kassier)
Ascher Antal, megyetemi kvesztor.
:
:
:
:
A
Barlangkutató Szakosztály tisztviseli.
Funkiionáre der Facht^eidion für Hhlenkunde.
Lenhossék Mihály dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi
Tudományos Akadémia r. tagja.
Alelnök (Vizeprásident) Bella Lajos, nyg. foreáliskolai igazgató.
Titkár (Sekretár) Kabic Ottokár dr., m. kir, osztálygeológus.
Elnök (Prásident)
ny.
r.
:
tanár, a Magj^ar
:
:
A
választmány tagjai (AusschuBmitglieder)
1.
A
(In
1.
Ilosvay Lajos
dr.,
Magyarortizágon lakó
íiszteleLbeli
tagok
:
ütigam wolmhafte Ehrenmitglieder.)
m.
kir. vallás- és
közoktatásüg;yá államtitkár, a Lipótrend
M. Tud. Akamagyar Természettudományi Társulat elnöke;
lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgylési képvisel, a
démia
r.
tagja és a királyi
2.
a Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja.
Pallini Inkey Béla földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelez3 a Magyarhoni Földtani Társulat páx'toló tagja.
3.
PuszTASZENTOYÖiiGYi
m.
kir.
és
Tetétleni Darányi Ignác
dr.,
V.
b,
t.
t.,
nyg.
földmívelésügyi miniszter, országgylési képvisel és a ]\Iagyai
Gazdaszövetség elnöke
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELI.
222
4.
KocH Antal
5.
Krenner
6.
Lóczi LóczY Lajos
London kültagja.
Sándor dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár
nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja.
tagja,
és
tudomány-egyetemi nyg. tanár, a M. T. Akadémia rendes
dr.,
a Geological Society of
J.
r. tanár s a magyar
Akadémia rendes tagja,
elnöke a román királyi Koronarend IL
kir.
Földtani
Magyar
és a
Földrajzi Társaság tb.
oszt. lovagja.
;
Telegdi Roth Lajos, m.
7.
egyetemi ny.
dr., tud.
Intézet igazgatója; a Magy. Tud.
fbányatanácsos,
k.
földtani intézeti
nyg. fgeo-
Vaskoronarend IIL osztályú lovagja.
a Szent István-rend középkeresztese, frendiházi
lógus, az osztrák császári
Semsei Semsey Andor
8.
dr.,
m.
tag, nagybirtokos, a
SÁRVÁRI
9.
és
FELSviDÉia
nagybirtokos,
Földtani Litézet tb. igazgatója.
Széchenyi Béla, v. b. t. t., frendházi tag,
koronar, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár-
kir.
ni.
kir.
gróf
toló tagja.
//.
Választott tagok.
(Gewáhlte Müglicder.)
1.
BöcKii
Hugó
(nagysuri).
dr.
m.
k.
miniszteri tanácsos,
selmecbánj'^ai
f-
iskolai ny. r.
oszt. Vaskoronarend lovngja, a Magy. Tud.
Akadémia levelez tagja, az Országos m. k. Bányakatíitó Hivatal vezetje
tanár, a III.
2.
3.
4.
a m. k. pénzligyniirisztériumban.
Emszt Kálmán dr., m. k. osztálygeológus és vegyész.
HoRusiTZKY Henrik, m. kir. agro-fgeológus.
Kadic Ottokár dr., iii. k. osztálygeológus, a Barlangkutató-Szakosztály
titkára.
6.
Kormos Tivadar dr., egyetemi magántanár, ni. kir. I. osztályú geológus.
Liffa Aurél dr., megyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus.
7.
LRENTHEY Imre
S.
Magyarhoni Földtani Társulat örökít tagja.
Mauritz Béla dr., tudományegyetemi ny. rk.
9.
magántanár, a M. Tud. Akadémia levelez tagja.
Schafarzik Ferenc dr., kir. József-megyetemi ny.
5.
egyetemi ny.
dr.,
tanácsos, a hadi
Tud. Akadémia
r.
tanár,
a M. T. Akad. levelez és a
és
kir.
József-megyetemi
r, tanár, m. kir. bányadíszitmény katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy.
rexides
tagja; Bosznia és
JlcicL'govi.ia
bányászali
szak-
tanácsának tagja.
10.
ScHRÉTER Zoltán
dr., oki.
középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni
Földtani Társulat örökít tagja.
11.
TiMKÓ Imre, m.
12.
Trkitz Péter, m.
kir.
fgeológus.
kir.
agro-fgeológus.
A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KÍTIÍNTETETT MUNKÁK
JEGYZÉKE.
VEEZEICHNIS DEK MIT DEE SZABÓ-MEDAILLE
AUSGEZEICHNETBN ARBEITEN.
1900.
Adatok az Izavölgy fels szakasza geológiai
viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel
az ottani petroleumtartalmú lerakódásokra.
és környékének
11.
A h á r o m s z é k rn e g y e
S ós me z
geológiai viszonyai, különös tekinteti.el az ottani petroleumtartalmú lerakódásokra.
I.
i
Mindkettt irta Böckh János. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet
Évkönyvének XI. és XII. kötetéiben, Budapesten 1894 és 1895-ben.
(Arbeiten J. Böckh's über ungarische Petroleumgebiete).
1903.
D e G e o o g e d e s T á t r a g e b r g e s. I E n e t u n g und
stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátrai
1
gebirges.
i
i
Irta dr.
i
1
i
Uhltg Viktor. Megjelent a Denkscbriften der matheKlasse
matisch-naturwissenschaftlichen
Wissenschaften in Wien
LXIV.
és
der
kaiserlichen
Akaderaie
der
LXVIII. köteteiben. Wienben 1897
és
1900-ban.
1906.
LA
szovátai meleg és forró
mint természetes hakkumulátorokról.
II.
Meleg sóstavak
Mindkettt
és
hakkumulátorok
konyhasós tavakról,
elállításáról.
Kalecsinszky Sándor. Megjelent a Földtani Közlöny
XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. (Abhandlungen A. Kalecsinszky's
über die heissen Kocnsalzseen von Szováta in Siebenbürgen.
1909.
Kreide
Die
d
e
i
n
irta
(Hyperseno n-) Fauna
e r (Péter vára der)
Illa
dr.
Peth
Geb
des
P
e t e r
w a r-
g e s (Fruska-Gora).
Gyula. Megjelent a Palasontographica LII. kötei
r
tében, Stuttgart, 1906-ban.
1912.
Az Erdély részi Érchegység
viszonyai és ér ételére i.
bányáinak földtani
Irta dr. Pálfy Mór. Megjelent a m. k. Földtani Litezet Évkönyvének
XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit
M. Pálfy's über das siebenbürgische Erzgebirge).
1915.
környékének geológiai képzdményei
ezeknek vidékek szerinti teleped és e. Irta Lóczi
A Balaton
és
:
Lóczy Lajos
dr.
Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei
c.
mimka
I.
kötetének
1.
részében, az
szövegközti ábrával, Budapest 1918.
1—320. oldalon
15. táblával és
327
224
A
„földtani Közlöuy"'^ hafi /olyöíral Magyaroiszág föídtania földiaíii
dsrd?iy/a?fi és sléiiylani Tnegisme7'lefés€re s
Jesz lésére.
iek
A
Megjelenik ?iavonké7il öl
f€7
ívíiyi la7'lalo7ti?nal.
K évi
Magya7'hoíii F'öldta/ii Társiilal re/ides lagjai ÍO
sági díj fejében kapják, Elfizelési á7'a
A díjak
isme7'e-
lar/-
K.
e*/ész év7'e fO
a Társulat titkárságának (Budapest, Ml., Stefánia-út 14.) küldendük be.
A Magyarhoni
Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja
a geológiának és rokontudományainak müvelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet
kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitö, pártoló)
tagjainak nevezhetik
nak
zettel kötött
Népszer
s
részt vehetnek összes szaküléseinken és évi küzgj ülésünkön. Tagjaink-
;
a tagsági díj fejében
küldjük a Földtani Közlöny Iá füzetét,
szerzdésünk alapján ezen
intézet
s a
m.
kir.
Földtani Inté-
nagybecs Évkönyveit, Évi
Jelentéseit és
Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul
ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg.
Eendes tagjaink évenként 10 korona tagsági
oklevélért.
Azonban személyek 200
intézetek, testületek vagy vállalatok iOO
korra
is
Die Ungarische Geologischo
den
belépéskor 4 koronát fizetnek az
— mint örökitö tagok — mig hivatalok
—
koronával
mint pártoló tagok — egyszersminden;
leróhaiják tagsági kötelezettségüket.
Vérein, dessen
si-haftcn
díjat, s a
kor. lefizetésével
ist.
Zweck
die Pflege
Gesellschaft
ist
ein
ISöO.
gegründeter wissenschaftlicher
und Verbreitung der Gcologie und
ihrer verwandten Wissen-
Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches
Titel «ordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der
Gesellschaft » zu gebrauchen
;
auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und
jahrlicheu Generalversammlung teilnehmen.
jáhrlich einen
Bánd
(lí2
Hefte)
des
Für den Mitgliedsbeitrag erhalten
Földtani
Schriften dieaer Anstalt, in einem Werte
Sprache,
der
die Mitglieder
Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und
erscheinen in ungarischer
sie berechtigt
Ungarischen Geologischen
von etwa 30 Kronen.
Sámtliche
die
Populáren
Tublikationen
ausserdem in deutscher, französi.scher oder englischer
Übersetzung.
Ordentliclie Mitglieder
Eintritt
entrichten jáhrlich
einou Mitgliedsbeitrag von 10
eine Diplomtaxe von 4 K. Priváté können jedoch als gründende
Einzahleu von
stützende
iíOO K,
Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unteruehmungen aber
Mitglieder durch Entrichten
fúr allemal
K und beim
Mitglieder durch
oachkommen.
einer
Summe von
4Ó0
K
ihren
als unter
Verpflichtungen ein